A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Ugye tudjátok, hogy a jó, ha ragaszkodunk hozzá, a bűnnél is nagyobb akadálya lehet a jobbnak, és főleg a legjobbnak? További megtéréseink abbamaradhatnak, elvetélt magzat leszünk, ha ragaszkodunk a jóhoz a jobb ellenében, amire az Úr hìv bennünket.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Miért mondod, hogy Isten nem szól? Egyebet sem tesz mint szól. Mindig szól, mindig megszólít, csak nem fogod fel minden pillanatban az üzenetet és a hîvást. Mintha a mikrofon hangját csak puszta hangok sorozatának érzékelnéd, de nem figyelnél a beszédre. Isten hozzád intézett beszéde mindaz ami van, mindaz ami az életedben történik. Kemény és gyengéd, erős és mégis halk isteni beszéd ez.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
."A szentek nem azért váltak szentekké, mert tökéletesek voltak, hanem azért, mert megvolt bennük a bátorság, hogy teljesen Istenre hagyatkozzanak. Mindvégig arra törekedtek, hogy a figyelmükkel újra és újra Istenhez forduljanak, belőle éljenek, belé helyezték át életük súlypontját."
IMÁVAL MEGÁLLÍTHATÓ-E A HÁBORÚ VAGY SEM?!!!!!!!!!!!!!!!
Miután feltettem a facebook oldalamra Csaba testvér meghívóját amelyben a békéért imára, kilencedre hív minden hívő és jó szándékú embert, szinte azonnal a fenti kérdést kaptam a levél fiókomba egy baráttól. Rögtön kértem a Szentlélek segítségét és imádkoztam. Tudtam, hogy erre a kérdésre nem lehet dogmatikai választ adni, hanem fentről való bölcsességre van szükség, amely életszerűen alkalmazható az adott helyzetre. Kérdés tehát, hogy Európa polgárháborúba sodródik-e vagy sem, lesz-e keletről kiinduló harmadik világháború vagy sem? Az ankarai robbantás bármikor megtörténhet-e Brüsszelben, Berlinben, Rómában és bárhol vagy imával ez is elkerülhető?
Imádkoztam és a következő gondolatok jelentek meg bennem.
- Először is teregessük ki és nézzük meg közelebbről a szennyest.Bibliai szóval élve a valamikor alapjaiban keresztény Európa céda nő lett, hiszen elprostituálta keresztény értékeit, Istentől kapott kincseit, erényeit. Céda diszkó királynő lett belőle, aki minden szellemi moslékkal prostituálódik istentagadó liberalizmusában és szinkretizmusában. Az ankarai robbantás után a török szóvivő szomorúan mondta, hogy a török embereknek ez már természetes, mert hozzá vannak szokva ezekhez a szörnyűségekhez, borzalmakhoz.Európában természetes lett a halál, magától értetődő kultusz lett az abortusz, a melegek házassága, az állatokkal való szexuális aktus joga…..,
-iermészetes lett, hogy semmi nem bűn többé és mindent szabad,
természetes lett, hogy csak egyetlen erkölcsi mérce létezik, az a szubjektív jó érzés amit az ember önmagában érez, hogy neki éppen mi a jó,
természetes lett, hogy a szabadság a legfőbb érték, amelyben bárki bármit megtehet,
természetes lett, hogy egyetlen tekintély létezik az egyén szabad akarata és önrendelkezési joga,
természetes lett, még a hívők nagy része között is hogy sem az egyházi tanításnak sem az isteni parancsoknak nem kell engedelmeskedni, mert mindenki úgy él, ahogyan akar, mindenki azt hisz amit akar, mindenki úgy gyakorolja vallását ahogyan akarja, mindenki akkor jár templomba amikor ő éppen akarja és ebbe senkinek, semmilyen beleszólása nem lehet és nincsen…….
Következmény: a céda diszkó királynő prostitúciójából született fattyú gyermek ördögi gőggel éli öntörvényű életét és most a halállal paroláz migrációs politikájában. Ez a szennyesünk röviden a teljesség igénye nélkül. Ha látnánk ennek igazi szellemi valóságát, akkor azt állapíthatnánk meg, hogy Dante leírása a pokolbéli bugyrokról csupán húsvéti képeslap ehhez a mocsokhoz képest.
Imádságom után két képet kaptam, egy anyai és egy apai életképet a család életéből.
Egy hagyományos tárcsás mosógépet láttam. A ház asszonya beletette a ház szennyesét, öntött rá egy adag mosóport , bekapcsolta a gépet és hagyta azt a levében cúgolódni, rotyogni, forgolódni, zutyulódni. Miután kivette és megnézte a ruhákat, és úgy látta, hogy még nem az ő szándéka szerint tiszta az a kelme, és ekkor eresztett rá egy újabb levet és hagyta megint egy jó darabig gyaszatolódni, hogy tisztuljon tovább az a ruha.
Hiszem, hogy imádsággal minden megváltoztatható, hiszek az ima erejében.
Azonban nem az a kérdés, hogy imával megállítható-e a háború, hanem az, hogy akar-e egyáltalán megváltozni Európa? Akar-e visszatérni az élet, az evangélium, az isteni parancsok útjára? Akar-e megtérni és visszatérni szerető Istenéhez? Mert ha nem, akkor Isten addig fogja megengedni, hogy cúgolódjon saját szennyének levében a szenvedés, a tisztulás tárcsás rotyogó bűnt elmosó üldöztetésében és háborújában, amíg önként nem akarja már végre a megtérést és nem kiált Istenhez segítségért.
Nézzük a másik az apai példát.
Egy apának volt egy megátalkodott rossz fia. Az apa a végén már térden állva könyörgött a fiának, hogy csak egy picit javuljon meg, a fiú azonban senkire nem hallgatott. Az apa beígérte, hogy ha a fiú így folytatja, akkor beadja a gyereket a javító nevelőbe, de az csak még jobban…A történet végére, még mielőtt a fiú önsorsrontó élete beteljesedett volna, az apa kénytelen, kelletlen, sírva ugyan, de beadta a fiát a javító nevelő intézetbe és addig engedte meg neki ezt a mostoha helyzetet, amíg ki nem józanodott és szelíd bárányként nem tért haza jóságos Atyjához.
Csaba testvér imára hívott minket a békéért.
Nézzük csak.
Ha megkérdezem a hittanosaimat, hogy szoktak-e otthon együtt imádkozni, imádkozik-e otthon anya és apa, akkor az ötven hittanosból 48 azt a választ adja, hogy nem szoktak.
Eltűnődöm. Akkor milyen lehet a helyzet azoknál a családoknál, ahol a gyerek még hittanra sem jár?Számomra nem az a kérdés, hogy a háború imával megállítható-e hanem, az, hogy akar-e Európa egyáltalán megjavulni, imádkozni és Istent újra imádni?
Számomra nem az a kérdés, hogy a háború imával megállítható-e és nem épül-e mecset Ladánybenén a mostani templom helyén hanem, az, hogy akar-e egyáltalán Ladánybene megjavulni, akar-e imádkozni, mert én úgy látom, hogy nem akar, mert makacsul és megátalkodottan kerülik az imaórákat még a hívők is, tisztelet a kivételnek a szent maradéknak.
A Bibliában azt látjuk, hogy Izraelnek, aki Istennek választott kedves népe, dédelgetett ültetvénye volt, a zsoltáros szavaival élve mindig feltúrta a kertjét a vaddisznó és ledöntötték kertjének falait akkor, amikor céda módjára élt, nem hallgatva Isten és a próféták szavára.Ne jöjjön el az a nap, ne legyen meg az a nap, amikor fájdalmasan és keserűen Csaba testvérre kelljen hivatkoznom a benei embereknek, hogy lám az egy dolog, hogy rám a falusi papra nem hallgattatok, de nem hallgattatok még őrá sem, hiába fújta a riadót ő is és hívott titeket imádságra, hát most mienk a fekete leves.
Csaba testvér ui. nyíltan hirdette, hogy az Ő szavával éljek, hogy ha nem térünk meg, akkor meg is érdemeljük, hogy lehúznak minket a lefolyón, és akkor ha Isten irgalmából talán még be is jutunk a mennybe, akkor a saját őseink fognak kipofozni minket onnan, mert nem őriztük meg őseink keresztény hitét.Hiszem, hogy imádsággal minden megváltoztatható, hiszek az ima erejében.Magyarok Nagyasszonya! Könyörögj értünk, hogy megtérjünk, megmaradhassunk és élhessünk! Amen
Ladánybene 2015. 10.11. Magyarok Nagyasszonya templom búcsú ünnepén(Földi Tibor atya)
"Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki pedig elveszíti életét énértem, az megmenti" - Lk 9,24
Elveszíteni életemet Jézusért annyit jelent, hogy van bátorságom elengedni a ragaszkodásaimat: a kényelemhez, élvezetekhez, az eddigi biztonsághoz, a terveimhez, megszokott életvitelemhez. A háború közelsége világossá teszi, mennyi ragaszkodásom van. Itt az idő, hogy valódi alapokra helyezzem az életemet: engedem, hogy Isten, aki a szeretet, éljen bennem. Ha benne vagyok, már az örökkévalóságot élem.
A halott lelki ember az, aki nem viszonozza Isten szeretetét. Minden bizonnyal ő is kapott jeleket, de visszautasította, és inkább az e világi egészséget, a megsebzetlenség biztonságát választotta, s a szeretet kockázatos, ám mennyei boldogságot ígérő kalandjáról lemondva most a poklot építi magában.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Egészen más az, hogy bűneinkkel, gyarlóságainkkal egy életen át küszködünk, és elesésről elesésre, botladozva haladunk, mint az, hogy megideologizáljuk, hogy nem is bűn, amiben élünk. Aki ugyan bukdácsol, de kész újra meg újra azonnal felkelni a bűnből, az joggal számíthat arra, hogy Isten megkönyörül rajta, és megszabadítja bűnétől, s minden gyengesége ellenére bizalommal tekinthet az ítélet napjára, mert életét egészen Istenre bízta.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Ha lopásra vagy paráznaságra ingerel a sátán, nemcsak azt akarja, hogy szegd meg Isten parancsát ebben vagy abban, hanem – és ez a belső kör – hogy kilépj Istenből, szakadj el Tőle. Azt akarja, hogy így gondolkodj: „Ehhez most semmi közöd, Isten”. Tehát a kísértéseknek a fullánkját, a mérgét veszed ki, ha Krisztusban maradsz a leglehetetlenebb helyzetben is; lehullik rólad a kísértés, megszabadulsz.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Akarnod kell a változást! Akarnod kell a megtérést! Le kell ereszkedned a mélybe, talán meg kell élned a földi poklot is ahhoz, hogy eleged legyen mindenből, meg kell, hogy érintsen a megsemmisülés szele, másképp képtelen leszel talpra állni Isten segítségével.
Az ördög nem erkölcsi bűnökre kísért, nem azt akarja csak, hogy valaki paráználkodjon, mert az kevés, hanem hogy olyan életformája legyen, amiből Isten kimarad. Ezért, amikor bűnözünk, akkor is imádkoznunk kellene a háromszorszent éneket! Azt meg nem tehetjük, mert akkor hazudnánk. A bűnben ez a szörnyű. Hogy az imádságnak meg kell szakadnia.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Isten mindent jól és a jóra teremtett, mindenkit önmaga saját egyéni javára hozott létre. Ami egynek jó, korántsem az a másiknak. Ami az egyiket boldogítja, a másiknak szerencsétlenség. Isten úgy határozott, a boldogság legnagyobb fokát akkor érem el, ha isteni tervét bűnös módon nem zavarom. Ő látja sajátosságomat, nevemen szólít; ismeri erőm határát és tudja, minek felelek meg legjobban és hol találom meg legnagyobb boldogságomat. Ő azt készségesen meg is akarja nekem adni. Igen, Isten tudja mi az én boldogságom: én azonban nem tudom. A jóra és boldogságra nincs általános szabály; ami tetszik az egyiknek, nem tetszik a másiknak. A tökéletességhez Isten sokszor különös utakon vezet. Jól tudjuk, Ő csak a mi valódi boldogságunkat akarja, mi azonban nem ismerjük sem igazi boldogságunkat, sem az odavezető utat. Vakok vagyunk, és magunkra hagyottan eltévednénk az úton. Azért teljesen az Ő vezetésére kell bíznunk magunkat. Egészen az Ő kezébe helyezzük magunkat és nem ijedünk meg, ha ismeretlen utakon vezet. Ez: „via mirabilis” – csodálatos út –, amint az Egyház mondja. Biztosak lehetünk, jól vezet bennünket. Oda vezet, ami valóban leginkább javunkra szolgál, nem pedig ahogy mi azt elképzeljük, vagy ahogy az másoknak felelne meg.
A bűn elkövetése lehet édes, de a bűnökben való élet rettenetesen fárasztó, unalmas és kegyetlen – ez vezet alkoholizmusba, drogfogyasztásba, paráznaságba és mindenféle pótcselekvésbe, amelyekre mind azért van szükség, hogy elfedjék az élet értelmetlenségét, terméketlenségét és kiúttalanságát a lelkiismeret-furdalásban szenvedő ember elől. Ezzel szemben a keresztény életszentség könnyű és egyszerű: teljes ráhagyatkozás Istenre.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Sürgetlek titeket, vágyódjatok inkább arra, hogy a bensőtökben megszólaló Urat halljátok meg, mintsem az odakint beszélő embert. Az Ige ugyanis fenséges erővel bír, a sivatagot megrendíti, a magányos helyeket megrázza, a lelkek kábultságát áttöri."
"Semmi sem a miénk, csak az akaratunk. Ez az egyedüli, amit önmagunkból hódolatajándék gyanánt adhatunk a jó Istennek. Ezért mondjuk, hogy egyszeri lemondás önakaratunkról kedvesebb neki, mint különben harminc napi böjt."
Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.
"Legyünk vidámak! Isten szeret minket, S megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy őt szerethetjük; ez a lélek legnagyobb boldogsága mind az evilági, mind az örök életben."
"Az egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek."
Sok Krisztus-követő azt gondolja, a hivatás biztos jele nem más, mint hogy azon a helyen és állapotban, amelyet Istenért választottak, semmi sem zavarja meg lelkük nyugalmát. A mai Evangélium fényében azonban ezzel az illúzióval egyszer s mindenkorra le kell számolnunk. A sátán ugyanis előszeretettel támad éppen akkor, amikor meghozzuk a nagy döntést, és rálépünk a keskeny útra, legyen az akármilyen életforma: papság, szerzetesség vagy házasság. Miért is kísértene akkor, mikor még nincs honnan letérítenie? Miért ne hagyná, hogy romantikus álmokat szőjünk arról, hogyan fogjuk Isten dicsőségét szolgálni? Talán még a lelki mézesheteket is kivárja, hadd kábuljon bele annyi édességbe az ember, s higgye azt, hogy ez már örökké így fog tartani. Majd csak ezután, a szürke hétköznapok beköszöntével kezdi meg alattomos aknamunkáját, még mielőtt önátadásában egészen megszilárdulna a lélek.
Miközben a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét próbálja felébreszteni bennünk – ugyanúgy, mint Jézusban –, a kísértő fő célja, hogy Istenbe vetett bizalmunkat kezdje ki, s hitünk alól kihúzva a talajt kétségbeesésbe vagy vakmerő bizakodásba kergessen. Ezért ennek megfelelően kell kidolgozni védekezési stratégiánkat: minden próbálkozása mögött leleplezni ezt a hátsó szándékot, és újra meg újra megerősíteni bizalmunkat Istenben.
Urunk, kérünk, taníts meg a helyes böjtölésre: hogy elsősorban ne fogunkat összeszorítva küszködjünk, hanem állhatatosan keressük a Te arcodat. Segíts, hogy annak ellenére, hogy egyszer-egyszer elbotlunk, a Beléd vetett hit és bizalom úgy átjárja akaratunkat, gondolatainkat, egész életvitelünket, hogy a sátán hiába rángat ide vagy oda, a hegy tetejére vagy a templom párkányára, ne tudjon igazi helyünkről, Beléd gyökerezettségünkből kimozdítani, s kénytelen legyen megszégyenülten eltakarodni.
Könyvbakoláskor földről felvett kis papíron ez áll: "A Biblia szerint a bűn nem erkölcsi fogalom.Tehát nem valamiféle gonosz cselekedet,hanem a bűn az az állapot, amiben az van, aki nem hajlandó Isten utasításai szerint élni,mert nem bízik Benne, mert mást akar. Ez a bűn.És ez feltétlenül megteremti előbb vagy utóbb a maga szomorú, tragikus gyümölcseit."
Van egy alattomos vírus, amely a kereszténységet belülről bomlasztja, tönkretéve lelki immunrendszerünket: a kényelemre való törekvés, amely magával hozza az önmegtagadás kiiktatását a mindennapjainkból. Ha az ördögnek sikerül ezt belopnia az életünkbe, a gondolkodásunkba, akkor már nincs szüksége véres keresztényüldözésre: ez a vírus szép fokozatosan lebontja bennünk, közösségeinkben, egész egyházrészekben az életet.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
"Mindenki legyen meggyőződve arról, hogy annyira fog előrehaladni a lelki életben, amennyire félreteszi az önszeretet és a saját jólétével való törődést."
Aki valóban hisz Jézus Krisztusban, és kész átadni Neki az életét, annak mindenestül ki kell szolgáltatnia életét a Lélek ítéletének, s mintegy belévetnie magát a Szentlélek minden szennyet kiégető tüzébe. Engedjük hát, hogy a Lélek megtisztítsa szemünket, fülünket és minden érzékünket. Mindent megláthatunk, meghallhatunk, de nem mindegy, hogy mi az, amit szemlélünk, mi az, amit hallgatunk...
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
