Hát ilyet utoljára a Rákosi és Kádár érában láttunk. Idézet az indexről: "milliárdokat érő gyógyszertárhálózatok kényszereladását előíró törvényjavaslatot nyújtott be a kormány a Parlamentnek, miközben egyezkedésre hívta a tagjainak befektetéseit védeni igyekvő szervezetet. A Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége gazdasági érvekkel próbálta meggyőzni az egészségügyi kormányzatot, de a jobb adóbefizetési és foglalkoztatási mutatók a Mikola István testvérét csatasorba állító kamarások offshore céges érvelése ellen nem sokat nyomhattak a latban. Hiába néz ki jól egy üzletlánchoz tartozó új patika, hiába kapnak kedvezményt az ott vásárolók, a törvénymódosítás szerint a tulajdonjog többségi részét el kell adni egy gyógyszerésznek. "
- Mondd meg nekem - kérdezte Sta -, mi a rossz cselekedet. - Ha valaki Kalinak ellopni a tehenét, az rossz cselekedet! - felelte rövid gondolkozás után. - Nagyszerű! - dicsérte meg Sta. - Hát mi a jó cselekedet? Kali most már gondolkozás nélkül vágta rá: - Jó cselekedet az, ha Kali lopni el más tehenét. Sta sokkal fiatalabb volt, semhogy megérthette volna, hogy a jó és rossz cselekedetek ilyetén értelmezését Európában is nemcsak egyes politikusok, de egész nemzetek is hirdetik.
Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban (W pustyni i w puszczy, 1912)
Ez inkább kényszerprivatizálás, egyik magánkézből a másikba, Káádárék alatt ilyet nemigen lehetett látni, utoljára a 45-ös földosztáskor volt hasonló szituáció.
A gyógyszertári láncok meg majd csak találnak maguknak annyi gyógyszerés strómant, akikkel elvezetgetik majd továbbra is a láncukat. Ha egyszer a Malévnek sikerült 51% magyar tulajdonost találni, nekik is sikerülhet.
