Köszönöm, köszönöm, hogy klubtag lehetek!
Azt gondoltam, akkor itt is visszavonulnék egy csendes vitamentes szigetre, hogy aki épp belefáradt a nagy szellemi harcokba, vagy csak nincs kedve épp
párbajozni, jöhessen egy kicsit beszélgetni, hitről, reményről, szeretetről szépen, szelíden:)
Köszönöm nektek, ha majd nem kell egyedül lennem ezen a szigeten:)
pár hszal lejjebb írtam, hogy a nirvánára nem húzhatunk koncepciót.
egy tanítás akkor buddhista, ha nem mond ellent az alábbi négy dharma-pecsétnek:
1. Minden összetett állandótlan. 2. Minden összetett szenvedés. 3. Minden jelenség éntelen. 4. A nirvána nyugalom. (további fordítások itt: http://dharma.blog.hu/2009/11/16/negy_dharma_pecset)
a buddhizmus tehát ezeket tanítja. a nirvána nyugalom, azaz a szenvedés megszűnése.
a ragaszkodásaink okozzák, hogy újra megszületünk.
amikor valamit cselekszünk, szokást alakítunk ki. ez késztetést is jelent, hogy újra csináljuk, majd amikor újra csináljuk, erősítjük a szokást és ezzel együtt a késztetést is. így alakul ki a dologhoz a ragaszkodás. a késztetések pedig új és új cselekvésekbe sodornak bennünket, mivel vágy keletkezik, ami arra ösztönöz, hogy újra elkövessünk dolgokat. ez a karma. így hozzuk létre a ragaszkodásokat.
tehát a karma szoros összefüggésben van a késztetés-halmazzal.
Azt sem sikerült még mindig megértenem, "megtudnom", hogy a nirvána érték-e, vagy pusztán a megszűnés, a "megsemmisülés", az eltűnés a "semmiben", vagy valamilyen kiteljesedés-féle-e. A nirvána egy jobb "világ"? Van a nirvánában élet?
ezt Buddha mondta. az öt halmaz tanítása része az anátman-tételnek: a személyiség az öt halmazból áll össze, amely öt halmaz végülis nem különbözik egymástól, de nem is ugyanaz. ez úgy lehetséges, hogy az öt halmaz a személyiség öt aspektusa. az egyik halmaz, a késztetések (tulajdonképpen az ember szokásai) biztosítják az átmenetet halálkor az új életbe. ez azonban nem jelent lélekvándorlást, mivel a szokások is folyamatosan változnak (a személyiséggel együtt). ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy a halálkor az ember tudati állapota határozza meg a következő életet. a szokások ragaszkodások különféle dolgokhoz (az is ragaszkodás, ha valamit elutasítunk). így jön ki az, hogy ha a ragaszkodásainkat megszüntetjük, akkor nincs több késztetés, ezért nincs több szenvedés, és így nem lesz több újraszületés. ez a nirvána.
Amikor Jézus feltámadt, hol látható volt, hol nem. Hirtelen, váratlanul bukkant fel a hitetlen Tamás apostol szemei előtt is. A mennyország és a pokol szerintem nem egy hely, hanem egy létállapot, nincsenek ott terek és kiterjedések és testek a földi értelemben véve.
az egy téves felfogás, hogy a nirvánában bárki is van, tekintve hogy a nirvána nem egy hely, a nirvánába pedig úgy lehet bejutni, hogy a személyiséget alkotó öt halmaz feloszlik.
Ahogy mondod! Miért, szted a kettő kizárja egymást?
A feltámadás és a reinkarnáció csupán annyiban különbözik, hogy J.Krisztusnál arra volt szükség (az apostolok hitének megerősítésére) h ugyanabban a testben inkarnálódjék, míg az átlagos emberek más testben "támadnak fel".
Mivel 2000 éve nem tudunk másról, aki ugyanabban a testben inkarnálódott, ugyanakkor J.K. megígérte a feltámadást, akkor mégiscsak el kell fogadnunk Buddha szavait is. Így lesz kerek a dolog.
(Nem üldözlek, csak éppen ráérek és nem jött más se hozzászólni...)
Szóval nincs halál, csupán fizikai értelemben. A testünk bizony porrá esik szét és senki nem rakja össze. Minek is rakná?
A hallhatalan ÉN viszont egy ideig testnélküli pihenőbe megy, és folytatja útját a mennyek szféráiban eddig elért "eredményei" alapján. A szellemvilág döntése szerint aztán vagy visszatér egy másik testben, vagy ha nem akkor feljebb lép és a nemfizikai világ valamely szintjén végzi tovább a dolgát - Isten felé való haladását.
Már úgyis régen beszélgettem Msmks-sel a buddhizmusról... gondoltam, akkor most azzal kezdeném. Az volna a kérdésem, hogy a nirvánában élők kapcsolatban állnak-e a nirvánán kívüliekkel?
