Egyébként azt, hogy A.A vagy TMA vagy x.y.z. lesz ideállítva azt majd Felcsúton vagy a Cinege utcában döntik el. Vagy egy kolbász és pálinkafesztiválon.
Lehet, hogy már vágják a paprikát, hagymát ahhoz a lecsóhoz, amibe mennek fűszernek.
Sose számítottak nekik a választók. A szembenállás oka sem a sok lopás volt, hanem az, hogy nem ők lophattak. Egyszerű hatalmi villongás. A választás után értelmetlenné vált: ki-ki annyi hatalmat kapott, amennyit, nem bántjk egymást, megosztoztak.
A ti körötökön kívúl mások is beadták a beadnivalót. TMA hamarosan megint szambázhat tanuként. Az ügyésznek nem marad más az új beadványokkal kapcsolatban sem mint az, amit előtte tett. A hatvannaponkénti hosszabítgatás. Sajnálatra méltó szegény, de másoknak reménytkeltő. Két év múlva kevés lesz a felcsuti polgármester is. Addigra TMA-t dobják a szemétbe. A politika durva dolog, a gyenge idegzetűek kerüljék.
Lassan kezd kirajzolódik a képlet, Bugai út kétéves habzása még az ellenséggel szemben sem müködik..
A dolog egyszerü. Az elrabolt pénzek ugyanis úgy tüntek el, oda vándoroltak ahol a ma politika elitje székel. Fidesz, MSZP nem sorolom.
Nem hiszek benne lenne betyárbecsület. Egyszerüen azért mert ezek igazi gazembek. A kölcsönös félelem az amely a fék.
A cégek rendelkeznek minden féle kapcsolattal, ismerok kit kell megkenni, hová kell a lóvét nyomni. Jobbra és balra.
Ez érthető is, ebben a Balkáni országban. Élni kell.
Már irtam ki hiszi el azt, a kis aláiró egyngetők azok akik a rengeteg pénz lenyúlták. Ugyan!
Jó, a morzsák sem semmi falatok. Jó élet, a hiúság, meg minden semmi több.
Nem hihető ezek után valaki megmeri tenni itt ebben a maffia világban feltárni a keresztapák kilétét. Nyilt titkokat amúgy sem kell mondogatni, a tények ugyis titkosak száz évre akár.
..."de nem tudom mirért Aradszkiba rugdosol? Kb annyi köze van a város vezetéséhez, mint neked vagy nekem...semmi..."
Persze...ez így is van...
Én nem rugdosok Aradszkiba, nem érdekel, nem foglalkozok vele.
De azt azért már ne próbálja nekem senki bebeszélni, hogy abban a pozícióban, amiben ő van és azzal az ismeretséggel, amivel az ogy. képviselőségén keresztül rendelkezik ne tudna egy korrekt vizsgálatot elintézni az érdi pofátlan lenyúlások ügyében...
Miért nem teszi?
Miért nem szerez már egy jó kis beutalót ezeknek a simliseknek a Hotel Gyorskocsi Wellnessbe?
Közben olvasgatom, a kedvesen hozzád szólók leveleit és azt azért meg kell mondanom te sem tünsz olyan acélosnak válaszaidban. Ha memóriám nem csal, akkor is lapitottál amikor az érdi helytartód bezáratta az iskolát. Bár rémlik valami, azt hiszem sajnálkozást fejeztél ki meg ilyesmi abban az ujságban amelyben hetente megkérdezi magát Simó Karcsi. Utólag is köszönet érte. Ez jó mulatság férfimunka volt. Ugye ?
A hiba mindig ott van, hogy mi itt, "kis" hazánkban, nem tudjuk eldönteni, hogy az az egyféle töténelem ugyan adott, de melyik olvasata a helyes. Én erről beszéltem.
Románia nem jó példa. Anglia, Fro. már inkább. Ott érdeklődni, nem a Székely ember véleményét fogja szülni.
A státusz - tehát közszereplő -, az nem egy fel- és levehető kabát. Ha valaki kilép a porodndra, annak számolnia kell vele, hogy évek multán is emlékeznek rá. Ez van, sajnos ez nem az egyéntől függ, hanem ez már csak így van. :-)
Dehogy is! Természetesen köszönt! Meg is lettem volna lepve, ha nem így történt volna.
Igen. Az Ön megjelenéséhez, az Ön kiállásához nem illik a fröcsögés. Tudom, hogy nagyon nehéz, de meg kell tudni állni. És higyje el, ha ez megy, akkor úgy, ahogy mi most ketten, mások is tudnak majd emberhez méltóan kommunikálni. Sok - sok olyan olvtársunk van, akivel csöppet sem értünk egyet. Ennek ellenére, kedves, konszolidált módon tudunk beszélgetni. Sőt: Rendkívül visszafogott módon tudjuk elküldeni egymást melegebb éghajlatra. :)
Ezen túl. Igen egy történelem van. Sajnos azonban úgy tűnik, több olvasat. Persze meg kell vizsgálni minden aspektust, de ez nem jelenti azt, hogy egy oldalnak igaza van, a másik, aki másként látja, az pedig semmirekellő. A történelem nem olyan, mint a példabeszéd szerinti tehén. Tehát ha akarom vemhes, ha nem akarom nem az. A történelem az egy ténykérdés, az öszes aspektusával egyetemben.
Had jegyezzem meg: Kérdezte már Trianonról a győztes hatalmak országaiban élő embereket? Biztos, hogy ők is úgy látják, mint itthon sokan? (És ez "csak" egy példa.)
Mindezektől függetlenül megtisztel, hogy vitatkozik velem. Hiszen a vita, a legnemesebb beszélgetés! (-Mint azt tudjuk.) :-)
Ilyen velem is előfordult. Segíthet az, hogy Word - ben megírja, aztán bemásolja. Sajnos gyakran időtúllépés miatt, a fáradtságosan megírt levelek, nem kerülnek fel a folyamba. Erre megoldás a bemásolt szöveg.
Örülök, hogy valami megfoghatatlan okból kifolyólag megtisztelt azzal, hogy viszonylag normális hangnemben szólított meg. (Látja?, megy ez, csak akarni kell!)
Ugyan! Ne sajnálja, hogy felismertem! Tekintve, hogy Ön a jelöltségével közszereplővé vált, így ne lepődjön meg, ha felismerik. Tisztelettel üdvözöltem, tehát köszöntem, mint ezt bárki más esetében is megteszem. Úgy vélem, egy sí kölcsönző, nem megfelelő terep arra, hogy eszmét cseréljünk. Pláne nem az akkor, mikor Ön az unokájával, és pedig a családom általam nagyon szeretett tagjaival tartózkodunk ott.
Természetesen az, hogy Ön kit ismer meg, kire emlékszik, ismét csak nem közügy, hanem az Ön saját meggyőződéséből, hozzáállásából, személyes attitűdjéből ered. Így nem csodálom, hogy a megismerés szikrája sem volt tapasztalható. Higgye el, én másképp gondolom, mint ön. Én igyekszem elraktározni azokat az embereket, akikkel ismeretséget kötöttem, akivel megismerkedtem/megismertettek. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember ne szelektáljon, hanem emlékezzen!
Az, hogy Ön mit tanít az unokájának, nem közügy, az óriási felelősség. Az, hogy Ön hogyan orientál egy gyermeket, nem a gyermek felelőssége, hanem az Öné. Ennek okán számolnia kell azzal, hogy az a gyermek, egyszer majd önálló véleménnyel fog rendelkezni és saját meglátásai, tanulmányai, érzelmei alapján fogja megítélni az őt körülvevő Világot. Példának okáért, apám sokáig vezető beosztású, elismert ember volt, azzal a felelősséggel, mely például az első szabad választásokon bizalmat kapott településvezetők oktatása, szakmai, közigazgatási ismeretekbe való bevezetése jelentett. Ő képes volt felnőni oda, hogy soha az életben nem vette a bátorságot ahhoz, hogy engem, mint gyermeket merészeljen befolyásolni. Így én felnőttként is tiszteletben tartottam az ő elveit, ő viszont ugyan ezt tette az én elveimmel kapcsolatban. Na, ez tiszteletre méltó! Az, hogy Ön egy bizonyos történelmet tanít az unokájának, az viszont hártyajég. Képzelje el, ha mondjuk történész lesz a gyerek! Mi lesz, ha rájön, hogy Ön csak egy jól körülírt, politikailag, érzelmileg egyoldalú történelmi – görbe tükröt mutatott meg neki. A kötelező tisztelet megtartása mellett, mit fog gondolni felnőtt fejjel?
És itt érhető tetten az a hiba, amit Ön és sajnos sok más hazai apa, nagypapa, család elkövet. Szelektív az emlékezet, szelektív a megismertetés, szelektív – és sajnos sokszor szándékoltan torz – a történelem, a folyamatok, a megnyilvánulások és a történések bemutatása. Olyan felelősséget nem szolgálnak meg sokan – pro és kontra bármely oldalon -, mely a jövő nemzedékét, annak torzulásmentes fejlődését lenne hivatott alázatosan szolgálni.
A demagógia, a populizmus és az egyoldalú láttatás, olyan bűn, melyet sokszor, sokan elkövetnek. Míg ez nem változik, addig semmi sem fog. A nagylelkűség, a nagyvonalú, korrekt és felelősségteljes hozzáállás az, mely komoly, megfontolt tudással, higgadt kommunikációval, feddhetetlenséggel és pengeéles őszinteséggel párosulva, előre mozdíthatja ezt a társadalmat. Mondom ezt úgy, mint egy olyan ember, akinek a szülei pedagógusként elismert, köztiszteletben álló emberként fejezték be földi pályájukat.
Látva Önt és tapasztalva, milyen kedvesen, szeretettel viszonyul unokájához, továbbra sem értem azt a kettősséget, mely az Ön hozzászólásai és a mindennapi életben tapasztalható viselkedése közt feszül. Ha ugyan olyan kedvességgel, olyan korrektséggel kommunikálna itt a fórumon, akkor elismertsége, elfogadottsága okán, véleményírásai, vitái is olyan reakciókat váltanának ki, melyeknek köszönhetően előremutató, komoly és érdemes vitákat lehetne folytatni.
Én pusztán a meglátásaimat írom le jelen levelemben. Nem veszem a bátorságot, hogy Önt, mint nálam lényegesen többet megélt, jóval idősebb embert kioktassam, megregulázzam. Én pusztán azt áhítom, hogy itt, ezeken a hasábokon olyan vita, beszélgetés folyhasson, mely méltó az értelmes, akár másként gondolkodó, de mindenképpen korrekt, egymást tisztelni tudó emberek között! Higgye el, ha ez így lesz, ez az ország valóban elmozdul a nyugvópontról, és ezeken az alapokon pedig már lehet építkezni.
Még egyszer köszönöm, hogy hajlandó volt velem normális, emberi hangot megütni. Arra biztatnám ifjonti idealizmusomból táplálkozva, hogy tegye ezt mással is! Higgye el, csodákat fog látni!
De azt tudom hogy szőkék a mezők ha dús kalásszal jön a sárguló nyár. És még csak nem is kell Cavintont szednem. De még szerencse, hogy nem emlékszem mindenre mert akkor minden politikus igérgetéseire és hazugságaira is emlékeznem kellene és abba bele lehet bolondulni nemdebár ?
