Nem ezt mondom, hanem azt, hogy előfordul ilyen is. Nem tudhatom, miért nem gyógyul meg közülük, aki beteg és orvosra, műtétre volt szüksége. A hitből való gyógyulás nem ilyen fehér-fekete téma szerintem.
"Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől," 1 Péter 4.1
Nem határoztam meg, eddig sem tettem. Viszont érteni akarom, és Jób könyve kemény, nehezen nyílik. Recept meg nincs, viszont tanulságod minden egyedi esetből levonhatók. Zsolt. 84.7. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
Nehogymár te határozd meg Isten tökéletes akaratát, mármint a HOGYAN-ját, ha szenvedésen (halál, betegség, stb ) keresztül megy végbe, akkor is tökéletes és akkor is jó (pl.: egy ismerősöm mondta hogy úgy volt jó, ahogy rossz volt, na meg írva is van, hogy sok szenvedés közepette kell nekünk a királyságba bemennünk), de ha úgy akkor nem kell arra fogni, hogy túlnyomórészt az emberen múlt, hogy ő szenved. (főlegy ha lehet igen, és lehet nem is) Nem kell ebből receptet, vagy prognózist csinálni, csak ennyit akartam mondani.
6. Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. 7. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: 8. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
"Nyugodjál már meg. Én magam vagyok brutálisan gonosz. (meg amit mondok)"
Nem, hanem csak kizárólag az, amit mondasz. De lehet hogy te amolyan lazakeresztény vagy, aki nem törődik a saját tetteivel, hanem csak a térítése hatékonyságával.
Természetesen az a "normális", ha valaki öregen - "betelve az élettel" - hal meg. Amikor ettől eltérő esettel találkozunk, az mindig megdöbbentő, elgondolkoztató. De nyilván mindegyik esetnek megvan a maga jelentősége, amit vagy megértünk - esetleg a közeli hozzátartozók, ill. "lelki rokonok", - vagy pedig nem értünk meg - itt e földön.
De biztos, hogy mindegyik halál Isten engedélyével történik, tehát nyugodtan visszavezethetjük az Ő akaratára.
(Sőt, olyan is van, amikor Isten előre kijelenti valakinek a halálát, és fel tudunk rá készülni is...)
Ismered Pálnak azt a mondatát, hogy "Kicsoda szakaszthat el minket az Ő szerelmétől?..." BOcs, hogy nem idézem szó szerint, de ha megnyitok egy másik ablakot, lefagy az egész cucc. :(
Mostmár nem tántorítana el semmi, de akkor még zsenge voltam, és úgy éreztem. Mostani fejjel tudom, nem tántorog az ember olyan könnyen. De ott akkor benne volt a kalapban, én csak erre céloztam.
Vagy bevszed a nehz eledelt és megemészted, vagy hagyod magad te is is a csepegtetett módszert érvényesíteni..., ahogyan manapság a paprikát termesztik!
Szerinted ezt így lehet érteni? Aki fiatal keresztényként a pásztorától azt hallja, hogy X. Y. azért halt meg, mert nem imádkozott eleget, és ezen megbotránkozva elhagyja a gyülekezetet, de még az is lehet, hogy magát a kereszténységet is, az azt jelenti szerinted, hogy azért hagyná el a kereszténységet, mert valaki fiatalon halt meg?
Én éppen akkor mentem a hgy-be (pontosabban nem sokkal azelőtt), amikor egyik pásztor fiatal felesége meghalt. Mégse hagytam ott emiatt a gyülekezetet, noha nagyon megdöbbentett.
Egy időben sokat olvastam Rónay Györgyöt, aki római katolikus volt. Nagyon szeretem az írásait, főleg a "Napló"-ját. Ő írta, hogy mikor - nagyon gyakran - beül egy-egy templomba, nem imádkozik, hanem gondol erre-arra. Mindent végiggondol - az Isten színe előtt - úgymond.
"Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel" - ez azt jelenti, hogy: "ami hitből nincs, bűn az". A hívő(k)nek ki kell gyógyulniuk a "törvényeskedésből" az imádkozás "mennyiségének" vonalán is.....
