Keresés

Részletes keresés

Emma_ Creative Commons License 2010.12.07 0 0 878

Berzsenyi Dániel

 

A közelítő tél

 

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
     Közt nem lengedez a Zephyr.

 

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
     S tükrét durva csalét fedi.

 

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
     S most minden szomorú s kiholt.

 

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
     Mint a kis nefelejcs, enyész.

 

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
     Egy-két zsenge virágait.

 

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
     Lollim barna szemöldöke!

 

Emma_ Creative Commons License 2010.12.07 0 0 877

Szabó Lőrinc

 

Téli fák

 

Hegynek vitt az erdei út.

Megálltam. Vacogtak a fák,

jobbra-balra messze kinyílt

szemeim előtt a világ:

a táj, mint vén agy vértelen

eszméi, úgy levetkezett

és nem maradt belőle, csak

a csontváztiszta szerkezet.

 

Tél volt és csönd, még semmi hó,

az esti köd gyült és oszolt.

Az elmúlt nyárnak a halott

jelen csak kísértete volt

s az élt, a múlt, mikor arany

sípot fujtak itt a rigók,

a zöld nyár, melynek hült helyén

most füstként szürkült a bozót.

 

Kísértet voltam én is a

felboncolt és kipreparált

erdőben: szinte csontomig

éreztem a csupasz halált.

– Fa vagyok én is, ágbogas

csontváz! – és éreztem a gúzst

s hogy az idő hogy marja le

rólam is a lombot, a húst.

 

Soká és mozdulatlanúl

álltam ott a dermedező

csöndben… És lepattant egy ág

és megmoccant a temető.

Fölnéztem: – No, menjünk… – De most

rám fogta ezer fekete

vasvilláját és körülállt

a halott vázak erdeje.

 

– Nono! – ráztam fel magamat

és megindultam és mire

elértem az első házakat,

átjárt az élet melege,

de tovább is, egész uton

láttam még, hogy a ködön át

hogy döfködtek felém fekete

szarvaikkal a téli fák.

 

Emma_ Creative Commons License 2010.12.07 0 0 876

Kosztolányi Dezső

 

Üres erdőben 

 

Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.

 

Magam vagyok s megyek tovább, csak
a fákon át az estbibor
borús közönnyel vet nehányat
hamvas, fakó rózsáiból.

 

S én csak megyek a kínkeresztre,
a vak homályba mélyedek
temetkező helyet keresve,
temetni álmot, életet.

 

Hajlonganak a néma, tar fák,
nő az avar és a homály,
mint hogyha vesztemet akarnák,
fönn hűs, ezüst köd szálldogál.

 

S én csendesen zokogni kezdek,
szorítgatom a fegyverem,
és áldom a nagy, méla estet,
mely rám suhan már nesztelen.

 

S avart söpör felém az árok,
szorít a csöndes pusztaság,
fölöttem egy nagy varju károg,
s gúnyolva szól: "Jó éjszakát!"

 

Emma_ Creative Commons License 2010.12.04 0 0 875

Babits Mihály

 

Az előkelő tél

 

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!

 

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.

 

Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.

 

 

 

 


 

Emma_ Creative Commons License 2010.12.04 0 0 874

Fésűs Éva

 

December, december

 

December, december,
A világ csilingel
Hóember hófején
Fázik a cilinder.
 
Kis csizma, nagy csizma
Csikorgó hóban jár
Piros kis orroddal
Cinegét foghatnál. 
 
Kis bunda, nagy bunda
Kell már a szőr kucsma
Hópaplant sző a tél
Medvére, mókusra.
 
December deret fúj
December fagyot hoz
A világ mégis csak
Ünnepre harangoz.
 
Hamvadó alkonyban
Csillag gyúl faágon
Meglátod, egyszer csak
Itt lesz a karácsony. 

 


gamidka Creative Commons License 2010.12.02 0 0 873

                                               

Weöres Sándor

Suttog a fenyves

 

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már el jő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

 

Tél szele hóval, faggyal jő,

elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

húzza-rázza hűsszellő.

 

Suttog a fenyves, zöld erdő,

rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.26 0 0 872

Dsida Jenő

 Estharangok

 

 

Bíborban fürdik már az égnek alja.

Mámortól reszket már az alkonyat,

A nap korongja bágyadtan halad,

S egy szürke felhő lassan eltakarja.

 

A fű között egy tücsök ciripel,

Álmosan zúg a fáknak lombozatja

Zokogásomat senki meg nem hallja

És panaszomra senki sem felel.

  

De most!... valami jóleső meleg

Simítja végig fájó szívemet

Szempilláimat csendesen lezárom...

 

Langy szellő hozza erdőn, réten át

Az estharangok himnuszos dalát

És imádságba halkul zokogásom.

 

 

Előzmény: gamidka (871)
gamidka Creative Commons License 2010.11.26 0 0 871

  

Radnóti Miklós                                               

November

 

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis õszi bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

gamidka Creative Commons License 2010.11.18 0 0 870

gamidka Creative Commons License 2010.11.12 0 0 869

   

Juhász Magda

Virágének

 

Egy kis virág a gyom közül

vidáman integet.

Miért vagy ott te kis virág?

A gyom közt nincs helyed.

 

A gyom között is kell virág,

oh hidd el ezt nekem,

virágnak lenni könnyű ott,

hol gyom sosem terem.

 

Elhullatom a magvaim,

s ha újra erre jársz,

meglátod rajtam kívül is

terem itt majd virág.

                                                     

                                                             

 

 

 

           

gamidka Creative Commons License 2010.11.10 0 0 868

A feketefarkú szarvas dala                      

(hopi, indiándal)

 

Varázslatok sátrából,

sámán otthonából

dobszó hallik.

Agancsom ága közt,

szép díszem körött

szél örvénylik.

 

Dobszó hallik, szél örvénylik -

menekülj, te szarvas!

Dobszó hallik, szél örvénylik;

nyílvessző döf halálra.

 

 

gamidka Creative Commons License 2010.11.08 0 0 867

Nagy László

DIÓVERÉS

 

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

 

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

 

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

 

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

 

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

 

Már, mintha álmodnék, hallom

zaját a jó örömnek,

darálók forognak, diós

mozsarak döngnek.

 

Fagyban és nagy havazásban

meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

csörgő diónak.

 

Majd csorgó hó levén ring a

picike dió-csónak,

s lomb zöldül újra a füttyös

sárgarigónak.  

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 866

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 865

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 864

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 863

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 862

Tokaji Márton

Őszi kép

 

Mily pompás a tájban a sok ezüst levél,

Hallom, hogy rezgeti alkonyatkor a szél.

Már a napok mérik szép őszben az éltem,

Természet öleli most magához létem.

 

 

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 861

Tokaji Márton

Tűnődés

 

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.

Vitorlás levelek tarka kis hajóján.

Körém festette a természet e-képet.

Elém varázsolva sok régi emléket.

Fiatal éveim, hogy futottak tova?

Életem derűjét elvesztettem sorra.

Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.

Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.

Az idő elrepült, megvénült az ember,

Nem kell már versenyre a nagy természettel.

A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.

Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 860

Tokaji Márton

Búcsúzik az ősz

 

Aranyszínű őszben az elmúlás honol,

Testem, lelkem fázik, s te nem vagy sehol.

Vággyal teli tájon, avar hull elém,

Hervadt fa rozsdája integet felém.

 

Elmentek a fecskék közeleg a tél,

Esőt vár a föld, zúg, dühöng a szél.

A szétesett idő a szívemben él,

Remények csodája a karácsony éj.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 859

Tokaji Márton

Suhan az ősz

 

 

Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,

De néhol vörösbe hajlik át az árnya.

Erdei utakon széllel együtt futnak,

Őszi hangulatban szinte kavarognak.

A Nap enyhe sugara simítja a tájat,

Öleli csókolja a gyönyörű fákat.

Két évszakon át lombjait csodálta,

Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.

Már minden hiába megjött az elmúlás,

Kikeletkor lesz majd csak megújulás.

Addig eső könnye hullik majd a tájra,

A fák alszanak a tavaszra várva.

 

 

gamidka Creative Commons License 2010.11.02 0 0 858

 

Dsida Jenő

Meredtszemű ősz    

 

Kiszivattyúzták az üvegburát,

a lelkemet.

Nincs benne hang, csak meredtszemű ősz.

Csend és homály.

A hullt levelek ágya mély, puha,

selymes halom,

de nem zörög turkáló láb nyomán,

nem is zizeg.

A varjú se csárog a jegenyén,

csak tátogat.

Halálos-némán teljesedik el

a rendelés:

Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,

aludni megy.

Az álmos űrben úgy úszik-lebeg

sok furcsa vers,

mint az ökörnyál udvarunkon, otthon,

ősz elején.

 

gamidka Creative Commons License 2010.10.28 0 0 857

Mindenkinek kellemes napot...:)!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ne feledd az ősöket!

(sziú/dakota)

 

Soha! Soha!

Ne feledd a zenét,

dobok szavát, ősök történetét!

Soha! Soha!

Ne feledd a régieket,

kik most már holtak, az ősöket!

 

Mindig! Mindig!

Mit mondanak az ősök,

azt kövesd, azt nézd!

Mindig! Mindig!

Ők azt mondják neked,

mit a Nagy Atya üzen.

 

       http://www.youtube.com/watch?v=5gQSF6uUFqM

Emma_ Creative Commons License 2010.10.27 0 0 856
Szabó Lőrinc

Őszi fák

Láttalak, lomb, mikor születtél,
fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
ép oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt minden kis leveled,
mint az ujszülöttek keze.

Ráncos vagy most is, gesztenyelomb,
ráncos megint,
mint bőr vagy öreg papír zörögsz,
ha a szél megráz odakint,
de ha fele kincsed lent röpül is
a földön ide-oda,
még beragyogsz az ablakomon,
gesztenyefáim aranya.

Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát
és fölgyujtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem.

Örökké kellene élni, de
ha nem lehet,
küzdj bátran és búcsúzz vigan:
így veszni szebb;
küzdj és örülj s hogy buksz, nyugodj
büszkén bele, –
arany voltál, szemét leszel,
szépség szemete.

Küzdj s tékozolj! Arany levél,
halál lepkéje, gyúlj ki, szállj!
Most ég el a nyár, és nem is
szomorú ez a szép halál.
Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt
igér a szél s az út sara:
ragyogj, őszi lomb! – Bárcsak én is
így pusztulnék el valaha.


Emma_ Creative Commons License 2010.10.27 0 0 855
Nagyon örülök, hogy tetszett! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Zelk Zoltán

Egy hattyu alszik

Egy hattyu alszik a tavon
mint rózsa, úgy lebeg,
léte folyékony s olvadó,
akár a fellegek.

Néhány árnyék a vízre ül,
mert nem talál haza -
nem is árnyak talán, csupán
fenyőfák sóhaja.

A hattyuk nem is rózsák,
de víziangyalok,
az ég álmodja őket,
ha olykor andalog.


Előzmény: gamidka (853)
Mnemoszüné Creative Commons License 2010.10.26 0 0 854
Nagyon szép napot, Mindenkinek!:-)

*******


József Attila

Ritkás erdő alatt

Ritkás erdő alatt a langy tó,
lukba búvik piros bogárka,
fű biccen szürke csöpp varangytól
és a szántón borong a nyárfa.

Magos muharban hasán horkol
odvas dorong, a végén gomba.
Nézi teltkeblű öreg hordó;
puha moha meg zsíros donga.

Lebeg a hosszú szél lebontva,
- késő, szép délután ez, késő -
fodraiból a levelet
fésüli zümmögő fésü.

S a köd szoptatós melle buggyan
a ráncos szoknyájú hegyek közt, -
így volt. Egy ember ült a porban
s eltünt a kifeslő jegyek közt.

1932


gamidka Creative Commons License 2010.10.26 0 0 853

Köszönöm. Szép ez a vers...:)

~~~~~~~~~~~~~

Mindenkinek kellemes napot!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

 (részlet)

Pipacs 

Mintha gyűrött párnádról ébrednél,

olyan a pártája a pipacsnak,

árokparton, búzában nevetgél,

s vérpirosan hull le, ha aratnak -

illata bódít, elaltat,

kelyhe, magja méreggel van tele:

Papaver rhoeas a latin neve.

 

Előzmény: Emma_ (852)
Emma_ Creative Commons License 2010.10.25 0 0 852
Áprily Lajos

Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.


gamidka Creative Commons License 2010.10.25 0 0 851
August von Platen-Hallermünde

A vízben 

A vízben leng a liliom csillogva, tétován,

tévedsz, míg azt hiszed: csak teng inogva tétován.

Lába erősen gyökerez a mély tenger alatt,

fejét egy kedves gondolat ringatja tétován.

                (Ford.: Weöres Sándor)

 

gamidka Creative Commons License 2010.10.23 0 0 850
miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 849

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!