Nézzük meg úgy, Van egy gyémánt Xy zsebében. Én elhiszem, Te nem. Mindkettőnkre vonatkozik a bizonyitási kényszer. Nekem azt kéne bizonyitanom, hogy valóban ott van. Neked pedig azt, hogy nincs ott. :)"
Mit kellene neki bizonyítani? Azt, hogy az Isten prófétai kijelentése ott van-e ahol van a Próféták írásaiban?
Egyszerűen elég bemásolnia a prófécia szövegét egyik vagy másik próféta könyvéból.
Ezek után neked azt kellene bizonyítanod, hogy ,ami ott van, az nincs ott.
Nos ez az,ami lehetetlen. Arról bebizonyítani, hogy nincs ott, ami ott van a Szentírásban.
Te nem azt bizonyítod, hogy nincs ott, hanem úgy teszel, mintha ott se lenne.
Ezt nevezed te bizonyításnak? Azt a képességet, hogy arról, ami ott van, kijelented, hogy nincs ott?
Ilang, a munkájában kutatott, utána járt dolgoknak. Az hogy neveket emlit meg nem okvetlenül jelentenek igazolást, hanem azt jelenti, hogy adott témakörben, alaposabban körbejárta a kérdést. Talált olyanokat, akik elgondolását igazolják. Tehát magát a kis esszéjét. Tetszik érteni?
Namármost, leslie, és Te is gyakran használjátok mint egy pajzs az érvelésben, az írásokat. Amivel semmi gond. Még mielött félre értené bárki is. Hol a probléma? A probléma ott kezdődik, hogy egyéni, megállapitásokat vontok le. Mintha ti döntenétek el, hogy mit jelent, vagy mit üzen a szöveg.
Ilang-Ilang nem olyanokat talált,akik elgondolását igazolták,hanem Ilang-Ilang szektája igazította
elgondolását az általa felsorolt személyek elképzeléséhez.
Ilang-Ilang ugyanis nem saját elgondolást képvisel, hanem a H.N. Asdventista Egyház tévtanítását
képviseli. Egy H.N. Adventistának ugyanis nem létezhet saját elképzelése, ahogyan egy jehova tanújának sem, ugyanis ez az egyházából való kirekesztést eredményezné.
Azon megállapításod, hogy vámmentesss és én egyéni megállapításokat vonunk le az írásokból, ami a próféciákat illeti nem felel meg a valóságnak. Az Isten által kinyilatkoztatott próféciákhoz nem lehet Isten parancsa szerint sem hozzáadni,se elvenni azokból. Ehhez ragaszkodunk mindketten.
Ez neked azért tűnik egyéninek, mert rajtunk kívül és c. istvánon kívül ezt a parancsot mindenki figyelmen kívül hagyja, és az Isten kinyilatkoztatásainak a teljes megváltoztatására, törekszik.
Hogy miért egységesek az egyházak ebben a kérdésben velünk szemben?
Nos ennek a magyarázata abban keresendő, hogy a háromság istent képviselő egyházak, az Isten Szavával való szembefordulást, a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítóitól vették át.
A H.N. Adventisták például Hippoi Ágostonra hivatkozva tagadják a Jelenések 20. fejezetében kinyilatkoztatott próféciák igazságtartalmát. Tagadva a Sátán ezer évre való megkötözéséről és a Mélységbe való bezárásáról szóló próféciának a jövőben történő beteljesedését, és Isten Khrisztoszának ezer éves földi országlásáról szóló kinyilatkoztatás beteljesedésének a lehetőségét, továbbá az első feltámadás lehetőségét. Ebben a kérdésben minden háromságistent képviselő egyház,
kezdve a Róma Főpapja által vezetett egyházzal , a Református Egyházat és a H.N. Adventista Egyházat is beleértve egységes. A HIT Gyülekezete - habár szintén ragaszkodik a Róma Főpapja által vezetett egyház háromságistenéhez - az Isten próféciáinak a meghamisításában, illetve azok teljesülésének tagadásában nem követi a többi háromságistent imádók egyházainak az álláspontját.
Ez számomra egyenlőre még rejtély.Nem találok arra magyarázatot, hogy miért ragaszkodik valaki
egy olyan Istennek a próféciáihoz,akinek a létezését és kizárja, és helyette egy a római császárok által kiképzelgett, Róma Főpapja által képviselt istenmodellt fogad el istenéül,megtagadván az Istenek Istenét, az Istene által, társai az Istenek fölé felkent Isten létezését, miközben az Istenek Istene próféciáinak igazához ragaszkodik.
E mögött létezhet egy számomra eddig érthetetlen taktikai megfontolás.
Nos akármi is legyen az oka, egyenlőre az a helyzet, hogy a háromságisten létezését elfogadó HIt GYülekezet kakuktojáűsnak számít a háromság istent képviselő egyházak között, amikor azokkal ellentétben hamisítalanul ragaszkodik egy olyan Isten próféciáihoz, akinek a létezését is kizárja.
Mi a különbség Ilang, és Leslie, vagy közted? Ne tessék személyesre venni!
Ilang, a munkájában kutatott, utána járt dolgoknak. Az hogy neveket emlit meg nem okvetlenül jelentenek igazolást, hanem azt jelenti, hogy adott témakörben, alaposabban körbejárta a kérdést. Talált olyanokat, akik elgondolását igazolják. Tehát magát a kis esszéjét. Tetszik érteni?
Namármost, leslie, és Te is gyakran használjátok mint egy pajzs az érvelésben, az írásokat. Amivel semmi gond. Még mielött félre értené bárki is. Hol a probléma? A probléma ott kezdődik, hogy egyéni, megállapitásokat vontok le. Mintha ti döntenétek el, hogy mit jelent, vagy mit üzen a szöveg.
A kutatás alapú elemzés, és az egyéni meglátások közti különbség. Én ezt hoztam fel, erről beszéltem…
nem kivántam reagálni korábbi hozzászólásodra. Nem bunkóság, vagy figyelmetlenség. Részermről nem éri meg a választ. És az hogy azt mondom nem éri meg a választ nem jelenti azt, hogy értéktelen amit mondasz. Bizonyára van benne az is. Nekem nem éri meg. Ha ez bántó, akkor itt és most kérek bocsánatot!
Most is csak azért néztem be, mert zsibog a fejem, és valami mással szellőztetem, mint bekukkantani a fórumra. Pont arról irok egy kisebb tanulmányt, amit mindig emleget leslie, Istenek Istenének Istene… Másnéven Elohim. 2500 előfordulási helyeinek összegzése, mikor Isten, mikor isten. És ezek milyen formákban jelennek meg. A legfőbb hatalomra, vagy idegen hamis istenekre, mennyei személyekre, emberekre. Mégis mind elohim. És bár A.i. használok a keresésekhez, szövegforditásokhoz, az anyagot mégis én állitom össze, és figyelek mindenre amire tudok. :)
Nekem a fórum nem az életem, csak kv szünet, vagy szellőztetés. Szóval ha kimarad valami, egy válasz vagy ilyesmi. Tessék azon gondolkodni, hogy az nekem nem éri meg. Mert előre felmérem, hogy mit is válthat ki, és mi lesz a várható végeredmény. Felesleges dolgokba nem csapok bele.
Aki itt félreértett valamit, az Te vagy, lévén egy az egyben félreértetted a 38350-s írásomat, és nem az abban írtakra válaszoltál most, hanem igyekszel az abban leírt témáról tudomást sem véve válaszolni nekem.
De én ezt nem szoktam hagyni...
Nosza, eléd adom ismét a valódi témáját a 38350-s írásomnak:
1. A 38338-s rövid, Leslinek írt írásodban dicsérted Ilang-ilangot Leslievel ellentétben amiatt, hogy ”amíg Ilang, hivatkozik másokra, (tekintélyekre) nevekre. Addig Te, a következőt teszed;. dániel istene ezt mondta, Jézus ezt mondta, Mózes azt mondta.”
Szóval számodra az a minőségi írás, amelyik “hivatkozik más” emberekre, “tekintélyekre, nevekre”, s nem csak a Biblia könyvében szereplők beszédeire, pl. Dániel, Jézus, vagy épp Mózes beszédeire.
Hát ez a hozzáállás katasztrofális az Ige tükrében, fel tudod Te ezt fogni!?
2. Aztán ezt tetézve még azzal folytatod, hogy ”Amivel nincs gond, ha csak az nem, hogy az elemzést értelmezést Te magad végzed el.”
Itt ugyanis már szó szerint “gondnak” nevezed azt, ha az Ige elemzését, értelmezését az előttünk élt “tekintélyek, nevek” írásai, elemzései elolvasása nélkül a hívő önmaga, egyedül “végzi el”, és nem vesz ehhez figyelembe sokak számára “tekintélynek, neveknek” számító egykor élt emberek értelmezéseit.
Na mindezt jelentik tartalmilag ezek a soraid, és én ezt tettem szóvá ennél bővebben a 38350-ben, és Te erre érdemben bizony nem reagáltál ebben a válaszodban!
Márpedig itt nem illik kedves Lucius átugrani általunk nem ignorált nicktársaink érdemi válaszainak az érdemi részét, és elkezdeni az érdemi részre való válaszolás helyett minden másról beszélni…
Tehát a téma ez a részemről, én erről írtam a 38350-ben, erre a témára válaszolj emiatt!
Kételkedsz, ez természetes. Mutasd! A kényszer rajtam áll. Kijelentettem.
Nézzük meg úgy, Van egy gyémánt Xy zsebében. Én elhiszem, Te nem. Mindkettőnkre vonatkozik a bizonyitási kényszer. Nekem azt kéne bizonyitanom, hogy valóban ott van. Neked pedig azt, hogy nincs ott. :)
amit most mondok, azt mindenkinek mondom. Éjáj, belőlünk, emberekből dolgozik. Minden amit tud, vagy tudni vél, és logikailag összerendel, az mind tőlünk emberektől származik.
Nincs új a nap alatt. :)
—————————————-
Szinte csak olyan igék tolulnak elém a mai napon, amelyek ezerrel bizonyítják azt, hogy a hívők számára “minden nap van/lehet új a nap alatt.”
Róma 11.33.Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
34.Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
Elképesztő tévelygés tehát az Ige alapján ez a kijelentés, ahogyan más igék alapján szintén leírtam ezt az előző, a 38365-s írásomban is.
amit most mondok, azt mindenkinek mondom. Éjáj, belőlünk, emberekből dolgozik. Minden amit tud, vagy tudni vél, és logikailag összerendel, az mind tőlünk emberektől származik. Nincs új a nap alatt. :)
——————————————————
Na, mivel ezt most “mindenkinek mondtad”, emiatt kommentálom, mert az Ige alapján ez a “nincs új a nap alatt” kijelentés(ed) nettó eretnekség, mégpedig a legsúlyosabb tévelygések egyike.
Mert a hívőket az vezérli, hogy amennyire tudják, megismerhessék “Krisztus végére mehetetlen gazdagságát”, emiatt számu(n)kra minden nap igenis lehet új ismeretet kapnunk Istentől és Istenről a napjaink során, hiszen a végére mehetetlenek nem tud a véges földi élete során az ember a végére járni, a végéig eljutni, odáig elmenni!
Efézus 3.8.Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;
9.És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;
10.Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,
11.Amaz örök eleve-elvégezés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:
Na, a Jel. 3-ban leírt laodiczeai gyülekezet állított ilyen eretnekséget magáról, önmagát Istenről való ismeretek kapcsán már meggazdagodottnak nevezve, holott pont emiatt neveztetett Isten szemében
- szegénynek,
- nyomorultnak,
- nyavalyásnak,
- vaknak,
- mezítelennek,
mert gazdagnak mondta és gondolta magát.
Jel. 3.17.Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18.Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19.Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Te a laodiczeai szemléletet hirdeted itt azzal, hogy szerinted már “nincs új a nap alatt”, és már az előttünk élt ember bibliatudósok, a “tekintélyek” már kikutatták Krisztus végére mehetetlen gazdagságát, épp ebbéli örömödben tapsikoltál a minap Ilang-ilangnak, aki egy írásában jóval előttünk élt, az Igét egykor valóban intenzíven tanulmányozó emberek által leírt következtetésekre hivatkozott, mintha azoknak önmagában valamiféle extra súlya, tekintélye kellene lennie számunkra, az Igét szintén már hosszú évtizedek óta az Ige szerzője, azaz a Szent Szellem vezetése által tanulmányozó emberek számára.
Ez a Te utad, a Te irányod, és nem a miénk, mert Isten végére mehetetlen gazdagsága valóban végtelen, és emiatt csak a laodiczeai szemléletű emberek jelentik ki azt, hogy már kikutatták az emberek Isten minden igazságát, és már számukra és mások számára sem létezhet innentől semmi új sem a nap alatt.
Holott hitről hitre jut az ember, és annak nincs felső határa, hiszen Isten megismerése teljességében a végtelen gazdagsága és mélységei miatt az ember számára lehetetlen, ezétt az Isten megismerésének sohasem lesz vége az ember számára.
Számodra lehet, hogy már ez véget ért, és számodra már az eddigi emberi tudás a maximum, de épp ez a szemlélet a gond Jézus szerint a Jel. 3.17-19 alapján.
Ezért Jézus parancsa Neked is az, hogy “légy buzgóságos azért, és térj meg!”
Mert ha ebben a posvány hozzáállásban maradsz, akkor Jézus azt mondja az ilyen embereknek, hogy” kivetlek téged az én számból.”(Jel, 3.16.)
Na ez az én véleményem erről, ha már ennyire mindenkinek címezted a soraidat.
1. Most végre teljesen kibújt a szög a zsákból: te nem keresztény egyistenhitet vallasz, hanem panteonosított Bibliát
Azzal kezded, hogy „olyan Isten, akiből csak egy van, a valóságban nem létezik”. Köszönöm, ezzel legalább becsületesen kimondtad a vita valódi tétjét. Nem egyszerűen katolikusellenes vagy. Nem egyszerűen a képtiszteletet, a pápaságot vagy a Szentháromság terminológiáját támadod. Te magát a bibliai egyistenhitet tagadod. Nem valami melléksínen vitázunk, hanem a kinyilatkoztatás főútján állsz keresztbe, és még integetsz is, hogy az egész forgalom térjen le a panteonod felé.
A keresztény hit, a zsidó hit és az apostoli igehirdetés központja nem az, hogy „sok isten létezik, de Izraelnek jutott egy főbb isten”. Ez pogány logika bibliai szavakkal felöltöztetve. A Szentírás valóban használ olyan kifejezéseket, mint „istenek”, „Istenek Istene”, „Isten fiai”, „mennyei seregek”, „hatalmasságok”, „urak”, „fejedelmek”. De ezekből te azonnal természet szerint valódi istenek sokaságát gyártod. Ez a baj. Nem olvasol, hanem szaporítasz.
A Biblia nyelve sokrétű. Nevezhet bírákat „isteneknek” képviseleti értelemben. Nevezhet angyali lényeket Isten fiainak teremtményi értelemben. Nevezhet bálványokat „isteneknek” polemikus értelemben. Beszélhet a népek isteneiről kultuszi és történeti értelemben. De mindez nem jelenti azt, hogy sok teremtetlen, természet szerint valódi Isten létezik. Te viszont minden szóhasználati árnyalatot ontológiai robbanóanyaggá alakítasz.
2. A „születetlen Istennek ha egy Fia van, már két Isten van” érv azért rossz, mert emberi szaporodást vetítesz Istenre
Azt mondod: ha a születetlen Istennek akár egyetlen Fia lenne, már két Istenről kellene beszélni. Ez azért rossz érv, mert Istent teremtményi, biológiai, számszaporító kategóriákba zárod. Úgy beszélsz az isteni Fiúságról, mintha mennyei nemzés útján létrejött volna egy második isteni egyed, aztán sok további istenfi. Ez nem keresztény teológia, hanem mitológiai családfa.
A keresztény hit nem azt mondja, hogy az Atya létrehozott egy másik isteni lényt, aki mellé még sok más istenfi született. Azt mondja: az egyetlen Istenben az Atya öröktől szüli a Fiút, és a Fiú nem más isteni természetű egyed, hanem ugyanazon egy isteni természetben személyesen különbözik az Atyától. Ez nem két Isten, mert nem két isteni lényeg, nem két teremtetlen istenség, nem két független isteni központ. Egy Isten, személyes különbségben.
Te ezt nem akarod elfogadni, ezért a Fiúságból istenfaj-szaporulatot csinálsz. Mintha az isteni természet úgy osztódna, mint egy családi vagyon vagy törzsi örökség. Ez nem metafizika, hanem mennyei anyakönyvi hivatal.
3. Zsoltár 82 nem természet szerinti istenek családját tanítja
A Zsoltár 82-t újra úgy idézed, mintha az volna a többistenhit koronatanúja: „Istenek vagytok ti, és a Felséges fiai mindnyájan.” Csakhogy a zsoltár nem istennemzetségi ünnepi beszéd, hanem ítéleti szöveg. Isten ítél azok között, akiket „isteneknek” nevez, mert igazságtalanul ítélnek, részrehajlók, nem védik a szegényt, árvát, nyomorultat. A végén pedig ezt hallják: „meghaltok, mint az emberek.”
Ez a sor egyszerűen kivégzi a te értelmezésedet. Ha ezek természet szerint valódi istenek volnának, miért halnak meg, mint az emberek? Ha a Felséges természet szerinti istenfiai volnának, ugyanabban az ontológiai értelemben, ahogy te állítod, miért ítéli őket Isten erkölcsi bűnök miatt, és miért sújtja őket emberi halállal?
A zsoltár nyelve lehet bírákra, hatalmasságokra, Isten képviseleti tekintélyével ítélőkre, vagy mennyei teremtményi hatalmasságokra vonatkozó erős, ítéleti nyelv. De nem tanítja, hogy sok teremtetlen Isten van. A szöveg közepét te kihagyod: ítélet, bűn, halál. Csak a neked tetsző „istenek vagytok” részt emeled ki, mintha a zsoltár többi része díszlet volna. Ez nem exegézis, hanem idézet-csonkítás.
4. A Zsoltár 45 és a Zsidókhoz írt levél nem panteont, hanem a Fiú felségét hirdeti
A Zsoltár 45-ről azt állítod, hogy évezredek óta hirdeti „az istenek közül egynek” társai fölé való felkenetését. A Zsidókhoz írt levél viszont nem ezt a tanulságot vonja le. A levél első fejezete nem azt akarja bizonyítani, hogy sok természet szerinti isten van, és közülük egyet főistenné kentek. Azt akarja bizonyítani, hogy a Fiú fölötte áll az angyaloknak.
Az angyalokról azt mondja: szolgáló lelkek. A Fiúról viszont: trónod, ó Isten, örökkön örökké; te alapítottad kezdetben a földet; a te kezeid művei az egek. Ez a kontraszt. Az angyalok szolgák, a Fiú teremtő Úr. Nem arról van szó, hogy az istenfiak között előléptettek egyet, hanem arról, hogy a Fiú nem teremtményi rangban áll.
A „felkent téged az Isten, a te Istened” mondat a megtestesült Fiú messiási királyságának nyelve. A személyes különbség az Atya és a Fiú között nem többistenhit. A felkenés nem isteni fajon belüli rangemelés. A Zsoltár 45 és a Zsidókhoz írt levél nem a te mennyei panteonod plakátja, hanem Krisztus isteni és messiási felségének tanúsága.
5. Az „Istenek Istene” cím nem azt jelenti, hogy az Úr egy panteon főistene
Újra és újra erre térsz vissza: ha az Úr „Istenek Istene”, akkor kell lennie sok valódi istennek, különben minek az Istene? Ez a gondolatmenet első látásra egyszerűnek tűnik, valójában durván félreérti a bibliai felsőfokú és polemikus nyelvet.
A „királyok Királya” nem azt jelenti, hogy minden király isteni természetű, és Isten csak egy nagyobb királyi faj egyik felsőbb példánya. Az „urak Ura” nem azt jelenti, hogy sok végső, teremtetlen Úr van. Az „énekek éneke” nem azt jelenti, hogy az összes ének azonos rangú szentírási könyv. Ezek felsőfokú kifejezések. Azt jelentik: minden úgynevezett hatalom, minden király, minden úr, minden kultikus istenné nevezett alak, minden bálvány, minden mennyei teremtmény és minden démoni igény fölött az Úr áll.
Az „Istenek Istene” a bibliai monoteizmus diadalmas címe, nem a henoteizmus engedélye. Te panteonbizonyítékot csinálsz belőle, mert mindenütt panteont keresel. De a cím éppen azt mondja: az Úr nem egy a sok közül, hanem minden úgynevezett isten fölött álló egyetlen Úr.
6. Józsué 22,22 nem többistenhit, hanem ünnepélyes hűségeskü az Úr előtt
Józsué 22,22-t úgy idézed, mintha ott a több isten létezésének kinyilatkoztatása állna: „Az Istenek Istene az Úr.” A szövegösszefüggés viszont nem ezt tárgyalja. A keleti törzsek azzal védekeznek, hogy oltáruk nem pártütésre és nem bálványimádásra készült. Az Urat hívják tanúul. A formula ünnepélyes tanúhívás: az Úr tudja, Izrael is megtudja, nem lázadásból tettük.
Ez a hely nem panteonteológiai előadás. Nem azt mondja: „léteznek természet szerint valódi istenek, és az Úr ezek főistene.” Éppen ellenkezőleg: azt bizonyítja, hogy a törzsek félnek attól, hogy bálványimádással vagy pártütéssel vádolják őket, és az Úr egyedülálló tekintélye előtt tisztázzák magukat.
Te ebből is panteont olvasol ki. Mert nálad minden út ugyanoda vezet: „istenek sokasága”. Ha Józsué tanúformulát mond, panteon. Ha zsoltár ítélkező bírákat nevez isteneknek, panteon. Ha Pál „úgynevezett istenekről” beszél, panteon. Ez már nem magyarázat, hanem rögeszme.
7. Az Akhenatonra való hivatkozásod történeti füstbomba
Azt mondod, az „egy isten létezésének misztériumát” először Akhenaton fáraó hozta be, majd a római császárok. Ez a kijelentés egyszerre történetileg leegyszerűsítő és teológiailag értelmetlen. Akhenaton napkorong-kultusza nem a bibliai monoteizmus forrása, nem a keresztény egyistenhit őse, és nem magyarázza Mózes, Izajás, Pál vagy János tanítását. Az egyistenhit bibliai állítása nem attól igaz vagy hamis, hogy egy egyiptomi uralkodó valláspolitikája milyen irányba mozdult el.
Ráadásul a bibliai monoteizmus nem egyszerűen „egy kultusz központosítása”. Izrael Istene Teremtő, szövetségkötő, erkölcsi törvényadó, történelem Ura, aki nem azonos egy természeti jelenséggel. A keresztény Szentháromság pedig nem „háromarcú császári istenmodell”, hanem az apostoli kinyilatkoztatás fogalmi megvallása: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten.
Az Akhenaton-kártya tehát nem érv, hanem egzotikus füstgránát. Bedobod, hogy látványos legyen, de semmit nem bizonyít.
8. Justinianus és a császári büntetőjog emlegetése nem cáfolja az egyistenhitet
Azzal érvelsz, hogy a háromsághit elutasítását Justinianus törvényei halállal büntették. Történelmi államvallási kényszer, valláspolitika, büntetőjog és dogmatikai igazság nem ugyanaz. Lehet vitatni keresztény uralkodók kényszerítő intézkedéseit. Lehet erkölcsileg bírálni túlkapásokat. De ebből nem következik, hogy a Szentháromság hamis, vagy hogy a bibliai egyistenhit császári fikció.
Egy igazság politikai kényszerrel való védelme lehet bűnös, aránytalan vagy rossz. Ettől az igazság még nem válik hamissá. Ha egy uralkodó törvénybe iktatja, hogy lopni tilos, attól a lopás tilalma nem lesz császári koholmány. Ha egy állam erőszakosan véd egy tételt, abból nem az következik, hogy a tétel hamis, hanem legfeljebb az, hogy a védelem módját meg kell ítélni.
Te a történelmi bűnöket dogmatikai cáfolatként használod. Ez nem bizonyítás, hanem botrányból épített rövidzárlat.
9. 5Mózes 32,8–9 nem azt tanítja, hogy az Úr a Felséges sok istenfia közül egy kiosztott területi isten
A 5Mózes 32,8–9-re hivatkozol: a Felséges a népeket az Isten fiainak száma szerint osztotta fel, az Úr része pedig Jákob lett. Ebből szerinted az következik, hogy a Felséges Isten felosztotta a népeket istenfiai között, és az Úrnak sors útján Jákob jutott. Ez megint túlolvasás.
A szöveg valóban beszél a népek felosztásáról, a mennyei rendről, Isten fiainak számáról. Ez a hely fontos és mély. De nem tanítja, hogy az Úr egy alárendelt, született istenfi a sok közül, aki csak egy népet kapott örökrészül. A vers lényege az, hogy a népek története sem önálló, hanem Isten szuverén rendje alatt áll, és Izrael különleges módon az Úr saját része. A szöveg Izrael kiválasztását hangsúlyozza, nem az Úr lefokozását.
A bibliai kinyilatkoztatás egészét nézve az Úr nem egy nemzeti isten a mennyei kiosztásban. Ő a Teremtő, az ég és föld Ura, a népek bírája, nem csupán Jákob területi pártfogója. Ha 5Mózes 32-t úgy olvasod, hogy az Úr csupán a sok istenfi egyik néphez rendelt istensége, akkor nem Mózes egész tanítását olvasod, hanem egyetlen motívumot panteonná fújsz.
10. A „sok isten az égben” olvasatod az 1Kor 8-ban szövegellenes
Pál 1Kor 8-ban nem azt mondja: „valóban sok természet szerinti isten van az égben, de nekünk csak egy jutott közülük.” A szakasz éppen a bálványáldozati húsról szól. Pál először kimondja: a bálvány semmi, és nincs Isten, hanem egy. Ezután mondja: még ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, amint van sok isten és sok úr, nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus Krisztus.
A „úgynevezett istenek” nem Pál politeista hitvallása, hanem a pogány vallási világ leírása. Vannak, akiket isteneknek neveznek. Vannak kultuszok, hatalmasságok, bálványok, urak. De a keresztény hitvallás ezzel szemben áll: nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség.
Ha Pál valóban azt tanítaná, hogy sok valódi isten van az égben, akkor a mondat eleje — „nincs Isten, hanem egy” — értelmetlenné válna. Te ezt a szakaszt úgy olvasod, hogy Pált saját maga ellen fordítod. Pál monoteista érveléséből henoteista tézist gyártasz. Ez már nem értelmezés, hanem szövegátfestés.
11. Az „egy Istenünk van” nem azt jelenti, hogy a sok isten közül nekünk egy helyi isten jutott
Azt mondod, Pál szerint Izraelnek vagy a keresztényeknek „egy istenük van” a sok égi isten közül. Ez a mondat a pogány vallás logikája lenne: sok isten létezik, minden népnek van egy saját istene. De Pál nem így gondolkodik. Az 1Kor 8,6-ban az Atyáról azt mondja: „akitől van a mindenség”. Jézus Krisztusról pedig: „aki által van a mindenség.” Ez nem helyi istenség nyelve.
Egy területi vagy népi istennek nem „tőle van a mindenség”. Egy kiosztott nemzeti isten nem a mindenség forrása. Pál az egész valóság eredetét és közvetítését az Atyához és Jézus Krisztushoz köti. Ez nem henoteizmus. Ez keresztény monoteizmus, amely Jézus Krisztust beemeli az egy Istenhez tartozó teremtői oldalon való beszédbe.
Te csak azt látod: „nekünk egy Istenünk van”. De a mondat folytatását is olvasni kell: „akitől van a mindenség”. Ezt nem lehet egy népi kiosztott istenre alkalmazni. Itt a Teremtőről van szó.
12. Énók könyve nem azért nem része a katolikus kánonnak, mert „kínos volt a sok isten” miatt
Az Énók könyvével kapcsolatban azt állítod, hogy a római egyház a 4. században azért zárta ki, mert kínossá vált a sok isten létezésének tanúsága miatt. Ez összeesküvéses mese. Az Énók könyve bizonyos zsidó és keresztény körökben ismert és használt volt, különösen egyes hagyományokban. De a kánoni elismerés kérdése nem úgy működött, hogy Róma meglátta benne a „sok isten” igazságát, megijedt, majd eltüntette.
A kánon kialakulása összetett folyamat: apostoli használat, liturgikus olvasás, egyházi recepció, hitbeli összhang, hagyományos tekintély, zsidó és keresztény továbbadás. Énók könyve nem lett általános katolikus kánoni könyv, de nem is tűnt el. Ismert maradt, idézték, vitatták, egyes keleti hagyományok őrizték. Ha a cél az eltüntetés lett volna, furcsa „eltüntetés”, amelyet századokon át ismertek.
Ráadásul Énók könyve sem tanítja azt a rendszeredet, amelyben sok teremtetlen isten van, egy felkent főisten, külön Khrisztosz, külön ember Jézus és született Szent Szellem. Te Énókot is ugyanabba a panteonos présbe teszed, mint Mózest, a zsoltárokat és Pált.
13. A Vulgata és a Káldi-fordítás nem a „sok isten” igazságának eltüntetésére készült
Azt állítod, hogy Énók könyve ezért került ki a Káldi György-féle Vulgata-fordításból. Csakhogy Káldi a latin Vulgata katolikus kánonját fordította. Nem egy személyes összeesküvési szerkesztőbizottság döntött úgy 1626-ban, hogy „a sok isten tana veszélyes, tehát Énókot kihagyjuk”. A nyugati katolikus kánon ekkorra régóta rögzült. Énók nem azért hiányzik, mert a fordító pánikba esett a panteonod miatt.
Ilyenkor megint ugyanazt csinálod: egy történeti-kánoni tényt ráhúzol saját antikatolikus elméletedre. Ami nincs benne a kánonban, azért nincs benne, mert Róma el akarta titkolni a többistenhitet. Ami benne maradt, az „pechjükre” maradt benne. Így minden adat a te elméletedet igazolja: ha egy könyv hiányzik, összeesküvés; ha egy könyv megmarad, pech. Ez nem történeti módszer, hanem előre lezárt ítélet.
14. Az az állítás, hogy Róma legszívesebben az összes prófétát eltüntette volna, teljes képtelenség
Azt mondod, a római egyház legszívesebben az Ószövetség prófétai könyveit is kizárta volna, mert azok cáfolják a Szentháromságot. Ez annyira történetietlen, hogy már önmaga karikatúrája. A katolikus liturgia, teológia, dogmatika, szentírásmagyarázat, zsolozsma, miseolvasmányok, patrisztikus kommentárok, középkori teológia és művészet tele van Mózessel, Izajással, Zsoltárokkal, Dániellel, Jóbbal. Az Egyház nem eltüntette őket, hanem évszázadokon át olvasta, énekelte, kommentálta és Krisztusra vonatkoztatta őket.
Ha Róma el akarta volna tüntetni Izajást, Dánielt, a Zsoltárokat és Mózest, akkor igen sajátos módon tette: azzal, hogy a liturgia és teológia közepére helyezte őket. Ez a vád olyan, mint amikor valaki azzal gyanúsít egy könyvtárost, hogy el akarja tüntetni a könyveket, miközben ő rendezi, másolja, katalogizálja és naponta felolvassa őket.
15. A háromarcú ábrázolások eltüntetéséből nem következik, hogy átírták volna a Szentháromság dogmáját
Azt állítod, hogy amikor a 19. században megszűnt a halálbüntetés lehetősége, az Egyház templomaiból elkezdték eltüntetni a háromarcú istenábrákat, majd átírták a három az egyben istenmodellt „három személyű egy Istenre”. Ez történetileg és dogmatikailag is kusza. A Szentháromság klasszikus dogmája kezdettől nem háromarcú istenmodellt tanított, hanem egy isteni természetet három személyben. A háromarcú ábrázolások képi túlzások, vitatható vagy tiltott ábrázolási formák voltak, nem a dogma lényege.
Az Egyház nem azért lett „három személyű egy Isten” tanítója, mert később kozmetikázta a háromarcú képeket. A személy és természet megkülönböztetése a klasszikus trinitárius dogma szíve. Te ezt nem érted vagy nem akarod érteni, ezért úgy beszélsz, mintha a Szentháromság dogmája eredetileg egy háromfejű kép lett volna, amelyet később filozófiai nyelvre cseréltek. Ez mese.
Egy rossz kép eltávolítása nem dogmaátírás. Egy félreérthető ábrázolás korlátozása nem annak beismerése, hogy a Szentháromság hamis. Éppen ellenkezőleg: azt mutatja, hogy a dogma pontosabb a képnél.
16. A „korszakos igazság” és a 12 ezer éves séma nem bibliai bizonyítás, hanem apokaliptikus keretmese
Azt mondod, a korszakos igazság a vég idejéig, a 12 ezer éves korszak utolsó évezredének végéig volt lepecsételve, és most a Szent Szellem elkezdte feléleszteni. Ez szépen hangzó végidős önigazolás, de nem bizonyítás. Ha valaki azt állítja, hogy most végre ő és köre feltárta azt, amit az egész Egyház évszázadokon át nem értett, akkor nagyon erős bizonyíték kellene. Nálad viszont idézetek vannak, amelyekből panteont olvasol ki.
Dániel 12 valóban beszél pecsételt könyvről, végidőről, tudás növekedéséről, értelmesek ragyogásáról. De ebből nem következik, hogy a te henoteista rendszered a végidőben feloldott igazság. Ezt minden szekta szereti magára alkalmazni: „eddig senki nem értette, most mi kaptuk meg.” Ez nem önmagában bizonyíték, hanem figyelmeztető jel. A kinyilatkoztatás nem úgy működik, hogy az apostoli hit 1800 évig sötétben hever, majd egy fórumozói panteonteológia hirtelen feloldja.
17. Ézsaiás 48 nem „legalább három Isten” bizonyítéka
Ézsaiás 48-at ismét úgy értelmezed, hogy Izrael Istene és a Szent Szellem együtt küldetnek egy náluk felségesebb Istentől, tehát legalább három Isten létezik. Ez túl gyors következtetés. A szöveg valóban titokzatos: a beszélő, az Úr, Izrael Megváltója, a küldés és a Lélek motívuma mély teológiai értelmezést kíván. De ebből nem következik több természet szerinti Isten.
Ha keresztény módon olvassuk, Ézsaiás 48 inkább az isteni küldés belső rendjének előképe lehet: az Úr, a küldött és a Lélek megkülönböztethetőek, mégsem három külön istenként. Ez a Szentháromság felé mutathat, nem a henoteizmus felé. Te viszont minden különbséget több istenként olvasol. Ez olyan, mintha a személyes viszony szótárát nem ismernéd, csak a számtant: ha A küld B-t és említi C-t, akkor három isten. Nem. Lehet három személyes viszony az egy isteni életben.
A keresztény hit pontosan ezt mondja: az Atya küld, a Fiú küldetik, a Lélek küldetik; mégsem három isten, mert egy az isteni természet.
18. A Szent Szellemet „istennek” nevezni a te rendszeredben nem keresztény pneumatológia, hanem panteonbővítés
Azt írod, hogy a földön jelen lévő „Szent Szellem isten” elkezdte a felvilágosító munkát. A keresztény hit vallja a Szentlélek istenségét. De nem úgy, ahogy te: nem mint egy külön isteni lényt a sok között, nem mint a Felséges egyik további született istenét, nem mint a „legalább három Isten” egyikét. A Szentlélek egy Isten a Fiúval és az Atyával, ugyanazon isteni természetben, személyesen különböző módon.
Te a Szentlélek istenségét nem a Szentháromságon belül, hanem többistenhívő rendszeredben érted. Ezért a kifejezésed félrevezető. A Szentlélek nem egy harmadik isteni egyed, aki az Atya és a Fiú mellé kerül. A Szentlélek az egyetlen Isten harmadik személye. Ezért a katolikus hit nem tagadja a Lélek istenségét, hanem megmenti attól, hogy panteonbeli szereplővé változtasd.
19. Dániel 8–9–11–12 nem a sokistenhit bizonyítéka, és nem igazolja a végidős önfelhatalmazásodat
Dániel 11-ben a király felmagasztalja magát minden isten fölé és az Istenek Istene ellen szól. Dániel 8-ban a mindennapi áldozat elvételéről, szentély meggyalázásáról, 2300 estéről-reggelről van szó. Dániel 9-ben a szövetség, áldozat megszüntetése és pusztító utálatosság jelenik meg. Ezek súlyos prófétai-apokaliptikus szövegek, de nem bizonyítják, hogy sok természet szerinti Isten létezik.
Amikor Dániel 11 azt mondja, hogy a zsarnok minden isten fölé magasztalja magát, az nem azt jelenti, hogy Dániel dogmatikailag sok valódi Istent tanít. A pogány világban sok istent tiszteltek, és a zsarnok minden vallási rend fölé akarja emelni magát. A szöveg a gőgöt, istenkáromlást, kultuszi erőszakot és üldözést mutatja be. Nem a te panteonodat igazolja.
A „mindennapi áldozat” végidős értelmezése pedig külön téma. Még ha valaki futurista módon értelmezi is Dániel egyes részeit, abból nem következik, hogy sok isten létezik. Te minden apokaliptikus szöveget beépítesz a saját főtételbe: több isten van, Róma hazudott, most jönnek a tanúk. Ez nem Dániel magyarázata, hanem végidős önigazolási gépezet.
20. A „Róma elfojtotta az igazságot” történeted azért kényelmes, mert minden ellentmondó adatot elnyel
A narratívád így működik: ha az Egyház egy könyvet nem vett a kánonba, azért tette, mert el akarta rejteni a sokistenhit igazságát. Ha viszont a „sokistenhitnek” vélt szövegek benne maradtak Mózesben, a Zsoltárokban, Izajásban, Dánielben, akkor az Róma „pechje”. Ha a Szentháromság dogmája régi, az császári erőszak. Ha a háromarcú képeket korlátozzák, az beismerés. Ha dogmatikailag pontosan beszélnek három személyről, az átírás. Így minden adat neked dolgozik, mert előre eldöntötted az ítéletet.
Ez nem történeti gondolkodás, hanem összeesküvési rugalmas gumifal. Bármit dobsz rá, visszapattan, és ugyanazt mondja: Róma hazudik. Az ilyen rendszer nem azért erős, mert bizonyított, hanem azért, mert cáfolhatatlanná teszi magát a saját szabályai szerint.
21. A prófétai könyvek katolikus megőrzése éppen cáfolja az eltüntetési mesédet
A katolikus Egyház évszázadokon át másolta, őrizte, kommentálta, liturgiában olvasta és teológiailag értelmezte Mózest, a Zsoltárokat, Izajást, Dánielt, Jóbot. A szerzetesek, kódexmásolók, teológusok, liturgikus könyvek és zsinati hivatkozások egész világa tanúskodik erről. Ha ezek a könyvek olyan halálos veszélyt jelentettek volna Rómára, ahogy állítod, akkor a „rejtegetés” igen különös módját választották: nyilvánosan olvasták őket.
A probléma nem az, hogy az Egyház eltüntette a szövegeket. A probléma az, hogy te másként értelmezed őket, mint az Egyház. Ez jogos vita lehetne. De ne változtasd át összeesküvéssé. A szövegek megvannak. Olvassuk őket. Csak nem fogadjuk el, hogy a zsoltári és prófétai nyelvből teremtetlen istenek sokaságát kell kiolvasni.
22. A „három személy egy Istenben” nem reformátori kozmetika, hanem ősi dogmatikai nyelv
Azt sugallod, hogy a „három személyű egy Isten” megfogalmazás csak későbbi, reformátoroknak is elfogadhatóbb átírás. Ez teljes tévedés. A személy, lényeg, természet, szubsztancia megkülönböztetése a korai egyházi dogmatika szívében áll. Nem a 19. századi kommunikációs osztály találta ki, hogy a háromarcú képeket lecserélje.
Az Egyház soha nem tanította dogmaként, hogy Isten háromarcú lény. A háromarcú ábrázolás, ahol előfordult, képileg problematikus próbálkozás volt, nem a Szentháromság tanának lényege. A dogma mindig azt védte: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, de nem három Isten, hanem egy Isten; a személyek valóságosan különböznek, az isteni lényeg egy.
Ezt lehet tagadni. De nem lehet úgy beállítani, mintha a klasszikus Szentháromság-tan egy háromarcú bálvány utólagos filozófiai sminkelése volna.
23. Az „egymagában isten” elleni érv nem találja el a Szentháromságot
Azt mondod: „olyan isten nem létezik, aki egymagában isten.” Ebben a mondatban van egy torz félreértés. A keresztény hit sem egy magányos, személytelen, önmagába zárt monádot vall. A Szentháromság éppen azt mondja: az egy Isten örök személyes élet, Atya, Fiú és Szentlélek szeretetközössége. Nem magányos isteni pont, hanem személyes teljesség.
De ebből nem következik sok isten. A személyes különbség az egy isteni természetben nem panteon. Az Atya nem egy isten a Fiú mellett, a Fiú nem második isten az Atya mellett, a Lélek nem harmadik isten mellettük. Egy Isten van, nem magányos személytelenségként, hanem három személyben.
Te tehát rossz ellenféllel vitázol. A katolikus hit nem az „egymagában isten” lapos képét vallja, hanem a Szentháromságot. Csakhogy te a Szentháromságot nem érted, vagy szándékosan háromarcú bálványmodellnek nevezed, mert így könnyebb támadni.
24. Pál „úgynevezett istenek” mondata éppen a te rendszered ellen van
Térjünk vissza Pálhoz, mert ott a vita szíve. Pál nem azt mondja: „vannak igazi istenek az égben, közülük nekünk egy az Atya”. Azt mondja: a bálvány semmi; nincs Isten, hanem egy; vannak úgynevezett istenek; de nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség.
Ez a mondat nem többistenhit, hanem a keresztény hitvallás megfogalmazása a pogány világ közepén. Pál tudja, hogy a környezet sok istenről és sok úrról beszél. De a keresztények számára a valóság forrása az egy Atya, és a valóság közvetítője az egy Úr, Jézus Krisztus. Ez a Sema keresztény kibontása, nem a panteon keresztényesítése.
A te „valósághoz igazított kiemelésed” valójában a szöveg átirányítása. A hangsúlyt a „sok istenre” teszed, miközben Pál hangsúlya az „egy Isten” és „egy Úr” hitvallásán van. Ez olyan, mintha egy orvosi zárójelentésben a betegség felsorolását ünnepelnéd, és kihagynád a diagnózis végső következtetését.
25. A sátános és antikrisztusos kiterjesztéseid nem bizonyítanak sok istent
Azt mondod, csak a Sátán reménykedik abban, hogy egyszer egymaga lesz Isten; az Antikrisztus is minden isten fölé akarja magát emelni. Ezek a szövegek a gőg, lázadás, hamis istenítés és végidős ellenszegülés témáját hozzák. Nem bizonyítják, hogy sok természet szerinti Isten létezik.
A Sátán nem azért gonosz, mert „egyistenhívő” akar lenni. Hanem azért, mert teremtményként Isten helyére tör. Az Antikrisztus sem azért bűnös, mert felismeri, hogy sok isten van, és föléjük akar kerülni. Hanem mert önmagát emeli minden vallási és isteni tekintély fölé. A szöveg a lázadó teremtményi gőgről szól, nem ontológiai istenlistáról.
Te még a sátáni gőgből is a monoteizmus elleni érvet akarsz csinálni. Ez már különös akrobatika: mintha azt mondanád, aki egy Istent vall, az a Sátán álmát valósítja meg. Nem. A Sátán éppen az egyetlen Isten helyére akar törni. A keresztény monoteizmus ezt zárja ki.
26. A végidős „tanúk” önazonosítása veszélyes lelki rövidzárlat
Azt mondod, az Istenek Istene most előhozza tanúit az istentelen egyházak ellensúlyozására. Ez nagyon ismerős szektás szerkezet: mindenki más évszázadok óta sötétségben volt, most mi vagyunk a végidős tanúk, akik végre feltárják az igazságot. Ilyen önazonosításból már sok vallási rombolás született.
A valódi tanúság nem azzal kezdődik, hogy az egész keresztény hagyományt istentelennek nyilvánítod. Nem azzal, hogy Pált, Mózest és Izajást saját panteonrendszeredbe kényszeríted. Nem azzal, hogy a Szentháromságot háromarcú császári bálványnak nevezed. A tanú Krisztusról tanúskodik, nem saját kinyilatkoztatási szerepéről.
A végidőre hivatkozás nem mentesít az értelmes szövegmagyarázat alól. Sőt még inkább megköveteli az alázatot. Nálad viszont a végidő retorikája önfelhatalmazás: aki veled ért egyet, az értelmes és kihívott; aki nem, az istentelen. Ez nem prófétai tisztaság, hanem lelki rangosztás.
27. Összegzés: a szövegeid nem sok teremtetlen Istent tanítanak, hanem az egy Úr fölényét minden úgynevezett isten fölött
Összefoglalva: Zsoltár 82 nem természet szerinti istenek családját tanítja, hanem ítéletet mond olyanokon, akiket képviseleti vagy hatalmi értelemben nevez „isteneknek”, és akik meghalnak, mint az emberek. Zsoltár 45 és Zsidók 1 nem isteni panteonban felkent főistent tanít, hanem a Fiú felségét, aki fölötte áll az angyaloknak és teremtői méltóságban áll. Józsué 22 nem többistenhit, hanem az Úr előtti hűségeskü. 5Mózes 32 nem az Urat alárendelt területi istenné teszi, hanem Izrael kiválasztását hirdeti Isten szuverén rendjében. 1Kor 8 nem sok igazi égi istent vall, hanem az egy Isten és egy Úr keresztény hitvallását állítja szembe az úgynevezett istenek világával. Ézsaiás 48 nem legalább három Istent bizonyít, hanem legfeljebb az isteni küldés titkát, amely a Szentháromság felé mutat, nem a henoteizmus felé. Dániel apokaliptikus szövegei nem ontológiai istenlisták, hanem Isten végső győzelméről és a lázadó hatalmak bukásáról szólnak.
Az Énók-könyvvel, Vulgatával, Káldival, Justinianusszal, háromarcú ábrázolásokkal, 19. századdal, kommunizmussal és végidős tudásnövekedéssel felépített történeted nem bizonyíték, hanem antikatolikus nagyregény. Minden szereplő ugyanazt szolgálja benne: Róma hazudik, te és köreid végre felismeritek a sok isten igazságát. De ez nem apostoli hit, hanem panteonteológiai önigazolás.
A katolikus hit továbbra is ezt vallja: egy Isten van, nem magányos monádként, hanem Atya, Fiú és Szentlélek örök személyes életében. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten, mert egy az isteni természet. Jézus Krisztus nem alárendelt emberi Khrisztosz egy másik Khrisztosz Isten alatt, hanem az örök Fiú, aki emberré lett. Az „Istenek Istene” pedig nem a panteon főnökének címe, hanem az egyetlen Úr diadalmas neve minden bálvány, minden úgynevezett isten, minden angyal, minden hatalmasság és minden teremtmény fölött.
A te rendszered sok istent gyárt ott, ahol a Szentírás az egy Úr felségét hirdeti. Ez nem mélyebb bibliaismeret, hanem a bibliai nyelv pogányos visszafordítása. És amíg ezt nem látod, addig nem az egyistenhit áll bukásra a kezedben, hanem a saját panteonod omlik rá minden idézetedre.
és nem tartjuk azt bűnnek, ha valaki számára Jézus nem számít Istennek, vagy szerintük (minimum) három Isten létezik."
Hogy hány Isten létezik, azt nem emberek döntik el. Az istenek közül a vízözön előtt, miután a Felséges Isten felosztotta fiai az istenek között a népek örökségét sokan voltak jelen a Földön.
Közülük sajnos voltak akik visszaéltek küldetésükkel, és tiltott kapcsolatot létesítettek az emberek leányaival. Erről az Énók könyve által az Istenek Istene beszámol.
Miután Róma főpapja által vezetett egyház a 4. században a római császárok akaratából egy háromarcú istenmodellt kezdett imádni, Énók könyve kínossá vált a számukra,hisz feltárta az igazságot az istenek számának a sokaságáról. Ezért úgy döntöttek, hogy Énók Könyvét és vele együtt más könyveket kizárják a Róma Főpapja által vezetett egyház kánonjából. Így került kizárásra a Káldi György 1626 os Vulgata fordításból is.
A Róma Főpapja által vezetett egyház legszívesebben az Ó szövetség prófétáinak összes Könyvét kizárták volna a kánonból, amelyekből kiderül, hogy nem a római császárok háromarcú istene
az egyetlen létező isten, sőt ilyen isten létezést a isten Szava kizárja.
MIvel a 4. században a zsidóknak is bírtokukban voltak a próféták írásai,az Ó szövetség könyveinek az eltüntetése a Róma Főpapja által vezetett egyház részéről nem hozta el a kellő hatást. Ezért maradt fenn a Mózes öt könyve, a Jób Könyve, a Zsoltárok, Ésaiás próféta könyve, a Dániel próféta Könyve, sőt az Énók Könyve is a Keleti egyházaknak és a zsidóknak köszönhetően, más könyvekkel együtt.
A Róma Főpapja által vezetett egyház kánonját tulajdonképen a latin Vulgata fordítás könyvei jelentették.
A Róma Főpapja által vezetett egyház pechjére a több isten létezésének a ténye Mózes írása, a Zsoltárok Könyve, Jób Könyve, Ésaiás próféta Könyve, Dániel próféta Könyve alapján is bizonyítható.
Ezzel azonban a Róma Főpapja által vezetett egyháznak nem volt problémája egészen addig, amíg a Három az egyben Isten tagadását halállal lehetett büntetni. Ez a lehetőség a 19. század negyedik évtizedében megszűnt. Ezt követően a Róma Főpapja által vezetett egyház templomaiból elkezdték eltüntetni a háromarcú istenábrákat és szobrokat és átírták a három az egyben istenmodell definicióját és a reformátorok számára elfogadhatóbb három személyű egy istenről kezdek el regélni. Ebben a formában a Róma Főpapja által vezetett egyháztól elszakadt reformátorok is magukévá tették a Róma Főpapja által képviselt három személy egy istenben modellt.
Ennek köszönhetően az Élő Istennek, a Teremtő Istennek , az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istennek sem voltak évszázadokon keresztül szószólói a Földön. A Földön hosszú időn keresztül
az igazság el lett fojtva az istentelenek egyházainak köszönhetően. Ezen a helyzeten a kommunizmus
megjelenése csak rontott.
DE mivel a korszakos igazság csak a vég idejéig, azaz a 12 ezer éves korszak utolsó évezredének a végéig lett lepecsételve, a Földön jelen lévő Szent Szellem isten elkezdte a felvilágosító munkát az igazságot kereső emberek által feléleszteni. Ennek köszönhetően egyre több ember szakadt ki az istentelenek egyházából és kezdte el az igazságra tanítani az embereket.
Ezek az Istenek Istene által kihívottak, a Szent Szellem támogatásával rátaláltak a Próféták Könyveiben olyan bizonyságra, amely egy az Istene által, társai az istenek fölé felkent istenről, az Istenek Istenéről tanúskodik. Ezek a tanúbizonyságok az Istenek Istenének és Khrisztoszának a kilétéről kizárják a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istentípus létezésének a lehetőségét.
c. istván egyike azoknak, aki felismerte mindezt az Istenek Istene szent prófétáinak az írása alapján, többek közott az Ésaiás Könyve 48.. fejezetéből, ahol az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten, Izrael népének, aki néki sors által jutott figyelmét arra a tényre irányítja, hogy Őt magát és a Szent Szellemet, vele együtt egy náluknál Fenségesebb Isten küldte Izrael népéhez.
Izrael Istenének ezen tanúbizonyságát nem lehet a három az egyben istenmodell védelmében figyelmen kívül hagyni. c. istván nem azt állított, hogy három isten létezik, hanem azt, hogy az Ésaiás 48. fejezetében az Izrael Istene által tett kinyilatkoztatás alapján legalább három Istennek léteznie kell. Ezen istenek egyike az az Isten, aki Izrael Istenét és vele együtt a Szent Szellem Istent, a Segítőjét elküldte Izrael fiaihoz.
Hogy a HIT Gyülekezetnek ennek ellenére mi az álláspontja az másodlagos, hisz igaz hitű ember számára az igaz élő Isten álláspontja jelenti az életet.
Pál apostol a zsidókhoz írott levelének első fejezetében idézve a 45. zsoltárt, tanúskodik egy az Istene által ,társai az istenek fölé felkent Istenről, akit Fiúnak nevez és az Ég és a Föld teremtőjeként azonosít. A zsidókhoz írt levél első fejezetében a Fiú Istent ,társai az istenek fölé felkenő Isten, nem más, mint az istenek Atyja. Ő az az Isten, aki az Ésaiás 48. fejezetében kinyilatkoztatott kijelentés szerint elküldte Izrael Istenét a Szent Szellemmel együtt Izrael fiaihoz, ahhoz a néphez, amely amikor
a Fenséges Isten sors által felosztotta a népek örökségét fiai az istenek között, sors által annak az Istennek jutott, akit Jákób Istenéül fogadott, és akit Mózes az Istenek Istenének nevezett.
Hogy ezek az igazságok az istentelenek egyházainak főpapjai, pajai ,prédikátorai akarata ellenére előre törtek, annak az az oka,hogy a korszakok elérkeztek a végükhöz, és az Istenek Istene úgy határozott, mielőtt az Antikrisztus szövetségre lépne a Föld királyaival az Istenek Istene elleni harcra,
az Istenek Istene úgy döntött, hogy előhozza tanúit az istentelenek egyházai tévtanítóinak az ellensúlyozása céljából.
Dániel 12:1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni,mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. 2 És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. 3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat a megigazulásra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké. 4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Józsué 22: 22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr (El Elohim ): Ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!/Károli KSZE/
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, A TÁRSAI, AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Nagyon örülök annak, hogy ismét bejelentkeztél a fórumra íróként is, s nem csak olvasóként! 👍 Amikor 3 hónapja utána néztem a fórumon, hogy miért nem írtak hosszú éveken át itt az emberek az egyik olyan igehelyről, az Ezékiel 37.1-10-ről, amelyik Isten szellemének az egyedül valódi életet adni képes munkálkodásáról szól, akkor láttam, hogy erről Te írtál itt anno Ilang-ilangnak, de az is már sok éve volt.
Az általad itt elém adott írásaidat majd elolvasom, és véleményezem, de jelzem, hogy én már írtam a JT topikban ezzel a témával kapcsolatosan 1 évvel ezelőtt egy vázlatos véleményt, amiből nem lett hosszabb beszélgetés, mert én is jeleztem azt ezen írásom előtt is, hogy nálunk a HGy-ban ez nem-, vagy inkább úgy mondom, hogy másként “téma”, mert mi alapjaiban más irányból közelítjük meg ezt a témát, kb így:
Aztán tovább léptünk ezen írásomon hamar, mert számomra sem központi ez a téma, egyáltalán nem zavar az, ha nem úgy látja ezt valaki a jelenben, mint én, vagy a gyülekezetem. Az ellenvélemények matti máglyákra küldés nem a mi asztalunk, mert csak a bűnt gyűlöljük, és nem tartjuk azt bűnnek, ha valaki számára Jézus nem számít Istennek, vagy szerintük (minimum) három Isten létezik.
Aztán Lacival beszélgettünk még erről a JT topikban ősszel, azaz szóltam én ehhez még néhányszor, de ügyelve arra, hogy mindezt a saját szintemen csak szűken tegyem, mert csak ismételni tudom magamat az ok kapcsán, számomra sem és a HGy számára sem fontos téma a jelenben ez, és az e témák kapcsán tapasztalható, a miénktől elérő nézetek sem, mert ennél sokkal jelentősebb, alap dolgokban vannak tévelygésben egyes felekezetek, pl. “a szellem és/vagy lélek a helyes megnevezés,“, “létezik-e szellem, s nem csak lélek, vagy max szellemi lélek”, Isten az szellem, vagy lélek a János 4.24-ben“, stb…
Na az ezekre adott helytelen válaszokkal van igazán nagy gond a jelenben is, sőt, immár kb. 1700 éve.
Szóval olvasd el majd a fenti linken található 1 évvel ezelőtti írásomat, és majd elolvasom én is azokat, amiket elém tettél!
5Móz 6:4 – „Halljad Izráel: az Úr a mi Istenünk, egy Úr!”
Ez a Smá Jiszráél, a bibliai monoteizmus központi mondata.
5Móz 4:35 – „…hogy megtudd: az Úr az Isten, nincs más kívüle.”
A kijelentés nemcsak egységet, hanem kizárólagosságot is állít.
Ézs 45:5 – „Én vagyok az Úr, és nincs más; rajtam kívül nincs Isten.”
Az egyik legvilágosabb monoteista formula.
Ézs 46:9 – „…én vagyok Isten, és nincs más; én vagyok Isten, nincs hozzám hasonló.” Isten ontológiai egyedülállóságát hangsúlyozza.
Zak 14:9 – „…az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve az egyetlen.” Eszkatologikus jövőkép: az egész föld felismeri Isten egységét.
Mk 12:29 – Jézus idézi a Smát: „Az Úr a mi Istenünk, egy Úr.”
Jézus maga is a monoteista alapformulára épít.
1Kor 8:4 – „…nincs Isten, csak egy.” Pál apostol a pogány környezetben is megerősíti az egyistenhitet.
1Kor 8:6 – „Nekünk egy Istenünk van, az Atya…” A keresztény monoteizmus belső szerkezetét is jelzi.
Ef 4:6 – „Egy az Isten és mindeneknek Atyja…” A közösség egységének alapja Isten egysége.
1Tim 2:5 – „Mert egy az Isten…” Az üdvösség rendjének alapvetése.
Jak 2:19 – „Te hiszed, hogy egy az Isten; jól teszed…” A monoteizmus mint alapvető hitigazság.
Elképzeléseddel ellentétben, végigvnul a Biblián.
TÓRA — itt szinte mindig JHWH szerepel
5Móz 6:4 – „Halljad Izráel: JHWH (יהוה) a mi Istenünk, JHWH egy.”JHWH szerepel.
Jézus idézi. Bár görögül van leirva. igy maradt ránk. De, gondolod, hogy héberként a héberekhez görögül beszélt? :)
5Móz 4:35 – „…hogy megtudd: JHWH az Isten, nincs más kívüle.”JHWH szerepel.
PRÓFÉTÁK ; Ézsaiás különösen hangsúlyozza a tetragrammatont
Ézs 45:5 ; „Én vagyok JHWH, és nincs más; rajtam kívül nincs Isten.”JHWH szerepel. Ézs 46:9 ; „Én vagyok Isten… nincs hozzám hasonló.”Itt a mondatban nem szerepel JHWH, de a szakasz kontextusában (46:1–13) folyamatosan jelen van. Zak 14:9 – „JHWH lesz az egyetlen, és az ő neve az egyetlen.”JHWH szerepel.
ÚJSZÖVETSÉG ; itt soha nem szerepel JHWH, csak ho Theos (ὁ θεός)
Az Újszövetség nem használja a tetragrammatont, hanem: Theos (Isten) Kyrios (Úr)
EGY van. neve Jahve. (nagyvalószinűséggel ezt tartják elfogadhatónak.)
svsz. a szövegek maugékért beszélnek. :) Bár nem zavar, hogy mit hiszel, kikben és hogyan. legútóbb mintha te emlegettél volna tévtanitókat....
És nem kifarolásként. válaszolj ha úgy gondolod, de ha nem gond én nem folytatnám.
Csak a hitetlenek miatt emelem ki,és szinezem... amúgy a szöveg szvsz magáért beszél."
Elfelejtetetd kiemelni, azt a részt ,ahol nem csak az úgynevezett, éstenekről ír, az apostol, hanem arról a sok istenról, akik az Égben vannak.
Majd miután az apostol tanuskodott arról, hogy az Égben van sok isten, keemel közülük egyet,
azt, akit Izrael fiai Atyjuknak hívtak, azt az Istent aki nekik jutott örökrészül az istenek közül.
Elképzeléseddel ellentétben az apostol nem azt állítja, hogy csak egy Isten létezik, hanem azt, hogy az Égben van sok isten, ezek közül van Izraelnek egy istene.
Ezért ha megengeded én a valósághoz igazítanám a kiemeléseket.
5 Mert ha vannak is úgynevezett istenekakár az égben,akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.
Hogy miért lett Izrael fiainak egy Istene, az Ég sok istene közül, arra pedig már megadtam a választ Mózes írásából.
5. Mózes 32: 7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül./SZIT/
5 Mert ha vannak is úgynevezett istenekakár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa. 7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret;
Megjegyzés; Csak a hitetlenek miatt emelem ki,és szinezem... amúgy a szöveg szvsz magáért beszél.
Ahogy te is láthatod, Vámmentes módszere a vitákban egyértelmű: amikor szembesül igeszakaszokkal és a saját logikai ellentmondásaival (például azzal, hogy miért tulajdonítja Krisztus engesztelő munkáját az Antikrisztusnak a 27. versben), sosem a szövegből válaszol."
Ellenkezőpleg. Vámmentess a Dániel Próféta 9. fejezetének a 27 versében egyetlen szót sem vél felfedezni Dániel Istene Khrisztoszának elnegszető áldozatára vonatkozóan. Hisz ott arról van szó, hogy az a fejedelem, aki elpusztítja majd a Szent Helyet, véget fog vetni a mindennapi véres áldozatok bemutatásának is. Ő nem Jézus Krisztosz a Közbenjáró, hanem az utálatosságok szárnyán pusztító fejedelem.
Idézem a 27. verset, és próbald kiemelni belőle az Úr Jézus engesztelő szerepét:
27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak,ésutálatosságok szárnyán pusztít,amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy te próbálod az útálatosságok szárnyán pusztító fejedelmet - akire a prófécia szerint enyészet és pusztulás vár a prófécia szerint az -
megváltóként feltüntetni.
Majd mész harcolni is a seregébe, amikor el fogja pusztítani a Szent Helyet és mag fogja akadályozni a mindennapi véres áldozatok bemutatását a Seregek Urának?
Vagy Isten (akiből egy van.) nem hosszantűrő? Teszi ezt azért, hogy aki menthető, az mentve legyen.
A próféciák elsődleges szerepe a visszaigazolás. Valamit előre megmond, és az úgy is van."
----------------------------------------------
Ha elfogadod, hogy amit az Isten előre megmondott az Úgy is van, akkor miért nerm fogadod el
azt, amit megmondott úgy ahogyan megmondta.
Egy olyan istenről beszélsz, akiből szerinted csak egy van.
Nos ilyen isten,akiről te beszélsz a valóságban nem létezik.
Maga az Istene által társai az istenek fölé felkent isten állítja,hogy rajta kívül létezik egy hatalmasabb Isten,akitől Ő,mint annak Fia született és akitől rajta kívül sok isten született. Mert ha Isten egy a Felséges Isten fiai közül, akkor vele együtt a társai, is hisz azok is ugyanattól az Istentől születtek.
A születetlen Istennek hacsak egyetlen Fia lenne, már akkor is két Isten létezéséről kellene beszélni.
De Ő maga mondotta az Istene által ,társai az istenek fölé felkent Isten, hogy a Felséges Istennek minden egyes fia Isten.
Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára. Isten (Elohim) áll az istenek (El) gyülekezetében, ítél az istenek (Elohim) között. 6 Én mondottam: Istenek (Elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elion) fiai ti mindnyájan: /Károli KSZE/
A 45. Zsoltár évezredek óta hirdeti az istenek közül egynek, akit Mózes az Istenek Istenének nevezett, társai az istenek fölé való felkenetését.
Erre te előjösz azzal, hogy csak egy Isten létezik?
Ha Istennek nevezi a Szentszellem a társai fölé felkent Istent, és azt az Istent is,aki Őt társai fölé felkente, akkor hogy állíthatja épeszű ember azt, hogy csak egy Isten létezik?
Ha Istenek Istenének jelenti ki a Szent Szellem azt az Istent, akit Istene felkent ,társai fölé, akkor az,aki felkente Őt, nem Isten? Ha a Felkent Isten társai nem istenek, akkor kiknek az Istene az Istenek Istene?
Állításod - miszerint csak egy isten létezik - tagadását a Felkent Isten az Úr a nevében hordozza.
Józsué 22:22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr (El Elohim): Ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!
Az egy isten létezésének a misztériumát először Ethnaton fáraó hozta be az emberiség világába,
majd a római császárok i.sz. a 4. században, akik akiknek háromarcú egy istenét Róma Főpapja képviselte. E háromarcú egy isten imádata lett kötelező az egész római birodalom területén.
Annak elutasítását a Justinianos törvénye a Corpus Luris Civilis 534 -től már halállal büntette.
Péleg megszületésének idején a Felséges Isten a népek örökségét sors által felosztotta fiai az Istenek között. Az isten fiai közül felkent Istennek az Úrnak ekkor örökrészül Jákób népének az öröksége jutott:
5.Mózes 32:7. Emlékezzél a rég letűnt napokra, Vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, ők majd elbeszélik! 8. Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül./SZIT/
Akik azt állítják, hogy scak egy Isten létezik, azok bizony a valóságban istentelenek. Olyan isten ugyanis nem létezik,aki egymágában isten. Csak e világ Istene a Sátán reménykedik abban, hogy miután legyőzi az Istenek Istenét és társait, akkor egymaga lesz Isten.
De erre semmi esélye nincs.
Az Antikrisztus is megkísérli - miután elveszi majd az Istenek Istenétől egy időre a mindennapi véres
áldozatot - hogy legyőzi az Istenek Istenét és Krisztoszást az Úr Jézust,de sikertelenül. Tulajdonképen ez a kisérlet okozza majd a vesztét.
Dániel 11:36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magátmindenistenfelett, és az Istenek Isteneellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.
Dániel 8: 11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig,azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják.
Dániel 9: 27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak,és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Te már rájöttél. és szerintem jó az irány amerre tartasz. szükséges mélyebb elemzéseket késziteni.
amit most mondok, azt mindenkinek mondom. Éjáj, belőlünk, emberekből dolgozik. Minden amit tud, vagy tudni vél, és logikailag összerendel, az mind tőlünk emberektől származik. Nincs új a nap alatt. :)
Egy ideje csak olvasom ezt a beszélgetést, és valami egyre tisztább bennem.
Nekem nem úgy tűnik, hogy két teljesen külön oldal feszülne egymásnak. A legtöbben ugyanazt a Bibliát nyitjuk ki, ugyanazt az Istent valljuk, ugyanabban a Messiásban hiszünk. Sokkal több bennünk a közös, mint amennyi elsőre látszik.
Szerintem a vita nem arról szól, hogy ki hisz Istennek és ki nem. Hanem arról, hogyan olvassuk ugyanazt a szöveget.
A közös hit ugyanis nem jelent automatikusan közös olvasásmódot. Nem azért vitázunk, mert más Istent követnénk, hanem mert más eszköztárral, más kérdésekkel közelítünk ugyanahhoz az Igéhez.
Én ezért mindig örülök, ha valaki megmutatja egy értelmezés hátterét: milyen nyelvi nüansz van ott, mi volt a történelmi helyzet, hogyan látták ezt az első századokban. Ez nem tekintélyimádat a részemről. Nem is jelenti azt, hogy attól igaz lesz valami. Csak jó látni, hogy mások is végigjárták már előttem ezt az utat, és össze tudom vetni az ő útjukat a sajátommal.
Ami viszont fontos: attól, hogy valaki őszintén érzi, a Szentlélek vezeti, még nem lesz tévedhetetlen az értelmezése. Hiszem, hogy Isten vezet minket, de azt is tudom, hogy emberek maradunk. Ugyanazt az Igét olvassuk, csak más előfeltevésekkel, más sebekkel, más kérdésekkel.
Ezért szeretem ezt a mondatot:
A hit lehet személyesen sziklaszilárd. A kutatásnak viszont intellektuálisan alázatosnak kell maradnia.
Én legalább így próbálok hozzáállni. Nem azért kutatok, hogy a Bibliát odaállítsam a saját nézeteim mellé, mint egy pecsétet, és nem is azért, hogy mindenáron igazoljam, amit előre kigondoltam. Pont fordítva. Azért kutatok, hogy én álljak oda a Biblia elé vizsgálatra, és hagyjam, hogy a szöveg kérdezzen engem. Hogy ne én hajlítsam őt magamhoz, hanem minél tisztábban halljam meg, mit akar valójában mondani.
Én legalább így próbálok hozzáállni. Nem azért kutatok, hogy mindenáron igazoljam azt, amit már eleve gondolok, hanem azért, hogy minél jobban megértsem, amit a szöveg valóban mondani akar. És nem azért, hogy a Bibliát állítsam a saját nézeteim mellé, hanem hogy a saját nézeteimet állítsam a Biblia elé.
ezért is hoztam létre a szentfazék-profilt, hogy ne a szoveget hajlitsam, hanem én hajoljak. :)
Kedves vámmentesss, három hónapja (a Leslienek írt, JT 206392 hsz-ban) említetted írásaimat, sőt (a szentháromság-tanról írtak kivételével) pozitív értelemben, amit hit kérdésekben ritkán kapok, mert a Szentírásban megírt Isten igaz Szavához ragaszkodom.
Nemrégiben, szintén Leslienek*, a HNA 38183-ban megírtad, "hogy mi az, amivel Veled(*) szemben én egyetértek a katolikusok egyes igeértelmezéseivel."
Mivel, engem is említettél ebben a témábanés kb. két éve Józsikácska-3-mal több hsz-t váltottunk, amelyekben megkísérelte a lehetetlent, vagyis "három Egy Istent igazolni" az Esa.48:16-17 igeversek magyarázatával. /Nem semmi amiket össze(-vissza) írt.../
Lehet, hogy olvastad, de ide teszem 2 hsz-om linkjét:
Esa. 48:16Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! (ez helytelen: mióta ez történik, ott vagyok - ez a helyes:) amikor a sötétbe burkolt helyen a föld lett, ott voltam! És most az Úr Isten(1) engem(2, a 17. versben felfedi Ki Ő) küldött, és az Ő Szellemét(3). 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje(2): Én vagyok az Úr, Istened(2), aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. - a Szentírásban (az idézett igeversekben) három Isten (1, 2, 3 jelöléssel) van.
Van még jó néhány ige a Szentírásban, amelyek nem adnak lehetőséget a hamis "három-egy-isten"-tan igazolására... Szükség esetén azokat is meg lehet vizsgálni, meg a 38183 hsz-odban felsorolt bizonyítékaidat.
Legyen szép napod, szeretteiddel együtt... (ahogy másoknak is)
Egy fontos dolgot azonban szeretnék tisztázni az írás céljával és a történelmi nevek (Kálvin, Newton, Henry stb.) használatával kapcsolatban. Ennek az esszének ugyanis nem az volt a célja, hogy a Dániel 9 teljes körű, minden exegetikai részletre kiterjedő teológiai kifejtését adja.
A cél sokkal specifikusabb volt: rámutatni Vámmentes hamis érveire és leleplezni a rendkívül kétes vitatechnikáját. Ahogy te is láthatod, Vámmentes módszere a vitákban egyértelmű: amikor szembesül igeszakaszokkal és a saját logikai ellentmondásaival (például azzal, hogy miért tulajdonítja Krisztus engesztelő munkáját az Antikrisztusnak a 27. versben), sosem a szövegből válaszol. Ehelyett elkezdi a megszokott terelését: szalmabábokat épít, szavakon lovagol, vagy felháborodást színlel, és kivonul a vitából.
A legújabb pszichológiai trükkje az, hogy mindezt a mesterséges intelligencia nyakába varrja. Ha kielemezzük ezt a retorikai csapdát, azonnal kibukik az ellentmondás:
1. kifogás: "Csak ismétel, nem tud újat alkotni" („Mert az AI nem képes újat alkotni... abból főz, amit az emberek elé adnak... korábbi emberi tudásból”). A valóság: A teológiában és a bibliai exegézisben pontosan ez a cél! Nem akarunk "új" kitalációkat.
A történelmi kereszténység arra épül, ami megíratott. Az, hogy az MI a meglévő, klasszikus történelmi tudásból (Kálvin, Newton, Wesley) "főz", nem hiba, hanem erény. Ha az MI elkezdene vadonatúj, sosem hallott teológiákat "kitalálni", Vámmentes lenne az első, aki (jogosan) eretnekséget kiáltana.
2. kifogás: "Felekezeti elfogultságra van hangolva és képtelen belátásra jutni" A valóság: Amikor a gép az 500 éves klasszikus protestáns teológiát és a nyelvtani tényeket (pl. a héber higbir szót) hozza fel, ő azt "felekezeti elfogultságnak" hívja.
Azért mondja, hogy a gép "képtelen belátásra jutni", mert a gép nem hajlandó elfogadni az ő (diszpenzacionalista, logikátlan) érveit. Vagyis: aki nem ért vele egyet, az szerinte "pártos".
Ezzel a védekezéssel úgy próbálja beállítani a helyzetet, mintha az őt cáfoló krisztocentrikus érvek pusztán egy gép algoritmusának „kitalációi” lennének, amikkel érdemben nem is kell foglalkoznia.
A történelmi nevek és a klasszikus teológusok felsorolása tehát az esszében nem a nagy nevekkel (tekintéllyel) való igazolás (argumentum ad verecundiam) volt. Az Ige természetesen önmagáért beszél, ezt szolgálta a grammatikai és héber lexikális bevezető.
A nevek behozatala pusztán arra szolgált, hogy kihúzza a szőnyeget Vámmentes ezen menekülési útvonala alól. Arra mutattam rá a tényekkel, hogy Vámmentes nem egy „algoritmussal” vagy „pártos géppel” áll szemben.
Amikor a Dániel 9-ben a szünet nélküli folytonosságot és Krisztus áldozatát látjuk, az nem egy „MI hallucináció”, hanem az a klasszikus, historista protestáns teológia, amit a történelem legnagyobb Biblia-kutatói egybehangzóan vallottak.
Vámmentes valójában nem egy gép elől, hanem a történelmi protestantizmus exegézise és a racionális bibliai érvek elől menekül a mesterséges intelligenciát hibáztató kifogásaival. Ennek a ténynek a rögzítése volt a poszt legfőbb célja, hogy a fókusz ne vesszen el a technológiai terelésben.
“Isten ugyanis. kinyilatkoztatta, hogy csak az istentelenek nem értik.
Dániel 12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.
Én naívan azt gondolom, hogy hátha az istentelen, ha jobban ki van előtte hangsúlyozva ,akkor megérti.
De rájöttem, hogy az istentelenek,készakarva nem értik. Inkább elmenekülnek, hogy ne is lássák
az Isten Szavát, főleg, ha az valaki kiemelt, kihangsúlyozott formában tárja eléjük.”
————————————————————————————
”Jajj” Laci, hát hogy “merészeled” istenteleneknek nevezni az istenteleneket csak amiatt, mert egy Dániel nevű prófétán keresztül az Isten kijelentette azt, hogy léteznek “istentelenek”, és amiatt is neveztetnek így, mert “nem értik” Isten beszédét, tökéletes akaratát.
“Jajj“ Laci, hát hogy “merészeled“ kijelenteni a Dániel 12.10. alapján, hogy Isten számon tart két külön kasztot az embereken belül, “értelmeseket”, és az Ő beszédét nem értő “istenteleneket”!
Te Laciii, vigyázz, ez a szegregáció már nem trendi ám! 😀
És amíg Ilang, hivatkozik másokra, (tekintélyekre) nevekre. Addig Te, a következőt teszed; dániel istene ezt mondta, Jézus ezt mondta, Mózes azt mondta. Amivel nincs gond, ha csak az nem, hogy az elemzést értelmezést Te magad végzed el.
——————————————————————————
Te Lucius, számodra ezek szerint az jelent az itteni írások közül kiemelkedő minőséget, ha valaki a Bibliában nem szereplő “másokra”, olyan “tekintélyekre, nevekre” is hivatkozik, akik amiatt válnak egyesek szemében tekintélyeknek, mert sok ember egykor, vagy a jelenben elfogadja az igetanulmányozásaik egyes következtetéseit.
Te Lucius, ez nagyon durva egy felfogás ám, hallod-e, kb. azonos a katolikus “szent hagyománynak” az Isten beszédével, az Igével azonos szintre emelésével!
Te Lucius, azt is mondod hamisan ezután, hogy számodra az számít “gondnak”, hogy a Biblia szövegeinek “elemzését, értelmezését Mi magunk végezzük el”, és hogy ez mennyire veszélyes amiatt, mert merészeljük ezt úgy tenni, hogy nem hivatkozunk közben másokhoz hasonlóan “másokra, tekintélyekre, nevekre”!
Te Lucius, nagyon komoly tévelygésben vagy, ha egyes emberek szemében tekintélynek nevezett, a Bibliában nem szereplő emberek bibliatanulmányozásainak felemlegetései szerinted szükségesek ahhoz, hogy a jelenben egy-egy Mi magunk által elvégzett igeelemzés/értelmezés minősége kiemelkedően jó legyen!
Te Lucius, kezdem úgy látni, hogy egyáltalán nem fogod fel, hogy valójában mi folyik Krisztus testén belül az egész világon immár több, mint 150-200 éve ahhoz képest a szellemi sötétséghez képest, amelyben a Szent Szellemtől újjá nem született, a Szent Szellem személyes vezetését át nem vett embereknek a Szent Szellem személyes vezetése nélküli írásai születtek kb 1400-1500 éven át!
Nem fogod fel, hogy a Krisztus testén belüli megújulás az Ezekiel 37.1-10-hez hasonlóan megy végbe az egyházon belül is, és majd a zsidóságon belül is legkésőbb ama 144.000 zsidó elhívott és a 2 zsidó származású tanúbizonyság 1260 napnyi hatására, és a protestánsok 500 éve csak az első megkövesedett szellemi falakat döntötték le, hiszen még nem volt benne az élettelenné, holttá vált testben Isten szelleme, ami egyedül képes élővé tenni a testeket, Krisztus testét is, és minden testet, amelyiknek szövetsége van Istennel!
Na ez zajlik intenzíven egyének szintjén is 150-200 éve, gyakran bizony jóval meghaladva ezáltal minden korábbi, még nem a Szent Szellem vezetése által megkapott bibliatanulmányozási eredményt/látást és annak minőség szintjét.
Nem szoktam vastagon szedetten írni elejétől végéig hsz-omat, de e tévelygésed súlyossága miatt szükségesnek éreztem.
Nem lehet pontosan megállapítani a prófécia lényegéről elterelni igyekvők azon elképzelését, miszerint az a Dániel 9:26 ban lehetséges lenne-e az az elképzelés, miszerint az Úr Jézus nem a 69. évhét elteltével, hanem csak az után kellett hogy meghaljon.
Teljesen felesleges ezzel bíbelődni, amikor azt kell megválaszolni , hogy mikor vet véget a mindennapi, véres áldozatnak a pusztító fejedelem, és nem azt, hogy mikor halt meg az Úr Jézus.
A prófécia által Isten a választ is megadta Dániel kérdésére, mégpedig azzal, hogy az utolsó időbe helyezte a Szent Hely elpuszítására és a mindennapi véres áldozatnak a Seregek Urától való elvételére , majd a Szent Hely vissza állítására és újraszentelésére vonatkozó részét a próféciának - elkülönítve így a két esemény, az Úr Jézus halála és a mindennapi véres áldozat elvétele eseményét időben egymástól.
Így aztán, akár a 69 évhét elteltével ,akár közvetlenül a 69 évhét után halt meg az Úr Jézus, halálának időbeli eltolása a 69. évhét utánra sem teszi azt lehetővé, hogy halálával teljesítette volna a mindennapi véres áldozat elvételére, az ellen seregek felállítására vonatkozó próféciát, mivel a prófécia ezen részének a teljesedését Izrael Istene az utolsó időben a vég idején rendelte teljesedni ,méghozzá nem az Úr Jézus, hanem az utálatosságok szárnyán pusztító fejedelem és serege által.
De, ahogy elkezdesz szinezni a szövegben, aztán szép nagyitottbetükkel kiemelni. a végén pedig rendre nagybetükkel. az már nálam mutatja, hogy hol állsz önmérsékleti szintjén."
Azért emelem ki nagy betűkkel és színekkel, hogy talán akkor az istentelenek is megértik.
Tehát a jóindulat vezényel, nem a önmérséklet hiánya.
Isten ugyanis. kinyilatkoztatta, hogy csak az istentelenek nem értik.
Dániel 12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.
Én naívan azt gondolom, hogy hátha az istentelen, ha jobban ki van előtte hangsúlyozva ,akkor megérti.
De rájöttem, hogy az istentelenek,készakarva nem értik. Inkább elmenekülnek, hogy ne is lássák
az Isten Szavát, főleg, ha az valaki kiemelt, kihangsúlyozott formában tárja eléjük.
