Koppány önálló tartományúr, fejedelem volt, vagy névlegesen az Árpádoktól függő, esetleg még családjukhoz is tartozó "törzsfő"? (Az indiános áthallásokkal kapcsolatban forduljon az érintett könyv szerzőjéhez.)
Ha valakit érdekel, én megírtam a saját verziómat, hogy mi is történt és miért 955 augusztus 10-én. Index blogok, lyukas vödör blog, Az augsburgi csata titkai
Cambrai események 954-ben történtek. Nem kalandozás volt,hanem valószínűleg bajor felkérésre egy hadjárat,amit a szász oldal úgy hárított el,hogy Worsmban kifizették a Harkát.
Widukind: „Worms nyilvánosan behódolt és hatalmas mennyiségű aranyat és ezüstöt adott át nekik." Ezután mentek Bulcsú és katonái Flandriába amiről meg a következőt írja Flodoard:
"Thuin megtartásának reménye ennélfogva elillant, és mert semmiféle bátorság sem volt a hadseregben - ugyanis az a jeles és minden nemzedék által dicsőített lotaringiai katonaság a magyarok megérkezésekor Isten méltó ítélete által elerőtlenedve mindenütt a váraiban tartózkodott elzárkózva” /
Vagyis a hivatásos katonaság tartott,félt a lovasíjászoktól. De nyilván ész nélkül elkezdtek ostromolni egy megerősített,kőfalakkal körülvett helyet. Miközben óriási pénzbeli zsákmány szereztek Worsmban. Másrészről a hadjárat előkészítésekor a haditervben nem szerepelhetett Bulcsúék által megvívandó várostrom. Erre a Torma Béla hadtörténi munkájából lehet következtetni,aki a korabeli források alapján összeállította az útvonalakat és a menet időket. Ebből annyi következik,hogy gyorsan haladtak,ami nem feltételez nagylétszámú hadsereget és olyan csapatokat meg felszerelést amivel egy várerődítést ostrommal el lehetne foglalni. Hiába kéjeleg az antimagyar Kristó azon, hogy képtelenek voltak elfoglalni Cambrait, ha egyáltalán volt komoly ostrom és nem csak egy motiváció nélküli erőtlen próbálkozás történt. Az is érdekes,hogy a hivatásos katonaság fosik a magyar harcosoktól,de a várból kilopódzók "megtámadják és leválasztják" Bulcsú közeli rokonát a többiektől. Nyilván,ha Kristó boldogan,kritika nélkül ismerteti a krónika tartalmát. Szerény véleményem szerint azért mentek Flandriába cirkuszolni, hogy kicsalogassák a katonaságot,és végezzenek velük,akik meg jobbnak látták ha ülepükön ücsörögnek a védett helyeiken. Ekkor a tartomány ura Brunó Köln érseke,aki a szász oldal egyik potentátja,Ottó király Öccse.
A Sankt Gallen-i esettel kapcsolatban pedig még pár adalék Szarka József tanulmányából - a másik, vitatottabb részlethez, miszerint nem feltétlen hamvasztásos rítust kell látni az ürítési és érckakas-lopási kísérlet során szerencsétlenül járt atyafiak ajtószárnyak között való elégetésében. Az első mindjárt Bulcsú király rokonának lefejezéséről és a koponya Bulcsú által bármi áron történő visszaszerzéséről szól.
Köszönöm! Tehát alá lehet támasztani akár Kézai vérivásról szóló magyarázatát, akár Szkülitzésznek Bulcsú színleges kereszténység felé való hajolásáról szóló beszámolóját az ilyen adalékokkal.
2, Aki Géza regnálása alatt hercegi méltóságot viselt. Maga a hercegi titulus lehet,hogy a Képes Krónika krónikásának a középkori feudális viszonyokból átültetett jogcíme. Evvel érzékeltetve,hogy milyen fokú rangot vagy méltóságot töltött be Tar Szerénd Géza udvarába. Egyes Árpádházi királyok alatt még a hercegi cím mellé dukátus / birtok/ is járt a király testvérének. Vagyis erősen feltételezhető,hogy szoros rokoni kapcsolat volt a fejedelem és Tar Szerénd között.
"Szent István király még előbb, ifjú korában dicső háborút vívott a vitéz és nagy hatalmú Koppány vezér ellen. Koppány pedig Tar Szerénd fia volt, aki Szent István király apjának, Géza fejedelemnek az életében a hercegi méltóságot viselte. Géza fejedelem halála után Koppány vérfertőző házassággal magához akarta kapcsolni Szent István király anyját, meg akarta gyilkolni Szent Istvánt, és fejedelemsége területét a saját hatalma alá akarta vetni.""
Ebből csak az következik, hogy Géza apja is Tar Zerind, azaz Zerind vezér volt, nem Taksony.
Gyorsan néhány érdekesség, ami eszembe jutott az írásaid kapcsán.
Ammianus Marcellinus egy szöveghelye [31:16]:
"Kevéssel azelőtt ugyanis oda vezényelték a saracenusok egyik csapatát -- e nép eredetéről és erkölcseiről már különböző helyeken bővebben szóltam* --, amely inkább kalandos hadjáratokra, mint rendes csatákban volt használható. Mihelyt ez a csapat hirtelen megpillantotta a barbárok [ti. a gótok - Theorista] tömegét, bátran kirontott a városból, és makacs harc kezdődött, amely sokáig elhúzódott. Végül is döntés nélkül váltak szét a küzdő felek. Aztán mégis a keleti lovascsapat kerekedett felül egy addig soha nem látott újszerű jelenet folytán. Soraikból ugyanis egy hosszú hajú, derékig meztelen, rekedt hangú ember rontott vészjósló kiáltásokkal, kivont tőrrel a gótok csapata közé, leszúrt egy ellenséget, torkához tapasztotta száját, és kiszívta ömlő vérét.* Ez a borzalmas és különös látvány annyira megfélemlítette a barbárokat, hogy ezentúl, ha valamibe kezdtek, nem a szokott szilajsággal, hanem óvatos léptekkel fogtak hozzá." (Szepesy Gyula fordítása)
Mint ismert Ammianus Marcellinus történeti művének fönnmaradt könyveit Poggio Bracciolini szentszéki titkár a 15. század elején a Sankt Gallen-i kolostorból szerezte, ahová valahogyan Fuldából kerülhetett.
A Sankt Gallen-i kaland kapcsán talán nem érdektelen, hogy a szent hely bélsárral való megszentségtelenítése nem volt ismeretlen a "keleti agarénusok" közt sem. Mahmud al-Kasgari említ egy versikét, amiben arról esik szó, hogy a közép-ázsiai muszlim törököknek az a szokása, hogy a (konkrét esetben épp ujgur) bálványtemplomokban az idolok fejére mászva ráürítik arra hasuk tartalmát.
Szamosközy szerint Székely Mózes hadai elfogták 1603-ban a nagy törökverő, őket korábban rendszeresen párviadalra provokáló Huszár Péter lugosi várkapitányt, akit átadtak tatár szövetségeseiknek (e tatárok seregtestének élén kezdte pályafutását Bethlen Gábor is). Azok vezére, Bektas pasa eleinte vonakodott őt megölni, de harcosai kikövetelték feláldozását a hadi szerencse befolyásolására. Merza bég, aki a rituálét végezte, elvágta Huszár Péter torkát, ivott a magyar harcos véréből, ezután kardjával levágta a fejét, melyről lenyúzták a bőrt, s a bőrt szalmával kitömték.
Gondoltam, ha már B. Szabó - nagyon helyesen - hadtörténetileg oly előszeretettel hoz kései tatár analógiákat.
"ki állítja azt, hogy a Werbulchu történet Kézai találmánya?"
Pl. Domanovszky Sándor: "Inkább tehetjük fel, hogy Bulcsú vezérnél a Vérbulcsú etymologia Kézai hozzáadása, mert hisz Kézai nemcsak az etymologiák átvételében mutatja ki ezek iránti nagy hajlandóságát, hanem némely helyen azoknak újakkal való felcserélésével is, így az Ungvár és Bársonyos etymologiáknál ... Az első, ki Engel nézetét megdönteni igyekezett, Toldy Ferenc volt ... A Pozsonyi Krónika kiadásához készített előszavában ... kiemelte ... hogy Kézai és a Bécsi Képes Krónika nem másolati és folytatási viszonyban vannak egymással, hanem csak közös forrásból merítenek, mert Lél és Bulcsú mondáját, melyet a »libri Cronicorum« említenek, Kézai elveti, míg a Bécsi Képes Krónika hozza ... valószinűnek tartom, hogy a Vérbulcsú etymologiát ő toldotta be, különösen mert már eddig is meggyőződtünk, hogy nem idegenkedik az etymologizálástól ... Nagyobb eltérés van az augsburgi csata leírásában is: Kézainál Lél és Bulcsú hajón menekül, és Ratisbonánál fogják el, míg a többi krónika szerint a küzdelemben esnek fogságba. A többi krónika hozza a foglyok szembesítését a császárral és a híres kürtjelenetet is. Kézai ez ellen polemizál, és a rabságban levő németek lemészárlásával helyettesíti azt" (Kézai Simon mester krónikája, MTA, Bp., 1906, 138, 161-2, 80, 85).
Sebestyén kétkötetes műve most nincs kéznél, de alighanem ő is foglalkozik a dologgal (A magyar honfoglalás mondáiI-II). Nemrég forgattam, két kis takaros, tömzsi kötet. Meg sokan mások is foglalkoztak vele.
Ezek szerint Domanovszky véleménye az, hogy a Vérbulcsú Kézai saját egyéni etimologizálása.
Karthauzi Névtelen: „Vala azert az ydőben Somogyssagban egy pogan hatalmas herczek, kynek kwppan vala neve az reeghy kopaz zyrynd feyedelemnek maradeka, ky meegh zent Isthwan attyanak eelteeben ees erőssen wralkodyk vala mynd egheez Somogsagban es Zalassagban.”
"Maga a hercegi titulus lehet,hogy a Képes Krónika krónikásának a középkori feudális viszonyokból átültetett jogcíme"
Akkor meg mit erőlködsz?
"milyen fokú rangot vagy méltóságot töltött be Tar Szerénd Géza udvarába"
Olyan fokút, hogy egy árva szó nincs leírva róla semmilyen forrásban (most nem beszélve arról, hogy a hercegi rang nem is udvari méltóság). Tehát egész egyszerűen NINCS forrás róla, így a semmit ragozod a semmivel. A dux elsődleges, eredeti jelentése pedig: 'vezér'.
"907-ben Turkia csapást mér az egyesült bajor haderőre"
Nem ismerjük az események pontos politikai hátterét az "itteniek" oldaláról, és legalább ilyen joggal feltételezhető, hogy Árpád abban a csatában esett el.
"amikor a karosiak beköltöznek a Dunához. Révész László szerint a Kárpát-medence egyes részein megjelennek olyan anyagi kultúrák amelyek korábban nem voltak a területre jellemzőek,ő ezt az Augsburg utáni a hatalomért folyó kegyetlen leszámolásokkal,harcokkal magyarázza,ahol a legyőzötteket széttelepítik,így meggyengítve politikai befolyásukat"
Na látod...
"egy olyan országrészt amelyet korábban már meghódított a magyar elit"
Mi az, hogy "a" magyar elit? Honnan rendelkezel te információkkal katonai-politikai egységük, megosztottságuk fokáról, részleteiről? Mi lenne, ha nem a fantáziád akarnád működtetni érvként......?
"Bizonyítani kéne,hogy a Tar Szerénd egy szláv név"
Ugyanannyira mész vele, mint az ellenkezőjével, meg a kapkani címmel. EGY TAPODTAT NEM VISZ ELŐRE. Katona István 18. századi elméletét hengergeted tovább a forrásokra és egyszerű logikára való alapozás helyett.
ényleg ? Ostobák a történészek. Konkrétan Koppány származásáról a Képes Krónika ezt írja:
"Szent István király még előbb, ifjú korában dicső háborút vívott a vitéz és nagy hatalmú Koppány vezér ellen. Koppány pedig Tar Szerénd fia volt, aki Szent István király apjának, Géza fejedelemnek az életében a hercegi méltóságot viselte. Géza fejedelem halála után Koppány vérfertőző házassággal magához akarta kapcsolni Szent István király anyját, meg akarta gyilkolni Szent Istvánt, és fejedelemsége területét a saját hatalma alá akarta vetni."
1, A somogyi hatalmasság apja Tar Szerénd
2, Aki Géza regnálása alatt hercegi méltóságot viselt. Maga a hercegi titulus lehet,hogy a Képes Krónika krónikásának a középkori feudális viszonyokból átültetett jogcíme. Evvel érzékeltetve,hogy milyen fokú rangot vagy méltóságot töltött be Tar Szerénd Géza udvarába. Egyes Árpádházi királyok alatt még a hercegi cím mellé dukátus / birtok/ is járt a király testvérének. Vagyis erősen feltételezhető,hogy szoros rokoni kapcsolat volt a fejedelem és Tar Szerénd között.
3. "Géza fejedelem halála után Koppány vérfertőző házassággal magához akarta kapcsolni Szent István király anyját"
4. "Meg akarta gyilkolni Szent Istvánt, és fejedelemsége területét a saját hatalma alá akarta vetni." A "vérfertőző házasságra" két eset lehetséges,vagy a saját testvérét kívánja valaki nőül venni,vagy korábbi pogány szokásjog alapján mint a család legidősebb és legbefolyásosabb tagja kívánja az özvegyet feleségnek. Így akart a régi szokásjog alapján fejedelemmé válni. /levírházasság/ Továbbá a szándék feltételezi az árpádházi vérvonal meglétét. Teljesen félreállítani Géza fiát Istvánt, aki a Római katolikus keresztény ideológiája alapján kíván király lenni, mint Isten után a király a földi helytartója. Világos, ésszerű cselekménysort lehet felállítani, feltételezni.
Nézzük a te verziódat:
1, Adva van egy avar méltóságnevet viselő szláv tartomány úr, aki 997-es években a főhatalomtól/ Turkia/ teljesen független, saját politikát folytat,olyannyira,hogy megkéri a halott fejedelem özvegyének a kezét.
/907-ben Turkia csapást mér az egyesült bajor haderőre,- akik a Dunántúlt szerették volna visszafoglalni-,továbbá ekkor szűnik meg a Karoling peremkultúra Zalaváron,ami magyar fennhatóságot jelez. Azt te is elismered, hogy Kál és Bulcsú uralja a terülteket. A Harka halála után pedig kialakulna egy független tartomány szláv vezetővel,akkor amikor a karosiak beköltöznek a Dunához. Révész László szerint a Kárpát-medence egyes részein megjelennek olyan anyagi kultúrák amelyek korábban nem voltak a területre jellemzőek,ő ezt az Augsburg utáni a hatalomért folyó kegyetlen leszámolásokkal,harcokkal magyarázza,ahol a legyőzötteket széttelepítik,így meggyengítve politikai befolyásukat. Nehezen hihető,hogy egy olyan országrészt amelyet korábban már meghódított a magyar elit hagy kicsúszni a kezéből és egy hirtelen kialakult hatalmi vakumban teljesen függetlenné tud válni a terület egy szláv vezetővel,melyet korábban a Harka birtokolt. /
2, Bizonyítani kéne,hogy a Tar Szerénd egy szláv név.
3, A politika motiváció sem teljesen világos. Ha azért kéri meg Sarolt kezét a szláv Koppány mert így akarja a hatalmát megerősíteni, evvel még István későbbi törekvéseit nem tudja hatástalanítani, továbbá a krónika Vajk személyének a hatalmi politikai játszmákból való teljes kizárásáról beszél,mint a lánykérés okáról. Másrészről egy olyan komoly hatalommal bíró tartományurat kellene feltételezni,aki eséllyel kéri meg a fejedelem özvegyének a kezét.
Akkor most mindenki eldöntheti az esélyeket,meg a lehetséges valóságot.
Természetesen nem elsősorban emberbaráti megfontolásból védték ilyen intézkedésekkel a nyájat, s javították fel a húsát (bár az se minden esetben elhanyagolandó tényező). Mindig is etetni, gondozni kellett a juhot, ha nyírni, fejni akarták...
A poligámia tiltása római jogi eredetű, s eredetileg a férfiak nemi vágyainak megzabolázását és ezáltal a szexuális úton terjedő betegségek visszaszorítását szolgalta. Ezt a célját, ha kimondatlanul is, de valószínűleg a keresztény korszakban is megőrizte. Társadalmi, vallási, jogi normákat gyakran hívtak életre ilyen természeti jelenségek. Ilyen volt a circumcisio, továbbá a szexuális érintkezés és székelés utáni mosakodás elrendelése, böjti időszak tartása méregtelenítés céljából, a disznóhúsevés tilalma stb. Egy ilyen egyszerű törekvés húzódhatott meg tehát Koppány házasodási szándékának megbélyegzése mögött. A nemi betegségek terjedésének megfékezésére hozott szabály az évszázadok során kötelező érvényű keresztény előírássá vált.
Komikus, hogy történészeink ezeket a banálisan egyszerű dolgokat nem ismerik fel, és Koppány meg Szent István apja között rokoni szálakat feltételeznek - hasonlóan például ahhoz, amikor az Álmos (Almasz) halálát leíró biblikus hasonlat detektálása helyett mindenféle csavaros, erőltetett történeteket agyalnak ki a főfejedelem rituális feláldozásáról.
S röviden még csak annyit, hogy a Vajkot 994/95-ben megkeresztelő Adalbert a prágai püspöki széket hagyta ott a kárpát-medencei térítés kedvéért. Cseh földön többek között az előkelők többnejűségi elvet követő házasodási gyakorlatával gyűlt meg a baja.
De például Ibn Fadlán ír a varégok többnejűségéről is... Abban a korban a kereszteletlenek között ez általános volt, a muszlim világban is.
A poligámia keresztény szemszögből egy bűnös, istentelen szokás.
Úgy látszik, hogy posztavar szemszögből meg nem volt az, és a pogány szlávoknál sem keltett megütközést. Szamo félvér lázadói, az avar apától, szláv anyától született karintiai alattvalók sem tekintették a jelek szerint erkölcstelen és bűnös cselekménynek a többnejűséget. Ez a szokás élt ott, ahonnan a türk támadás elől az avarok a 6. század közepén Európába húzódtak: a Heftalita Birodalomban.
A Běishǐ c. kínai krónika a heftalita előkelőkről: "az uraság feleségei 200 és 300 li távolságra külön-külön élnek, és azon szabály szerint megy hozzájuk, hogy minden hónapban meglátogat egy helyet, és a téli fagyok idején három hónapot marad, nem utazik" (Никита Яковлевич Бичурин: Собрание сведений о народах, обитавших в Средней Азии в древние времена II.; Издательство Академии Наук СССР, Москва–Ленинград, 1950, 268.)
1) erkölcsi és vallásos tekintetben tisztátalan, mocskos, vétkes, istentelen, homo, res.
2) küln. fajtalan, szemérem nélkül való, vérfertőző, amores, voces, sermo. Innen mint fn. incestum, i, kn. vérfertőzet, vérfertőző v. a vallástól megtiltott fajtalanság: facere (committere) i.; ii. sororum, nővéreivel, ii. virginum Vestalium.
