Az atommagban nincsenek neutronok.
A magot proton-elektron-proton hamburgerek építik fel amelyek héjszerűen helyezkednek el 2-3 x 4, 3 x 6 és 3 x 8 -as szimmetriával.
A többlet neutronok a már lezárt héjak elemeihez kapcsolódva dupla "BigMac" hamburgert alkotnak
A két spinállapot két egymásra merőleges irány bázisvektorai.Ezek lineárkombinációja egy csavarhúzóalakú(ezért 2D-s rezgésű hullám) cirkulárisan polarizált hullámot jelent.Ilyen a fénynél is van.A kétféle irányba csavarodó hullám közül az egyik az 1-es a másik a -1-es spinű fotont jelenti.
A hullámfüggvény térkoordinátája nem a tényleges térkoordináta,hanem a bázisállapotok ügyes indexelése.Akkor használják,ha kontinuumsok bázisállapotunk van.
dxidpxi,dyidpyi,dzidpzi kanonikus konjugált párok jelentik ilyenkor a folytonos indexet,ami a különböző energiaállapotú hullámfüggvényeket indexeli.
Ez a fázistérfogat,amiknél a tipikus n értéke a 1023-on nagyságrendett éri el.Ilyenkor az n részecskés rendszerhez egyetlen egyetlen 3n térdimemziós hullámfüggvény tartozik.
Ez azért lehetséges,mert nem a tényleges térdimenzióról van szó.Ha csak három van akkor sem.Ezek csak indexelik a hullámfüggvényt.Idő viszont nem csak index,hanem tényleges változó paraméter.
"De egy kétrészecske anyaghullám,már x1,y1,z1,x2,y2,z2,t mennyiségektől függ" Igy van, erről írtam én is.
"Az a baj,hogy akkor is talákozunk hullámjelenséggel,amikor az interferométerben csak egyetlen foton tartozkodhat.(Jánossy kísérlete).Emiatt nem lehet az anyaghullám részecskéknek a hullámzása."
Hihetetlen, hogy nem érted miről beszélek. Tisztán leírtam, hogy "gerjesztetlen" avagy vírtuális fotonokról van szó. Ilyen jelenleg a fizikában nincs, de ez a szemlélet teljesen érthetővé teszi a kvantummechanikát. Amikor egy foton tartózkodik a kisérleti berendezésben akkor is telítve van a tér fotonokkal, de csak egy van "gerjesztett" állapotban. Nem tudom, mi lehet ez a "gerjesztettség", emiatt írtam idézőjelbe. Az anyaghullám ilyen nem kimutatható "gerjesztetlen" részecskék hullámzása, amelyek a szilárd vákuum építőkövei. Abban igazad van, hogy a vírtuális foton fogalma már foglalt. Ezentúl csak "gerjesztés" nélküli fotonnak hívom. Remélem mostmár sejted, mire gondolok.
"De egy kétrészecske anyaghullám,már x1,y1,z1,x2,y2,z2,t mennyiségektől függ"
Igy van, erről írtam én is.
"Az a baj,hogy akkor is talákozunk hullámjelenséggel,amikor az interferométerben csak egyetlen foton tartozkodhat.(Jánossy kísérlete).Emiatt nem lehet az anyaghullám részecskéknek a hullámzása."
Hihetetlen, hogy nem érted miről beszélek. Tisztán leírtam, hogy "gerjesztetlen" avagy vírtuális fotonokról van szó. Ilyen jelenleg a fizikában nincs, de ez a szemlélet teljesen érthetővé teszi a kvantummechanikát.
Amikor egy foton tartózkodik a kisérleti berendezésben akkor is telítve van a tér fotonokkal, de csak egy van "gerjesztett" állapotban. Nem tudom, mi lehet ez a "gerjesztettség", emiatt írtam idézőjelbe.
Az anyaghullám ilyen nem kimutatható "gerjesztetlen" részecskék hullámzása, amelyek a szilárd vákuum építőkövei.
Abban igazad van, hogy a vírtuális foton fogalma már foglalt. Ezentúl csak "gerjesztés" nélküli fotonnak hívom. Remélem mostmár sejted, mire gondolok.
Részecskeképpel még az egyelektronos rendszereket sem lehet leírni.Mert például a hidrogénatomnál a gyorsuló elektronnak sugárzás közben a protonba kéne zuhannia.Hullámképppel,viszont egy időfüggetlen gömbszimmetrikus hullámot kapunk,aminek elméletileg sem kellene sugároznia.
Többelektronos rendszereket le lehet írni,csak lusták a számítást végigszámolni.Csak nagyon sok dimenziós hullámfüggvényekkel kéne számolni,mert a sok elektron koordinátái szerepelnének,és a perturbációszámításnak nagyon sok tagját is figyelembe kell venni,mert az "elektronok" közötti taszítás nem elhanyagolható az atommag és elektronfelhő közötti vonzóerő között.
A részecskeképpel,a Bohr-modellből ki lehet számolni a törésmutatót,de abból az következne,hogy a vörös fény jobban megtörik,mint a kék fény,a tapasztalattal ellentétesen.a részecskeképből világon semmi sem jön ki.A kvantumtérelméletben a keltő és eltüntető operátorok meg már a mezők energiaállapotait lépteti.Úgy jelenik meg a részecske,mintha a gerjesztett állapot fogalmat személyesítenénk,mint billiárdgolyót.A félvezetőkben például az elektronok állóhullámok,amiket szintén részecskével lehet közelíteni.Csak az a baj,hogy ennek az elektronnak 5-20-szor nagyobb tömege van,mint a vákuumbelinek.
"Nem egy olyan elektront kell számolni, ami egypontszerű mag körül kering vagy rezeg, hanem egy végtelen rácson kell egy "hiányt" számolni. Egy hibát. E körül a "hiba" körül rezeg az elektron. És nem azért mert az vonza, hanem mert a többi rácspont taszítja. Itt a hagyományos rezgéssel ellentétben az erő a távolság négyzetétől fog függeni. Hiszen közönséges elektromos erőt kell számolni, csak pont fordítva és minden irányban. Az pedig a távolság négyzetével arányos."
Az atombeli elektron a Te elméletedben még részecske?Nagyon érdekel ez a téma,hogy is van valójában.Dönteni kell:részecske vagy hullám?
A Feynman Mai fizika sorozatában azt olvastam,hogy a hullámoknak azért nem tekint fizikai realitást,mert például egy hanghullám csak az x,y,z,t mennyiségektől függ.De egy kétrészecske anyaghullám,már x1,y1,z1,x2,y2,z2,t mennyiségektől függ,ahol az 1 index arra vonatkozik,hogy az 1.részecskéhez tartozik,a 2 index pedig azt jelenti,hogy a 2.részecskéhez tartozik.
"Nem lenne értelmesebb úgy gondolkodni, hogy amikor egy fotonról beszélünk, akkor is fotonsokaság van a háttérben? Hiszen továbbra is hullámokról beszélünk. Minden hullámjelenség mögött egy sokaság rezgését találjuk. Mindig. Miért lenne ez a fotonnál másképp? "
Az a baj,hogy akkor is talákozunk hullámjelenséggel,amikor az interferométerben csak egyetlen foton tartozkodhat.(Jánossy kísérlete).Emiatt nem lehet az anyaghullám részecskéknek a hullámzása.A virtuális fotonok pedig a statikus mezőhőz rendelt kvantumok,amikhez klasszikusan részecskét nem is rendelhetnénk,mert a virtuális részecske mozgási energiája negatív.Az anyaghullámképben pedig a lecsengő túlcsillapított rezgésnek felel meg,ami időben nem is rezeg,hanem exponenciális,vagy exponenciális/sugár(Yukawa-potenciál) függvény.
Igen,erről én is olvastam.Nagyon meglepő jelenség,de azt hiszem a kilences kötetben meg megmagyarázza,hogy ilyenkor nem a hullámképpel van baj,hanem azzal,hogy sokrészecske hullámokra van szükség.A példában a neutronszórás interferenciaképének két része volt.Az egyik a neutron egyrészecske hullámából adódó interferencia,és egy sima elkent eloszlás.Ez utobbi amiatt van,hogy a nem csak a neutronnak van spinje,hanem az atomnak is.Ha a szóródásnál valamelyik atom spinje átfordul,akkor már nem a neutron egyrészecskehullámfüggvénye szóródik,hanem az átforduló spinű atom és a neutron közös kétrészecske hullámfüggvénye.Ez is létrehoz egy interfreneciaképet.Ez amplitúdóban jelentősen eltér a neutron egyrészecske hullámfüggvények interferencájától.Csak az a baj,hogy nagyon sok ilyen átforduló spinű neutron-atom szórás van(1023-on nagyságrendű),amik interferenciája összeadódik,és az interferenciahegyek és völgyek összemosódnak,így lesz a kétrészecskeeloszlásból sima,eloszlás.
A neutronok egyrészecske hullámai azért nem mosódik el,mert egy bázisállapotohoz tartoznak,és az amplitudók adódnak össze,ezt emlegetik úgy,hogy a neutronok atomokon való szórásai,ha az atom spinje nem fordul át megkülönböztethetetlenek.
Míg a spinátfordulásos neutron-atom kétrészecskehullámok ampltudói nem adódnak össze,mert nem azonos bázisállapothoz tartoznak,mert meg amikor a neutron atomon szóródik,akkor meg lehet állapítani melyik atomon szóródott,mert annak a spinje átfordul.így egy sima elsozlást kapunk,és a pszipszi*-okat kell összeadni,és a hullámok fázisai eltünnek.(kontinuumsok interferanciaeloszlás összeadódik,és így sima eloszlást fog alkotni).
9-10 éves koromban a szüleimmel elmentünk hologramkiállításra,ahol nagyon szép hologramtípusok voltak.Nagyon tetszettek,csodának tartottam,és még most is annak tartom.Tudtam,hogy nem mágia,csak a hullámvilág mintázatának változatossága nagyon meglepő.
2.
Igen,csak az összes kvantummechanikai számításokban csak a pszi hullámfüggvényre van szükség,az vissza ad minden jelenséget.A feladatok végén mégis mindig felteszik azt a kérdést,hogy mi a részecske becsapodásának,vagy megtalálásának a valószínűsége.De ez elvileg nem kapcsolódik a kvantummechanikához.Szerintem csak a kvantumtérelméletben van benne(bár ott is hullámokként),mint keltő és eltüntető operátorok által leírt gerjesztések.A kvantumtérelmélet sem mint repkedő golyókként jelennek meg,hanem mint a mező egy pontjában levő gerjesztett állapot.
A többletdimenziók nem véletlenül jöttek a fizikába. Egyszerűen kevesebb egyenlettel több mindent le lehet írni. Példának okáért vegyük a Kaluza-Klein elméletet, ahol a Maxwell egyenletek formailag azonosak lesznek az Einstein gravitációt leíró egyenleteivel. Az elektromágnesseség is "csupán" geometriai problémává degradálódik. A "húrosok" ezt a gondolatot viszik tovább. Azért van ennyi dimenzió jelenleg ezekben az elméletekben, mert csak így közelíthetőek a jóslatok a kisérleti tényekhez. A tényekkel meg nem illik vitázni.
Van egy másik mód is arra, hogy megtaláljuk a valóság legjobb modelljét. Kitalálhatunk egyszer ű vagy véletlenszerű kezdőfeltételekből egy fizikai modellt, és megnézzük mennyire hasonlít az általa leírt világ a miénkhez. Ennek a módszernek egy nagy hátránya van, nagyon lassan közelít a valósághoz. De akinek sok idelye van, az megteheti, hogy ezt az utat válassza.
Mondhatnám, hogy persze akinek akár 26 dimenziója is van, az könnyebben beszél. De azzal meg kicsit olyan érzésem van, mint a Holdat lökdöső angyalkákkal. Merthogy 'tulajdonságot' meg 'szabályt' azoknak is lehet előírni, az ellenőrzés meg egyelőre kétséges. Pl. az affin terek dimenzió vizsgálatai is lehet, hogy 'rossz' hírekkel szolgálnak.
Az éternek már több reneszánsza és temetése is volt már. Igen rossz a PR-ja, annyi helyzetben/célból vették már elő, és annyi kritika érte.
A fény transzverzális volta, persze sugall ilyesmit, mint a hullám közege/mátrixa, bár másik analógiaként a haladva forgás is rendelkezésre áll. Ez utóbbi lehetőség fele kacsingat az Astrojan által felkarolt toroid állóhullám gondolata is. Az éter esetében annak kimutatható mibenléte kulcskérdés, nehogy 'isten lepedőjéről' follyon a diskurzus.
Félreérthető lehet az, hogy én is neutronok kisugárzásáról írtam meg ezek hullámairól. Mint írtam a neutron egy spinállapot egy rácsban, ahogy Garrett próbálja ennek a videónak a végén elmagyarázni. Bár ő nem beszél rácsokról.
A teret gerjesztett állapontba lehet hozni, ami miatt egyre több általunk "részecskekének" nevezett spinállapot jelenik meg benne. Ezek megjelenését egy olyan hullám "vezérli", aminek a terjedésében a gerjesztetLEN rácspontok is szerepet játszanak. Emiatt maga a hullám nem a részecske. A rácspontok pedig nem mozognak, hanem egy állapot terjed köztük. Ez a részecske.
A vetületek összerakása nem triviális probléma. Ugyanis a hullámfüggvény komplex. Ezt azt vonja maga után, hogy a spin elképzelése transzverzális rezgésként csak egy közelítés. Mint írtam, ez csak a szemléltetés miatt kellett. Ha magát a komplex hullámot képzelem el térben, akkor az nem viselkedhet így, hiszen az önmagában is forog, az amplitudója "felfele" és oldalra is mutatna. Emiatt szokták mondani, hogy ez a hullám nem reális, csak matematikai segédlet. Ezt a húrelmélet azzal kerüli meg, hogy a térben elhelyezhetetlen komponenseknek újabb dimenziókat feltételez.
Még mindig azt olvasom sok helyen, hogy nem kell éter a fizikában. Na ez sokkal inkább múltszázadi szemlélet. A transzverzális rezgés a szilárd testek tulajdonsága. A fénysebesség állandó, ami egy közegben terjedő hullám tulajdonsága. A kvantumegyenletek NEM egy 3 dimenziós térben terjedő hullámot írnak le. És ezt nem én mondom, hanem Feynman írta abban a könyvben, amit említettél. Miért annyira nehéz ezt összerakni? Az Maxwell egyenletek megjelenése után sokan gondoltak arra hogy az éter szilárd, de "végleg" elvetették az ismert okok miatt. De emlékezzünk arra, amikor Newton fénykorpuszkuláris elméletét is "végleg" elvetették amikor Fizeau megmutatta hogy sűrűbb közegben lassabban terjed a fény. Ugye azután jött Einstein... Dirac 1951-ben az akkoriban új elektrodinamikával kapcsolatban hozta fel, hogy mégiscsak kellene valami éterszerű dolognak lennie a fizikában. Ennek ellenére a fórumok még mindig az 50-es évek előtti világban gondolkodnak.
Ígen, így próbáljuk a 'valamit' elképzelni. 'Csak' a vetületeket kell összerakni, és kitalálni a szobor mely oldalát, milyen távolságból és perspektívából ábrázolja.
Feynman-ról jut eszembe, mily nosztalgikus 'mai gyerekként' a 'Mai fizika' címet olvasni, ha polcomon rá téved a szemem.
A kvantummechanika nem tudja kellően leírni a sokelektronos rendszereket. Nos ennek az oka ismét a részecskekép. Nem egy olyan elektront kell számolni, ami egypontszerű mag körül kering vagy rezeg, hanem egy végtelen rácson kell egy "hiányt" számolni. Egy hibát. E körül a "hiba" körül rezeg az elektron. És nem azért mert az vonza, hanem mert a többi rácspont taszítja. Itt a hagyományos rezgéssel ellentétben az erő a távolság négyzetétől fog függeni. Hiszen közönséges elektromos erőt kell számolni, csak pont fordítva és minden irányban. Az pedig a távolság négyzetével arányos.
A kvantummechanika hulláma sok fotonra a Maxwell egyenletek térerősségeit adják közvetlenül. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a "klasszikus" leírás a kvantumleírás határesete sok részecskére. Amint már sokszor kiderült, a dolgok mindig megfordíthatóak.
Nem lenne értelmesebb úgy gondolkodni, hogy amikor egy fotonról beszélünk, akkor is fotonsokaság van a háttérben? Hiszen továbbra is hullámokról beszélünk. Minden hullámjelenség mögött egy sokaság rezgését találjuk. Mindig. Miért lenne ez a fotonnál másképp? Számomra sokkal érthetőbb minden, ha egy olyan fotonsokaság rezgéseként képzelek el egy "egyfotonos" interferencia kisérletet, ahol valójában a berendezés telítve van "gerjesztetlen" vagy vírtuális fotonokkal. Ezeket mint valós dolgokat kell elképzelni, ahogy a hullámfüggvény is egy valós hullámot rejt. Mindenképp értelmezhetőbb képet kapunk ezzel a gondolkodással a világunkról.
A hullám-részecske kettősségről jutott eszembe amit Feynman az egyik könyvében írt. Egy kisérletet ír le, ahol a valószínűségi amplitudók interferenciáját mutatja be.Ez a neutronok szóródása kristályon.
Ha a mag spinje ellentétes a neutron spinjével, akkor két dolog történhet; vagy változatlanok maradnak a spinek, vagy felcserélődnek. Ha nem változnak meg, akkor nem lehet megmondani, hogy melyik magon szóródott a neutron, emiatt az amplitudókat kell összegezni, és interferencia jön létre. De ha a spinek felcserélődnek, akkor pontosan meg lehet mondani, hogy melyik magon szóródott a neutron, emiatt a valószínűségeket kell összegezni, tehát nem lesz interferencia.
Idézek a könyvből: "Különösen ügyelni kell arra, hogy ha a neutront csak egy hullámmal reprezentáljuk, akkor a szóródás eloszlása ugyanolyan lesz mind a felfelé, mind a lefelé mutató spinű neutronokra. Igy azt mondhatnánk, hogy mivel minden atomról érkezik be "hullám", így mind a le, mind a felfelé mutató spinű neutronok egyforma hullámhosszokkal interferálnának. Most már tudjuk azonban, hogy nem így van. Ügyelnünk kell arra tehát, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentősséget a hullámképnek, mert ez csak néhány esetben hasznos."
Sajnálatos módon ez a részecskekép túlerőltetése. Az észrevétel ugyan igaz, de csak akkor, ha valamiféle pontszerű részecske mozog a térben. De a kvantummechanika hulláma nem ezt írja le, hanem az egy sokváltozós egyenlet, ami egy állapot megjelenési valószínűség-sűrűség amplitudóját adja egy rácson, amiből azután valószínűséget lehet számolni. Ha módosítjuk a képet úgy, hogy a kisérletben nem egyetlen neutront számolunk, hanem a vákuum telítve van nem kimutatható vírtuális neutronokkal, akkor a hullámfüggvény egy ezek közt terjedő valós rezgést fog leírni. Esszerint újraértelmezhető a kisérlet. Ha nincs spinátfordulás, akkor minden mag egyfajta spinállapotú vírtuális neutront "sugároz", tehát a teret ezek "hullámai" töltik ki. Mivel a szóródott valós neutron is ilyen spinű, emiatt ez interferál ezekkel a vírtuális neutronokkal. Itt meg kell jegyeznem, hogy a spin 2 dimenziós reprezentációjában az "fel" és a "le" állapot merőleges egymásra, ami miatt nem képesek interferálni egymással.Ezt szemléletesen egy olyan transzverzális rezgéssel lehet elképzelni, ahol az "fel" állapotban a rezgés amplitudója felfele mutat, míg a "le" állapot, oldal irányban. Ha volt spin átfordulás, akkor csak egyetlen olyan mag van, ami ugyanolyan spinállapotú vírtuális neutronokat sugároz, mint a szóródott valós neutron. Ezért nincs interferencia, mert csak egy forrás van. A többi mag továbra is sugározhatja az ellentétes spinállapotú vírtuális neutronokat, hiszen azok a merőleges amplitudóik miatt úgysem fognak interferálni a szóródott neutronnal. Emiatt kell máshogy számolni a két valószínűséget. Ha csak hullámokkal számolunk, akkor nem jelentkezik ez a kettősség a számtásoknál, és minden érthetőbb. A hullám kép minden körülmény közt helyes képet ad.
A "részecske" elnevezés hibás. Ezek állapotok egy rácsban. A rács diszkrét pontokból áll, ami miatt az energia kvantumokban jelentkezik. A rács diszkrét irányokat definiál, ami miatt az állapotok irányai is kvantáltak lesznek.
Egyben válaszolok mindhárom hozzászólásodra, különösen mert a 3. tulajdonképpen a 2. folytatása.
1. Valóban érdekes a téma
- az elmfiz. kutatások egyik mai főáramlatába tartozik,
- nagyon 'fontos', azaz szemléletmódunkat alapvetően befolyásoló elmélethez tartozik,
- viszonylag friss eredmény/publikáció
- már a 'holografikus' jelző miatt is bizsergető (Gábor Dénes)
- van még néhány személyes motívumom is, de ezeket most mellőzöm.
2. Az anyag 'dualizmusa' kérdésében ne keress és ne várj 'unikális' megoldást, mert csalódni fogsz (lesz/van nevető harmadik interpretáció).
Sokkal inkább úgy tekints a jelenségre mint egy szoborra. Az egyik kísérlet típusban szabályos háromszögnek látjuk (első megfigyelő), egy másikban négyzetnek (másik megfigyelő), a harmadikban pedig körnek (harmadik megfigyelő). Ha megfigyelőink 'szavahihetőek' (kísérleteink 'jók'), akkor joggal gondoljuk, hogy mindannyian egy (és ugyanazon) szobrot nézzük, és nézőpontunk (elméleti megközelítésünk) külömbözősége okozza a látvány beli eltérést (eltérő kísérleti viselkedés). Mégha látszólag ellentmondónak is tűnik a lehetőség, bízzunk a természet 'találékonyságában'. Van megoldás (csakúgy mint ahogy létezik a fentebb írottaknak megfelelő test is. Próbáld lerajzolni, tanulságos!)! Sok sikert a valóságban!
A részecske a mezőnek egy olyan állapota,ami azzal van kapcsolatban,hogy a különböző térerősségkomponensekhez tartozó operátorok kommutátora nem nulla.Ha pusztán erővonalakat rajzolunk fel és feltesszük a térerősségek nem felcserélhető operátorvoltát,és beütnénk egy szimulációs programba,akkor mindenféle feltétel nélkül ki kéne jönnie egy olyan klasszikusan érthető mezőkonfigurációnak amik tudnák azokat a tulajdonságokat,amikre a
részecske-hullámképet bevezették.A Maxwell-egyenletek minden feltétel nélkül visszaadnák talán a fényképezőlemezen a kvantuált beütéseket,és az interferenciát,ha a felcserélési relációkat hozzáírjuk.Az erővonalaknak ki kellene adniuk azokat a képződményeket amiket hagyományosan atomi részecskéknek hívunk.bár az elektromágneses mezőknél csak a fotonokat kapjuk vissza,más mezőket nem lehet csak úgy egyesíteni az elektromágneses mezővel.Ehez kellene egy kvantum-cica,vagyis atomlézer(Bose-Einstein kondenzátum),ami rendelkezik a kvantumszuperpozició jelenségével(olyan mint a fénylézer,csak az atomok vannak benne koherens,egyszínű állapotban),annak hogy makroszkópikus anyag,és a fázisviszonyokat holografikusan nemcsak a fotonoknál,hanem a sokkal rövidebb de Broglie-hullámhosszú hadronoknál is lehetne.És a fázisviszonyokkal talán lehetne kiderülne,hogy mi a kapcsolat közöttük.A kapcsolat felderítésével szerintem utána csak egyféle mezőnk maradna.
A fénykorpuszkulatulajdonság,mint golyó nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal,hogy interferálhasson.Ez egy olyan jelenség,amit nem lehet ütköző billiárdgolyókkal megmagyarázni.
Általában azt mondják,hogy a részecsketermészettel akkor találkozunk,ha beütésszámot számláló berendezésünk van,míg hullámtermészettel akkor találkozunk,ha interferométerrel vagy optikai ráccsal mérünk.Csak van a részecskeképpel egy óriási probléma:Ha a részecske elérkezik egy olyan potenciállépcsőhőz,aminek nagyobb a magassága,mint a részecske mzgási energiája,akkor nem mehetne át a falon.Ok,ilyenkor mégis belép a hullámtulajdonság,és a kvantummechanika szerint átszökhet részecske.Ezt el lehet fogadni,és azt mondjuk,hogy akkor látunk részecsketulajdonságot,ha a részecske olyan potenciális energiájú tartományban halad,ahol a potenciális energia kisebb a részecske mozgási energiájánál.ilyen például egy potenciállépcső,ami lejt,ahol egy klasszikus részecske gyorsulva beesne,és akadálytalanul tovább haladhat.Igen,de a kvantummechanika szerint ilyenkor is fellép a hullámtulajdonság és fellép valamekkora visszaverődés,mintha túl túl magas potenciálhegy lenne jelen.(ha nem lenne visszaverődés,akkor a Schrödinger-egyenlet nem tudná kielégíteni a peremfeltételeket).Szóval nagy baj van a részecskekképpel.A hullámképpel legalább ekkora,mert például a fényelektromos hatásnál az atomnak napokig kellene fényhullámból energiát elnyelnie ahoz,hogy egy elektron kilöködhessen.Illetve a hullámok nem okoznának diszkrét becsapodásokat a fényképezőlemezen.De ezek a kvantumok nem lehetnek billiárdgolyók,mert se akkor se az interferenciát,se az alagúthatást,se a potenciállejtőn történő kötelező visszaszórást sem tudják.
A hullámtulajdonság valamelyest biztatobb,mert a Rutherford-szórás a hullámképpen alapuló szóráselméletből könnyen kijön a nagyenergiás Born-közelítésben.Ezt még rutherford idejében az atommag kisérleti bizonyítékának,és az alfa részecskék létezése kisérleti támaszának tekintették.De ezt a hullámok is visszaadják.
Egy kiút,hogy a mezőnek adjunk fizikai realitást,és az atomi részecskéket,az erővonalakból összetett,hullámzó,de kvantált képződményeket tekintsünk.A részecskék a mezőnek a gerjesztett állapota lenne,de az anyag maga a mező.Ez egy szép alkú a hullámkép és a részecskekép között.Nagy energián a részecskeképet(Wien-közelítés),kis energián a hullámképet adná vissza(Rayleigh-Jeans-közelítés).
Még akár így is mondhatjuk, de akkor az a megfelelés igen sokrétű (pl. a fizikai egyenletek kovarianciájának követelményét, a logikai ellentmondás mentességet, vagy az elméletileg eldönthetetlen/vizsgálhatatlan/kimutathatalan jelenségek/elvek/feltevések kizárását is ide kell sorolnunk). Persze csak ha a tudomány keretei közt kívánunk maradni.
A két név együttesére Gugli nekem 22 200 találatot adott (0,28 másodperc alatt). melyből már az első találat is (sci.tech-archive.net/pdf/Archive/sci.physics/2005-01/7396.pdf) <Fleírás (ellenőriztem).
Mivel itt ez nem közvetlenül kapcsolódó téma, továbbá én csak halvány mását nyújthatnám a fellelhető forrásoknak, ezért eltekintek bemutatásától.
Igaz, hogy a vár egy viszonylag távoli, nagyrésze, de innen új perspektívában lehet nagyon messzire ellátni.
Csak egy követelménynek kell megfelelni:hogy a kísérleti eredményekkel összhanban kell maradnia az elméletnek.De amúgy szerintem korlátlan szabadságunk van.
Illetve a legfontosabb dolog,hogy amit csinálunk azt aprópénzre lehet váltani.A magfizikai és a részecskefizikai jelenségekkel azért foglalkoznak aránytalanul jobban,mint a fizika többi fejezeteivel,mint abban van a legnagyobb bussiness!;)
Egyetértek Veled!A virtuális-részecskés burokról én is hallottam,bár a kvantumelektrodinamikai könyvekben más modellről olvastam.Ebben például az elektron nemsak pozitív energiás lehet,hanem negatív energiás.A négykomponensű bispinor felső két komponense az elektron két pozitív energiás spinállapota,míg az alsó kettő az elektron két negatív energiás spinállapota.A negatív energiás állapotok ampiltudója sokkal kisebb,mint a pozitívaké,a nemrelítvisztikus sebességtartományban nullával lehet közelíteni.
Ha az elektronokra elektromos teret kapcsolunk,akkor az elekteronnak mind a pozitív,mind a negatív energiás állapotait polarizálja.a negatív energiás elektronállapotokat akkor is polarizálja,ha nincs jelen pozitíív energiás elektron,vagyis ha nincs jelen a térben az elektron.A negatív energiás állapotok polarizációja a vákuumpolarizáció.Más részecskéknek is vannak negatív energiás állapotaik,amik mindenféle részecskére is okoz vákuumpolarizációt.Ez sokkal gyengébb effektus,mint a zéruspontfluktuáció.A zéruspontfluktuáció amiatt van,hogy a mező kvantumos,vagyis az elektromos,és mágneses téroperátorok nem felcserélhetőek,határozatlansági relációnak a zéruspontingadozás a következménye.A klasszikus elektromágneses mezőben a téroperátorokat felcserélhetőnek tekintikés emiatt nincs zéruspontfluktuáció,bár vákuumpolarizáció a Dirac-egyenlet szerint már lehetne.(Persze a elektromágneses mező nemrelativisztikus térelmélete előbb megvolt,mint a Dirac-egyenlet.)
Szerintem mindenféle modellt át kell vizsgálnunk,mert ebből csak tanulhatunk.Példa erre:a kémikus alkimisták hittek a négy elemben,és az aranycsinálásban.Lehet,hogy téves elméletben hittek,mégis a kémia legalapvetőbb ismereteit ők gyűjtötték őket,ami az arnykeresés vágya hajtott.
Szerintem bármilyen elméletből indulunk ki,ha következetesen haladunk,akkor szerintem eredményeket érhetünk el.
Anélkül, hogy bármely elgondolás, ötlet, új/régi/felújított elmélet vizsgálatát, kutatását és/vagy kétségbe vonását korlátozni kívánnám vagy megkérdőjelezném, lenne néhány észrevételem.
1. a légvár elszakadt a földtől, a magas vár pedig a földön, igen széles alapokon kell nyugodjon. A részecske és magfizika azért tudtommal még az utóbbi.
2. A várat a tudományban SZABAD és KELL is ostromolni, aláásni és/vagy felrobbantani. Büntetés nincs (még a sikertelen kísérletért sem), a jutalom pedig nagy lehet. Persze minél szilárdabbabb az alap, erősebb a felépítmény, egyre nagyobb és szerteágazóbb az építmény, annál nehezebb. Ehhez ráadásul a "bentlévők" minden korábbi hasonló sikeres és/vagy sikertelen kísérlet tapasztalatát csakúgy, mint az építmény tervrajzait, a falak vastagságát és a többi szükséges adatot szívesen el is mondják (hogy azt ne mondjam, tanítják).
3. Mivel belül folyamatosan el vannak foglalva a falak ellenőrzésével és továbbépítésével, arra sajnos csak ritkán van lehetőség, hogy minden kinti ostromló próbafúrása után belülről megmondják, a fúrója hol és egyáltalán alkalmas lehet-e a vár vagy valamely részének lebontására/gyengítésére/átalakítására. Ezt többnyire neki kell megtalálnia/eldöntenie.
4. A bentiek is folyamatosan építik a várat, és nem állítják hogy az "égig fog érni". Nem érdekeltek abban, hogy összedől-e a vár, sőt (ugyanis ha összedől vagy rogyadozik akkor újat kell építeni, márpedig az építőkre ahhoz is szükség van. Ráadásul egy új várnál azt hívják "fő tervezőnek", aki a meglevő várbanl megtaláljak és képes kivenni a zárókövet, elvágni a tartókötelet."
5. Kellő távolságból ez fölöslegesnek, haszontalannak, nyálverésnek tűnhet, de a vár funkciója, hogy onnan messzire lehessen látni (ezért célszerű egyre magasabbra-), továbbá hogy védett, külső hatásokkal szemben ellenálló (ezért célszerű minél robosztusabbra építeni) és egyre tágasabb legyen.
