Igen, ebben igazad van. Láttam pár videójukat az RH utáni időből, s elég bágyatagon zenéltek, mintha ők maguk is unták volna, amit csinálnak.
A minap meg azon gondolkoztam, hogy RH-nak valószínűleg nagy tévedése lehetett, hogy elhagyta a Supertrampet, mert még most is minden interjújában emlegeti azt az időt. Nem tudhatjuk persze, hogy mi lett volna, ha marad, mint ahogyan az igazi okot sem, hogy miért vált ki.
És ha jól meggondoljuk, RH is elég nehezen talált magára. Volt ugyan egy nagy dobása, az első önálló album, amelynek a dalai valószínűleg még a Supertrampes tagság idején születtek, de a következő már közel se jár hozzá. Ha nincs az a baleset, a Hai, Hai akkor se lett volna olyan nagy siker, mint az In the Eye of the Storm.
A másik nagy tévedése, mármint RH-nak, hogy a Diana Emlékkoncerten egyedül lépett fel. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt felelte, kevés volt az idő, nem tudtak volna összepróbálni, hogy a teljes régi Supertramp szerepeljen. Pedig ez egy óriási lehetőség lett volna!
Később aztán, a 40 éves jubileumi koncertekre, hiába ajánlkozott, Rick nem is válaszolt neki, ami nagyon fájó pontja.
De meg kell hagyni, egy rendkívüli művész! Nagy kár, hogy annyi időt elvesztegetett! És bár a koncertjei fenomenálisak, csak fájlalni tudom, hogy a kiadatlan dalaival ilyen mostohán bánik. Hogy mi a csudától fél! Gyöngyszemek, és el vannak zárva az emberek elől.
S ha már ennyit fecsegtem, az még kikívánkozik belőlem, hogy kezdtem aggódni, mi lesz jövőre. Tavaly ilyenkor már legalább 30 koncert volt bejelentve, idén még csak egy van. De aztán ma jött a biztató hír, nézzük a honlapját, hamarosan jön, hogy hol s mikor koncertezik. Sok-sok embernek teszi ünnepivé az estjét a dalaival! :-)
Mondjuk azóta nem is túl sikeres a Tramp, mióta Hodgson nélkül vannak. Csak az árnyéka önmagának a banda. Hodgson lemezei sokkal sikeresebbek. Megmaradt a progresszív irányzatban, a Tramp meg átment inkább jazzesebbe, de a jazz közönsége nem igazán díjazza.
Sajnos, én elkerültem őket azokban a klasszikus időkben, és csupán 2000-ben figyeltem fel egy "Roger Hudson" nevű fickóra, akinek akkor mutatta be egy hosszú interjú keretében az új CD-jét a Pécsi Rádió. És ezt követően még hat évembe került, hogy Hudsonból Hodgson legyen, és újra hallhassam Őt. :-)
Az egyik kedvenc lemezem volt. Asszem az első a Tramptől, aztán innen indultam vissza és előre a történetükben. Akkor a Melody Makersben mint géniuszokról adtak számot róluk. (1978.)
Érdekes módon - agyilag - most jutottam el egy két évvel ezelőtti topic-társ egyik dalszöveg fordításához.
Máig se értem, hogy mi indította arra, hogy sorra lefordítsa nekem az RH dalszövegeket, ráadásul teljesen kifordítva.
Mint például: Know who you are. Ez az ő fordításában így szólt: Tudom, hogy ki vagy.
Hosszan vitatkoztunk, ő, aki perfekt angol, s én, aki csak pár szót tudok, de arra mérget ittam volna, hogy ez a cím nem azt jelenti, hanem: Tudd, hogy ki vagy.
És ilyen volt a Dreamer is.
Nos, neki volt igaza, mindaz, ami itt, ez által a "club" által történt, nem más, mint légvár.
"Légvár (Dreamer, 1974)
Légvár,
Minden csak egy légvár,
És két kezeddel építed ezt most föl…
Mert egy légvár,
Semmi, csak egy légvár…
És képzeletben építed ezt most föl!
Ilyen volt hát – milyen év, egy nap, egy nevetés…
Tudod,
Te tudod, hogy ez így lehet csak jó,
Hát ez van, mit kezdjek én most?!
Légvár,
Buta kicsi légvár,
Bánod most már ezt, oh, mondd?
Ilyen volt hát – milyen év, egy nap, egy nevetés…
Tudod,
Te tudod, hogy ez így lehet csak jó,
Hát ez van, mit kezdjek én most?!
Mert rájövünk majd még…
- Ha láthatnék valamit…
- Láthatod, aminek épp látszol.
- Ha valaki ott van…
- Mert az a valaki te lehetsz ott…
- Alkotnék valamit…
- Tehetsz még valamit…
- Ha bármit is tehetnék…
- Ha tenni tudsz valamit, bármi lehetsz!
Álmodozz, hogy ha ráérsz,
Élvezd hát még az életet,
Néha vár még a légvár,
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj és álmodj!
Gyere velem és álmodjunk…
Légvár,
Minden csak egy légvár,
És két kezeddel építed ezt most föl.
Mert egy légvár,
Semmi, csak egy légvár…
És képzeletben építed ezt most föl!
Oh, mondd!"
Szóval! Ki pukkadozik?
Ez egy fantasztikus, több ezer voltos "Dreamer", a hideg futkos a hátamon tőle, valahányszor hallom!
Emma a saját magánéleti kettős tragédiájára utalt.
Hát tőlem már semmiféle lé nem fog dőlni, mert az én bakancslistámon csak egy RH koncert szerepelt, s azt a nyáron kipipáltam.
De játszadozva egy kicsit a felvetéseddel, hogy csak azok számítanak, ahol nagy a rajongói tábor, akkor ez a "club" itt teljesen felesleges. Meg egy magyarnak rajongónak lenni is!
Nem hiszem, hogy ennyire tragikusan felfogni a dolgot. Sokaknak nem válaszolnak. Ami negatívum lehet a dologban az az, hogy ez is inkább üzleti, mint sem érzelmi alapokra épül és csak a nagy rajongói tábookat méltatják válaszra. Ahonnan több lé dőlhet.
Az általad idézett mondatot nem sokkal egy tragédia után írtam, azóta jó irányban megváltozott az életem. És, ahogy írtam is, én csak vendég vagyok itt, nem rajongó, és nem is akarok hosszan itt időzni.
Hogy belebeszéltem, csak Mara miatt tettem, de - ahogy írta nekem - ő egyáltalán nem örül ennek.
Annyit még hozzátennék, hogy valami ellenérzés azért lehet a művész úrban a magyarok irányában, mert Mara leveleire soha nem válaszolt a stábja.
Nos, igen! Megnéztem az adatlapodat - utólagos engedelmeddel - és a rövid bemutatkozás magáért beszél. "Semmi különös, élek." Ugyanezt mondhatom el én is és lehet, hogy a többiek is, akik Hodgson zenéjét szeretik. Mi kicsit fájlaljuk, hogy kimaradt az életünkből a nyugatos pezsgés, hogy ezért, vagy azért nem volt lehetőségünk nagy nevek, bandák koncertjeire elmenni, komoly, számunkra megfizethetetlen lemezgyűjtemény összehozni a kedvenceinkből.
Áldás az interne, mert láthatjuk, hallhatjuk őket és "más" módon pótolhatjuk is lemezgyűjteményünket. Ennek ellenére azt mondom én is, hogy kösz jól vagyok és élem a hétköznapjaimat. Időnként elkap a gépszíj és dübörögnek itthon a kedvenceim.
Amivel majdnem sikerült mara lelkivilágába belemásznom, a gagyiországgal, úgy vélem, nem áll messze a valóságtól. Nézd csak meg, kik vannak a rivaldában? Erőszakolt "sztárok". Példaképpen csak a két utóbbi euroviziós szereplésünket hoznám fel. Hát ezek vagyunk mi? Ennyit tud a magyar pop-rock élet? Nincs ebben az országban progresszív zene? Persze, hogy van, csak valahogy kimaradnnak a rádiók, tévék műsoraiból. Mondhatják, hogy azért, mert ez rétegzene. Nem hinném, hogy a zenekedvelők világában annyira vékony réteg lennénk, csak nem ennek a rétegnek szólnak a bugyuta reklámok, ezért nem is kerülnek műsorra. Bárki rátekerhet bármelyik kereskedelmi és közszolgálati rádióra, ugyanaz a műsor. A gagyi! Ez megy, ez hozza a reklámevőket, a bevételt.
Mondhatnám, hogy ötleteljünk itt a fórumon, pl. mindenki írjon egy levelet Hodgsonnak, a legjobbat valami jó angolos fordítsa le és küldjük el a fészen a művésznek. Na, ettől még nem fog Budapestre jönni. Így az a megoldás maradt, hogy mi megyünk utána, ha valahol a közelben fellép. Ez is felvet egy nem mellékes problémát, hogy egy ilyen kiruccanás min. 200ezer Ft-ban lenne. Nem tartom valószínűnek, hogy a többségnek lenne egy ilyen alkalomra ennyi fölös pénze.
Tehát, egyelőre örülünk, hogy marának eszébe jutott útjára indítani ezt a topikot és ha történne valami izgalmas, azt egymástól megtudhatjuk.
Addig is vadászunk Roger Hodgsonra az interneten és esetleg imélben, ha "valami" van.
Néha benézek ide, de az utóbbi időben nincs itt valami nagy élet, és a hangulat is elég nyomott.
Jöttél te, azt hittem, lesz egy kis mozgás, de látom, te se vagy túl aktív.
Én ugyan csak véletlenül cseppentem ide, és nem mondhatom, hogy rajongója vagyok az illető művésznek, de rossz nézni ezt a tehetetlenséget. Miért nem fogtok már össze?
Azt írod, hogy indítottál egy rajongói oldalt a fészen, de már nincs meg. Miért adtad fel? Írtak vagy ötvenen és az neked kevés?
De sem abból, akikre céloztál, sem abból, hogy hány RH rajongó van Magyarországon, nem lehet levonni azt, hogy itt csak a gagyi kell!
Nézd! Honnan ismernék? Egyébként ez nem magyar jelenség, az USÁ-ban is alig ismerik Roger Hodgsont!
Ahol ő király, az Kanada és Európa nyugati fele.
Vitatkoznék azzal is, hogy nem telne meg egy koncertterem vagy akár egy stadion. A Supertramp 2x volt itt, nem volt ugyan teltház, se sokan kíváncsiak voltak rájuk. De még többen azért nem mentek el, mert Roger már nem volt velük. Vagyis itt is tudja a jónép, hogy a Supertramp "lelke" Ő volt! És nemcsak a magyar rajongók vennének jegyet, a környező országokból is özönlenének, hidd el!
Én a nyáron voltam egy koncerten egy Bécs melletti kisvárosban. Egy akkora nézőteret csak a magyarok megtöltenének!
Vagyis csak rajta áll!
De Roger fél mindentől, ami nincs kipróbálva, bejáratva, lásd, fél kiadni az új dalait, pedig hogy várjuk szerte a világon!
Gondolom, sejted, miről ill. kikről beszélek. Nem azokról, akiket felsoroltál, hanem azokról, akik a csapból is folynak, de semmi értékük, hogy így mondjam.
Persze, tudom, mi a piac. R.H. nem azért nem jön hozzánk, mert lenéz minket, hanem egyszerűen az a közönségszám nem jönne össze, amennyiért érdemes lenne befektetni egy turnéállomásba. Ezért mondtam, hogy, ha ő nem jön, akkor nekünk kell mennünk. Legalább is, egy koncert erejéig.
Köszönöm a kritikát! Nem sértődöm meg miatta, betudom egy kommunikációs félreértésnek, ami így írásban megesik.
Csak megjegyzem, hogy a fészen indítottam egy rövid életű R.H. rajongói oldalt (már nincs meg) és rengeteg (na, jó, kb. ötven) üzenetet, hozzászólást kaptam szerte Európából. Többek között olyanokat is, amiben örömüknek adtak hangot, hogy vannak magyar rajongók is.
Elolvasván az első bejegyzésedet, azt gondoltam: Kár, hogy most jöttél, mikor én már mindent „becsomagoltam”, és éppen elmenőben vagyok innen. De igencsak megváltozott a véleményem, amikor elolvastam ezt:
„Naiv kérdés, Magyarországon egyáltalán forgalmaz valaki Hodgson lemezeket? Komolytalan kérdés volt, tudom, hogy gagyi országban csak a gagyi megy.”
Mondd, láttál Te már piacot? Akinek van eladó valamije, kiviszi oda, és kirakja, kínálja a portékáját. Roger Hodgsonnak valószínűleg nem volt, és most sem fontos a magyar nép. Ha „trempes” vagy, tudhatod, hogy Rick csapata 2x is járt Budapesten. RH nem ereszkedik le hozzánk. De Ő csak egy a több tízezer zenész közül, és nekünk sincs szégyenkezni valónk, amikor volt egy Máté Péterünk, egy Cipőnk, van Koncz Zsuzsánk, Presszerünk, Szörényink, Bródynk, Zoránunk, Demjénünk stb.!
És végezetül, aki legagyizza a saját hazáját, azzal nekem nincs miről beszélnem!
