Az a generáció, aki a mai fiatalokat neveli, már a GYES bevezetésekor született. Ergo, azt gondolhatnánk, hogy jó és szép példát kapott gyereknevelésből, hiszen adott volt a lehetőség, hogy anyuka otthon lehessen a kicsivel és vele foglalkozzon...Ennek ellenére a családok talán minden korábbinál jobban ziláltak a mai gyerekek illetve fiatalok közül rengetegen elhanyagoltak, lelkileg-érzelmileg instabilak.
Miért nem váltotta e a GYES a hozzá fűzött reményeket? (meglátásom szerint ugyanis nem váltotta be)
Mi lehet a baj?
Feladtad a leckét rendesen. Hát igen, ez inkább társadalmi, mint politikai kérdés. Bár én abban sem hiszek, hogy rosszabb lenne a helyzet, mint régen volt. Inkább csak a látszólagos integráció miatt nagyobb rálátása van az embernek a népességre. Régen az elit élt a maga kis világában, nevelte a porontyait a maga módszerei szerint, a pórnép meg teljesen elkülönülve élte a maga életét, nemigen volt átjárás egyikből a másikba, értelmetlennek tűnt, és nem is izgatott senkit az életmódok összehasonlítása. Az elit ma is normálisan foglalkozik a gyerekével, a pórnép meg régebben sem fordított több energiát a porontyok nevelésére, többnyire szimpla családi munkaerőként kezelte őket. Szóval ez a régen mindenki jobb volt, erősen sántít. Lehet, hogy látszatra családközpontúbbak voltak, de ez nem a szeretetből fakadt, hanem gazdasági szükségszerűségből.
Elvileg a gyermek-anya kötődés teóriája szerint 0-3 éves kor között képes a gyermek érzelmileg a szülőhöz kötődni. Ha ez a folyamat nem megfelelően játszódott le, akkor kül. kisebb-nagyobb, életre szóló érzelmi ill. mentálhigiéniai problémák léphetnek fel. Az érzelmi kötődés nemcsak a fizikai ellátás következménye, hanem a szülő érzelmeinek a gyermek felé irányuló megjelenitése, pl. ringatás, érintés, mosoly, lágy beszéd. Ezt a folyamatot segitené a GYES. De ha az anyuka nem képes a baba fizikai ill. érzelmi szükségleteit biztositani, akkor hiába van otthon három évig, a gyermek frusztráltan nő fel ami kiegyensúlyozatlan személyiséghez vezethet. Ebből a szemszögből nem a GYES-sel van baj, hanem a nevelő képességeivel és személyiségével. (Érdekes, hogy a másik véglet, a túlzott, "majomszerü" gondoskodás is hasonló problémákhoz vezet - pedig ez is elég gyakori Magyarországon, ahol sok nő csak a gyermeknevelés révén tud érvényesülni.)
A Polidilihez a témának annyi köze van, hogy a fejlett országokban az emberek igencsak csodálkoznának hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben Mo. megenged magának egy ilyen őrületes luxust, mint a GYES. Már az sem igaz, hogy a fejlett országokban (mint pl. Kanada, ahol élek) egy keresetből el lehet tartani egy családot, és azért nincs GYES. Már vagy 20-30 éve rákényszerültek a nők hogy gyerek mellett is munkát vállaljanak. Egy évig maradhatnak otthon, 75 %-os fizetéssel. A GYES a szocialista rendszerre jellemző juttatás és valószinüleg előbb utóbb el fog tünni mert finanszirozásához MO-n egyszerüen ennek nincs meg a gazdasági alapja.
pedig ezek csak eszközök. Az, hogy az eszközöket hogyan használjuk az már az embereken múlik.
Ebben egyetértünk. Különben az az érzésem, hogy a fenenagy kényelem nem tesz jót az embereknek. Úgy látszik, nekünk az kell, hogy megszenvedjünk a túlélésért; ha beleragadunk a jólét posványába, elfelejtjük, hogy a fennmaradásért is munkálkodni kell.
A felállás úgy nézet ki, hogy az ember dolgozott, az asszony meg nevelte a gyerekeket.
Nemesi származású asszony nemigen, ott volt helyette a dada, majd a nevelőnő.
Vicces, amikor ez a kérdés úgy merül fel, hogy "az asszony nem dolgozott". Egy parasztasszony mit csinált egész nap?
Nehogy azt hidd, hogy olyan rengeteg ideje és energiája maradt a gyerekre; eleve egész mást vártak el akkoriban egy gyerektől, amint lehetett, munkára fogták, nem volt picsogás.
Szerintem az lenne a helyes ha a nő meg lenne nevelve mielőtt házasságra adná a fejét netán gyereket akar szúlni.
Azért ez ennél kicsit összetettebb dolog, mint a mese...
Ugyanis meg kell teremteni a társadalmi hátterét annak, hogy a családok valóban családként és ne szálláshelyként funkcionáljanak. Ennek a jogi ill. gazdasági háttérnek a megteremtése pedig sajna a politikusokra hárul.
Egy szóval sem mondtam hogy csak az ő feladatuk, de az világosan látszik hogy a probláma nem egy egy cxaládot ill. személyt érint, nem elsziigetelt probléma.
És még csak nem is országspecifikus, sokkal inkább társadalom specifikus a gond.
az egész fejlett nyugati régiót érinti a probléma.(csökkenő születészsám, fiatalkori bűnözés stb....), tehát lenne mit átgondolni.
sokan felhozzák bűnbaknak a tv-t, számítógépet stb...pedig ezek csak eszközök. Az, hogy az eszközöket hogyan használjuk az már az embereken múlik. Jelenlegne élünk, hanem visszaélünk vele. Most tipikusan ott tartunk, mint a géprombolások korszakában, hogy az emberek az automatizált gépsorokat tették felelőssé....
Pedig sokkal inkább azt kéne vizsgálni, hogy miért élünk vissza a technikával, a fejlettséggel? Mi az oka annak, hogy lusták, kényelmesek, önzőek lettünk....? mert oka és miértje mndennek van.
Nos valamikor régen nem volt gyes. A felállás úgy nézet ki, hogy az ember dolgozott, az asszony meg nevelte a gyerekeket. Általában meg is voltak nevelve. A mostani nőknek nincs idejük erre A családok nagy része nem a gyes ideje alatt megy szét hanem amikor kezd minden rendbe jönni, van lakás, jó állás, kocsi az asszonynak is, velnesz hétvége, nyaraló egyszóval amikor van mit megosztani. Szerintem az lenne a helyes ha a nő meg lenne nevelve mielőtt házasságra adná a fejét netán gyereket akar szúlni. Bár ez utóbbi nem jellemző a magyar nőkre mostanság, a többiekre annál inkább. Valamiből meg kell élni a rétinégereknek is.
régen az anya egy női közösségbe került, anyával, mindenfée női rokonokkal, és együtt csináltak mindenfélét alklami társulásokban... ez lehet h a te számodra idill, de próbálj meg számolni egy ilyen nőiközösség belső hierarchiájával,és gondold meg, hogy szivesen élnél-e mondjuk egy anyós kormányzása alatt rokoni és felbonthatatlan kapcsolatok szövevényében, egy fix hierarchiában, aminek kevés köze van az olyasféle teljesítményhez, amit a társadalom vagy akár te is érdekesnek tart... én asszem elborzadnék ettől, mi több már attól is, hogy a saját anyámmal, akivel a viszonyom amúgy harmonikus, összeköltözzem,és csupáncsak hallgassam (tehát nem teljesítsem) naphosszat a jó...-ról alkotott elvárásait
Szerintem a hibás tendencia pont az, hogy mindenki a politikától várja a változás, ahelyett, hogy a saját portáján tenne rendet. Én aztán végképp nem vagyok kiájulva a politikusainktól, a hátam közepére kívánom mindet, a gazdasági élet sokkal jobban működhetne, ha kompetens vezetőink lennének, de azért akkora túlzásokba ne essünk már, hogy a politikát hibáztatjuk, ha egy anya nem veszi a fáradságot, hogy mesét olvasson a gyerekének.
De mégis mit vársz? Észt, igényességet, szeretetet nem lehet felülről osztogatni. Csak pénzt, hogy ha mindez megvan, akkor ne az anyagiak hiánya miatt ne tudják esetleg maradéktalanul érvényre juttatni.
Nem hiszem, hogy önmagában a GYES, illetve a háztartásbeliség bármit is megoldana. Ha ez így volna, akkor egyértelműen megállapítható volna egy gyerekről, hogy az édesanyja meddig volt otthon vele, s közülük is a leginkább idegroncsok az egyedülálló szülők gyermekei lennének. Ez korántsem ilyen egyszerű, ezért nem is lehet egyetlen tényezőre redukálni a kérdést. Hozhatnék olyan közhelyeket is, hogy mennyiség versus minőség, meg hogy otthonlévő anyuka is odalökheti a tévé elé a gyerekét, ha neki magának sincs igénye a kulturált, sokszínű szórakozásra.
Kérlek azt értsd meg, hogy nekem nem a GYES-sel van gondom, hanem azzal, hogy nyilvánvalóan nem elégséges. Önmagában az,hogy adunk valakinek lehetőséget arra, hogy családot +építsen+, nem jelenti azt, hogy az illető meg is tudja tenni. Önmagáan a lehetőség kevés, azt meg kell tanitani használni.
És erről szeretnék itt beszélgetni. Hogy meg kéne tölteni tartalommal. Hogy álszent szemforgatás az a politikusok részéről, hogy micsoda szociális juttatás, hiszen az egész sokkal inkább kirakatpolitika volt, mint valóságos juttatás.
Valami, amive lehetett és lehet dicsekedni, de érdemben nem foglalkoztak vele.
Talán mert túl sokat vársz tőle. Sosem volt az a célja, hogy tökéletesen boldog, minden frusztrációtól mentes felnőttek létezzenek csak, ez eleve utópisztikus elvárás lenne. A C-vitamin is egészséges, növeli az ellenállóképességet, mégsem várja tőle senki, hogy a szedésével gyökerestül megszabadulunk mindenféle betegségtől a világon. Javítani valamin, meg tökéletessé tenni két nagyon különböző dolog. Különben is honnan tudod, hogy azok az "idegroncs" fiatalok, akikkel gyesen volt az anyjuk, nem lennének méginkább idegroncsok, ha 6 hónaposan bölcsibe passzolták volna őket?
Így van, régen magától értetődő természetes állapot volt, de az ember nem volt egyedül ebben. Most meg egyedül van, ha meg van internet, akkor egymást hülyítik azzal, hogy miért nem alszik a gyerek, hogy hogy kifáradnak, mert a gyerek járni próbál stb...Városi probléma. Elidegenedés. Nagyon nehéz életed legfontosabb feladatát elszigetelten totálisan egyedül megélni, mikor az egyetlen kapcsolatod a hullafáradtan hazatérő férjed a külvilággal meg a pénztáros, aki görbén néz rád, mert hisztizik a gyereked. Szóval nem a gyessel van a baj szerintem.
Ebben az ösztönösen jön dogolban nagyon nem hiszek a foglalkozás tekintetében. ösztönösen jöhet a szoptatás képessége, jöhet az éjszakai felébredés kérdése.
A minták és a neveltetés rengeteg számyt, mégha nem is kizárolagos. Egyébiránt a negativ minta is minta...
Az is inkább ösztönösen jön vagy nem jön egy nőben a gyerek születésekor. Velem itthon volt anya majdnem 5 évig, mert az öcsémmel nagyon kicsi a korkülönbség köztünk, és családi történetek is keringenek arról, mi volt a kedvenc játékom, milyen könyveket olvastattam magamnak hetente tizenötször ugyanazt, én magam mégsem emlékszem szinte semmire, ami 3 éves korom előtt történt. Meg aztán ismerek tényleg gondoskodó anyát, akinek részeges volt, és akit a végén el is hagyott a saját anyja, meg olyat is, aki nagyvonalú nemtörődömséggel neveli a gyerekeit, pedig neki kifejezetten tyúkanyó típusú anyukája volt. Nem csak minták alapján ténykedik az ember.
Ez mind igaz...de nem válasz arra a kérdésre, hogy egy elméletileg jó és szép családsegítő intézmény miért is nem tudta kitermelni a saját boldog gyermekeit.
Nyilván nem az intézmény a hibás, hanem a müködetetése.
A nővérem állítja, hogy neki egy éves korából emlékei vannak és állati profin pelenkázta a gyerekeit:))) Amúgy jogos, azért mert anyáink nem voltak gyesen, még tudták mi a teendő egy csecsemővel (sokkal inkább, mint a mai friss anyukák, akik nem alszanak éjjel, nappal meg belehalnak a gyerek utáni futkorászásba, pedig se pelenkát nem főznek ki és vasalnak, autóval mennek a játszótérre és a fene tudja mi minden), és én például hallgattam az anyámra. Meg hallgattam a nővéremre akitől azt láttam, hogy meg lehet a gyereket tanítani az éjszakai alvásra. Sőt, rengeteg könyvet elolvastam míg gyesen voltam. Gyeden csak egyszer, mert másodiknál belefutottam a bajuszosba:( VAn egy olyan mondás, hogy jó dolgában már nem tudja, hogy mit csináljon. Meg kell érteni azt is, hogy a mai világban egy magányos nő egy kisgyerekkel nem olyan kafa gyereknevelésben, mint amikor még a család együtt létezett, mégha a bajuszos félvak intrikus dédnagymamát is el kellett viselni mellette:)
Egy ember jellemét, hozzáállását rengeteg dolog formálja, ebből egyetlen az, hogy milyen körülmények között telik az első néhány éve. Ráadásul a három otthon töltött év sem garantál ideális környezetet, egy idegbeteg nő otthon sem lesz sok hasznára a gyerekének a biztonságérzet kialakítása szempontjából, míg aki nyugodt, kiegyensúlyozott, az esetleg a bölcsibeiratás mellett is megtudja adni azt, amire a kicsinek szüksége van. Van a két véglet, a gyermekét otthon tökéletes odaadással nevelő anya, meg az őt lepasszoló, a gyerekét inkább szájában citrommal preferáló nő, de a valóság ennél sokkal színesebb, az anya természete és körülményei ezerféleképpen kombinálódnak, és ez mind hatással van a kicsi lelki fejlődésére.
Fura egy dolog az, hogy a gyes alatt mennyi nő lába alól csúszik ki a talaj. De mondjuk ez sem meglepő. Nincs családi háttér, nincs már nagymama, mert dolgozik az is látástól vakulásig, magányosság van, nem érzi a nő, hogy hasznos és még sok minden más. Azért sem érzi, mert a gyerekvállalás és nevelés nem valami elismerendő, szép dolog a nyomorult, szürke, rosszkedvű társadalmunkban.
"az én anyukám pl.még nem volt GYES-en, csak azt hiszem valami 6 hónap szoptatási kedvezmény volt....Hogy ősinte legye nem is anyukámtól tanultam meg, hogy ey picivel mit kll kezdeni, hogy kell vele játszani, foglalkozni..."
Kétlem, hogy bárki azért tudna pl. bepelenkázni egy gyereket, mert emlékszik rá, hogy vele hogyan csinálta másfél éves korában az anyukája.
Lehet, hgy visszakéne hozni a gyermeknevelés tantárgyat, mint olyant...???? Ki tanítaná?
Egy örökbefogadó szülőnek vagy egy nevelőszőnek el kell végezni tanfolyamot, ahol fogalkoznak nevelési-gondozási feladadokkal...
Valahol valakinek el kéne már kezdeni foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mi a fene az oka annak, hogy családtagok nem tudnak mit kezdeni egymással. (megint csak: nyilván nem mindenhol ez a helyzet)
