"La Esperanto ne nur lingvo, sed ankau gi estas la homa kompreno.", azaz "Az Eszperantó nem csak nyelv, hanem az emberi megértés is." Eme szép mondat Julio Baghytól, vagyis Baghy Gyulától származik, s valóban: nyelvünk egy egész világmozgalom, mindaz jellemzi, ami a mai társadalmakból már kiveszett. A topik egykori világnyelvünk népszerűsítésére alakult, témákkal, tapasztalatokkal, az eszperantóval kapcsolatos (reményeim szerint pozitív) élményekkel. Saluton!
Dilletáns, naív próbálkozás volt ez, amiből lett egy szektás tolvalynyelv. Reménytelen eset, senki sem használja. Lassan haldoklik is, nyugodjék békében!
Az eszperantó szinte soha sem kapott állami támogatást, a soviniszták és diktatúrák mindig ellenségesen viszonyultak hozzá.
Néhány példa:
Bár az eszperantót Oroszországban dolgozta ki Zamenhof, és az első eszperantisták is orosz (vagy oroszországi) értelmiségiek voltak, a cári kormány gyakran korlátozta az eszperantó terjedését, a cenzúra nem engedélyezte a könyvek kiadását, a külföldi eszperantó folyóiratok bevitelét, illetve nem adtak engedélyt egyesületek létrehozására. Az egyik legjelentősebb eszperantó szervezet vezetőjét mint német kémet évekre börtönbe csukták.
A Szovjetunióban a harmincas évek elejéig viszonylag szabadon lehetett az eszperantót terjeszteni, bár a kommunista vezetők nem lelkesedtek azért az ötletért, hogy a proletár internacionalizmust hangoztató soknemzetiségű Szovjetunió használja az eszperantót közvetítő nyelvként az orosz helyett. Ugye a nemzetiségi kérdés felelőse éppen Sztálin volt.
A sztálinizmus megerősödéséve hirtelen tragikus véget ért a szovjet eszperantó mozgalom, a vezetőit és sok egyszerű eszperantistát halálra ítéltek, illetve hosszú lágerbüntetés lett az osztályrészük (kémszervezet létrehozásával vádolták őket).
A szovjet rendszer az elbukásáig gyanakodva tekintett az eszperantóra, mivel mindenféle kontroll nélküli nemzetközi kapcsolatot ellenzett saját állampolgárai és a külföldiek között. Jelenleg Oroszországban és a többi FÁK államban reneszánsza van az eszperantónak, egyesületek alakultak, jó könyvkiadók létesültek, a honlapjaik is elég érdekesek.
A nácik eleve ellenségesen viszonyultak az eszperantóhoz. Hitler az eszperantót a zsidók eszközének tekintette a világuralom megszerzése érdekében. Így a náci hatalomátvétel után hamarosan az összes eszperantó szervezetet betiltották, Lengyelország megszállása után az SS Zamenhof egész családját meggyilkolta.
De tiltották a használatát a japán militaristák, illetve még a császári Kínában is.
Nyugaton kifejezett üldözés nem volt, de például a francia diplomácia megakadályozta, hogy a Népszövetség elkezdje az eszperantót közvetítő nyelvként használni.
Én úgy tudom, hogy az interlinguában is jelentős számú aktív képző van, csak ezeket jóval nehezebb elsajátítani és használni, mint az eszperantó képzőrendszerét.
És az "Eszperantiát" vehetjük akár virtuális fogalomnak is, tehát egy erőnek, ami a nyelvet közvetítő szerepre predesztinálja. Ez valószínűleg sosem lesz olyan erős, mint az angolnak a pénzügyi-gazdasági jellegű háttere, ami azért tudott most nyerni, mert a pénz hatalmának az idejét éljük, arra épül a világrend. Egyébként valamikor elmúlik majd ez is, ez a pénzügyi hatalomra épülő világrend.
Csak még annyi kiegészítéssel élek, amit már korábban is leírtam, hogy az eszperantó világnyelvi szempontból sikertelen volta nyelvészeti okokra is visszavezethető szerintem.
A világnyelv sosem úgy alakult ki, hogy az emberek összedugták a fejüket, és szépen békében megegyeztek, milyen közös nyelven csevegjenek ezentúl, hanem volt egy ország, amelyiknek - akár politikailag, akár gazdaságilag - nagyobb hatalma volt a többinél, és az "kényszerítette" a világot a saját nyelvének használatára. Így tette a katolikus egyház a latint, az Európában abban az időben nagyhatalom Franciaország a franciát, most pedig az USA befolyása az angolt világnyelvvé. Az eszperantó azért nem volt, és nem is lesz soha világnyelv, mert nincs egy Eszperantia, ami vezető politikai vagy gazdasági helyzetbe kerülhetne a világon.
És azt elfelejted, hogy amikor a legtöbb segédnyelv napvilágot látott a sikeresebbek, tartósabbak közül, akkor még egyáltalán nem volt biztos az angol nyelv egyeduralkodása. Akkor a francia, a latin és egyéb nyelvek osztoztak azokon a szerepeken, amit most egyértelműen egy "személyben" az angol tölt be.
Pont ezt magyarázom én is, hogy az eszperantó mozgalom a közösségteremtésre összpontosít, de ( / mert?) nem sikerült neki az áttörés arra, hogy a kommunikáció mozgalomtól független semleges segédeszköze legyen. Valóban sajnos az angol nyert ezen a téren és ez annak is betudható, hogy maga az eszperantó nyelv nem a legalkalmasabb erre a szerepre (ezt már korábban kifejtettem). Van annál alkalmasabb, csak azt nem nyomták bizonyos nemzetközi körök előre úgy, mint az eszperantót.
"A szerkesztett segédnyelvnek, vagy bármilyen közvetítő nyelvnek nem az a küldetése, hogy közösséget teremtsen. Hanem az, hogy bárhova mész a világban, mindenki megértsen, könnyedén és egyértelműen, félreértések nélkül és te is megérts mindenkit, bárkit, akivel az utcán találkozol. Ez nem közösségről szól, hanem a szimpla kommunikációról, a megértésről. "
De ilyen célból minek tanulna bárki eszperantót? Erre ott van az angol. Ha bárhová lepottyantva a világon információra van szükségem, jóval nagyobb az esélye, hogy találok egy angolul beszélőt, mint hogy épp összefutok egy eszperantistával.
De ez, mint ahogy végigvezettem, a nem agglutináló, ragasztós anyanyelvű egyéneket nem fogja vonzani (max. az eszperantó ideológiája, a közösséghez való tartozás igénye). Meg talán már leírtam azt is, hogy talán még az eszperantisták többsége sem értené beszéd közben az eszperantó szóképzés gyöngyszemeit, ha valaki úgy igazán kihasználná az adott lehetőségeket. Pl. el kellene gondolkozni azon, ha én pl. azt mondanám: "Tio ĉi estas surbendigindaĵo". De azt már hamarabb megértené, hogy "Tio ĉi estas inda je surbendigo."
Én egyszer próbaképpen tanítottam eszperantót egy csoportnak az egyik órán, a tanár átadta a dolgot (nem én akartam, de belementem). Akkor a leírt sana-táblázathoz hasonlóan kérdezgettem a tanulókat, mindig egy-egy újabb képzőt hozzátéve a szógyökhöz, hogy ez és ez mit jelenthet, ha egyszer a képző erre és erre hivatott. Vagy hogy mondanánk ezt és ezt a fogalmat eszperantóul, a tanult képző segítségével. És nem ment nekik; már a legbonyolultabb szóalkotásokat nem tudták értelmezni! Bármennyire logikus volt is az! Pedig mind magyar anyanyelvűek voltak, akiknek a nyelve hasonlóképpen épül fel! Lám, a gyakorlatban, a valóságban ez az a képzőrendszer, így működik, amire az eszperantisták annyira büszkék!
Mit kellene csinálniuk? [...] látod, még itt a fórumon is nyitnak ezerféle topikot. Ez is a közösségről szól.<
A szerkesztett segédnyelvnek, vagy bármilyen közvetítő nyelvnek nem az a küldetése, hogy közösséget teremtsen. Hanem az, hogy bárhova mész a világban, mindenki megértsen, könnyedén és egyértelműen, félreértések nélkül és te is megérts mindenkit, bárkit, akivel az utcán találkozol. Ez nem közösségről szól, hanem a szimpla kommunikációról, a megértésről. Egy szerkesztett segédnyelvet nem a közösség miatt tanulsz meg, hanem azért, hogy megértesd magadat és hogy mások is megértsenek. Ha pl. valaki angolul tanul, nem az "angol nemzetközösséghez" akar tartozni, nem azért tanul, hanem hogy megértesse magát külföldön pl. akár Svédországban is bárkivel, akivel az utcán találkozik (és nem direkt keresi "A" közösséget). A segédnyelveknek az a küldetése (az lenne eredetileg), hogy különböző közösségekhez tartozó emberek megértsék egymást, legyen egy híd, egy kapocs; és nem az, hogy egy közösséghez kapcsolja őket. Az eszperantisták márpedig mindenkit az ő közösségükhöz akarnak kapcsolni, sokak szerint mint egy egyház, vagy egy szekta, stb.; és ezért félresiklott az egész eredeti ötlet, hogy az eszperantó közvetítő nyelv legyen. Nem az, hanem egy rétegkultúrának, egy szubkultúrának a nyelve, egy ideológia.
"Abban igazad van, hogy az interlingua kiváló nyelv annak, aki már beszél két-három nyugat-európai nyelvet."
Nem kell ahhoz két-három idegen nyelv tudása. Annál azért egyszerűbb az. Pont annak, aki "nulláról" indul, hatalmas könnyebbség lesz később más idegen nyelveket (főleg az interlingva forrásnyelveit, a spanyol/portugált, olaszt, franciát, az angolt) tanulnia. De persze aki már beszéli ezen nyelvek valamelyikét, annak is jó, mert már eleve megérti az interlingvát.
"Aki nem ismeri az eszperantót, az el sem tudja képzelni, hogy milyen szabadon lehet használni egy idegen nyelvet."
Igen, annakidején az eszperantó nekem is sokat segített a nyelvi tudatosság felismerésében, alkalmazásában és ezáltal nem csak a saját anyanyelvem (a magyar ... :-) ) szóképzéseinek a jobb tudatosításában, hanem az idegen nyelvek tanulásában is. És később az interlingua tanulásában is, mert hogy a szóanyag nagy része megegyezik (csak más formában jelentkezik a két nyelvben).
"Például hiába tanulsz 20 évig angolul, akkor sem leszel képes új angol szavakat képezni beszéd közben. A sana (egészséges) szóból legalább 40 hasznos szót lehet alkotni, ezeket angolul vagy interlingua nyelven külön-külön meg kell tanulni."
Az angolok nem is képeznek szavakat, arról már leszoktak azóta, amióta a francia és a latin hatalmas mértékben megváltaztotta az ő eredeti ó-angolszász nyelvüket (ami a némethez hasonlóan, hiszen annak egy nyelvjárása volt, gazdag szóképzési lehetőségekkel rendelkezett).
Azért itt külön kell választani dolgokat: kétféle rendszer van (van több is, de most egyszerűsítsük le europai viszonylatban): az agglutináló (=ragasztó, ragozó) és a nyugat-európai, flektáló és egyéb gondolkodásmód. Az előbbibe pl. a magyar tartozik és az eszperantóban nagyon jelen van az agglutináló, ragasztó szóképzés, mint ahogy Unua bemutatta táblázatszerűen; tehát nálunk az eszperantó azért is olyan népszerű nyelv szerintem, mert ebben hasonlít a nyelvünkhöz. De másik oldalon ott van pl. az angol, ami a szóanyagának a nagyrészét készen kapta más nyelv(ek)ből. Nekik megfelelőbb lenne talán egy olyan szerkesztett segédnyelv, mint pl. az interlingua, ami deklaráltan a nyugati nyelvek beszélőit célozta meg és azokból a nyelvekből táplálkozik, azok görög-latin eredetű közös szókincséből. Az interlingvában a szóanyag hasonlóan készen kapott, mint az angolban és ez a tendencia a többi nyugati nyelvben is. Ez nekik egyszerűbb; ez megfelel az ő leegyszerűsödött "civilizálódott" gondolkodásuknak... A német (ahogy leírta valaki) szintén gazdag a szóképzésben, de a németek is sajnos egyre inkább készen átvesznek szavakat az angolból, minthogy saját maguk képezzenek egy új szót. Hát még a hollandok, stb.! És mivel a világon mindenütt pont az interlingua forrásnyelvei a domináns közvetítő és hivatalos nyelvek, amiket az őslakosok is megtanultak, ezért a világon nem az eszperantó "malsanulejo" szó lesz érthető elsőre mindenkinek, tanulás nélkül is, hanem az interlingua "hospital" szó. Mert az már eleve nemzetközi és nem kellett mesterségesen azzá tenni (azzal ellentétben, ahogy az eszperantó kívánja mesterségesen nemzetközivé tenni, erőltetni a malsanulejo-típusú szóförmedvényeket). Szerintem még a nem agglutináló anyanyelvű nyugati eszperantisták, vagy ahhoz a kultúrkörhöz tartozó, olyan anyanyelvűek (pl. amerikaiak, ausztrálok, stb.) sem annyira használják (ki) az eszperantó képzőrendszer adta lehetőségeket, hanem a saját nyelvük, a saját nyelvi gondolkozásuk alapján szeretnek készen kapott szavakat alkalmazni. De ezt csak feltételezem, előrevetítem az előzőek alapján.
Ha irodalmi nyelvként azt a BBC-angolt érte, akkor jobb, ha tudod, azt Nagy-Britanniában szinte senki sem beszéli, azt csak a külföldiek tájékoztatására használják. Szerintem maguk a bemondók sem beszélnek otthon ilyen kiejtéssel.
A "buta" nyelvet valamelyik előzményben használta valaki az angolra, én arra reagáltam. Én buta angol alatt azt a nemzetközileg használt, a nagytömegek által beszélt tört nyelvet értem, aminek csak halvány köze van az Egyesült Királyság irodalmi nyelvéhez.
"Abban igazad van, hogy az interlingua kiváló nyelv annak, aki már beszél két-három nyugat-európai nyelvet."
Aki beszél két-három nyugat-európai nyelvet, mi a fenének tanulna akár interlinguát, akár eszperantót?:)
"Aki nem ismeri az eszperantót, az el sem tudja képzelni, hogy milyen szabadon lehet használni egy idegen nyelvet. Például hiába tanulsz 20 évig angolul, akkor sem leszel képes új angol szavakat képezni beszéd közben."
Próbálkozni szóképzéssel angolul is lehet, ha nem is mindig a helyes szó fog kikerekedni belőle, azért többnyire megértik, mit akartál. A német nyelvnek meg pl. kimondottan élő a képzőrendszere, akár egy-két év tanulás után is bárki képes új szavakat alkotni.
"A rühes angol nyelv győzött , ahol még a "hányadik" kérdőszó sem alakult ki ."
Ez oda-vissza így van, sőt minden nyelvre jellemző, hogy vannak fogalmak, amikre van pontos szavuk, másra meg nincs. Angolban is vannak olyan szavak, amit magyarul csak körülírással lehet kifejezni.
A képzőrendszer azért jó, mert igazán produktív és jelentősen csökkenti a megtanulandó szógyökök számát.
Abban igazad van, hogy az interlingua kiváló nyelv annak, aki már beszél két-három nyugat-európai nyelvet. Viszont egy kínainak sokkal nehezebb, mint az eszperantó.
Aki nem ismeri az eszperantót, az el sem tudja képzelni, hogy milyen szabadon lehet használni egy idegen nyelvet. Például hiába tanulsz 20 évig angolul, akkor sem leszel képes új angol szavakat képezni beszéd közben.
A sana (egészséges) szóból legalább 40 hasznos szót lehet alkotni, ezeket angolul vagy interlingua nyelven külön-külön meg kell tanulni.
Néhány példa:
sano - egészség, je via sano - egészségedre! sanigi - gyógyítani sanigilo - gyógyászati segédeszköz sanulo - egészséges ember malsana - beteg malsane - begeten malsanema- beteges malsaneco - betegség malsaniga - kórokozó malsanigi - megbetegíteni malsanigxi - megbetegedni malsanulo - beteg (fn) malsanulejo - kórház
"Én pl. azt utálom, amikor ilyen nickekkel találkozom, hogy "Sennaciulo" (nemzet nélküli), Kosmopolito, stb"és volt úgy pl. hogy élőben egy találkozón is megkérdeztem, meg neten is, hogy melyik országból jött ÉS NEM VOLT HAJLANDÓ MEGMONDANI, mert hogy az neki nem fontos. Ez már hülyeség."
Ez tényleg butaság, de azért gondolom, nem ez az általános. Mindenesetre összességében nekem még mindig szimpatikusabb ez a fajta nemzetnélküliség, mint az üzleti életre jellemző globalizmus. Ez legalább nem a közös pénzhajhászásról szól.
"Abban sincs semmi nemzeti érzület, de egy csöppnyi sem, aki március 15-ére eszperantó találkozót szervez! Igen, 14-étől fogva egy kiterjesztett hétvégére."
Nekem ez az egész március 15. túl van lihegve egy kicsit. Érdekes módon azért senkit nem kárhoztatnak, ha mondjuk augusztus 20-án épp külföldön nyaral tűzijáték-bámulás helyett, pedig az is ugyanolyan nemzeti ünnep.
"A másik, hogy az eszperantisták egy álomvilágban élnek, ami jelen topik leírásában is jól látszik."
Pont ez vonz bennük. Néha nagyon nem tetszik a valóság.
"Dalokat fordítanak le, verseket írnak"
Mit kellene csinálniuk? Szerinted hogyan lehetne megtartani azokat, akik kényszerűségből tanulták a nyelvet? Egyáltalán miért kellene megtartani bárkit, akit nem a nyelv vagy az ideológia érdekelt, csak hogy minél könnyebben túleshessen a kötelező nyelvvizsgán? Meg aztán hogyan lehetne szervezni a mozgalmat? Valahol végül is azt teszik, látod, még itt a fórumon is nyitnak ezerféle topikot. Ez is a közösségről szól.
