Örömmel adok hírt egy most kapott szép eredményről. A bajai Gyakorlós Gyerkőcök csapata (edző Bátori Magdolna, segítője Ott Adrienn) az imént befejeződött Országos Kenguru Kupa Bajnokságon, Budapesten a dobogóra került, a 3. helyet szerezte meg.
A csütörtökön kezdődött küzdelemsorozatban kb. 170 csapat indult. Az egyes területek legjobb csapata jutott el Budapestre, az Országos Kenguru Kupára.
A szép eredményről egy rövid telefon-érteítésben kaptam hírt. A részletekről, természetesen a résztvevő bajai gyerekeket is névszerint említve, beszámolok majd.
A város közlekedéséről előbb kifejtett néhány gondolatomnak utolsó pontja meglehetősen szerénytelennek tűnik. Nem kérkedni akartam több mint fél évszázados balesetmentes közlekedésemmel, hanem a járműközlekedésben részt vevő embertársaimat a védekező típusú járművezetésre kérni. Magamat egyébként nem tartom ún. "jó" vezetőnek, tulajdonképpen soha nem is szerettem vezetni, talán azért, mert annak idején nagyon sokat kellett autóznom. Az kétségtelen, hogy mindig csak a vezetésre figyelek. Közben nem mobiltelefonálok, nem beszélgetek, magam részéről még rádiót sem hallgatok. Kétséges helyzetekben nem előzök, mellékutca betorkollásánál figyelek, hogy megkapom-e az elsőbbséget. Ha látom az előttem haladó jármű vezetőjét, magatartásából megpróbálok következtetni, hogy nem akar-e balra kanyarodni, miközben elfeledkezett az irányjelzésről. Vadveszély, útszűkület, munkálatok jelzésekor lassítok. Valamikor azt olvastam, hogy átlag 100 kilométerenként legalább egy alkalommal kerülünk kétséges helyzetbe. (A kisebb veszélyhelyzeteket is beszámítva.)
Azért a városvédő témában említem, mert előttem a kiírás, hogy témát (magyarul topicot) nem nyithatok. Szép kezdeményezésnek tartom, de úgy érzem, nem vagyok méltó a "fair" vezető matrica kitételére. A "fair" kitételnek egyébként sem mindenben felelek meg, jóllehet Aronson szerint az emberi személyiség önmagáról alkotott képe szinte mindig pozitív. Így nyilván senkinek sem lehet kifogása a "fair" angol szó következő jelentéseit önmagára vonatkoztatni: becsületes, jó, korrekt, szép, szépséges, tetszetős, tisztességes, pártatlan. Ami engem illet, a "szép", "szépséges", talán még a "tetszetős" jelentéssel is vannak kétségeim. (Édesanyám ugyan úgy vélte, hogy én vagyok a legszebb kisgyermek a világon, de ez bizony nagyon régen volt Egyébként bátyámra és öcsémre is ugyanezt mondta.) De a "szépséges" jelentéssel még csak kiegyeznék, a "szőke" (a "fair" ezt is jelenti) viszont semmiképpen nem helytálló reám nézve, még a múltban sem. (Valamikor barna volt a hajam, de már régóta fehérnek mondható.)
A védekező típusú járművezetés mellé szép magyar anyanyelvünk használatát javasolom Kedves Olvasótársaimnak.
Néhány évvel ezelőtt sikerült itt, az interneten eszmét cserélnünk a város közlekedési helyzetéről. Azt hiszem, a témának a Mindenki közlekedik címet adtam. Sok jó ötlet látott napvilágot, jobbító szándékú és élénk eszmecsere indult. Most valamiért mindig azzal a felirattal találkozom, hogy "Nem nyithat új topicot". (Jobb szeretném, ha "témát" nem nyithatnék.) Végtére a városvédelemmel minden összekapcsolódik, megkísérlek itt néhány kedvezőtlen közlekedési jelenséget szóvá tenni.
1. Tegnap pontosan 18 óra előtt 5 perccel a Czirfusz Ferenc utcán haladtam egy kis Suzuki gépkocsival. Az autóbusz állomásnál mindig lassan haladok el, mert számítok arra, hogy egy-egy vigyázatlan utas esetleg kilép az ott álló autóbusz mögül. A viszonylag üres úton két személyautó versenyzett. Amikor a hátul száguldó engem kikerült, szembe jött vele egy kismotoros. Hogy el nem üsse, engem szorított le a parkoló gépkocsik közé. A rendszámot nem tudtam leolvasni, örültem, hogy épen megúsztam az akciót. Új kocsik voltak, a 10 millió körüli kategóriából. Hasonló versenyt vagy száguldozást látok alkalmanként a Deák Ferenc utcán, a Bernhart Sándor és Bajcsy-Zsilinszky úton is. 2. Kismotorosok gyakran száguldoznak csoportosan. Gondosan ügyelnek, hogy minél nagyobb zajt csapjanak. (Túráztatás, fékcsikorgás stb.) A Déri kerti gyermekjátszótér előtt, a Tiszti Klubnál egy keréken való motorozást gyakorolják. 3. Egyre növekszik az agresszivitás. Ha valaki megkísérli betartani a városban érvényes 50 km/órás maximális sebességet, gyakran ráragadnak. Ezzel, dudával vagy trágár káromkodással igyekeznek gyorsabb haladásra serkenteni. 4. Kerékpárral hovatovább életveszélyes lesz közlekedni. Kerékpáros társaimnak csak azt ajánlhatom, hogy minden kereszteződésnél szálljanak le, és tolják át a kerékpárjukat. A kerékpárúton se bízzanak az elsőbbségükben! Gyakran látom, hogy az autósok az elsőbbséget csak a kerékpárút mögötti főútra vonatkoztatják. Kerékpárral haladva néha úgy tapasztalom, hogy észre sem vesznek. (Leköti a mobiltelefonálás vagy a szövegelés a vezetőt.) 5. Immár 52 éves jogosítványom birtokában - még egy karcolást sem okoztam -, közlekedő embertársaimnak a védekező (defenzív) típusú közlekedést javasolom. Ezzel - a frontális ütközésen kívül - mások figyelmetlenségét vagy szabálytalanságát esély van kivédeni.
Rendkívül örvendetes tényként tapasztalom, hogy Katonaváros északi része, - jórészt a hajdani ONCSA-telep -, egy kis ideje "lakó-pihenő övezet" besorolást kapott. Úgy tűnik, hogy jelenleg már a gépjárművezetők túlnyomó többsége tisztában van azzal, hogy mit is jelent az utcák elején levő tábla. Legfeljebb azzal még nincsenek egyesek tisztában, hogy nem 30 km/óra, hanem 20 km/óra maximális sebesség korlátozást jelent. (Lévén ez meglehetősen közkeletű tévedés.)
Nem állítom, hogy általános jelenség, de ma reggel - minden nap előfordul egy-két száguldozó - éppen elporzott egy személygépkocsi a Zengő utcában, egyébként átmenőben. Keskeny út lévén a 60-70 km/órás sebesség meglehetősen félelmetesnek tűnt.
Javaslatom, és kérésem az illetékes hatősághoz: a lakó-pihenő övezet besorolást terjesszék ki a Zengő és az Illyés Gyula utcára is. Esetleg további néhány déli irányban fekvő kis, egynyomú utcára is, a speciális iskola felé.
Más téma, de egy szerencsétlen közlekedési helyzetről is szeretnék itt említést tenni. Amennyiben a Jelky András egyirányú utcában, tehát a kiscsávolyi templomtól a Szegedi útra igyekezünk, akkor a baloldali sávba kell besorolnunk. Itt lényegében azonos sávban találkozunk a Szegedi útról szembejövővel. Akinek van egy "Elsőbbségadás kötelező" táblája, (vagy észreveszi vagy nem), de a szép sövénytől nem is látja a Jelky András útról érkezőt. A napokban többször tapasztaltam, hogy az elsőbbséget nem adták meg. De ami érdekesebb, szemmel láthatólag nem is vették észre a szabálytalanságot, haladtak nyugodtan tovább a Rudnay utcába. A legegyszerűbbnek a Szegedi útról bekanyaradók számára az "elsőbbség" helyett egy Stop-tábla kihelyezését tartanám viszonylag jobb megoldásnak.
A tényt, hogy városunk érdemes néhai polgármesteréről, Borbíró (Vojnics) Ferencről sétányt neveznek el, tiszteletreméltó cselekedetnek tartom. Becsüljük meg múltunk emlékeit, jeles személyiségeit! Emlékezetem szerint Vojnics Ferenc 1931-ben magyarosította a nevét Borbíróra, amikor egy nagy névmagyarosítási kezdeményezés alkalmával. (Most nem keresgélem az erre vonatkozó irodalmat.) Általában úgy tapasztalom, hogy a névmagyarosítás után csak a magyarosított nevet használják. Körülményes is, hosszú is mindkét név használata. Tehát azt javasolom, hogy a sétány neve legyen csak Borbíró Ferenc sétány. (Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy polgármesterségének nagyobb részében a Vojnics nevet viselte.)
Komoly vita folyik a főtéri kerékpárút kérdésében. Mindkét dolgot fontosnak tartom. Tehát legyenek kitelepült vendéglátóhelyek a főtéren, de legyen kerékpárút is. Immár két esztendeje, hogy helyismerettel rendelkezvén, autóval elkerülöm a főteret. Többi bajai autóstársamat is erre buzdítottam. (Hogy volt-e valami sikere a kezdeményezésemnek, nem tudhatom.) Most hasonló fogadalmat teszek.
Megrögzött kerékpáros vagyok, de az ügy érdekében vállalom, hogy valahányszor a kitelepült kávézók miatt elfogy a kerékpárút, leszállok a kerékpáromról, és gyalogosan tolom át a biciklimet. Lelkemben nem lesz sem harag, sem gyűlölködés. Annyira nem, hogy ha a kávéző teraszán ismerőst látok, szépen köszönök is neki. Ezzel is jelezni szeretném, hogy továbbra sem tekintem őt ellenségemnek.
Segítségre lenne szükségem: kérem, aki ismeri a fölvégi kispiac múltját, írjon nekem egy keveset róla! A következő információkra lenne szükségem: merre volt pontosan a piac helye, meddig működött, elsősorban kik jártak oda eladni és vásárolni, mit lehetett és mit nem lehetett kapni ott.
Rövid időn belül lenne szükségem a válaszra, egy kolléganőm munkájában szeretnék segíteni a kapott adatokkal!
A városvédelemhez hozzátartozik, hogy város lakói jól érezzék magukat lakóhelyükön. Úgy tűnik, sokan és sokat fáradoznak azért, hogy ez így legyen. Útburkolatok, járdák készültek, rengeteg virágot ültettek ki.
A Sugovica hídján jöttem át ma, pontosan 13 óra 5 perckor, a gyalogjárón toltam a kerékpáromat, és gyönyörkodtem a páratlanul szép panorámában, a híd oldalára függesztett virágokban.
Mellém állt egy nagyon szép autó, azt hiszem, Mercedes. JCV-154 volt a rendszáma. Tulajdonosa felhívta a figyelmemet, hogy neki telik a drágábbnál-drágább autók gyakori cseréjére. Ez nyilvánvalóan nem zavart volna a táj szépségének élvezetében. Amit viszont kifogásolok: hogy adófizető bajai lakosként kénytelen vagyok immár egy évtized óta tűrni, hogy városomban egy fiatalember állandóan olyan undorító kifejezésekkel illessen, melyektől a hányinger kerülget. Történik pedig azóta, amióta egy általa megvert kollegám védelmére keltem. (Erről bővebben az Index Bajai Régió Mijó Bajai Klubja Muszáj-e rettegésben élni Baján? című, 32. számú bejegyzésben írtam.)
Hogy említést teszek az engem ért újabb inzultusról, történik azért, hogy kinyilvánítsam a véleményemet: jóllehet a világ egyre durvul, egyre agresszívebb lesz körülöttünk, már azzal is küzdhetünk a jelenség ellen, ha szóvá tesszük.
Sokszor említettem, hogy nagyon becsülöm az óvodai nevelők munkáját. Unokáimon látom, hogy amit ott kaptak, azt még a jó családi otthon sem tudná pótolni. A közösség, a sok közös játék, a kicsinyek között szövődő barátság egész életre szóló indítást ad a gyermekeknek. Jól esik, hogy nagyapa létemre minden évben megtisztelnek azzal, hogy meghívnak az anyáknapi ünnepségre. A meghívásnak természetesen eleget teszek, mint tettem ezt ma délelőtt is. Hogy kerül ez kapcsolatba a városvédelemmel?
Úgy, hogy menet is, jövet is azt láttam, hogy a Katonavárosban szorgalmas kezek takarítanak, szedik a szemetet, nyírják a füvet. Örömöm mellett felébredt bennem az aggodalom. Vajon holnapra is tiszta marad-e a városrész? Sajnos, rossz tapasztalataim vannak, de ezeket most nem részletezem.
Inkább arra gondolok, hogy mozgalmat kellene kezdeményezni a várható nyári idegenforgalom előtt, bevonva a teljes lakosságot. Hiszek abban, hogy embertársaink 99 százaléka a tisztaságban, rendezett környezetben érzi jól magát. Az 1 százalékot kell rávezetni, hogy megértse, ne legyen minden játszótér, autóbuszmegálló tele cigarettacsikkel, minden fal összefirkálva, a zöldterületet ne csúfítsák eldobott sörösdobozok, nejlonzacskók. Javasolom, tegyünk egy kísérletet!
Örömmel hallom, hogy a bajai közterületeken betiltják a dohányzást. Jó néhány város és fővárosi kerület példáján magam is többször javasoltam ezt az intézkedést. Különösebb indokolást nem fűznék hozzá. Elsősorban egészségügyi, de számos más ok is indokolja.
Kívánom, hogy az intézkedésnek különösebb hullámok nélkül legyen Baján foganatja. A húsvét hétfői vidám hangulathoz illik a következő igaz történet.
A vonatkertben volt SZTK jeles igazgató-főorvosa kibányászott egy egészségügyi miniszteri rendeletet, mely szerint egészségügyi intézményben - kijelölt hely kivételével - tilos dohányozni. Volt is égzengés, felháborodás, értekezés emberi szabadságjogok semmibevételéről. Az egyszemélyes szerkesztőség még a Szabadság utcában volt, a vonatkerttől meglehetősen messze. Gondoltam, hogy telefonon szerzem be az információt.
- Tessék mondani, van olyan tábla kitéve, hogy nem szabad az SZTK-ban dohányozni - kérdeztem udvariasan a telefonközpontostól. - Azt nem mondhatom meg. Csak az igazgató nyilatkozhat a tábláról, de ma Kecskeméten van értekezleten - volt az elutasító válasz. Még abban az életkorban voltam, amikor azt hittem, hogy meggyőzéssel sok mindent el lehet érni. Negyedórai könyörgésem sem vezetett eredményre, a telefonközpontos tudott titkot tartani. Elzarándokoltam a vonatkertbe, és meggyőződhettem, hogy valóban kint van a dohányzást tiltó tábla. Le is akartam fényképezni, de végül nem erőltettem a dolgot, tartottam a retorziótól.
Most arra vagyok kíváncsi, hogy mit mondanak majd a játszótéren cigarattázó kismamák és kispapák, ha a tilalomra figyelmeztetem őket!!!
Még el kell jutni a közgondolkodásnak odáig, hogy a csend is érték. A körülöttünk levő állandó zaj pedig betegséget okoz.
Jóleső érzéssel tettem szóvá a katonavárosi útépítést. Az utca-burkolatokon kívül a Szent György kápolna mellett a parkon keresztül - átlós irányban a Rudnay és a Bernhart Sándor utca között - gyalogjárda is készül. (A parkot B. Mikli Ferenc festőművész, Baja díszpolgára Megbékélés parkjának nevezte el, és megtisztel azzal, hogy úgy tartja, megmaradásában nekem is részem volt.)
Felhőtlen örömömet meglehetősen elrontotta, hogy ifjú motorosok a még félig kész Világos utcát gyakorló pályának használták. Gondosan ügyelve, hogy a motorkerékpárjaikkal a lehető legnagyobb zajt keltsék. Ha ez a tevékenység állandósul, az ott lakó emberek számára elviselhetetlenné válik az élet.
A környezet zajszintje a motorizációval amúgy is mértéktelenül megnövekedett. Ha valaki beleolvas a bajastory.info-ba tegnap Lőrinczi Csaba szerkesztő által feltett cikkembe, - Baja fekete gyásznapja - azt tapasztalhatja, hogy az 1900-as évek eleji bajai zajszinthez - amit nyilván csak növelt, hogy nagyszombat napján a városban rezzenéstelen csend volt -, (még az én gyermekkoromban sem illett nagypénteken és nagyszombaton zajongani) - a Mészáros-féle ház leomlása égzengésnek hatott.
Egyik előző hozzászólásában Striegl István kollegám keserűen említi, hogy a zajszennyezéssel kapcsolatban nincs eszköze védekezni. (Ha kiskorúak idézik elő, akkor bizonyosan nincs, de személyes tapasztalatom szerint felnőttekkel szemben sincs. Ez űzött el az újvárosi lakótelepről, pedig 20 évig laktam ott, és szerettem ott lakni.)
Talán valami egységes fellépés, nevelés, figyelemfelhívás hozhatna eredményt. Meg kellene próbálni!
Felvetéseiddel teljesen egyetértek. Déri Frigyes a kertet "napsugárnak, madárdalnak, gyermekkacagásnak" ajándékozta, amint a mellszobra melletti költői ihletésű feliraton olvasható. Általában is igaz: a holtak kegyeletes temetkezési helyéül régi idők óta a temetők szolgálnak.
A Türr kilátónál egy évtizede szép fajátszótér létesült. Ott laktam a közelében, naponta kisétáltam a Galagonyásba, és megnéztem, ahogyan készül a játszótér. (Azt is, hogy a nádtetejű kisházat rövidesen felgyujtották.) Legutóbb azt láttam, hogy az emlékmű előtt levő fémrácsos szeméttartót ellopták.
A Vörösmarty utcai Aradi emlékműről a kelyhet rövidesen az emlékmű elkészülte után - úgy tudom, többször is - ellopták. Pótolni nyilván nincs semmi értelme. Most már a betűkből is hiányoznak a Palágyi Lajos versidézetből.
Eléggé ismert tény, hogy az agresszivitás, - főleg a fiatalkori -, növekvőben van. Mára már ott tartunk, hogy szinte örülni kell, ha csak tárgyak, és nem emberek ellen irányul. Sajnos, úgy tűnik, hogy a helyzet a válság és a munkanélküliség következtében csak romlik a jövőben.
Más téma, de a közlekedésben ugyanez az agresszivitás tapasztalható. Örömmel üdvözlöm Papp József művész úr kezdeményezését a közlekedésben megnyilvánuló társkapcsolatok javítására. Ugyanis enélkül rövidesen nem lehet majd közlekedni. Jómagam a védekező típusú (defenzív) vezetés híve vagyok. Részben ennek köszönhetem - azért részben, mert másban is hiszek, nem csak a szerencsében -, hogy 52 éves jogosítvány birtokában még egy karcolást sem okoztam. (Jóllehet annak idején három kisgyermekkel Európa sok országát, nagyvárosát megjártam.)
A Papp József által javasolt közlekedési partnerkapcsolati rendszer javításával sok tragikus baleset elkerülhető lenne. Valószínűleg együtt járna a közlekedési morál javulásával is.
A Dérinél nem először törik le a kutyákat kitiltó táblákat!
Az emlékművek és az orosz sírok állapota városunk egyik szégyenfoltja! Esténként az ott bandázó kistinik "műve" az, amit leírtál. Lassan sikerül nekik a játszóteret is tönkretenni! Szerintem, csak egy parkőr beállítása állíthatná meg a folyamatot, mint ahogy korábban, -még az út építése előtt-, volt is!
A sírokat pedig már réges-rég ki kellett volna telepíteni a temetőbe.
A vasútkerti játszótér is nagyon szemetes, a homokozó használhatatlan. Nagyon hiányzik egy játszótér kinn a Türrnél! Itt a kilátó korlátjának több eleme hiányzik, ami balesetveszélyes! Sürgősen ellenőrizni kellene az összes korlátelemet, és megerősíteni a heggesztést!
A hétvégén piáló fiatalok nyomait láthattuk a sétány több szakaszán, a szemét még hagyján, de az üvegcserepek, meg a kandaláberek üvegei....?
A motorosok, különösen a 14 év körüliek mopedes hordái borzolják egyre inkább a kedélyeket, különösen a szigeten. Szóltam egy rendőrtisztnek, a válasz: "Sajnos kiskorúak, nem tudunk velük mit kezdeni!"
Előző alkalommal felhívtam a figyelmet néhány olyan dologra, ami tetszik. Most kiegészítem azzal, hogy örömmel láttam a Rudnay utcában is útbaigazító táblát, és a Tigris utcában - Kiscsávolyban van, az Ady Endre utcából nyíló kis utca, a vasútvonaltól a második keletre - a szilárd burkolat építését.
Mivel ezeket a Déri-kert mellől hazajövet láttam, kissé feljavította a hangulatomat, ami előzőleg eléggé elborult ezen a gyönyörű tavaszi délelőttön. A Deák Ferenc utca és a Petőfi utca kereszteződésénél az autóbusz megálló tele van cigarettacsikkel. Kimentünk a Déri-kertben levő játszótérre a kisunokáimmal. A Petőfi utcával párhuzamos sétányon az emlékművek összegrafittizve. (Nemzetre való különbség nélkül, tehát a magyar világháborús hősi emlékmű is.) Az emlékmű előtt sörösüveg, és mindenütt papírszemét. (A szeméttartók mellett is.) Ha jól láttam a városüzemeltetés a napokban végzett nagytakarítást, szép virágokat ültetettek ki.
A Katonavárosban levő szánkódomb körüli játszótér, füves terep szintén csupa szemét, papír és egyéb hulladék. Tegnap egy sereg üvegcserepet szedtünk össze onnan, ahol a kicsinyek játszanak. Egyébként ezt a játszóteret is a napokban tették rendbe, kaszálták le a füvet.
Mivel annyi takarító munkást aligha tud a város alkalmazni, amennyi a szemetelők után a város tisztántartására kellene - gondolom, pár ezer főre lenne szükség - marad az, hogy valahogy rávenni a szemetelőket, hogy a jövőben vigyázzanak a tisztaságra.
Első lépésként javasolom, hogy a közterületeken, főleg a játszótereken tiltsák meg a dohányzást, és a szeszesital fogyasztást. (Az utóbbi már régen megtörtént, annak csak érvényt kell szerezni.) Ugyanígy meg kell tiltani a játszótereken, főleg a homokozókban a kutyasétáltatást. A kisgyermek akkor is megijed a neki hatalmasnak tűnő ebtől, ha annak nincs rossz szándéka. (A Déri kertnél letépték a tiltásra figyelmeztető táblát.)
Mintha a városvédelem fogalomkörébe csak az tartozna, hogy szóvá tesszük, ami nem tetszik. Most valami olyanról szeretnék írni, ami nagyon tetszik. Olyannyira, hogy mindennap megnézem, megvan-e. Vajon a vandálok megkegyelmeztek-e még neki?
A Katonavárosban, a Bernhart Sándor utcán néhány napja eligazító táblákat helyeztek el, melyek jelzik a kis utcákat. Az egykori ONCSA-telep pedig lakó-pihenő övezeti besorolást, és erre figyelmeztető közlekedési táblákat kapott.
Javasolom a lakó-pihenő övezetet a Zengő és az Illyés Gyula utcára is kiterjeszteni. Az ezt jelző tábla ugyanis a KRESZ szerint sok mindent jelent. Felesleges, hogy ezekben a keskeny, kis utcákban az átmenő forgalom keresztülrobogjon.
Örülök, hogy az itteni körforgalomnál Katonaváros feliratú tábla van. Talán az egyetlen, mely Baján a városrészek régi elnevezését feltűnteti. Valamikor javasoltam, hogy hozzuk vissza a városrészek patinás, régi elnevezését. Ma már nem vagyok biztos, hogy ez lehetséges, hiszen a Szállásvárosban hol vannak már a régi szállások, a Homokvárosban a tágas homokmezők!
Ha megkérdezik, hol lakom, s mondom, hogy a Katonavárosban, sokan meglepődnek, hogy talán elköltöztem Bajáról. Magyarázatomra pedig: - Aha, hát Kiscsávolyban!
Amikor 1930-ban Szentistván egyesült Bajával, a város 10 kerületre oszlott. Az egyes kerületek: I. Belváros, II. Józsefváros, III. Istvánmegye, IV. Kiscsávoly, V. Katonaváros, VI. Rókusváros, VII. Szállásváros, VIII. Homokváros, IX. Szentjános, X. Szentistván
Az eligazító táblákhoz és a lakó-pihenő övezeti besoroláshoz hasonlóan örömmel látom, hogy szorgos kezek építik, burkolattal látják el a Szent György-kápolna melletti két utat, és a Világos utcának a speciális iskoláig vezető folytatását.
Három érettségiző diák hangversenyét hallgattam ma este. Egyikük sem - noha az zeneiskola kiválóságai voltak - zenei pályán folytatja tanulmányait. Orvosnak, építészmérnöknek, közgazdásznak készül. Helyesen, hiszen valamikor, zenepedagógusként, hegedűtanárként azzal példálóztam: Mi lenne, ha egy millió hegedűművész lenne hazánkban?
Glasenhardt Katalin, Makaji Máté, Vancsura Dániel és a két közreműködő, Nagy-Mihály Ágnes és Szarvas Katalin hangversenye meggyőzött arról, hogy belőlük kitűnő orvos, építészmérnök, közgazdász válik.
De ami nagyon meghatott: hangversenyükkel, és ezt követően szép szavakkal is megköszönték tanáraiknak, hogy sok évi nevelő-oktató munkájukkal a hangszerjátékban ilyen magas fokra juthattak fel. Kodály és Bartók hazájában soha ne felejtsük: a zenetanár nem csak a hangszeren való játékot oktatja, hanem embert is nevel. Ez utóbbi legalább ugyanolyan fontos.
Tegnap, pénteken délután 3 órakor ünnepélyes keretek között átadták az Erdei László Honvéd Alezredes Alapítvány Baja Hírnevéért elnevezésű díját. A rangos díjat ezúttal, a 10. alkalommal
Makkai Gézáné Mihálovics Katalin
a Lukin László Ének-zene Általános Iskola igazgatónője, a Liszt Ferenc Kórus karnagya vehette át.
A díjátadás minden esztendőben az alapító március 28-i születésnapjához kötődik. Örvendetes, hogy a díj most is, - az alapító szándéka szerint -. mint az eddigi 9 alkalommal, (egy esztendőben nem adták át), arra méltó személyhez jutott.
A mostani kitüntetettől a Petőfi Népe c. napilap számára interjút kértem, tehát kimagasló érdemeiről ott szeretnék írni.
Megemlítem, hogy Erdei László alezredesről, és az általa alapított két díjról - a másikat kitűnő orvos-felesége emlékére alapította - alkalomadtán szeretném leírni az általam tudottakat. Első bajai hivatalos ténykedésem zeneiskolai igazgatóként az Erdei-házaspárhoz, illetve kisgyermekük, aki iskolánk növendéke volt, tragikus halálához kötődik. Ettől kezdve Erdei Lászlót, mint a művészetek, a zene nagy mecénását ismertem meg, akire tisztelettel gondolok mai születésnapján.
Országos jellegű megemlékezésről Baján nincs tudomásom. A díszpolgári kitüntetés évfordulójáról talán nem is szoktak megemlékezni. (Legalábbis nem emlékszem, hogy valahol olvastam volna ilyen megemlékezésről, de lehet, hogy tévedek.) Az augusztus hónap nem nagyon alkalmas, hiszen Laci bácsi tevékenysége nagyrészt a zenepedagógiához, ezen belül az ifjúság zenei neveléséhez köthető.
Lukin Laci bácsi emlékét ápoljuk szülővárosában. Az Ének-Zenei Általános Iskola felvette a nevét. A Liszt Ferenc Zeneiskola kamaratermét róla nevezték el, az iskola előterében márványtábla őrzi emlékét. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Helytörténeti Klubban előadást tarthattam a munkásságáról. (Annak a zeneiskolának voltam az igazgatója, melyben Laci bácsi - akire nagyon büszkék voltunk - zenei tanulmányait kezdte.)
Úgy gondolom, hogy megemlékezések lesznek, (iskolai megemlékezés, hangverseny, énekkari találkozó stb.), de részleteket nem tudok. Ha majd igen, azonnal megírom, hogy a Fazekas diákjai időben értesüljenek.
Barátságos üdvözlettel: Gál Zoltán szintén Laci bácsi tisztelője
Augusztusban lesz kedves, szeretett tanárom, Lukin László, Laci bácsi halálának ötödik, illetve bajai díszpolgárrá avatásának huszadik évfordulója. Tervez-e Baja városa bármiféle megemlékezést ebből az alkalomból? Szívesen részt vennék rajta, szerintem más Fazekasos tanítványa is, azért kérdezem, hogy időben megszervezhessük.
Miután az emberiségnek - Európa lakosságának biztosan - mind több szabadideje lesz, érdemes arra építeni, hogy a megnövekedett szabadidő eltöltésére fejleszteni kell a szolgáltatásokat, jelesül az idegenforgalmat. Ezt természetesen nem én találtam ki. Jó évszázaddal ezelőtt megjelent már ez a gondolat, noha akkor még szinte elképzelhetetlennek tűnt ennyi szabadidő.
Baját illetőleg mindig felmerül - mérvadó geológusok véleményére alapozva - a melegvíz léte a város elérhető közelségében, mondjuk 10 kilométer sugarú körben. Ha ez sikerülne feltárni, óriási kitörési pontot jelenthetne a városnak. Egy esetben viszont biztosan nem sikerülhet: ha meg sem próbáljuk.
A közgazdaságtan ismeri a kockázat fogalmát. Kockázat van a kisvállalkozásoktól kezdbe a multi cégekig, de azt mondhatom, hogy nem csak a gazdaság, hanem az élet minden területén. Ezt a közszájon levő mondás így fogalmazza meg: - Aki mer, az nyer! Ennek az ellentettje lenne: - Aki nem mer, (vagyis nem kockáztat), az sohasem nyer.
Hogy világosan fogalmazzak: az a véleményem, hogy mindaddig érdemes próbálkozni Baján melegvíz kutatásával, amig a geológusok ezt érdemesnek tartják. Feltételezem, hogy jönnek ehhez - legalábbis a történelem azt bizonyítja - gazdaságilag kedvezőbb idők. Siker esetén Baja óriási fejlődésnek nézhet majd elébe.
Talán nem jártam el helyesen, amikor az irónia eszközeivel kíséreltem meg élni. Tudom, hogy ez a 19. század közepének az eszköze. Ma már erre alíg van fogadókészség.
Mwin levelezőtársamnak köszönöm a menetrendi hajó és a különjárat fogalmának precíz meghatározását.
Kedves Vizsó Rágfia levelezőtársam magyarázatát szintén köszönöm. Kövessünk el mindent a közbeszéd eldurvulása ellen! Ütni nem csak korbáccsal, szavakkal is lehet. Hogy egy kifejezés durva-e, egyszerű próbát ajánlok. Nézzük meg, hogy szívesen mondanánk-e édesanyánknak, -apánknak vagy nagyszüleinknek! (Hogy világosan beszéljek: a "koporsószökevény" nem ilyen.) Még azokra az embertársaimra sem szívesen használnám, akik valamely szenvedély rabjai. A költő is felteszi a kérdést egy kis nyelvi játék formájában:
Csodálkozol a kokainistán. Gondolkoztál az okain is tán?
Azt hiszem a téma (topic) kissé eltávolodott eredeti, tehát városvédő céljától. Az ügyek tisztázódása után azt javasolom, térjünk vissza az eredeti témához!
Menetrendi járat az, amely a (ebben az esetben) MAHART PASSNAVE Kft meghirdetett menetrendjében szerepel. Különjárat (programhajó) minden ezen kívül lebonyolított járat.
Való igaz, hogy nagy különbség van a szakzsargon és a szleng között. A szleng mibenlétével vitatkozva már nagyon sokan ölre mentek. (Utcanyelv-e, tolvajnyelve, fiatalok nyelve-e?) Ebbe ne is bonyolódjunk itt bele!
Ami a menetrendi vagy különjárat problémakörét illeti, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Nem értek hozzá. Ha valaki érdemesnek tartja megnézni a 130. bejegyzést, ezt írtam: "...a Program szárnyashajók" között találtam meg a bajai járatot. Szerintem a hajózásban laikus emberek nagy részét nem zavarja, ha valahol szerepel a menetrendi hajójárat megnevezés."
Köszönettel tartozom Kedves Levelezőtársamnak, hogy alkalmat ad, hogy felhívjam a figyelmet: a filozófiai kérdéssel már a régi görögök is foglalkoztak. Lefordítom a hajók nyelvére a régi-régi paradoxont. Egyetlen járat még különjárat. Kettő is? Három is? Hány hajónál mondjuk, hogy menetrendi járat, melyik szám a határ, amikor a különjárat menetrendi járattá változik?
Zoli bácsi, nem érdemes ezen lovagolni, egyébként sem szakzsargon, hanem inkább szleng, vagyis egy viszonylag zártkörű csoport által használt nyelvezet. A menetrendi azonban semmi esetre sem különjárati, amint azt lejjebb boncolgattad.
A városvédelemről nyitott témában (magyarul topicban) is rosszallom, hogy mindinkább elönt bennünket a szóbeli (magyarul verbális) durvaság. Ezért nem tudom helyeselni a szállodahajósok szakzsargonjában szereplő "koporsószökevény" szót sem az utasok megjelölésére. Még akkor sem, ha - amint szakértő levelezőtársamtól tudom - életkortól és nemtől függetlenül, tehát akár csecsemők megjelölésére is használják megkülönböztetés (magyarul diszkrimináció) nélkül. Ugyanezért nem helyeslem az utasokra alkalmazni a "kriptaszökevény" szót sem, mely rokonértelmű a koporsószökevénnyel. (Magyarul vagy tudományosan: szinonimája.) Változván a temetkezési szokások, célszerű lenne kibővíteni az előbbieket az "urnaszökevény" szóval. Viszont kifejezőbb a "hullajelölt", szellemesebb a "hamuba sülő" vagy rövidebb a "dögjelölt". A májzsugorral kapcsolatos leszűkítést nem tartom célszerűnek. Hogy ki szenved ebben a betegségben, azt megtudnunk jogellenes. Tiltja az orvosi titoktartás.
Tudom, hogy az a látszat, hogy nyelvünket el akarom szürkíteni, és ellene vagyok a hangulatos, korszerű (magyarul modern) kifejezéseknek. A jelen esetben mégis azt javasolom, hogy a szakzsargon is maradjon meg az "utas" kifejezésnél. Egyébként sem lenne célszerű lebecsülni, aki felszáll a hajóra, hiszen belőlük élnek a hajózás munkásai. A jegyárakból úgy látom, hogy életkor szerint sincs túlzott megkülönböztetés, a húsz éves "koporsószökevény" ugyanannyit fizet, mint a hatvan éves "koporsószökevény".
Sajnos nem engedi elküldeni, ezért írom újra: tisztelem idős, bölcs embertársaimat, kifejeztem, hogy mi, fiatalok is szeretnénk egyszer a sokat tapasztalt bölcsesség állapotába jutni, és kifejeztem, hogy ez a vágy bizonyára nincs meg azokban, akikről a botrányos viselkedés kapcsán írtam. Ha ezt sem engedi csonkítatlanul elküldenem a gép: kérem, ne haragudjanak!
