"kritikámat valaki nem bírta elviselni, sértve érezte mélységében magát, személyes megtámadtatásnak kiáltotta ki, közben meg a vallási dogmákról Jézusról és istenekről volt szó...., majd moderátorért kiáltottak, egyre többen ellenem fordultak, majd kiderült hogy a háttérben megy az emailezés, hogy ne szóljanak hozzám, tiltsanak ki, szólaljanak fel ellenem, persze ezt sok fórumozóval eljátszották igen aljasul"
És ismét:
"Na ezek az emberkék, voltak jehovisták, adventisták, katolikusok, hitgyülisek, reformátusok, Nemo,. Cserfa, meg ilyen jellemesnek se nagyon mondható figurák..., stb-ek"
Erre elég lesz annyit mondanom, hogy ellenvéleménye miatt senkire sem hívtam soha moderátort, legfeljebb rusnya beszéde, offolása vagy technikai rombolása (ömlesztgetése) miatt. Paleokritest meg soha nem akaram sehonnan kitiltatni, nem is írtam senkinek emilt ez ügyben, de élőben vagy telefonon, sem pedig más módon nem igyekeztem ezt senkinél elérni.
Annak a vitathatatlan ténynek köszönhetően, hogy Jehova Tanúi úgy tekintenek az Őrtorony Társulatra mint Isten egyedüli kommunikációs csatornájára, ezek a hűséges követők bármit megtesznek amit a vezetőik mondanak, legyen az bármennyire is logikátlan. Jehova Tanúi az[...] Bővebben!Tovább »
Bevezetés
Ebben a főleg karácsony táján aktuális cikkben az ünneppel kapcsolatban elterjedt ellenvetésekre és hiedelmekre kívánunk reagálni. Nincs szándékunkban a témához kapcsolódó kultúrtörténeti és néprajzi részleteket kimerítően elemezni, mert hisszük, hogy a Biblia[...] Bővebben!Tovább »
Ismét itt a Karácsony, és jönnek a kérdések... Írta: Lee Marsh 2011. december 15., csütörtök Nos, mit tegyél? Megtartsad-e az ünnepeket vagy ne? Visszafogottan (titokban) tartsad-e meg úgy, hogy Jehova Tanúi ne jöjjenek rá; vagy add fel a félelmet, és tedd, amit szeretnél?[...] Bővebben!Tovább »
XVI. Benedek szavaihoz kapcsolódva azt hiszem, az a legnagyobb probléma az itt folyó beszélgetésben, hogy értjük-e és elfogadjuk-e a megtestesülés titkát, eseményét. (peresze, a misztériumot nem értjük, de látjuk benne Isten tettét)
Azért alakult ki karácsony ünneplése, méghozzá egészen jól behatárolható néhány év alatt (325-336), mert a níceai zsinat hitvallásást, hogy Jézus valóségos Isten és valóságos ember, születésének a Bibliában is leírt eseményét ezzel az ünneppel akarta az Egyhá kifejezni.
(Egyébként már a 3. század elején Jézust nevezték a világ világosságának, az igazi fénynek. )
A karácsonyi liturgiával az egyház bevezet bennünket a Megtestesülés nagy misztériumába. A karácsony nem egyszerűen Jézus születésének évfordulója, bár az is. Több annál, egy Titok ünneplése, amely egyszer s mindenkorra megjelölte az emberiség történelmét. Isten maga eljött, hogy közöttünk lakozzék, ténylegesen olyan lett, mint amilyenek mi vagyunk. Ez a Titok a mi hitünknek és életünknek az értelme, ezt a Titkot ünnepeljük a szertartásokban, főként pedig a szentmisében. Vannak, akik felteszik a kérdést: mindez olyan régen, két ezer évvel ezelőtt történt, hogyan tudok én ebben részt venni?
Sziasztok! Nem teljesen mindegy, hogy ki, mikor,hol és miért köszönti az Istent? Ha szeretettel gondolok rá, az Őt dicsőíti, neki mond hálát minden teremtettért. Isten a kezdet és a vég, felfoghatatlan és mindenben tökéletesen létező. Isten éltessen sokáig!- ennek a mondatnak minden percben van értelme és jelentősége, nincs dátumhoz kötve.
Ez jó cikk a neoprotestáns közösségek érve ellen. Hogy a katolicizmus az "evangyéliomi keresztyénség elpogányosodása vót"; "Az bálványozó pápizmus". :D
Komolyan mondom, ha lehetne az ilyen szektások még a Sátánnal is összefognának Róma ellen. :DD
Olyan mint a szlovák identitás - Magyarok nélkül létük értelmetlen lenne.
Na de azért ezt is ideteszem, nehogy elfelejtse bárki:
A karácsony. A karácsony "Jézus Krisztus Születésnapja, testet öltése" a római katolikus egyház szerint december 25., az ortodox katolikus egyház szerint január 6.-a. Rómában ülték meg először I. Gyula pápa (uralkodása 337-352) idején, elsőként a Despotio Martyrum (Vértanúk jegyzéke) említi.
Jézus születésének időpontjának tartották a katolikus egyházban a következő dátumokat is.
Egyiptomban a III. sz. elején tesznek említést Jézus születésnapjáró, mint ápr. 19. Későbbi katolikusok máj. 20.-ra tették, vagy nov. 25.-re. 243-ban Itáliában, és Afrikában a "teremtés napjától" márc.25.-i napéj egyenlőségtől számítva márc.28.ra tette.
Elgondolkoztató az a tény, hogy a zsidó naptár számítás a teremtés napjától számol, és az ősszel van, és nem tavasszal. A teremtés napja nem valószínű, hogy márc. 25.-én volt.
260-ban írt Klementinák, már úgy értelmezik a karácsonyt, hogy március 25.-e. Julius Africanus kronolografiájában március 25.-re tette a fogantatást, és dec.25.-re születést. Hipolitus 235-ig élt a Dánniel könyvében vélte felfedezni Jézus születése napját, mint december 25.-ét.
Többször elolvashatja bárki a Dániel könyvét, de december 25.-t, mint Jézus születésnapját nem találja benne. Prófécia magyarázatba sok mindent bele lehet erőltetni, ahogy ezt, már többen meg is tették. Eredetileg a december 25.-e Mithrasz Nap Isten emlékére megült Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap), ugyanis ebben az időben van a téli napéj forduló, amikor a nappalok hosszabbodása elkezdődik. Talán az egyik ok, ez is lehetet, ami miatt "Legyőzhetetlen Napnak" hívták, ugyanis az éjszaka felett ezen a napon győzedelmeskedik a nappal. Ezt a napot ünnepelték a rómaiak, mint a Nap Isten születésnapját.
Az apostolok hagyományaitól elhajolt egyház, amikor államvallás lett Nagy Konstantin idején, még gyorsabb lett a teológiai, és erkölcsi romlás. Már elsősorban nam a pogányok felé történő evangélizálás útján akart lelkeket nyerni, hanem a császári törvényeken keresztül, amik kötelezőek, illetve ajánlatosak voltak megtartani. Ekkor döntöttek úgy, az elhajolt "keresztény" vezetők, hogy a Legyőzhetetlen Nap napja Mithras születés napja legyen ezután Jézus születésnapja. Mivel így nem ünnepelhetik Mithrasz születés napját a pogányok hivatalosan, hanem, mint Jézus születés napját. Sok teológusnak is ez a véleménye. Az is elképzelhető, hogy III századi utalások közül, azért jelenik meg Jézus születés napjaként a december 25.-e, mert a Római birodalom területén a Mithras Nap Isten ez az ünnepnapja volt a legelterjedtebb, legerősebb, és a keresztény üldözések idején a keresztények ezt a napot mondva megünnepelték, mert kényszer volt rá, mert ez volt az államvallás, és a kereszténység nem volt elfogadott, de titkon átértelmezték Jézus születésnapjának. Azért is lehet ennek alapja, mert korábbi feljegyzések a karácsonyról, és annak megünnepléséről nem esik szó, és maguk az apostolok sem ünnepelték Jézus születésnapját, legfőképpen nem a "Legyőzhetetlen Nap" napján, Mithrasz születés napján, karácsonyt december 25.-ét. Erről az újszövetségben sem az apostolok közvetlen tanítványainál semmilyen utalások nincsenek.Teológusok egyértelműen állítják, hogy a Jézus semmiképpen nem a téli időszakban született, mert télen Izraelben is a pásztorok behajtják állatokat, és nem tartózkodnak velük a szabad ég alatt. A biblia leírás pedig arról szól, hogy az angyali üzenetet a pásztorok a szabadban kapták, amikor kint tartózkodtak a nyájjal.A karácsony gyökerei tisztán a pogány római Mithras kultuszból ered. Amikor valaki ezt a napot megünnepli, valójában Mithras Nap Isten születésnapját ünnepli meg.
A IV. században keleten is meghonosodott a karácsony, mert Honorius Arkadius államilag kötelezővé tette. A karácsony átvétele a nagy ellenállás miatt Jeruzsálemben tartott legtovább, még a keresztények között is. Az V. sz.-tól a katolikus liturgiában beveszik az előkészület idejét az advenetet, amihez rengeteg pogány népszokás kapcsolódik.
A katolikus egyházi rítusokhoz sok hiedelem fűződik, így a karácsony éjféli miséhez is. Például az, hogy ez egy átmeneti időszak, mert ekkor kezdődik az új katolikus egyházi év pl. ilyenkor a menny kinyílik, és látni az angyalokat, vagy meg lehet érteni az állatok beszédét.
A karácsonyi ételekhez bőség, és egészség varázsló hiedelmek, és jósló rítusok fűződtek.
Az ország sok katolikus helyén jósoltak, pl. az esti mákos tésztával a lánynak férjet a következő évre, vagy dióból egészséget, betegséget, vagy halált a családtagok. Hagymával a jövő évi időjárást. A karácsonyi asztal minden tárgyához a jövő évi termékenységet a gabona, és az állatok hasznát befolyásoló, vagy gyógyító egészség varázsló rítusok, és hiedelmek fűződtek. Például a magkeverékeket az asztalon hagyták vízkeresztig, majd az állatok ételébe szórták, az abroszt ezek után vetésnél használták.Karácsony éjszakáján megjelennek kísértetek, volt "családtagok", és ekkor kileshetők a boszorkányok.
Ezeknek persze semmi valós alapja nincs. és látszik, hogy a karácsony mennyire mélyen gyökerezik a pogány tradíciókban, és legfőképpen az okkultizmusban. Ami fő bűnök egyike az Isten szemében, mert nyílt kapcsolat felvétel a sötétséggel, a Sátánnal. Karácsonykor senki sem dolgozhatott, az ételt előre el kellett készíteni. A karácsonyfa a XVII. sz.-tól Német területről terjed el. Karácsonyfa = életfa.
Az ajándékozás a kezdetektől ismert, előzménye a pogány római újévi ajándék volt. A római világban a Saturnália a vidámság, és ajándékozás napja volt.
Ekkor feldíszítették zöld növényekkel a házakat, és világító lámpákat helyeztek el. A gyerekeknek, és szegényeknek ajándékokat adtak.
A Teuton törzsek is hasonló módon ünnepelték december 25.-t. Szent fát égetek, fenyőfát állítottak, ettek, és mulattak.
Valójában mi történik karácsonykor?1. Nem Jézust születés napját ünneplik meg, hanem Mithras születés napját.2. Másik nem illik senki születésnapjának mondani egy olyan napot, ami ráadásul, egy általa nem elfogadott "isteni" személy születésnapja, és azt megünnepelni, mintha azaz ő születés napja lenne.3. Legfőképpen nem illik hazudni, főleg nem az egész világnak.4. Amikor egy felnőtt embernek a születésnapját ünnepeljük, nem illik lekiskorúsítani, és azon a napon csecsemőként tisztelni, mert Jézus sem csecsemő már, hanem kb. 33 éves korában meghalt, és feltámadt, és földi születése óta eltelt 2000 év. És főleg azért nem mert Isten fia. Sok ember meggondolatlanul játszik Jézus nevével a karácsonyi időszakban, pedig az Isten fiának nevével nem szabad játszani, főleg nem úgy mintha egy gyerek lenne.
Ünnepek, szokások "pogány" voltával kapcsolatban találtam meg a régi hozzászólások közt böngészve Nemo kíváló hozzászólásait tavaly kora-tavasz körülről az r.k topicban. Mivel ide (is) illik, idemásolom, csak hogy ne vesszen el. Az olvashatóság kedvéért megszerkesztem, év kiveszem belőle a személyre szóló válaszokat, tehát az idézés némileg szabad, de nagyon hasznos írás: Íme hát:
"A nyúl meg a tojás a germán mitológiából jött, de sosem került be "a húsvétba" (jelentsen ez bármit). Népszokás-szinten élt tovább, és soha nem élvezte a hivatalos r.k. egyház jóváhagyását - legfeljebb eltűrték, de jellemzően inkább ki akarták szorítani olyan szentelményekkel, mint az ételek megáldása, a vízszentelés és a többi. A r.k. felekezetnek még a szentelményei között sem szerepel tudtommal sem a húsvéti nyúl, sem a húsvéti tojás - nemhogy a szentségei között.
Nem igaz, hogy minden katolikus tojásos-nyuszis húsvétot ünnepel. Jellemzően észak- és kelet-európai országokban, valamint Észak-Amerikában dívik a tojás; latin-amerikai katolikusoknál tudtommal nem annyira.
Ezeket népszokásként kezelik, és nem vallási szertartásként. Ahol meg igen, ott keresztény értelmet csúsztatnak alá, és valljuk meg, nem is ötletesség nélkül.
A papok ezeket nem nevezik olyan "pogány szimbólumoknak, amit keresztény ilyet nem gyakorolhat". Ők megelégszenek azzal, ha a pogány eredetű külsőségek mögé keresztény jelentést sikerül magyarázniuk, vagy ha ez nem megy, akkor a pogány helyett keresztény szokásokat, szimbólumokat, szentelményeket ajánlanak a nép vallásos (vagy egyszerűen ünnepi) igényeinek kielégítésére. Rómának mindenkor ez volt az eszköze a nagy tömegek megnyerésére, tudván, hogy a tömegek nem az eszükkel gyakorolják vallásukat, hanem a szemükkel, a gyomrukkal, a taglejtéseikkel, a hangjukkal és így tovább.
Kérdés, hogy a nyúlsimogatás, csokinyuszi-rágcsálás vagy a tojás mint ünnepi eledel önmagában pogányság-e: mert ha igen, akkor Jehova tanúinak csakugyan ki kell menniük a világból. Hiszen sem a zsidók, sem az első keresztények nem jártak színházba, nem olvastak világi irodalmat, de még csak nem is mentek anyakönyvezetőhöz, ha házasodni akartak. Ehhez hasonlóan ártalmatlan kulturális szokás lett mostanra a karácsonyfa, a tojásfestés meg a többi említett dolog is: immár senki nincs tudatában sem pogány, sem a mögégyártott keresztény jelentésének. Ettől nem lesznek ezek mindjárt keresztény kulturális elemek - de ezt nem is állítottam. Persze kendtek megtehetik, hogy evangélium gyanánt ezek pogány voltát hirdessék az ajtókban.
Ennek kapcsán csak az volna a nyilvánvaló kereszténytelenség (mert így mondják magyarul az "antikereszténységet"), ha Róma beemelte volna ezeket legalább a szentelményei közé.
Éppen nem pogány szokások ezek (a tojásfestés, a sonkaevés vagy a karácsonyfaállítás), mert e szerepükben mára teljesen kivesztek, és a világ nagy részén mindenféle vallásos jelleg nélkül, pusztán kulturális szokásokként tartják meg őket. Tudjuk, hogy Pál jószántából felszállt egy olyan hajóra, mely Kasztórnak és Polluxnak volt szentelve, vagy hogy keresztény ember viselte a Bibliában a Fortunatus vagy Mercurius nevet. De van még cifrább is: Pál a mithrászi kultuszból veszi hasonlatát, mikor az óember levetkőzéséről és az új ember felöltözéséről beszél. És ismét: egy olyan verssort idéz helyeslőleg ("őbenne élünk, mozgunk és vagyunk"), amely eredetileg Zeuszhoz szólt. Egy krétai költőt, Epimenidészt meg egyenesen prófétának nevez.
Tudjuk, hogy e nevek és motívumok a pogányságból származtak, és ha kendteknek igazuk volna, akkor a keresztényeknek úgy kellett volna elhajítaniuk őket, mint a tüzes vasat. Csakhogy ők is tudták, amit most én hiába próbálok a kend tekintete elé tárni: hogy a görög mitológiának volt egy olyan megjelenési formája, amely már nem járt vallásos tisztelettel, sem bálványimádással, viszont a nevek és szavak szintjén még a régihez kapcsolódott, minthogy a kultúra lassabban kopik ki az emberek életéből, mint a vallás. Ők ez utóbbi értelemben legalábbis felhasználták a pogányok műveltségét, és olykor éltek is azok szokásaival, szavajárásával. Így pl. nem átallották Jézust szótérnak (üdvözítőnek) mondani, holott ezt a római császárok és korábbi pogány fejedelmek díszítő titulusként használták. Ugyanígy a Küriosz, amit Jézusra alkalmaztak az első, legtömörebb keresztény hitvallási formulákban, a császár méltóságneve volt. De Pál beszélt győzelmi koszorúról, ami a pogány vallási elemekkel átszőtt olimpiai játékok kelléke volt, vagy a győztes pálmájáról, ami szintén pogány felhangokkal jelképezte az örökkévalóságot. De kendtek ezt már nem tudják, különben majd' megszakadnának, hogy ezeket az utalásokat valahogy kimagyarázzák, miközben persze teli tüdőből harsognak a karácsony és a születésnapok ellen.
A karácsony és a húsvét jelenlegi ünnepe ugyan pogány vagy zsidó ellenhatás leküzdése végett, de keresztény céllal került arra a helyre, ahová került, és lett olyan, amilyen lett. Akik tehát ezeket az ünnepeket merőben a pogányságból akarják leszármaztatni, erőszakot követnek el a történeti igazságon: azon tudniillik, hogy az egyház nem egyszerűen átvett valamiféle pogány ünnepeket, hanem a maga céljai érdekében ugródeszkának (apologetikai hídnak) használta őket. Körülbelül úgy, mint Pál a korinthusi szabados párt jelszavait, mikor válaszul vitázva kiegészítette őket: "Minden szabad nekem, de nem minden használ;" "Az eledel a hasnak rendeltetett - de a test nem a paráznaságnak." Ugyanilyen lélekkel tette az egyház a napforduló idejére a karácsonyt, tudván, hogy Baldr vagy Mithrász helyett Krisztus testi születése hozott fényt az éjszakában. A karácsonyfát meg a többi ehhez való kelléket úgy lopta el a pogányságtól, és amíg nem emberre (élő vagy holt szentekre), hanem Krisztusra ruházta a dicsőséget, addig nem is követett el hibát.
Silány, kevés hangú, hamis nóta az, amit Jehova tanúi a történelmi kereszténység ellen fújnak. A Felekezet csőlátásban és mind történetileg, mind vallásilag siralmas tudatlanságban keresnek menedéket, nem tudván megcáfolni a történelmi kereszténység lényegét (vagyis a teológiájukat), és olyan időszakos, esetleges körülményekbe kötnek bele, amelyek éppenséggel teljesen közömbösekké váltak mostanára. Tudjuk jól, hogy az effajta kapdosás a rövid lélegzetű, híg és vitára alkalmatlan felekezeti szajkózógépek sajátja, akik nem tudván arra felelni, amit az ellenfél mond, megkeresik az ahhoz szavak szintjén úgy-ahogy odafércelhető őrtornyos ócsárlóprogramot, és mikor az ellenfél abbahagyja beszédét, le is futtatják - függetlenül attól, hogy megcáfol-e valamit amabból.
Amit meg a hamis kultuszok követéséről rávartyognak, azt elég azzal elhessentenem, hogy eszem ágában sincs Istent karácsonyfával vagy szentelt barkával tisztelni - viszont megértem azokat a középkori népeket, amelyek a körükben található szépséget és anyagi értéket az Isten elé hozták, mintegy kifejezéséül szívbeli hódolatuknak. Persze egyik ilyen hódolati elem sem kívánt örök érvényű lenni. Amennyiben mára elavultak ezek a formák (pl. ahogy nem szokás ételeket fölajánlani a templomokban, ahogy az első századokban tette szinte az egész egyház), úgy ma már legfeljebb kulturális elemekként jöhetnek szóba, és a keresztény öntudat mindenkori alakulása szívesen keres helyettük másokat, lelkületéhez illőbbet. Pl. a történelmi felekezetek körében is gyakoribb a pénzben kifejezett egyháztámogatás, mint a templomok virágdíszítése, vagy a keresztény műfajú, de szerzőjében és előadójában "laikus" vers vagy dal, mint a tárgyakra kimondott papi áldás.
Lehetne erről még sokat beszélni, de mivel én sem egyszerre tanultam meg becsülni a többi felekezet életében azt, ami Krisztusra mutat vagy őiránta való buzgóságból született, nem kívánom kendtől sem, hogy mindezeket egy csapásra tegye magáévá. Kend szemlátomást jól érzi magát abban a fekete-fehér álomvilágban, amelybe felekezete valósággal belenyomorítja a tagjait, ezért nem csodálnám, ha mostani írásomra adandó válasza olyan szemrehányásokban tobzódna, hogy "rosszul teszed, ha halottak napján fenyőágat borítasz szeretteid sírjára, vagy mécsest gyújtasz rajtuk, mert az ilyesmi pogány szokás." Erre, ha csakugyan bekövetkezik, csak annyit fogok mondani: "Ej, mit tépem itt a számat."
Szerintem ezt a pogány jelentést az egyszerű világi emberek körülbelül annyira veszik komolyan, mint a másikat, amit a r.k. felekezet szokott hozzájuk fűzni: hogy a tojás az újjászületést, illetve a feltámadást jelképezi. De már régen nem népszokásokról van szó húsvétkor, hanem elsősorban evésről és ivásról, néhány jellegzetes fogással. Alig valaki festi meg mostanság a tojást, vagy mond el valami bájolást a nyúl fölött. Ami meg a keresztényeket illeti az étel kapcsán: vannak olyan erőtlen lelkiismeretűek köztük, akik még a közkeletű sonkás-tojásos-pálinkás húsvéti asztalban is képesek valamiféle bálványimádást vagy annak maradványát látni, és ha valamikor abbahagyom a közszokáshoz való idomulást, az őmiattuk lesz. De azt nem fogom elszenvedni, hogy valamiféle fensőbbséges elitizmussal nyomuló, eledelekben válogató lelkület dugja be az orrát oda, ahol vagyok. Mert én hálát adok a nyúlért meg a tojásért is, ha már az asztalon van, és nem hiszem azt, hogy valami sötét varázslat tapadt rájuk csak azért, mert mások ezerötszáz éve Odinnak, Freyának vagy éppen Lokinak rebegtek hálát ugyanezekért.
Létezik ugyan Isten által adott rendje a húsvétnak, méghozzá az Ószövetségben van leírva részletesen. De hogy az Újszövetségben pontosan ezt kell megtartani, azt tagadom. Jézus pedig a halálát és feltámadását nem csupán húsvétkor akarja ünnepeltetni az egyházban. Ezért van biblikusan indokolt joga az egyháznak, hogy ha tovább ünnepli a húsvétot, megtöltse Jézus halálának és feltámadásának örömhírével. De ünnepet szentelni az egyénnek nem is kötelessége, tehát akár alkalmazkodhat is a népe körében elterjedt szokásokhoz, amennyiben azok nem kereszténység-ellenesek. Aki pedig végigeszi a most szokásos húsvéti falatokat, jórészt nem vallási okból teszi ezt, tehát nem is imád bálványt, sem pedig termékenységvarázslást nem űz.
Szerintem a "keresztény öntudat" nagyon is jogosan keres a saját vágyai, elvárásai, "lelkülete" szerint való formákat, hiszen az (ószövetségi) ünnepek megtartására az Újszövetségben semmiféle utasítást nem kaptunk, nem hogy pontosan meghatározott kereteket.
Az ünnepeket nem a r.k. felekezet kezdte változtatni, hanem maga az Úr. Az úrvacsorának az apostoli egyházban szokásba jött ünneplésében pl. nem volt meg a húsvéti bárány mint kultikus eledel, hanem kenyérről és borról olvasunk. Más ünnep jézusi rendeléséről, s esetleg ószövetségi ünnepeknek a pogánykeresztény egyházrészben való megtartásáról pedig nem olvasunk a Bibliában. Ezért van szabadsága a mindenkori egyháznak, hogy a maga használatára (és értelmezése szerint) ünnepeket szenteljen, csakhogy ne higgye, hogy ebben isteni utasítást teljesít. Az egyházi ünnepek közül még a vasárnap sem rendelkezik jézusi tekintéllyel, bár a Bibliában is találjuk nyomát, hogy e napon gyűltek össze a tanítványok az úrvacsoravétel és a tanítás hallgatása végett.
Húsvétünneplés (és az időpontjáról való ádáz vita) már akkor is volt az egyházban, amikor hatalom és gazdagság még meg sem kísértette. Ezt az egyházat én katolikusnak nevezem (bár rómainak nem), és tudom jól, hogy mennyire törekedett a vetélytársai kiküszöbölésére - de azt is tudom, hogy az ünnep részleteit jobb pillanataiban nem tekintette örök érvényűeknek, sem szakadási okoknak. Érdemes utánaolvasnod Viktor római püspök, a kisázsiai egyházak és Ireneusz esetének: máig ható példaként lebeg ott az egyház előtt.
Jézus semmit nem parancsolt a húsvét (pászka) felől, mert amit parancsolt, azt az úrvacsora felől parancsolta. Betöltésről meg nem lehet szó olyan értelemben, hogy az egyik ünnep töltené be a másikat. A régi páskát különben sem az úrvacsora töltötte be, hanem a keresztáldozat. Bizonyára neked is ismerősek Pál szavai: "Aki különbnek tartja a napot, az Úrért teszi; aki minden napot egyformának tart, az is."
Az Úrvacsora nem a páska ünnep részeként lett bevezetve, különben minden úrvacsora alkalmával páskát is kellett volna ünnepelniük, de erről nem olvasunk sem az Apcselben, sem az első korinthusi levélben, az ide vonatkozó információink legbővebb tárházában. Pál a Kolossebelieket Nem az ünnepek "dolgában" intette őket, hanem azok rabszolgává tevő igyekezete ellen, akik ünnepek dolgában akarták "inteni" őket, úgyhogy egy szuszra mondta ezt az ételtilalmakkal hadonászó betolakodók elleni figyelmeztetésével. Íme, az ünnepeket magukat nevezi árnyéknak, pedig ha a megtartásukat sürgetné, bizony nem így szólna.
A ref. húsvét vagy a r.k. pünkösd nem arre irányul, hogy h Istentől akaratától független - natán annak ellentmondó - utasításokat kreáljon, hanem konkrét időbeli hangsúlyt ad annak a hittartalomnak, amely elvben az egész éven át érvényes. Érdemes volna az ő kiadványaikat is olvasnod, nem pedig mindenféléket beleképzelned abba, amit róluk (nem) tudsz."
Kedves Józsikácska3! Köszönöm, láttam már ezt az írást. Nem tudom, Radó Polikárp könyvét ismered-e? Leginkább a szellemtörténeti háttér miatt ragadt6 meg bennem az a könyv. És persze nem a legfontosabb a nap isten kultusza. De tudod, egyeseknek hiába beszélünk...
