Mindenki 5 könyvet jelölhet a listába(a kedvenceidet), lehet közte hazai és külföldi is. Aztán időről időre összesítjük a szavazatokat. Egy könyv egy pont. Kéretik a szerző kereszt és vezetéknevét is feltüntetni, valamint a könyv pontos címét! Mindenki egyszer szavazhat és nem lehet az öt könyv között két vagy több azonos. Kevesebb, mint 5-öt lehet szavazni, de többet nem.
Ha Asimovrol hallottal, akkor en hasonszoru irokat ajanlanek - vagyis mindenkeppen klasszikusokat. Ilyen Arthur C. Clarke (pl. 2001 Urodusszeia) - de neki is inkabb a korai muveit (a 2001-nek is vannak folytatasai, amik egyre kevesbe sikerultek); amiket egyedul irt (= valoban o irta). Van sok mas jo angol-amerikai iro: Robert Scheckley, Frederick Pohl, Bob Shaw, John Wyndham, Van Voght (ez utobbi kanadai).
Ray Bradburyt tartom a legesnagyobb amerikai ironak - de neki is a korai (pl. 50-es evek) muveit: elsosorban a Marsbeli kronikak-at (es utana a 451 Fahrenheit-et). Bradbury mondjuk kulon kategoria - teljesen mas, mint a fentiek (poetikus - es semmikeppen sem "kemeny sci-fi"). Ha Bradbury tetszik, akkor valoszinuleg a szovjet irok is tetszenenek, elsosorban Kir Bulicsov (Az utolso haboru). Az en abszolut kedvencem Ivan Jefremov (Andromeda-kod, A Bika orja, stb.) De Szergej Sznyegov (Istenemberek) es Georgij Martinov (A Fold novere) is jo.
Ma a legismertebb kelet-europai/szovjet irok: Stanislav Lem (Solaris, Eden, Az Ur hangja, Visszateres) ill. a Sztrugackij fiverek (Ugras a jovobe, Nehez istennek lenni, stb.).
A magyarok kozul elsosorban Zsoldos Petert ajanlanam (Viking trilogia, Ellenpont, Feladat), de en magam Fekete Gyulat (Kek sziget) is szeretem.
A lista ennel sokkal-sokkal hosszabb lehet - es en magam nem is tudnek ujabb muveket/irokat ajanlani (az ujabb generaciok kozul inkabb csak Stanley Kim Robinson-t ismerem - Mars trilogia -, azt is futolag). En magam maradok a klassszikusoknal - meg ha ezek kozul egyik-masik idejet-multnak is tunnek ma...
Én még új vagyok a témában de valamiért elkezdett érdekelni, hogy sci-fit olvassak. Asimovrol hallottam sokat. Tudnátok ajánlani valamit a legjobbakból ?:) Akárkitől :)
Én is hosszú idő után, pár éve kezdtem el újra sci-fit olvasni.
Amit Asimovról, Cardról, Lemről és Sztrugackijékról írsz, azzal szóról szóra így vagyok én is.
Ami Peter WattsBlindsight-ját illeti, erről alighanem én írtam a legtöbbet ezen a fórumon; utána lehet keresni. Egyik abszolút kedvenc sci-fi-regényem azóta is.
A fentiek fényében szívből ajánlom R. Scott BakkerPrince of Nothing-trilógiáját (epic hard fantasy -- sort of), valamint Richard Paul RussoShip of Fools c. sci-fijét (Angliában Unto Leviathan címmel jelent meg).
Szémann Béla könyvének Az utolsó metropolisz a becsületes neve.
A másik könyv pedig Daniel Keys Moran alkotása, és A Gyűrű a címe. Nagyon tetszik nekem (most olvasom újra, ezúttal angolul), pedig a szerző utálja, így nem is lesz hozzá folytatás (hála a jó égnek, nem is hiányzik, jó ez így ahogy van). Amúgy állítólag a Wagner-féle Niebelung-opera sci-fi változataként készült, és eredetileg egy (azóta sem elkészült) film forgatókönyvének. Moran többi műve inkább afféle cyberpunk vonalon mozog (állítólag, én nem olvastam semmit belőle), szóval ez eléggé kilóghat a sorból.
Én még ajánlanám Drew Karpyshyn-t. Kortárs szerző, Ő készítette a Star Wars és a Mass Effect játékok történetét, és kiadta könyvben. Nekem pl a Mass Effect története nagyon tetszik, elkezdtem a könyvét nagyon érdekes, de csak angolul van egyelőre. Ezeken kívül még van egy novellája a Temple Hill, arra is kíváncsi vagyok.
Amúgy még egy sci-fi eszembe jutott, ami nagy hatással volt rám, ez Szémann Béla Metropolisz című regénye. (Vagy kisregény? Elég rövid volt, azt hiszem.) A vége nem annyira tetszett (valami idegen lények is érkeztek, vagy mi), de majdnem végig óriási hangulata volt (szerintem), ahogy leírt egy kvázi apartheid-szerű társadalmat az atomháború utáni világban, és annak a megsemmisülését. A vége amúgy kb. az, hogy nem marad életben egyetlen ember sem... :)
Meg volt még egy könyv, valami olyasmi címe volt, hogy A Gyűrű keresése, vagy ilyesmi, és szintén egy poszt-atomháborús világban játszódott (volt ún. Sugárzó Sivatag, amiről persze időközben kiderül, hogy már nem is sugároz olyan nagyon), és marha érdekes volt. Legalábbis nekem eléggé tetszett.
Hosszú ideig nem olvastam egyetlen SF témájú könyvet sem, de most úgy tűnik ismét érdeklődöm a műfaj iránt, úgyhogy megpróbálkozom ezzel...
Régen nagyon tetszett Asimov Alapítvány-regényfolyama, de most már nem tűnik olyan nagy eresztésnek. A robottörténetekre meg már nem emlékszem annyira, bár azok között volt néhány nagyon jó, csak már elég homályosan rémlenek.
Nagyon tetszett még régen Frank Herbert Dűne-sorozata.
Újra elolvastam angolul, és az első két rész szvsz nagyon jó (főleg az tetszik, hogy az elsőnek van olyan olvasata is, hogy valójában ez Muad'dib legendája, tehát hogy a csodák nem is történtek meg, stb.), a harmadik már nem annyira, és onnantól most már elég gyengének tűnik. Az ötödik részben a Tleilaxu legalább tizenötezer éves titkára kábé néhány nap vagy hét alatt jön rá elég egyszerűen a nő, szerintem ez több mint marhaság. Az Honoured Matre-k társadalma is elég egyszerűen van leírva, ahogy Murbella átveszi a hatalmat fölöttük az egyenesen nevetséges.
Meg a csodák is egyre hihetetlenebbek, a prescience még önmagában érdekes dolog, és el lehet fogadni (főleg amíg Paul nem tökéletes, inkább csomópontokat és elsötétedéseket tartalmazó jövőbelátása, nem II. Leto kvázi tökéletes mindentudása), de pl. Miles Teg hangsebességnél gyorsabb mozgása (hangrobbanásról nincs szó benne persze...) már inkább fura és nevetséges. A Teg-et segítő önkéntes a Heretics-ben szintén kicsit furák, családos emberek összegyűlhetnek ezért-azért, de kizárt, hogy ekkora tömegben teljesen önként hátrahagyják a családjukat ellenséges területen... A hirtelen támadt önkéntes hadsereg, meg Teg pont jókor támadt varázslatos gyorsasága kicsit olyan érzést keltett bennem, hogy miután kitalált egy nagyon nehezen megoldható szitut, azután egy csodával vágta át a gordiuszi csomót. Na de ezért nem nagyon érdemes olvasni, kitalálhatott volna esetleg kevésbé félelmetesen tökéletes hatalmú ellenséget, akiket viszont éppen ezért ilyen csoda nélkül is esetleg le lehet győzni valami okos trükkel... így nem erőltette meg magát különösebben a szerző.
Aztán Orson Scott Card Végjátéka is tetszett nagyon annak idején, és most sem tudok róla semmi komoly negatívumot mondani. C. J. Cherryh Mélyállomását is nagyon szerettem anno, bár már régen olvastam.
Lem nagyon jó továbbra is, bár igaziból tinédzserkorom óta nem olvastam tőle semmit (de lehet, hogy újra előveszem), Sztrugackijéktól a Piknik az árokparton (mást nem olvastam tőlük se) is marha jó.
A minap elolvastam két könyvet eddig ismeretlen szerzőktől, az egyik a Killing Star Zebrowski és Pellegrino szerzeménye, és ami ennél is jobban tetszett, az a Blindsight Peter Watts-tól. Én most perpill utóbbinak adnám az általam olvasott legjobb SF mű képzeletbeli díját. :)
Fantasy-ból nekem csak a LOTR tetszett igazán.
Amúgy én hiányolok egyfajta hard fantasy-t, azaz egy olyat, ahol van mágia, meg hasonló dolgok, de rendesen ki van dolgozva, hogy pl. miért nem találják már föl a puskaport évezredeken át, vagy hogy a mágia pontosan hogyan hat a társadalomra. Azaz egy olyan mű, ami egy olyan világban játszódik, ahol tényleg működik a mágia, és nem működik a tudomány, és az egész logikailag konzisztens lenne. A LOTR valamennyire megfelel ennek, de azért az univerzum számos aspektusa nincs jól megmagyarázva, pl. hogy lehet, hogy évezredekig szövetséges két nép, amikor már évezredek óta nem volt szükség a szövetségre, meg ilyenek. Vagy nyitott kapukat döngetek, csak nem ismerem a műfajt eléggé?
Mindenki figyelmébe ajánlom Tad Williams könyveit. 1. Tündérvidék – A qarok háborúja; és ennek folytatása, Tündérvidék – Árnyak és menekülők. Remélhetőleg készül a harmadik része is. A könyvek eredeti címe: Shadowmarch és Shadowplay. Nekem nagyon tetszik Tad Williams története. Remélem, miután elolvastátok, nektek is kedvelt olvasmányotok lesz. Olvassátok el, és ha tetszett, ajánljátok ismerőseiteknek.
Az excalibur legendáii - a kőbe zárt kard (Szukits) Glenn l. larson: Végtelen éj (Futuregates, 97-ből) Michael Moorcock: A bika és a dárda (régi kiadás) Vízmélyvá¡ra (Forgotten realms, régi kiadá¡s, 95) A kardfogú tigris (cherubion)
A bárgyúgolyó futam A klónok tántorgása Még zöldebb a turbó sötét oldala A tubó sötét oldala Telepitvény
A halá¡ltalizmán (fél oldal rohadt
Dragonlance könyvek: Az Ãőszi alkony sákányai (ezek újabb kiadások) A téli éj sárkányai A tavaszi hajnal sárkányai ezeket még egyszer se olvastam,tehát nagyon jó álllapotban vannak: Rokon lelkek A korona lovagjai Magesta kar-thon A kard lovagjai Vasverő theros A rózsa lovagjai Lord soth önfejű lovagok Halálbrigád Az utolsú nemes A ráserántsnts hegy ostroma A bÃbkirály Az égi éj könnyei A vértenger kalózai Az istenek kivá¡lasztotja Isten kalapácsa Szent tűz Az utolsú erőd Raistin lánya Az ikrek ideje
Rúna 29 Átjáró 1,2,3,4,7,12
dragon 98/3 Rúna IV/5, V/1
meg még egy csomó minden a www.cherubion.hu apróhírdetés topicban anonymus néven rajta van az összes cuccom.
A legjobbak a könyvbemutatók amúgy.. egyik-másik könyvesboltban. Egyszer voltam Vámos Miklósoson és nagyon jó volt. Most tuti csak vámpírok ülnének kellettem.. veszélyben lennének a vénáim. Az írói vénám. sry
Háhá! Végre! Azért eléggé fogyott. Amíg válogattam, megvettek vagy négyet. Elég izgalmasnak ígérkezik legalábbis azok alapján, amit a honlapon olvastam a könyvről.. persze korántsem árulnak el mindent :) Jobb is.
Remélem én is hamar megkapom majd, előrendeltem a könyvet, szerintetek ez azt jelenti, hogy 12.én a postás már hozza nekem ? Vagy csak aznap adja majd fel a kiadó ?
én sem tizenéves tini lennék... :) és én is fannak mondom magam, persze azon már túl vagyok, hogy autogramért álljak sorba, vagy sikítozva küzdjek a premier jegyeiért... :D nem tudom, miért akarják ezt ráhúzni a twilightra is, meg az összes mostani vámpírsztorira.. tény hogy a fiatal korosztályból egyenesen hisztériát vált ki a vámpír-jelenség, de ettől még nem gagyi, csak emészthető, kevés vérrel.
