Köszönöm, bár ezen a képen kicsit "túlcsináltnak" tűnik a dió dekor - a valóságban azért ez sokkal szerényebb.
A válasz a kérdésedre röviden: Jól illik hozzá, főleg ezzel a hangszedővel.
Bővebben: Elég melós jól megcsinálni. Más a pivot-to-spindle (222m) és más a karmagasság. Két dolgot lehet tenni:
A sasszit szokás szerint elfordítani 90 fokkal, és a kart a talapzatra építeni a megfelelő paraméterekkel (így megtartható az eredeti kar is, ami szerintem igen jó ötlet)
Megvágni a sasszit, és úgy elhelyezni a kardeszkát.
Az elfordított megoldáshoz nincs elég helyem, ezért én könnyes szemmel a második megoldást voltam kénytelen választani. Nagyon utálom az ilyen durva beavatkozásokat, még akkor is, ha a végeredmény döbbenetesen jó (hang szempontjából legalábbis mindenképpen).
A lelkiismeretem megnyugtatása végett az új projektem egy (vizuálisan) eredeti állapotú L75-ös lesz. Kizárólag olyan változtatásokat végzek rajta, amik kívülről nem látszanak (nehezebbé teszem és tüskékre helyezem a dobozt, kiszerelem a féket, rezgésmentesítem az idler-t, felújítom az eredeti kart, stb.).
Szigorúan DL103-as hangszedővel.
Itt szeretném megjegyezni, hogy minden híreszteléssel szemben az L75-ös eredeti karja egyáltalán nem hulladék. Ha jó állapotban van és a megfelelő hangszedő van benne, akkor csodákra képes.
szerintem sokféle más anyag is alkalmas erre a célra. Lehetőleg nagy felületen tapadjon a sasszihoz, és az sem árt, ha rugalmas, és van némi súlya (tömege) :)
Én azért ezt használtam, mert csak ez volt itthon.
De valamit mindenképp kellett tennem a rezgőképes lemez sasszival....
Igen, elég jól megcsinálták azokat a bizonyos csapágyakat, nem nagyon kopnak szerencsére. Bár én még nem találkoztam excenter csapággyal, de a nagy számok törvénye alapján előfordulhat ilyen is. Nekem ez nem jelent problémát, ki tudom azt is cserélni és az én csapágyaim nem préseltek, hanem esztergáltak.... így mind központos. :)
A tányércsapágyban kicseréltem magamnak a bronzperselyeket, tettem bele új nylotron lapkát. Én egyszerű ember vagyok, nekem megteszi. A kerámiát sajnos nem próbáltam, de az tényleg jó ötletnek tűnik....
A lencoheavenen árulnak precízebb csapágyakat aranyáron, és még azokról is hallani hideget- meleget egyaránt. Így nehéz jobb megoldást találni.
Egyébként itt a fórumon is van olyan szakember aki készített jó csapágyat... csak nem henceg vele.
Hm, jól hangzik, kár, hogy nem tudod a nevét, én is szívesen kipróbálnám. Tulajdonképpen bevallom férfiasan, a dekorgumitól a gyurmán, gumilapon különféle textiliákon át a macskaalomig mindent kipróbáltam...:) a lemezjátszóimon, és érdekes módon a legtöbb anyag nekem jobb volt a semminél. És ez természetesen ízlés dolga, mindenki a sajátjára esküszik.
A támasz-alátétlap (és felette a csapágygolyó) érdekes kérdés, mert ugye kinek ne jutna eszébe különféle anyagokkal kísérletezni? Az eredeti delrinlapka jó választás, akár technikai szempontból, akár hangra. Ugyanakkor az acélgolyó mellett nehéz műszaki érveket találni a kerámiával szemben. Az utóbbi nem vált be, nem szól jól, és kész;) Szerintem a tányércsapágyat nem tuningolni érdemes, hanem lecserélni egy sokkal precízebbre. De azt senki se fogja olcsón legyártani...
Még egy megjegyzés.. a dörzskerék csapágyazását illetően annyiban van igazad, hogy nem nagyon találkozni számottevő kopással. Az apró préselt bronzperselyekkel azonban másféle probléma is előfordul: egyik-másik nem eléggé központos. Szerintem felújításkor ezt is érdemes ellenőrizni. A radiális ütés a nyávogást kevésbé, a dübörgést és a hangminőséget viszont annál inkább befolyásolja.
Ez egy bitumen alapú, gumiszerű ragadós anyag, amelyiknek egyik fele aluminium fólia. kb 5 centi széles tekercsben kaptam, sajnos nem tudom, mi a neve. Kb 3 mm vastag, és nagyon jól csillapít.
Nekem is van egy L78- as gépem. Kicsit módosítottam rajta. A kávát rétegelt lemezből készítettem el, a kar R200-as,, és a sasszi belseje be lett vonva rezgéselnyelő anyaggal.
Kicsi híján 1 év telt el az utolsó hozzászólás óta, ezt majdnem off topicnak is hívhatnánk....., de csak majdnem, remélem kicsit felélénkül itt is az élet.
Nem tudom például mi a véleményetek a Lenco tányérjában található műanyag lapkáról. (amin a golyó támaszkodik)
Kicseréltétek már, vagy meg vagytok elégedve azzal amit eredetileg beletettek?
Van olyan köztetek akinek szerelés közben elpattant a seeger az idler tengelyéről, és nem is lett meg soha? Van szükségetek másikra?
Az utóbbi években egyre komolyabb áron kelnek el (és egyre ritkábban) a Lenco-k biztosan azért, mert jó lemezjátszók.
Mindenki közölünk őrizget egyet-kettőt otthon.
Ezen a topicon még sem folyik párbeszéd, sajnos...
Remélem megtalálod majd azt a pár régi kereket....akkor talán bebizonyíthatnám Neked, hogy akkor is lehet jó az a bizonyos futás, ha nem egy darabból van esztergálva...
Csak nálam 4db vár felújításra és még tudok legalább kettőt ezen kívül is :-)
(ha nem ismernéd ezt a gépet, itt nem lényeges a gumifelület átmérője sem csak az a lényeg hogy friss legyen a gumi mert különben olyan hangja lesz a magnyócskának mint egy tanknak :-) )
Megnézem, talán még nem dobtam ki a rossz idlereket (4-5 éve, amikor még olcsó volt, több Lencót is kellett vennem, hogy végre kifogástalan tányércsapágyhoz és dörzskerékhez jussak).
Személy szerint annak örülnék leginkább, ha valaki olyan L75 idler gyártását vállalná (sorozatban!), ami nem hajlamos rugalmas ill. maradandó vetemedésre. A kikönnyítést semmi sem indokolja, inkább a merevség lenne kívánatos. Legjobb lenne az alutárcsát a csapágyházzal együtt, egyetlen darabból kiesztergálni. Szerintem mérhetően jobb lehetne a lemezjátszó egyenfutása. A műanyagtárcsást senkinek se javaslom, mert azzal rosszabb...
Sajnos nem, minden típushoz külön vulkanizálószerszámot kell gyártani, kikísérletezni, milyen gumi a legjobb, megismerni a készítés csínját- bínját. :)
Az Lenco idlert 3 éve készítek, és most tartok ott, hogy elég ismeretem van (talán) róla.
A kép pedig valamiért lemaradt.
