Azért nyitom ezt a rovatot, mert az Ismeritek a szarmatákat? topikban tilos pl. azokat az antik szerzőket idézni, akik a szarmaták méd származásáról adnak hírt. Itt viszont a szarmatákra vonatkozóan minden forrás közlése megengedett. Vágjunk a közepébe!
Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria: "Még ma is kérdéses, hogy a Kárpát-medencébe bevándorló egyes szarmata csoportok honnan érkeztek a Duna-vidékre. Nem tartjuk kizártnak, hogy e tekintetben figyelembe kell vennünk a Krím késői szkíta anyagi kultúráját (is)."
Tóth Ágnes: "Jordanes szerint a gepidák fő szállásterülete csak a hunok leverése (455) után került át a Tisza–Maros–Körös közére, amelynek keleti peremén a 4. század második felében, illetve a század végén már megjelent egy olyan leletcsoport, amely eltér a korábbi, szarmata műveltségtől. A férfiak mellett gyakoribbak lesznek a fegyverek (kard, pajzs, lándzsa), a női sírokban fésűk, új típusú fibulák, csatok jelennek meg, s részben új az edényművesség is (Ártánd). Az újabb feltárások alapján valószínű, hogy e tájon jelentős szarmata tömegek érték meg a hun uralom idejét, korábbi kultúrájukból sokat (pl. a temetkezési szokásaikat) megőrizve, illetve beilleszkedve a Dél-Alföldön a 4–5. század fordulóján kialakult sokszínű régészeti műveltségbe. E körön belül a keleti germán eredetű elem(ek) jelenléte nyilvánvaló, de azonosításuk egyelőre nem lehetséges. Nem kellőképpen tisztázottak e csoport kapcsolatai az északkelet-magyarországi hasonló korú leletcsoportéval sem; elképzelhető, hogy mindkettő egy nagyobb kulturális kör – a Csernyahov-kultúra – területéről került a Kárpát-medence keleti felébe."
És ne feledkezzünk meg a Cucuteni (kukutyini) neolitikus már földművelést is folytató kultúráról..... Onnan. Különben a zabszem eléggé hegyes. És ugye az értelmetlen és semmire sem jó kutyulós cselekvésekre is mondjuk, hogy zabhegyezés..... A zabkalászok különben nem a szár tetején, hanem csak a végén vannak, melyek érett állapotban mélyen visszahajlanak a növényszár legmagasabb pontjától. Szóval a zab szára nagyon gyenge a kalász súlyához képest. Viszont, ha nyúlkálunk a vízbe, ki lehet onnan emelni és hegyessé tenni. Ki hegyenesíteni és levágni. ;-)
A varkhoniták továbbélésére egyre több adat merül fel, sőt a parthus topikban legutóbb például láttuk, hogy a IX. század végi betelepülőkre nem jellemző (oldal)padmalyos temetkezések annál gyakoribbak a var-khunoknál és különösen a szarmatáknál, már a Volga alsó folyásának vidékén. Ezért tette fel a kérdést Ricz, miszerint "elképzelhető-e egy genetikus összekapcsolódás az avar kori (6–9. századi) faszerkezetes, illetve a magyar nyelvterület nagy részén általánosnak mondható, úgynevezett padmalyos sírok, tehát több oldalról fedett sírépítmények között ".
Az ilyen körülmények miatt korántsem látom elvetendőnek a szarmata--jász kapcsolatok vizgálatát, azaz hogy egy magát már jásznak esetleg nem tartó, talán nyelvét sem őrző, de számbelileg annál jelentősebb jász/jazyg közösség (most ne a Jászságra fókuszálj) génjei mellett egyes elemeiben kultúráját is a mai napig átörökítette, a tőle nyelvileg és kulturálisan már több szempontból különböző rokonainak XIII. századi beköltözésétől függetlenül.
Vagyis nem tartom azonosnak a római kori jazygokat a XIII. században érkező jászokkal, csak eredetüket illetően.
Sztrabón a türagétákról szólva említi, hogy "utánuk a szarmata iazügok és az ún. baszileioszok meg az urgoszok" következnek a Dnyeper és a Don közötti térségben (VII, 3, 17). Pont a jazygok és a másik két csoport az, amelyekről kifejezetten írja, hogy szarmaták, a basztarnákról és a roxolánokról már nem nyilatkozik ilyen egyértelműen.
Vö. Harmatta: The Immigration into Hungary of the Jazyges; in: Studies in the History and Language of the Sarmatians (Acta Universitatis de Attila József Nominatae, Acta antique et archaeologica, tomus XIII., Szeged, 1970), 41--5.
Igen, a zsidók eddig még nem tisztázott módon tömegesen érkezhettek a méd, hatti (szkütha) néphullámokkal a Kaukázus átjáróin keresztül, és a magyar krónikák onomasztikonjában nyomuk maradt...
Jurij A. Vinogradov
Two Waves of Sarmatian Migrations in the Black Sea Steppes During the Pre-Roman Period
In: Pia Guldager Bilde–Jakob Munk Højte–Vladimir F. Stolba szerk.: The Cauldron of Ariantas; Aarhus University Press, Århus,2003, 217–26.
Az csak a raptorok szarmászására utal, elég necces volt belógni minden este a tyrannosauromata rexek asszonyainak táborába, de azért összejött. Az amazon legenda is innen van, az asszonyok már nem tudták beadni egy idő után a férjeiknek, hogy mitől van olyan horgas orra a kölköknek ;->)
Pont tegnap olvastam a Wikipedián egy magyarázatfélét. Eszerint az árvíz elöntötte a település határát, és a helybéliek csónakokról aratták le a zabot, levágva a kalász értékesebb felső részét. Lehet, hogy ebből a valós eseményből táplálkozik a mondás.
Kukutyinról jutott eszembe, hogy nem ismered e véletlenül azt a régi mondás alapját, hogy menjünk Kukutyinba zabot hegyezni? Valami alapja csak volt, nem?
A 10. sírban a padmalyba helyezett gyermek testtartása megint csak arra utal, hogy valami textilfélébe becsavarták. Általában ilyen közvetett bizonyítékokat lehet várni, de mint láttuk, olykor fennmaradhatnak textilfoszlányok is, mint a kukutyinpusztai páncéltöredék esetében.
A soroksári temető 70 százalékát kirabolták, ez megfelel a szarmatáknál megszokott statisztikának. A kincsvadászok nem későbbi népek (esetleg az „első régészek”, az avarok) voltak, hanem saját leszármazottaik. A csontok helyzete alapján a rablás sok esetben nem sokkal a temetés után történhetett.
Jól ismerték az eltemetett rangját, a sírba helyezett mellékleteket és a sírok pontos helyét. A korszak megszokott, a mellkasra irányuló rablóaknás módszerével szemben Soroksáron a teljes sír feldúlása volt a leggyakoribb. A rablók az esetek többségében precíz munkát végeztek, bronz törmelékek, véletlenül otthagyott egyszerűbb típusú fibulák, vastárgyak, „értéktelen” gyöngyök, orsók, edények utalnak az eltemetett rangjára.
Szerencsére nem minden esetben voltak alaposak. Egyik aknasír betöltéséből egy méretes, zománcos, teljesen ép korongfibula került elő. Mondanom sem kell, hogy a sírt teljesen megbolygatták, pár gyöngyön kívül más lelet nem is került elő. A tárgyat látva óhatatlanul is elgondolkozik az ember, mi lehetett még a sírokban.
A nagy méretű, 10 dkg súlyú ruhakapcsoló tű római műhely terméke, mely kereskedelem révén jutott el a Szarmata Barbaricumba. A kör alakú fibula alapon az email számára az öntés során alakították ki a koncentrikus mezőket. Ezt töltötték ki az üvegből kialakított, fémoxiddal színezett zománccal. A római korban leggyakrabban kék, fehér és vörös színt használtak fel. Korongfibulánk két szélső mezőjét ún. millefiori technikával díszítették, a mintákat apró színes üveghuzalok egymás mellé helyezésével állították elő. Párhuzamok alapján a Kr. u. 2-3. század elejére datálható.
A 2008 során feltárt temetőrészlet alapján úgy tűnt, hogy az árokkeretes temetkezések zöme rablott, az aknasírok pedig rabolatlanok, ezek csak 1-1 edényt tartalmaztak. Kézenfekvő volt tehát a gondolat, hogy a halmok alá a közösség rangosabb egyéneit temették, a „rendes” sírokba pedig a szegényeket. Az idei év tapasztalatai máris megdöntötték az 56 sír alapján felállított elméletet. A temető északi felén feltárt 12 aknasírból mindössze 2 volt bolygatatlan. Itt volt a korongfibulás sírunk is. Nem biztos tehát, hogy a különböző rítusok mögött társadalmi különbségeket kell keresnünk.
Elsőre változatosnak tűnhetnek a temetkezési formák, hiszen több korszakban csak egyszerű aknasírokkal találkozunk. A szarmatákról mélyebb ismerettel rendelkezők viszont jól tudják, hogy keleti őshazájukban nagy méretű kurgánok alá is temetkeztek, katakombás, padmalyos és diagonális sírokat is használtak. Ehhez képest a Kárpát-medencei temetkezési rítusuk leegyszerűsödött.
Katakombás sír: egy merőlegesen leásott akna egyik oldalfalából induló sírgödörbe temették el a halottat. Sokszor fával vagy kővel választották el a magasabb aknában elhelyezett áldozati állatoktól az elhunytat.
Padmalyos sír: a Kárpát-medencében az avaroknál is ismert temetkezési mód. Mindig az akna hosszanti falából indul a halott számára kivájt gödör.
Diagonális temetkezés: nagy méretű sírgödörbe átlósan helyezik el az elhunytat.
Előzőleg nem erre gondoltam, de a parthus topikban foglalkozunk Csallány Dezsőnek a var-khun páncélzatról két részletben megjelent tanulmányával, ahol szó esik olyan textíliákról és azok maradványairól, melyek a vértezet ún. lamelláit (zsindelyeit) borították (egy finomabb és egy durvább szövésű vászon)
Tavaly ősszel egy nagy kiterjedésű szarmata temető és telep feltárását kezdtük meg Soroksár közelében, ahol számos izgalmas lelet, többek között egy gyönyörű, zománc berakásos ruhakapcsoló tű került elő a sírokból.
A Budapesti Történeti Múzeum a NIF Zrt. megbízásából 2008 októbere óta folytat ásatást a lelőhelyen, a készülő M0-ás autóút nyomvonalán. A több mint 4 hektárnyi felület feltárása várhatóan novemberben fejeződik be. A Kr. u. 3--5. századra keltezhető temető és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A sírokat egy északkelet--délnyugati irányú dombháton találjuk, a telepjelenségeket pedig ettől nyugatra.
(Szarmata név alatt az eurázsiai sztyeppe iráni eredetű törzseit értjük. A Kr. e. 6. századtól évszázadokig uralták a Fekete-tenger vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok a Kr. u. 1. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe, jelenlétük az 5. századig mutatható ki. Pannonia provinciával való kapcsolatukat háborús és békés időszakok váltakozása jellemezte.)
Eddig 77 sírt tártunk fel, több sírjelölési formával találkoztunk. A sírok többségét kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal kerítették, az árokból kikerülő földből valószínűleg a sír fölé kis halmot emeltek. Pár sírt négyszögletű árok vett körül, a harmadik csoportot pedig az aknasírok alkották.
Cseh János
Kelta, szarmata, gepida és avar település maradványai egy nagykunsági lelőhelyen (Kuncsorba – XIV. dűlő)
In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XXX–XXXII (1987–9), 145–60.
PDF
„Fóthi (1998) saw a very close similarity between the Sarmatians of Szentes-Kistőke and the Avar Period population of Szentes-Kaján. She considered the brachycran section within the Avar Period population of the Hungarian Plain of partially Sarmatian origin.”
Sándor Gyula
A nagy méretű, 10 dkg súlyú ruhakapcsoló tű római műhely terméke, mely kereskedelem révén jutott el a Szarmata Barbaricumba. A kör alakú fibula alapon az email számára az öntés során alakították ki a koncentrikus mezőket. Ezt töltötték ki az üvegből kialakított, fémoxiddal színezett zománccal. A római korban leggyakrabban kék, fehér és vörös színt használtak fel. Korongfibulánk két szélső mezőjét ún. millefiori technikával díszítették, a mintákat apró színes üveghuzalok egymás mellé helyezésével állították elő. Párhuzamok alapján a Kr. u. 2-3. század elejére datálható.
Katakombás sír: egy merőlegesen leásott akna egyik oldalfalából induló sírgödörbe temették el a halottat. Sokszor fával vagy kővel választották el a magasabb aknában elhelyezett áldozati állatoktól az elhunytat.
Padmalyos sír: a Kárpát-medencében az avaroknál is ismert temetkezési mód. Mindig az akna hosszanti falából indul a halott számára kivájt gödör.
Diagonális temetkezés: nagy méretű sírgödörbe átlósan helyezik el az elhunytat.
Korom Anita