Egyre több párnak nem szimpatikus, sőt elutasítják mind az egyházi, mind az állami házasság gondolatát. Mert mindkettő tulságosan beavatkozik a pár életébe, és gyámkodni, atyáskodni kíván, és olyan jogszabályokat, törvényeket kíván rájuk erőltetni, amelyeknek szerintük, se értelme, sem létjogosultsága sincs már a XXI. században. Elmondató és leírható, hogy egyik házasságtípusnál sem tekintik felelősségteljes felnőttnek a párt. A megoldás a Magánházasság intézményének bevezetése és széleskörű ismertsége lenne, amelyben a párok saját magukra szabhatnák meg bizonyos legminimálisabban elvárható törvényi keretek között a saját törvényeiket és saját etikai és erkölcsi normáikat.
Nem. Én a házasságról írtam. Nem létezik olyan fogalom, hogy állami házasság, csak olyan létezik, hogy házasság. Ennek van törvényi definíciója, illetve van az élettársi kapcsolatnak is.
Ezek nem kötelezők, hanem választhatók. Ha nektek ez nem kell, akkor egyáltalán nem kötelező ilyen módon törvényesíteni az együttélést. Tényleg nem értem, mi a problémád, mondd már el légyszi.
Mivel mi mindkettőt elutasítjuk, jellemzően az RKAT egyházit és az államit is, ők olyan papírokkaj játszadozhatnak, és ismerhetik el, vagy nem, ami nekik tetszik.
Maradjunk inkább annyiban, hogy elsősorban és sokaknak ma már inkább hagyomány. Mint említettem rokonságomban van olyan akinek az állami esküvő csak hivatali ügyek miatt kellett. A magukra vonatkozóan azt tartják érvényesnek amit templomban hitük szerint tettek.
(2) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.
(3) A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
Mi köze a vallásszabadságnak a házassághoz? Mert semmilyen összefüggést nem látok.
Ellenben házasságnak törvényben előírt alaki követelményei vannak, lsd. még:
"A házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek.
- A házasságkötés nyilvánosan, két tanú jelenlétében, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik. (Rendkívüli körülmény esetében a házasság az anyakönyvvezető hivatalos helyiségén kívül is megköthető.)
- Az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyzi.
A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, egyszersmind igazolniuk kell, hogy házasságkötésük törvényes feltételei fennállnak."
Ez nem szerintem van így, hanem az 1952. évi IV. törvény 2-3. §-a szerint.
Ha saját vallásotokban szabadon gyakorolhatjátok akkor gyakorlatilag annyit szeretnél, hogy ami a vallásod szerint egy elfogadott házasság, azt az állam is fogadja el annak? Továbbá hogy csak közjegyző előtt kelljen hitelesítened?
Ha jól tudom, a történelmi egyházak esküvőjét sem fogadják ma házasságnak, hanem szépen anyakönyvezető előtt az államit is meg kell csinálni. [Emlékeimben él vita arról, hogy törtélnelmi egyházak szeretnék a saját esküvőjüket is elfogadtatni]
Hívő emberek számára máig nyitott az a lehetőség amivel sokan élnek, hogy anyakönyvezetőhöz a kötelező számú tanuval mennek, és az egyházi eskövőre pedig csak később kerül sor.
Rokonságomban is van olyan akinél a templomot 1-2 hónappal megelőzte az anyakönyvvezető, de számukra a házasságuk templomban tet esküjöktől kezdődik.
Gratulálok a türelmedhez. Nekem nem lett volna energiám végigelemezni ezt a hülyeséget.
A legfontosabb, hogy a meglévő törvényi szabályozás megengedő és nem tiltó, ergo mindenkinek megvan a maga lehetősége neki megfelelő formában együttélni bárkivel.
A válaszom az, hogy nagyon sok dolog. A párok túl komolyan veszik, mind a párválasztást, mind a válást és ebből rengeteg a felesleges konfliktus. Rosszak mind az állam, mind a jelenlegi egyházak társadalmi modelljei, amiből tanulni kívánnak. Például a válásnál végig kell járni egy hosszantartó bírósági hercehurcát, amelynek megegyezés esetén nem sok értelme van. Az állami házasság is korlátozza a szexuális szabadságot.
Minden ember olyan komolyan veszi a párkapcsolatot, amilyen komolyan kívánja. Jó esetben erről a két fél előre egyeztet, hogy elkerüljek a menetközben felmerülő problémákat.
Az állami házasság hogyan korlátozza a szexuális szabadságot?
Az egyháziak közül, meg a Római Katolikus szokások hűségesküt követelnek meg, a születendő gyerekek katolikus nevelésére vonatkozóan és az egyház iránt is. A kötelező hűségeskü a megszületendő gyerekekre elfogadhatatlan és csúnya dolog. Sokkal csúnyább, mint a hajdani szocialista párt esküi. Hol marad így az ő leendő saját egyénisége, akarata? A "holtomiglan, holtodiglan" szlogen is a mai világban nem életszerű és természetidegen.
Aki templomban köt házasságot akár Római Katolikusban akár másikban, az ezzel elfogadja az azzal járó szabályokat is, így a hűségesküt és a holtodiglan-holtomiglant. Akinek ez nem tetszik, annak nem kell ott megesküdnie. Ezen kívül a reformátusoknál és evangélikusoknál legjobb tudásom szerint létezik a válás intézménye. A gyerekre vonatkozó eskű, nem azt jelenti hogy annak feltétlenül katolikussá kell válnia, és hinnie kell, hanem hogy megfelelő erkölcsi és hitbéli tudással látják el. A gyermek később döthet afelől, hogy neki ez az egész elavult maszlag nem kell, és nem gyakorlja szülei hitét. Továbbá egyénisége és akarata függvényében választhat magának másik vallást is. Életszerűségről ugyan lehet vitatkozni, viszont a természetidegenség marhaság. Nem egy állatfajtáról ismert a párkapcsolat, méghozzá a holtomiglan, holtodiglan!
A házasság jogilag nem más, mint egy polgárjogi típusszerződés, mely szabályozza elsősorban az ököklést, a születendő gyerekek feletti gyámkodás jogát, egymás képviselhetőségét jogi kérdésekben, és még néhány más dolgot. Másrészt az államnak semmi köze sincs hozzá, hogy ki-kivel szeretné megosztani a vagyonát és ki-kire szeretne örökölni. Miért kellene bármelyik párt is arra kötelezni, hogy csak ezen államilag összeállított típusszerződés keretein belül képzelje el az életét? Miért nem állíthat össze a pár saját magának az államinál esetleg saját magukra sokkal jobban megfelelő ilyen szerződéscsomagot, amelyet miért is ne nevezhetnének el magánházasságnak?
Házassági szerződés nem erre van kitalálva? Az állam által felállított szabályok/törvény pedig azért vannak, hogy ha idővel elválnának a felek, és nem tudnak megegyezni a vagyon és egyéb megosztásban, akkor házassági szerződés híllyán az alapján lehessen ítélkezni. Törvény meglehet előre ismerni, így tudják mit vállalnak.
Miért is nem valódi magánügy a házasság és miért is nem valódi magánügy az egyén világnézete, vallása, erkölcsi, etikai rendszere?
Senkit nem köteleznek semmire, lehet szépen házastársi szerződést kötni, melyben a leírtaktól eltérő vagyon megosztás, gyermekelhelyezés stb szerepel. Ez szinte mind magánügy, azért mind világnézetben mind pedig erkölcsi és etikai rendszerekben bizonyos normákat fogadjon csak el az illető, amennyiben azt ő is elvárja magával kapcsolatban. [Pl olyasmire gondolok, hogy világnézeti, erkölcsi és etikai szabadság címszó alatt, az apukák csak vegyék el lányuk szüzességét az első havi vérzésük után, mert az ő világnézetük ezt úgy diktálja.]
Nagyon sok párt ismerek, akik magánházasságra hajlandóak lennének, de államira, vagy egyházira nem. Magam is 7-8 éve élek együtt a párommal és mindenki házastársaknak tekint bennünket. Természetesen mi magunk is annak tekintjük magunkat. Keresem a magánházasság jogi lehetőségét saját magunk számára is, mert mi sem az állam, sem az egyház fennhatóságát nem ismerjük el ebben a kérdéskörben. Az állam ne atyáskodjon, hanem szolgáljon. Legyen tényleg a köz szolgája.
Házassági szerződésnek mennyire jártatok utána? Esetleg hivatalos élettársi kapcsolatnak, ha jól tudom van valami ilyesmi is már itthon is. [Pont azoknak akik nem akarnak házasodni, de bizonyos jogi védettséget szeretnének, pl örökösödés kapcsán]
Terveimszerint a magánházasság intézményét az államnak is el kell majd fogadnia, hiszen nem tehet mást és ez sokkal pozitívabb kicsengésű és többet is nyújt, mint az élettársi kapcsolat jelző és elnevezés. A magánházasság ügyvéd, vagy közjegyző segítségével történne, írásban, akár a Las Vegas-i mintát követve, vagy sajátos rendszert kialakítva. A válás is ügyvéd, vagy közjegyző segítségével lehetne felbontani és csak vitás esetekben kellene bíróság.
Egyébként szintén legjobb tudásom franciaországban van valami olyasmi amiről te beszélsz, csak azt nem házasságnak hívják, és a jogi státusza is más. Többek között azonos neműek is köthetik, az örökösödést, képviseletet stb.-t szabályoz. Amitől természetesen megfelelő szerződéssel ellehet térni. Las Vegasi házasság is törvényileg szabályozott, és most is csak vitás esetekben avatkozik be váláskor a bíróság. Az más kérdés hogy a válások nagy százaléka vitásan ér végét, de erről nehogy már a jogalkotó tehessen.
Tehát a célom egyértelmű. Állami, egyházi mellett, és nem feltétlenül helyette, teremtődjön meg a magánházasság törvényi lehetősége is. Eggyel több házasságforma, társas együttélési forma közül lehessen választani.
Az, hogy valamit krtitizálok, meg hülyeségen tartom, attól még toleráns vagyok vele. Inkább te nem vagy toleráns, hiszen nem szeretnéd ha lenne magánházasság is az eddigi állami és egyháziak mellett.
Sokan hajlandóak arról megfeledkezni, hogy a toleráns viselkedés sokkal több annál, mint amit a köztudatban annak gondolnak.
A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, szexuális viselkedése, illetve más egyebek iránt. A műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől való megengedett legnagyobb eltérést jelenti. Orvosi szempontból a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük alatta.
Az általános tolerancia szó ellentéte az intolerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget, valakivel, vagy valamilyen, (főleg vallási) nézettel szemben. Orvosi értelemben is használják, itt főképp a gyógyszerekkel való összeférhetetlensége t jelőli.
Az intoleráns is (vallási, politikai, stb) nézetekkel szembeni türelmetlenséget jelentett, ma már inkább ezek teljes elutasítását értjük alatta.
A tolerancia három együtt érvényesülő kritériuma;
- konfliktustűrő képesség, - a jogegyenlőség elfogadása, - az erőszak elutasítása
