Ha mindenkit kizársz a saját hazájából, akkor a végén nem marad senki magyar. Legfeljebb te meg az a hülye Podgornij... ja, bocs, ez egy másik viccből van.
Orbán azt gondolja, hogy a Fidesznek csak ő nyerheti meg a választásokat ha minél több helyre elmegy, így ezzel akár még nem is lett volna probléma (mármint a szándékot illetően). A nagyobb baj az volt, hogy pl. a polgári köröket nem használta fel a Fidesz a szavazási mozgósításra, ami már nagyobb probléma, szintén a szándékot illetően.
Csatlakozási időpontban a két (és fél) év oké, de a két ország átlagosan vett fejlettségi szintjét nézve nagyon nem ül. Elég sokan vagdalták be pl. a magyar és a román GDP-t, azért a különbség nem kevés.
Az erdélyi magyarokat tisztelem, sokukkal jó barátságban vagyok. Ennek ellenére, ha erre a kérdésre kerül a sor, akkor vitába szállok velük. Nekik persze nehezebb, ők másként élték meg. Ezt is.
Én egyébként a saját véleményemet tartom mérvadónak.
Ugyanez a helyzet volt Szlovákiában is, úgy tíz éve. És lám: arról már nem is vitatkozik itt senki, hogy a szlovákok le fognak bennünket előzni (öt éven belül).
Nem vitatom, s ha figyelnéd az ottaniak (pol. és közéleti jelesek+"az utca embere" nyilatkozatait, ők tudják legjobben, hogy ez nem lesz sem gyors, sem egyszerű. De újra kérdem: akkor mi van? Itt a két évnyi előny miben előny?
II.: Mondom, itt is van sz*r bőven, ebben igazad van. De hiába fog Erdély nagyon szépen és gyorsan fejlődni, Románia része a Zsil-völgy, a Duna delta, Ploesti külvárosa, stb., ahol viszont irdatlan elmaradottság van, amivel valamit kezdeniük kell. És az bezony nem lesz sem gyors, sem olcsó, sem egyszerű. Vagy vitatod?
O.K, a "három hét" tényleg marhaság, de ha az itteni kettéosztottságot vesszük alapul, hát vigan bejöhet - s úgy érzem, be is jön - a röhögő harmadik klasszikus jelensége.
Mig itt marja-marcangolja, csócsálja egymást a két tábor, az olyannyira és oly sokak által megvetett, lenézett Románia, benne a magyarországi magyarok által megtagadott erdélyi-romániai magyarokkal szépen elébe kerül Magyarországnak. Mert nekik bizonyitaniuk kell, s meg is fogják tenni.
A világon semmi bajom nincs azokkal az emberekkel, mindössze arra próbáltam kilyukadni, hogy Romániának irdatlan sok időre (és még több Lejre/€-ra) lesz szüksége ahhoz, hogy az ottani viszonyokat gatyába rázza. Ahhoz képest, ami nyomort/elmaradottságot/reménytelenséget/rumlit ott tapasztaltam, bármelyik magyarországi megye maga a paradicsom. Hát, ennyit a "jaj-jaj, Románia három hét múlva leköröz minket!!!" c. marhaságról.
képzeld el, jártam, s tudom, hogy ott is emberek élnek, reménykedők, csak másképp gondolkodnak, mert eddig nem volt okuk-inditékuk változtatni. De tapasztaltam, hogy Erdélyen túl sem esznek embert, láttam a moldvai kolostorokat, s Tichilestiről tudom, hogy ott van Európa egyetlen lepratelepe. S akkor mi van?
Románia sokkal inkább azért röhög rajtunk, mert "sikeresen" nem játszottuk ki a kezünkben lévő ütőkártyát, ami már lehet, hogy soha többé nem adatik meg. T.i. mi már EU-tagok voltunk, mégsem értünk el semmi igazán fontos előrelépést a magyar kisebbség ügyében (autonómia, kultúra, oktatás...) a tagságra epedező Romániánál. Köszönkük ezt meg politikusainknak és a határon túli társainkért aggódó sokmillió magyanak (pl: kettős népszavazás)!
és a hazai nagy szoc-vivmányként felépitett műtelepülések, iparnegyedek, stb.??? Mi lenne, ha előbb határon innen tennél ellenőrző látogatást, mérnél fel honi nyomort és nyomorgókat, aztán példálóznál mással?! Mintha mindez itt már kipipálható-kipipált, felejthető múlt lenne!
Vagy nagyon félreérthetően fogalmazol, vagy nagyon aljas ember vagy. Még nem tudtam eldönteni. Ettől függetlenül lenne néhány észrevételem, amit nem nagyon szoktunk számításba venni: 1.) Nem minden Erdélyország az, ami magyar volt, de most Romániához tartozik. 2.) Nem minden romániai magyar székely. 3.) Tőlem jobbra is, balra is erdélyi magyarok a szomszédaim. Tudják, hogyan szavaztam december 5-én. Sem akkor sem most nem fossnak az arcomba semmit. Megértették, miért szavaztam nemmel és elfogadták az érveimet.
Nézz körbe egy kicsit Havasalföld elmaradottabb vidékein, az 1989 előtt iparvárosként, ma gyakorlatilag nyomornegyedként funkcionáló településeken, aztán a Duna deltába is tehetsz egy utat, Tichilestit ki ne hagyd. Ha ez megvolt, gondold szépen újra a topicnyitó hsz.-edet.
és te mit éreznél a helyében - egy laza másodpercre képzelnéd magad az ő, ott-kitartó bőrébe! De ez túl nehéz, ehhez empátiára is szükség lenne, nem csak hőzöngésre.
