A magyar központi költségvetést, és egészében az államháztartást irányító döntéshozók az elmúlt évtizedek bevált gyakorlata szerint a bevételi oldalt (az állampolgárok terheit) próbálják meg ezúttal is növelni a korábbi fiskális egyensúlytalanság oldására. Mindeközben a sikeres stabilizáció alapja a kiadási oldal szerkezetének, tartalmának tartós átalakítása, ám ezekről ma Magyarországon nincs kialakult elképzelés, sem szakmai konszenzus. Valamint arról sem, hogyan lehetne a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot érdemben javítani, ezáltal is hozzájárulva az államháztartási fegyelem javulásához és a hiány érdemi csökkentéséhez.
Célunk, hogy ez a topic megindítsa ezt a szakmai vitát, közös platformot kínálva különböző érdeklődésű és hátterű szereplőknek. Hosszú távon reméljük, hogy a fórum kinőheti magát akár ilyen jellegű szakmapolitikai döntések társadalmi normakontrolljává is. Várjuk mindazon hozzászólásokat, akik az államháztartási kérdésekhez közgazdsági, jogi, szervezési, intézményi javaslatokat szeretnének fűzni, szigorúan párt, vallás, és egyéb fanatikus meggyőződés semleges alapon. Kérjük, hogy az állításokat és javaslatokat indokolják meg a szerzők, bizonyítva a javaslat költségvetési egyenleget javító hatását. Amennyiben egy-egy vita nagyon speciális szakmai irányba megy el (ilyen lehet pl. a gyógszer-, vagy az energiaár támogatás), akkor arra külön topicot indítunk.
Hát a fogyasztói bizalmi indexekben nem látszik hogy sikerült eladniuk :) Rossz módszer, sikertelenség garantált, senki sem vette be, viszont csináltak + 150 milliárd adósságot. Nem tudom elfogadni pozitív példának.
Próbáltam az adatokat konvertálni Hungáriára, legfeljebb csak a gyenge januári kisker áruforgalmat dobhatta volna meg mintegy fél ezrelékkel az összeg. Inkább a lakosság felé tett gesztusról van szó: egy politikailag összehangolt - demokraták és republikánusok által egyeztetett - intézkedéscsomag keretében ezzel üzentek a polgárnak, hogy ne aggódjon, az illetékesek teszik a dolgukat, megoldják a problémákat.
Már mi is átestünk 93-ig. Aztán jöttek is a bokros teendők. Így 96-2001 során akkorát javultak a makromutatóink, h elég "tartalék" gyűlt össze, h 2002-től szerkezeti átalakításokkal folytatódjon a versenyképességünk javítása. Ma szárnyalnánk szvsz - már csak azért is, mert Mo gazd-i szerkezete alapján (munkaerőpiaci és adóreformok után persze) valszeg az egyik leghaszonélvezőbbje lett volna az euronak.
Én végig azt írtam, h 1 bedőlés lenne a legjobb (2005 végén még nem okozott volna komoly károkat), különben marad hosszú időre a langyos pisi.
Valszeg igazad van abban, h itt csak sokkok után lehet tartósan előrelépni.
Ebben a tanulmányban az van, hogy minden tudásszinten (iskolai végzettség) van egy abszolút lemaradásunk azon túl, hogy relatíve magas az alacsony végzettségűek aránya. Ezzel az teljesítmény-képességgel pedig elég nehéz innovatív termelést folytatni (mint ahogy ebben kimutathatóan lemaradásunk van a térségünkhöz/versenytársainkhoz képest). Ebben a teljesítmény deficites környezetben igen helytálló publicisztikai leírás a következő :
Bár mi magyarok mindenért sírunk, de tenni nem sokat vagyunk hajlandók a magunk javára akkor, ha ez munkával vagy egyéb áldozatvállalással jár. A lemaradás langymeleg dagonyájában szívesebben hentergünk, mint hogy megfogjuk a munka végét, és csináljunk valamit magunkért, gyerekeink és unokáink jövőjéért, vagy legalább hagyjunk másokat tenni ugyanezért
pl. a kismama generáció (25-40) aktivitása Magyarországon jelentősen az OECD átlag alatt van. ezen kívül még két nagyon jól beazonosítható csoport van, ahol nagyon csúnyán kilógunk: az ált. isk. végzetségűek, és a nyj.korhatár közeliek.
ezek azért nem azok a hú de nagy felfedezések, amiket most kell megtenni, régóta ismertek.
és egyáltalán nem cáfolják Duronelly félpublicisztikai írását. lehet, hogy az ízlésednek jobban megfelel egy száraz, strict elemzés, de ettől még nem kell lesöpörni egy ilyen véleményt sem: nem csak a forma számít, a tartalom is. :)
És Duronelly kollega megnézte a kereszttáblákat? Tehát, mondjuk, a 30 éves, középiskolát végzett nők tényleg kisebb valószínűséggel foglalkoztatottak Magyarországon, mint Csehországban? Vagy az 50 éves 8 osztályt végzett inkább rokkantnyugdíjas? Szerintem a kollega gyorsan akart valami okosat mondani, jó vezető módjára, azonban az okok és a következmények szerintem korántsem ennyire egyértelműek. Magyarországon nemcsak a "rossz" szociális rendszer (bár ennek rosszaságáról pl. a Ferge Zsuzsa biztosan mást gondol)a hibás, hanem pl. az is, hogy az oktatási rendszerből még most is tömegével lépnek ki úgy a gyerekek, hogy áruba bocsátható képzettségük nincs. (pl. szakmunkásképzőben tanul 23%, akikből igen nagy valószínűséggel lesznek munkanélküliek)
azért az az 1200 dollár nem nagyon dobja meg a gazdaságot... Az kb. annyi, mintha Magyarországon kapnál 3000 forintot vissza. (átlagbérre vetítve) Másrészt a Ricardo-i ekvivalenciát citálva, a racionális polgár megtakarít a várható későbbi adóemelésre várva... :o))
legalább e fórumon érteni kellene Duró szövegét. nyilván a lustaság nem arról szól, hogy az emberek egytől egyig semmittevők, ez egy publicisztikai fordulat, ami mögött gazdasági megfigyelések állnak. de az igenis látszik, hogy a munkavállalási hajlandóságunk extrém alacsony, és kiépült jópár olyan csatorna (rokkantnyugdíj, szocpol rendszer, szürke gazdaság), amin keresztül ezt a preferenciát a magyar társadalom ki is nyilvánítja.
persze azon lehet vitatkozni, hogy a gyenge gazdasági intézményekhez idomult-e hozzá a racionális magatartás eredményeképp az inaktivitás, vagy eleve az e szempontból gyengécske kulturális értékeink hagytak látványos lenyomatot az intézményeinken. ettől még a tény tény: a mai gyenge gazdasági teljesítményben egyértelműen benne van az alacsony és nem bővülő foglalkoztatottság, az emiatt (is) magas adóteher, az emiatt (is) gyenge költségvetési fegyelem stb.
Azért az látszik, hogy minden visegrádi versenytárs átesett egy depressziós időszakon, szlovákia és csehország 99-2000-ben, a lengyelek 2000 után.
Lehet, hogy egész egyszerűen át kell esni egy ilyen válságon ahhoz, hogy kényszer legyen a fejlődést blokkoló strukturák átalakítására. Lehet, hogy pont az a baj, hogy ez nálunk később következett be hozzájuk képest. Vagyis talán túl jók voltunk az elején.
Egy apró megjegyzés ahhoz, hogy melyik ország hogyan kezeli gazdasági problémáit:
Amerikából hazalátogató barátaim mondták, hogy a recesszió hatására az adóhivatal azon magánszemély adófizetők részére, akik jövedelemadója elérte vagy meghaladta az 1200 USD-t, ezen összeget visszatériti.
Magyarázat: sok millió polgár a visszakapott 1200 dollárját elkölti, ez részben visszaáramlik forgalmi adó formájában a költségvetésbe, növeli a kiskereskedelmi áruforgalmat, ezáltal élénkíti a gazdaságot.
Várom a Pénzügyminisztérium levelét az adóm visszatérítéséről, mert én is szeretném a gazdaságot élénkíteni...
Ha már ilyen szép táblázatot csináltam, akkor pár gondolat róla:
Teknősbéka vs. a nyúl (az elmúlt 10 év adatai alapján - sajnos, csak ez volt fent az EUROSTAT-on)
Az EU15 lassabban fejlődik, ezért lehetséges a konvergencia sok esetben, viszont a fejlődésnek vannak beazonosítatlan korlátai. Az adatok alapján azok fejlődnek a leggyorsabban (Bulgária és Románia), akik a legfejletlenebbek. A többi ország konvergenciájának a magyarázata viszont már nem egyértelmű. Szlovénia lassan növekszik, de tartósan, ezzel tisztességesen konvergál. A csehek nagyon szarok voltak 1998 és 2001 közt, de azóta összeszedték magukat, és hasonlóan a szlovénokhoz, lassan, de biztosan konvergálnak. A szlovákok 2001 óta stabilan nőnek, és ezzel el is hagytak bennünket. Jövőre (várhatóan) 10%-kal nagyobb lesz az egy főre jutó GDP-jük, mint Magyarországnak. Magyarországnak nem az a baja, hogy az emberek hülyék, vagy lusták - ld. Duronelly okoskodását (az adott időszak elején pl. pont a magyar konvergencia volt a leggyorsabb), hanem valami más. 2003-ra belassul a konvergencia, és 2006-7-ben szinte megáll. Ha ebből kellene egy memót írni a Fletónak, biztos, hogy azt írnám: A gazdaságpolitika valamit itt nagyon benézett.
Krz, ebben igazad van, de azért azt az 1 vagy 2000 milliárdot nem lehet szimplán takarékossággal elővarázsolni. Valamit kell pl. azzal a sok emberrel csinálni, akinek se munkája nincs, se megfelelő képessége, egészsége, stb. hogy munkája legyen.
Hát ha a profitexportőrök lázadnak, akkor úgyis mindegy....persze ez előfordulhat.
Az viszont biztos, hogy a felosztó-kirovó rendszer 10 éven belül összeomlik, az egyéni számlás meg azért tovább húzhatja. Fél évszázados időtávon meg bekövetkezhetnek olyan technológiai forradalmak, amelyek alapvetően fogják átrajzolni a képet.
Igazából nem nagyon látok jelenleg olyan megoldást, ami betonbiztos lenne hosszútávon is.
Reform jó lenne, de nem nagyon lesz és akkor a takarékos áht. is valami.
Nyugdíj: 30 % visszavágás irreális. Eü járulék lehetne a nyugdíjból, ami a 13. havi visszavételével egyenértékű. Miért is nincs?
Egyébként ha az elöregedés folytatódik, akkor egyéni számlás rendszerben is bukta van. Ebből a szempontból mindegy, hogy felosztó-kirovó vagy tőkeszámlás. Ha nincs aki termeljen, akkor nincs miből fogyasztani a nyugdíjasnak.
Az eü-ban a tb járulék nem fizetés gond. Miért is léptünk vissza abból, hogy a potyautas nem kap eü ellátást, csak kp-ért? Mindjárt fizetné a tb-t.
Nem reformálni kell, hanem egszerű, ésszerű szabályokat alkalmazni. Lehet reformnak is nevezni ezeket, de minek?
Adóreform. Ez fontos lenne, de nemrég volt már (5 éves). Visszavonva, aztán jövedelmet terhelő adókat megnövelve. Vagyonadó beígérve, kicsit megszavazva a jövőre nézve, visszavonva. Januárra újabb adóreform. Halasztva.
Minek eformokról hadoválni? Hogy addig se kelljen betartani a normális gazdálkodási alapszabályokat? Inkább követeljük meg a takarékos áht-t.
Szerintem az egyéni számla az elkövetkező fél évszázadban olyan drasztikusan növekvő piacokra, mint pl India alapozva életképes lehet. Ja, életképes, csak nem etikus. Persze az etika a pénzpiacokat nem érdekli - de ha a profitexportől országok belázadnak, akkor mi van?
De a föld népessége összességében még mindig elég durván növekszik, tehát a tér meglenne. Szerintem az egyéni számla az elkövetkező fél évszázadban olyan drasztikusan növekvő piacokra, mint pl India alapozva életképes lehet.
Igazából azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha elérjük a globális maximumot, és az egész föld elkezd öregedni.
De ettől még az elöregedés folytatódik, és x év múlva megint ugyanott vagyunk mint most. Át kéne állni az öngondoskodáson alapuló, egyéni számlás, befektetéscentrikus rendszerre. Az elöregedés ugyanúgy fenyegeti az egyéni számlás, befektetés centrikus rendszert, ha nem jobban. Lásd hol csapódik le hitelpiaci turbulencák vesztesége - a végén a hosszú távú tartalékot képező (azaz tényleges pénzt befektető) kisembereken.
A lényeg egyébként az, hogy elöregedő társadalom zsugorodó gazdasággal jár együtt, ami a profitok csökkenése révén megeszi a befektetéseket.
Amíg van tér profitot importálni, addig OK, de ez piramisjáték. Egy idő után nincs honnan profitot importálni, hiába van globalizáció, mert elfogy a "befektetési cél".
Igen, az Euro 2élű fegyver. A ClubMedeket nézve Spain és Gr jobban, viszont It és Pt rosszabbul teljesít, mint korábban és ennek belső struktúrális okai vannak.
