felvetődött ma egy másik topikban a kérdés... kiváncsi vagyok, hogy ki miként gondol vissza Kossuth Lajosra... jogosan vagy jogtalanul cselekedett anno, amikor alkotmányt kért mind nekünk, mind az örökös tartományoknak stb.
sajnos rá kellett jönnöm, hogy kicsit(vagy nagyon) félreérhető lehet a címben szereplő két jelző. Akkor most megpróbálom leírni, hogy én ebben a helyzetben miként gondoltam: -hős: tehát, hogy olyan ember-e Kossuth, akire a mai fiatal is méltán felnézhet, illetve olyan ember volt-e, aki méltán járult hozzá kis hazánk fejlődéséhez(ilyen értelemben: Példa----nwem akhilleuszi hanem odüsszeuszi értelemben talán, bár ez sem adja át)
-vagy egy szimpla kis "randarílozó, akit már a 30-as években fel kellett volna kötni felségárulásért. (Ezt nem szószerint, mindinkább hangulatilag értsd)
szvsz meg akkor lett volna jobb, ha nem iylen türelmes, pontosabban nem vár ki ennyire, hanem már 48 nyarán tárgyalásokat kezdeményez és folytat a nemzetiségekkel, ehelyett csak 49-re csinált úgy tesséklássék valamit.
Megint itt jön be a képbe Teleki László, aki az én személyes kis védencem, na ő erre már a 40es évek elején felhívta figyelmet(mármint a "szabadsághoz" a nemzetiségekkel is ki kell egyeznünk.
A szlovákok - úgy tudom - nagyrészt a magyarokkal tartottak annak idején. Sőt ők még tkp. 1918-ban is lojálisak voltak, de annyira már nem, hogy fegyverrel harcoljanak a csehek ellen.
Igen. Ügyesen megteremtette a nacionalizmus (itt rossz értelemben véve) hazai alapját. Talán ha kicsit türelmesebb a nemzetiségekkel (szlovákok, szerbek, románok, horvátok) másként alakul a szabadságharc is. Talán ....
Hogy hős-e? Sztem nem. Politikus. Hősök háborúban vannak és általában nem érik meg a csata másnapját....
Lázadó: FJ szemszögéből biztosan. Az ő feud. rendszerét akarta kikezdeni. Ebből egyenesen következik a megtorlás. Még ha erre csak orosz segítséggel is volt csak képes.
Ezen kívül szvsz. innentől számítható, hogy a nemzetiségek a magyarok ellenében határozzák meg magukat
Kossuth hibája volt, de csak annyiban, hogy hatalma érdekében nem lépett túl az akkor uralkodó szemléleten. kérdés, hogy egyáltalán megtehette volna.
lenézte az összes nemzetiséget, magyar hegemóniában gondolkodott, de persze ahogy szükség volt a nemzetiségekre is, engedményeket tett. mikor pedig már minden hatalmát elvesztette és az emigrációból okoskodhatott, előállt a duna-konföderációs baromságával...
Nemzeti mítoszokra szükség van, ez volna az összetartás alapja.
ebben én nem hiszek. nemzeti mitoszaink vannak, de összetartást sehol sem látok.
ki kéne próbálni nemzeti mitoszok nélkül...
én a történelmi meg irodalmi mitoszteremtés helyett sokkal inkább pszichológiát oktatnék már általános iskolában is. mert szép és igaz egy Petőfi, egy József Attila vagy egy Ady vers, de egyiküket sem tenném meg példaképnek a kölkök számára.
Nemzeti mítoszokra szükség van, ez volna az összetartás alapja. Nálunk legalább '48 ilyen közös pont, amelyhez a magyar értékek köthetőek. Természetesen később, érett fejjel szerencsés, ha az ember nem csak a feketét és a fehéret látja.
Ilyen szemszögből Kossuthról elég rossz véleménnyel vagyok. Hogy hős, vagy lázadó: szerintem is mindkettő, hiszen külső hatalom ellen küzdött. A módszerével van nagyobb problémám: tipikus hirtelen felkapaszkodott ember, aki fejjel megy a falnak. A reformkorban nagy társadalmi fejlődés zajlott le, és ennek (a nemzettudaton kívül) gyakorlatilag minden eredményét elsöpörte a szabadságharc, ill.a kiegyezésig befagyasztotta a viszonyokat. Ezen kívül szvsz. innentől számítható, hogy a nemzetiségek a magyarok ellenében határozzák meg magukat. A ruszinok kivételével mindegyik a magyarok - és nem az osztrákok - ellen fordult, s ezt én Kossuth nagy hibájának tartom. Trianont azért nem varrnám az ő nyakába, de alakulhatott volna a dolog másképp is talán. Tény, hogy mai napig Kossuth a magyar elnyomás, vérengzés jelképe a környező országokban.
tudod, hogy a kortársai közül hányan tartották Kossuthot vagy akár Mátyást hataloméhes pojácának?
én igazán kártékonynak tartom Orbánt, de a tehetségét sohasem vitattam el, és bizony el tudok képzelni olyan történelmi szituációt, melyben a képességeit a haza érdekében kamatoztathatta volna.
sőt még most is, hogy már nagyon elegem van belőle, elismerem 2002-ig tartó történelmi érdemeit. pedig már 1992 óta ki nem állhatom.
a világ nem fekete és fehér. az ember az mindig ember. a politikus az mindig politikus. a szituációk változnak. miért lenne kevesebb tehetséges politikus ma, mint más időkben?
ha pejorativ értelemben használtad a lázadót, akkor szerintem az idő tájt már egy ok nélkül lázadozó alak volt, nem pedig hős. de a korábbi érdemei miatt ezt elnézem neki.
szvsz általános iskolában elmegy, hogy ezen embereket még "szentként" mutatjuk be, azonban ilyen egyetemi szinten már tényleg nem kéne ennyire gyerekesen bemutatni például ezen illetőket sem.
hát attól függ, kit kérdezünk. Ferenc József szemében nyilván lázadó volt, a magyarok többsége szemében pedig hős.
hogy őszinte legyek, szerintem a jog erre nem ad választ, és ha ad is nem érdekel, mert semmit nem mond a valóságról. empirikus szempontból ez egy lényegtelen kérdés.
amúgy a történelemtanitás nagy hibájának tartom, hogy mitoszépités folyik. ha Szent Istvánt, Mátyást, Kossuthot minden történelmi érdemük mellett, mint gyarló, sokszor aljas eszközöket használó, korrupt politikusokként tanitanák, akkor talán kevésbé nénznénk le más nemzeteket, viszont nem lepődnénk meg annyira mai politikusaink viselt dolgain
nem vagyok egy nagy hadtörténész, de nem tudom elképzelni, hogy az adott világpolitikai konstellációban máshogy is alakulhattak volna az események.
igen, sajnos akkor már nagyon kapkodós volt(ugyebár a detronizációkor, még csak a tavaszi hadjárat elején vagyunk), nem kellene belemenni a hadtöribe, de ha mondjuk nem kinevetgeti magát, hanem Buda ostroma helyett továbbkergetik Komáromtól egészen Bécsig az osztrákot, akkor ma másról is beszélhetnénk.
lázadó és hős nem zárja ki egymást. csak én a lázadót(most, amúgy persze nem így van feltétlenül) pejoratív értelemben használtam. tehát lázadó=illegitimen tevékenykedő
ja és még jön a legitimitás meg a legalitás közötti különbség. tehát lehet, hogy Kossuth kormányzósága legtim volt, de nem volt legális. vagy forditva. de erről Orbánt kéne megkérdezni, mert ebben ő a szakértő:-)
hát ez nagyon nehéz kérdés. én a jogban nagyon nem vagyok járatos, de a jogi érzékem azt súgja, hogy természetesen legitim volt.
az más kérdés, hogy Kossuth politikáját addigra már nem a racionalitás vezérelte, hanem saját hatalmi érdeke, és a trónfosztással, az értelmetlen harc folytatásával nem értek egyet
amúgy szerintem hős volt és lázadó, merthogy a két fogalom nem zárja ki egymást
a külföldi ténykedése vitatható, ezzel szemben az átalakulásban (állami és jogi) nagy és fontos szerepe volt. ezt mindenképpen el kell ismerünk. aztán, hogy mit csinált kinn az más dolog, vagy a kiegyezés is más.
tehát jogos vagy jogtalan volt-e, amikor Debrecenben detronizálták a Habsburg-házat, illetve jogosan cselekedett-e akkor, amikor körbeutazva a világot a magyar gondokról beszélt. illetve jogosan szervezkedett-e III. Napóleonnal, VE-nel az esetleges osztrák-magyar háborúról...
