Mátraalmáson a kocsmáros a túrinform.
A Hegyipatak vendéglőben olcsó az ital, büdös a WC,
de mindenkinek segít eligazodni a szimpatikus kocsmáros.
Húsz perc alatt mi voltunk a harmadikok, akiket útbaigazított.
Mindenkit jól, türelmesen, pontosan.
Nekünk azt mondta menjünk fel a zöld pöttyön Galyatetőre.
Új jelzés, mostanában avatták.
- Egy forráshoz visz fel Galya felé, azután csatlakozik, a szintén odavezető
piros csíkba. (Még a piros háromszögön is felmehetünk, de az nagyon mászós...
Innen indul a kocsma elöl.)
Na a vatta új térképünkön nem szerepel a zöld pötty.
A kocsma elött a főtéren Mátra-térkép.
Táblán, kasirozva-fóliázva. Zöld pötty nélkül.
Irányjező nyilak. Nem utalnak a zöld pöttyre.
Na azért elindultunk a pöttyön.
Nem sokan járják, de a helyenként eldobott szemét jelzi, hogy túraúton vagyunk.
Néha ritkul a jel, de felvisz a hegy derekában lévő Werbőczi forráshoz.
Kiépített forrás. Csövön folyik ki belőle a víz.
Jó lenne tudni iható-e.
Ismerek egy olyan jelet, ami poharat ábrázol.
Ha magában van iható, ha áthúzott nem iható a víz.
Egyébként egy intelligens tájékoztató táblán megtudom, hogy ez a Werböczi
forrás, és a névadó élterajzát, nógrádi kötődéseit is megismerem.
Kényelmes padok, asztal segít uzsonnázni, megpihenni.
Köszönet érte az Egererdő Rt.-nek.
De akkor miért nem írnak valamit arról, hogy mi a helyzet a zöld pöttyel?