Kedves olvtársak. Nem véletlenül itt, a tudományos fórumon nyitom meg ezt a topikot. Szeretném, ha a hozzászólók betartanának bizonyos alapvető emberi, tudományos és érveléstechnikai szabályokat. Enélkül nincs vita. (Aki betartja, az vegye úgy, nem mondtam semmit)
Szóval ugorjunk. A lényeg: van-e annak jele, hogy egy Isten tervezte a Világegyetemet?
Egyetértek veled, az istentagadás is csak szubjektív lehet, és csakis az ember lehet hozzá a referencia.
Egyébként Weinberg ateizmusát szélsőségesnek találom. Szvsz nem lehet állást foglalni a lokális ismereteink alapján. Addig elfogadom az érvelését, hogy a szén jelenléte nem lehet az Univerzum szabályozottságának bizonyítéka. (Egyébként a "szabályozott" jelzőt jobbnak tartom, mint a tervezettet.) Azonban Weinbergnek itt meg kellett volna állni, ha nem akar dogmatikus ateistaként megjelenni. Ő azonban akarja ezt is, amihez szíve joga is van, de ennél nem is több amit mondott.
Ha tervezettnek tűnik az univerzum, akkor azt isten tervezte, ha pedig nem, akkor nincs isten, vagy ha van is - nincs szükség rá...
Lám, lám: szándékosan fékentartott emberi gondolkodásunk csupán ilyen sekély következtetésekre képes.
Arra persze senki sem gondol, hogy Isten és a tervezett/teremtett univerzum között esetleg számos (de legalább egy) lépcsőfok is létezhet, és a tervbe valójában az van leginkább beleégetve, hogy ezek a köztes dolgok semmilyen módon ne kerülhessenek "napvilágra". Így aztán maradjon meg a sok évezredes vita kizárólag az isten léte, illetve nemléte szintjén.
Apró trükkök százai (pl. paranoia mint betegség, Occam borotvája mint "tudományos" gondolkodási elv, stb.) gondoskodnak az univerzumokon kívüli hazugságok továbbéléséről.
Vajon, ha nektek lehetőségetek nyílna Univerzum megvalósítására (pl. számítógépes szimuiláció), akkor ti hogy gondolkodnátok erről? Hagynátok-e lehetőséget teremtményeiteknek az igazság megismerésére?
Ki tudja, talán a nem is távoli jövőben egy ilyen kísérletnek reális esélye is lehet...
De valójában nem éppen egy ilyen durva kísérletnek vagyunk ártatlan szenvedőalanyai?
Dehogy, csak hétvége van. A forumózók többsége szerintem a munkahelyéről ír. Türelem, ez a téma ezerévek óta érdekli az embereket. Jönni fognak, tőbben mint szeretnéd...
"Azért annyit kezdetnek elárulok, nem fogunk megállni a fizikában. Egy másik jó szempont a biológia. De először a csillagászatban szeretném kitárgyalni, hogy "
Nehéz dolgod lesz ha végig akarod vinni. Könnyen megtörténhet, hogy a moderátorok átteszik máshová. Nekem ugyanaz a véleményem mint neked. Ide tartozik. A tudományban a helye.
A véleményemet majd csak később fejtem ki. Csak akkor, ha látom, hogy mások is komolyan veszik a vitát.
Ekkor, mint ateista mondhatnám, használjuk Occam borotváját, azonban tudjuk, ez nem mindig igaz, csupán megtisztít bennünket a felesleges tényezőktől.
Mint tudjuk Isten nem szükséges, de vajon ebből következik-e az, hogy nem is létezik. Stephen William Hawking azt mondja: Ez csak annyit bizonyít, hogy szükségtelen, nem azt, hogy nincs.
Isten fogalmát azon célból vezette be az ember, hogy megmagyarázzon számára érthetetlen dolgokat, ez világos. Akkor mit tegyünk, ha erre nincs szükségünk? Dobjuk el? Pláne, ha Isten semmibe se avatkozik bele, akkor minek van? Mi okból foglalkozzunk vele, ha ő sem teszi ezt meg velünk?
Mint tudjuk, a világon minden természeti törvények által determinált. Ha ki akarunk menni a WC-re, ki akarunk rabolni egy boltot, az mind valamely természeti tényező hatására vezethető vissza. Szerintem olyan, hogy szabad akarat, nem is létezik, mert minden, amit úgymond akarunk valamilyen okra vezethető vissza. Persze van, aki irracionálisan cselekszik, annak természetesen agyára vezethetőek vissza a problémák. Nem azért vagyok ateista, mert ezt akarom, hanem mert így gondolom. Azért gondolom így, mert a gondolkodásom, agyam, és a dolgok aspektusai erre vezettek. Tehát minden cselekvés köthető valamihez.
de az Isten egy másik kategória.
Istent jóformán még rendesen definiálni sem tudtuk, mindenki mást ért alatta. Minden vallásban megtalálható, s ez jórészt abból fakad, hogy egyik vallás sem volt tökéletes, adnia kellett valami hitet az embernek. Ez evolúciós szempontból kedvezett az embernek. Dawkins azt mondja, a vallások csak elmevírusok, Isten is az. De nincs igaza, erre könnyen rájöhet az ember. Legalábbis, hogy az elmélete nem teljes. Nézzük csak meg közelebbről: Attól, hogy Isten egy feltételezés, mi fogja nekünk azt garantálni, hogy nem létezik a valóságban is. Semmi. Ez nem bizonyíték ellene. Az, hogy nem hiszünk benne, az más tészta.
Szóval, abból kell kiindulnunk, hogy Isten egy feltételezés, és semmi több.Ahhoz, hogy tisztán lássuk a dolgokat, ezt elengedhetetlen belátni.
Most már azt is tudjuk, hogy ez nem számít érvnek: nélküle semmi sem magyarázható. Nélküle is mindennek megmagyarázhatónak kell lennie, már elmagyaráztam, miért. Megint csak az agnoszticizmushoz jutottunk. Innentől mindenki azt hisz, amit akar, ez már nem lényeg. De eddig mindenféleképpen el kell jutnia egy egészséges gondolkodású embernek. Ennek belátásához természetesen szükségeltetik egy alapvető műveltségi szint is.
Továbbá, Isten, ha létezik, nem egy kedves "élőlény" az biztos, elég, ha ránézünk a világ jelenlegi állapotára. Gyakorlatilag csak ül a babérjain. El tudunk képzelni egy ilyen lényt. Gyakran hallom ezt: Isten nem megtapasztalható, és a mi világunkon kívül helyezkedik el. De ez már eleve megcáfolja végtelen kiterjedését. Szóval egyik Isten sem ellentmondásos. Számomra az már nem is Isten, akinek nincs végtelen hatalma. Ezt akár már egy rendkívül fejlett idegen lénynek is nevezhetném, amelyeknek a létezése eléggé valószínű.
Rendben van, örülök, hogy tetszik a téma. Először meg kell emészteni a dolgokat, meg belejönni a témába, mert elég húzós lehet a vége felé. Azért annyit kezdetnek elárulok, nem fogunk megállni a fizikában. Egy másik jó szempont a biológia. De először a csillagászatban szeretném kitárgyalni, hogy nincs értelme egy tervezőnek. Ez persze még önmagában nem elég. Lehet, hogy egyszer rábukkanunk a tervező kezenyomára, de ez egyáltalán nem valószínű. A fizikában nem.
Lássunk csak egy kis logikát is.:
Van a Világegyetem. Ki teremtette? (tegyük fel, hogy ennek a kérdésnek van értelme, attól függetlenül, hogy az elkövetkezendőkben ennek cáfolatával ismerkedhetünk meg).
A vallásosak mondhatják erre: Isten.
A probléma ezzel az, hogy ki teremtette Istent? (Ezt a kérdést James Mill, John Stuart Mill apja vetette fel).
Erre a vallásosak válaszolhatják: önmagából való, megteremtette önmagát.
Erre viszont akkor én mondhatom: Az Univerzum is levezethető csupán természeti törvényekből, önmagából.
Ennyit az első ok érvéről. Ha még tovább megyünk, már megtárgyaltuk, hogy Isten nélkül is kialakulhatott az Univerzum, akkor minek Isten?
A vallás váloszalhatja: hogy irányítsa a Világegyetemet. Ez azonban megint nem vezet semmi jóra, mert a természeti törvények ezt megteszik helyette.
Erre mondhatják: de a természeti törvényeket ő teremtette. Ennek megint semmi értelme, mert akkor őt ki teremtette? Eljutottunk az agnoszticizmusig. Semmivel sem egyszerűbb egy Istennel magyaráznunk a dolgokat. Ahogy Peter William Atkins mondta: Isten, durva leegyszerűsítéssel, csak az ismeretlen dolgok magyarázatához kell. Csak az a nagy kérdés: Minek egy teremtő, ha semmit sem csinál? Mondjuk az ember is nevezhető értelmetlennek, mert nélküle is működne a Világegyetem, de az Isten egy másik kategória.
Megkérdezték a véleményemet arról, hogy vajon az univerzumban felfedezhető-e valami jele annak, hogy megtervezték [1]. Nem tudom, lehetséges-e erről egyáltalán beszélni anélkül, hogy legalább valami homályos elképzelésünk lenne arról, miféle tervezőre gondolunk. Bármiféle lehetséges világegyetem magyarázható valamiféle tervező munkájaként. Még egy teljesen kaotikus világegyetem, amelyben egyáltalán nem léteznek törvényszerűségek vagy valamiféle rend, elképzelhető egy idióta tervező műveként.
A kérdés, amely választ érdemel, és talán nem lehetetlen megválaszolni, az, vajon vannak-e jelei annak, hogy az univerzumot egy istenség tervezte, amely többé-kevésbé olyan, mint a hagyományos monoteista vallások istene – nem szükségképpen egy alak a Sixtusi kápolna mennyezetének freskójáról, hanem legalábbis valamiféle személyiség, valamilyen intelligencia, amely létrehozta a világot és különleges figyelmet fordít az életre, különös tekintettel az emberi életre. Úgy gondolom, ez nem az a fajta tervező, amelyre a legtöbben gondolnak. Mondhatják, valami absztraktabbat képzelnek el, a rend és harmónia valamiféle kozmikus szellemét, amint azt Einstein tette. Természetesen ebben teljes szabadságuk van, azonban nem értem, miért használnak olyan szavakat, mint „tervező”, vagy „Isten”, hacsak nem egy defenzív álláspont okán.
Korábban nyilvánvalónak tekintették, hogy a világot valamiféle intelligencia tervezte meg. Mi más tudná magyarázni a tüzet, az esőt, a villámokat és a földrengéseket? Mindenek felett az élőlények csodálatos képességei utalnak arra, hogy a teremtő különös gondot fordított az életre. Ma már e dolgok többségét képesek vagyunk megérteni személytelen törvények által irányított fizikai erők hatásaként. Még nem ismerjük a legalapvetőbb törvényszerűségeket, és nem még tudjuk kiszámítani a már ismert törvényszerűségek összes következményeit sem. Az emberi értelem megértése is rendkívül bonyolult, de ez ugyanez vonatkozik az időjárásra is. Nem tudjuk megjósolni, hogy mához egy hónapra esni fog-e, de ismerjük azokat a törvényszerűségeket, amelyek az esőt létrehozzák, még ha nem is tudjuk a következményeket minden esetben kiszámolni. Semmiképpen nem látom különbözőnek az emberi értelmet, és az időjárást, amelyet az évmilliárdok óta ható személytelen törvények következményeképpen megérteni eléggé reménytelen feladatnak látszik.
Úgy tűnik, nincs kivétel a természeti rendjében, nincsenek csodák. Az a benyomásom, hogy manapság a legtöbb teológus kissé kínosan érzi magát, ha csodákról beszél, de a nagy monoteista vallások csodákról szóló történeteken alapulnak – gondoljunk az égő csipkebokorra, Jézus üres sírjára, vagy az angyalra, aki lediktálta Mohamednek a Koránt –, és e vallások egy része azt tanítja, hogy csodák a mai napig is léteznek. Ezekre a csodákra vonatkozó bizonyítékok lényegesen gyengébbek, mint a hideg fúzió létezésének bizonyítékai, én pedig nem hiszek a hideg fúzióban. Sőt, ma már tudjuk, hogy még az ember is az évmilliókon át történő szaporodás és táplálkozás során kialakuló természetes kiválasztódás eredményei. Úgy gondolom, ha valahol látni kellene egy tervező keze nyomát, annak az alapelvekben, a természet végső törvényeiben, a természeti jelenségeket irányító törvények könyvében kellene jelentkeznie. Még nem ismerjük a legvégső törvényeket, de amennyire képesek vagyunk előre látni, azok is teljesen személytelenek, és az életnek nem jut bennük semmiféle különleges szerep. Nem létezik életerő. Ahogy azt Richard Feynman mondta, ha megvizsgáljuk a világegyetemet és megértjük a törvényeit, „az elgondolás, miszerint minden úgy van elrendezve, mint egy szinpad Isten számára, hogy figyelje az emberiség küzdelmét jó és rossz között, nem tűnik kielégítőnek.”
Igaz, hogy amikor a kvantummechanika még újdonság volt, néhány fizikus azt gondolta, az ember ismét visszakerül a képbe, mivel a kvantummechanika törvényei megszabják, hogyan kell olyan különböző eredmények valószínűségét, amelyet egy emberi megfigyelő észlelhet. Azonban Hugh Everett negyven évvel ezelőtti munkájával kezdődően, a mélyebben gondolkodó fizikusok teljesen objektív módon újra fogalmazták a kvantummechanikát, amelyben az emberi megfigyelő jelenléte minden más hatással egyenértékű módon kerül tárgyalásra. Nem tudom, hogy ez a program teljes sikerrel zárult-e, azonban úgy gondolom, ez meg fog történni.
El kell ismernem, hogy még ha a fizikusok minden lehetséges siker eredményeképpen olyan messzire jutnak, amilyenre csak lehet, és megszületik a végső elmélet, akkor sem lesz minden tekintetben kielégítő képünk a világról, mivel még mindig ott lebeg a kérdés: „miért”? Miért ez az elmélet, miért nem valami más? Például miért írja le a világot a kvantummechanika? A kvantummechanika az egyetlen olyan része a mai fizikának, amely feltehetően érintetlenül megmarad bármilyen jövőbeli elméletben, de logikailag a kvantummechanika nem elkerülhetetlen: el tudok képzelni olyan világegyetemet, amelyet a Newton-féle mechanika kormányoz. Úgy tűnik, létezik tehát egy megfejthetetlen rejtély, amit a tudomány nem lesz képes kiküszöbölni. A megtervezettség vallásos elméleteivel ugyanez a gond. Az ember vagy valamilyen konkrét, meghatározott Istent, egy tervezőt tételez fel, vagy nem. Ha nem, akkor miről is van szó? Ha valamilyen meghatározott „Istent” vagy „tervezőt” tételezünk fel, ha például olyan Istenben hiszünk, aki szeretteljes vagy féltékeny, intelligens vagy szeszélyes, akkor is válaszolni kell a kérdésre: „miért”? Egy bizonyos vallás kijelentheti, hogy a világot ilyen, vagy éppen olyan Isten irányítja, és hitét még bizonyítékokkal is alá igyekezhet támasztani, mégsem fog tudni válaszolni arra, miért éppen úgy van.
Számomra úgy tűnik, ebben a tekintetben a fizika jobb helyzetben van, hogy részben kielégítő választ adjon, mint amilyenben a vallás valaha is lehet, mivel a fizikusok ugyan nem tudják megmondani, miért éppen olyanok a fizika törvényei, mint amilyenek, azt azonban meg tudják majd mondani, hogy miért nem egy kissé különbözőek. Például, senki nem volt képes a kvantummechanikának egy logikailag konzisztens, de csak egy kissé különböző alternatívájával előállni. Ha az ember apró változásokat vezet be a kvantummechanikába, azonnal olyan elmélethez jut, amelyben negatívak a valószínűségek, vagy valami más logikai abszurditás jelentkezik. Ha az ember a kvantummechanikát a relativitáselmélettel házasítja, a logikai sérülékenység csak tovább növekedik. Az ember azt találja, hogy ha az elméletet nem egy bizonyos módon építi fel, azonnal nonszenszre jut: például az okozat megelőzi az okot, vagy végtelen valószínűségek lépnek fel. A vallások ezzel szemben végtelenül rugalmasak, mivel semmi nem akadályozza őket abban, hogy tetszőleges, bármilyen elképzelhető tulajdonságokkal felruházott istenséget találjanak ki.
Amit ma a tudomány alapvető elveiről tudunk, természetesen nem dönti el a kérdést, hogy abban nem lehet jelen egy tervező kezenyoma. Lehetséges, hogy bár az alapelvek nem tesznek explicit kijelentéseket az életre, méginkább az emberi életre vonatkozóan, mindazonáltal mégis úgy lettek megtervezve, hogy az kialakulhasson.
Néhány fizikus azzal érvel, hogy bizonyos természeti állandók látszólag titokzatos módon olyan finoman vannak beállítva, hogy csak egy tervező beavatkozásával magyarázhatók, aki különös gondot fordított az életre. Engem nem győz meg különösebben ez a finomhangolás. Például a finomhangolás leggyakrabban idézett példáinak egyike a szén atommagjának egy bizonyos tulajdonsága. A világegyetem első néhány percében az anyag majdnem teljesen hidrogénből és héliumból állt, az élethez szükséges nehezebb elemek, így a szén, az oxigén és a nitrogén lényegében hiányoztak. A Földön található nehezebb elemek csak sokszáz millió évvel később, a csillagok első generációjánál épültek fel, és lökődtek ki a csillagközi gázba, amelyből végül Naprendszerünk kialakult.
Azon magreakciók sorozatában, amelyek a korai csillagokban létrehozták a nehezebb elemeket, az első lépés rendszerint a szén atommagjának keletkezése három héliumatommagból. Elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy három héliumatommag ütközése alapállapotú szénatomot hoz létre, de tetemes mennyiségű szénatom jöhetne létre a csillagokban, ha a szén atommagjának létezne egy nagyjából 7 MeV (millió elekronvolt) energiájú gerjesztett állapota, azonban (olyan okokból, amelyre később visszatérek) semmi esetre nem magasabb 7,7 Mev energiánál. A szénatommag gerjesztett állapota könnyen létrejöhet a csillagokban három héliumatommagból. Ezután már nem gond a közönséges szén megjelenése, a gerjesztett állapot a sugárzás spontán kibocsátásával alapállapotba kerül, amilyen alakban a Földön előfordul. A szén keletkezésében a kritikus pont a megfelelő energiájú gerjesztett állapot létezése, amely három héliumatommag ütközésekor kialakulhat.
A kísérleti adatokból ismeretes, hogy a szén magjának valóban van egy 7,65 MeV energiájú gerjesztett állapota. Első látásra ez valóban tökéletes egyezésnek tűnik: a gerjesztett állapot energiája mindössze 0,05MeV energiával kisebb a felső határnál, amely kevesebb mint egy százalék. Úgy tűnik tehát, hogy az a természeti állandó, amelytől az atommagok tulajdonságai függenek, nagyon gondosan lett hangolva, hogy az élet létrejöhessen. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk, a természeti állandók behangolása korántsem olyan finom. Először is figyelembe kell vennünk, hogy a szénatommag létrejöttéhez miért van szükség a 7,7 MeV energiát meg nem haladó gerjesztett állapotra. Az ok abban rejlik, hogy a szénatommag valójában egy kétlépéses folyamatban alakul ki: először két héliumatommag egy instabil berilliummagot hoz létre, a berillum 8-as tömegszámú izotópját, amely felbomlása előtt véges valószínűséggel befog egy harmadik héliumatommagot, és gerjesztett szénatommag jön létre, amely aztán lebomlik az alapállapotára. A Be8 atommag és a nyugalomban lévő héliumatommag összenergiája 7,4 MeV a szén alapállapoti energiája felett; ha tehát a szénatom gerjesztett állapotának energiája meghaladná a 7,7 Mev értéket, a Be8 és hélium ütközésénél csak akkor jöhetne létre, ha a magok relatív kinetikus energiája legalább 0,3 MeV lenne, amely rendkívül valószinűtlen a csillagokban tapasztalt hőmérsékleteknél. A dolog kulcsa tehát nem a szénatommag 7,65 MeV energiájú gerjesztett állapotának létezése, hanem a Be8 atommag és a hélium magjának 0,25 MeV energiájú instabil állapota a magok alapállapota felett [2]. Ez az energia 20%-kal kevesebb a kritikus felső határnál, ami már minősíthető kifejezett finomhangolásnak.
A szén szintézisének részleteiből levonható tanulság némileg ellentmondásos. Mindenesetre létezik egy állandó, amelynek értéke figyelemreméltóan a javunkat szolgálja. Ez pedig az üres tér energiasűrűsége, amelyet kozmológiai állandónak is neveznek. Értéke bármekkora lehet, bár az alapelvekből következően nagyon nagy, pozitív vagy negatív érték egyaránt várható. Nagy és pozitív kozmológiai állandó úgy hatna, mint egy, a távolsággal növekvő taszítóerő, amely megakadályozná, hogy az anyag a korai univerzumban összesűrűsödjön, és az első lépése legyen annak a folyamatnak, amely során galaxisok, csillagok, bolygók, továbbá az emberi faj létrejön. Nagy és negatív kozmológiai állandó a távolsággal növekvő vonzóerőt eredményezne; olyan erőt, ami majdnem azonnal megfordítaná a világegyetem tágulási folyamatát, összeroppanást okozna, következésképpen nem hagyna időt az élet kialakulására. A csillagászati megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a kozmológiai állandó valójában igen kicsi, sokkal kisebb, mint az az alapelvekből várható lenne.
Még túl korai arról beszélni, létezik-e valamiféle alapvető elv, amely megmagyarázza, miért ilyen kicsi a kozmológiai állandó. Azonban ha ilyen nem is létezik, a kozmológia legújabb fejleményei magyarázatot kínálhatnak arra, hogy a kozmológiai állandó mért értéke és más fizikai állandók miért kedvezőek az intelligens élet megjelenése számára. André Linde és mások „kaotikus felfúvódás” elméletei szerint a galaxisok milliárdjainak táguló köde, amelyet ősrobbanásnak („Nagy Bumm”) nevezünk, csupán töredéke lehet egy sokkal nagyobb univerzumnak, amelyben a „Nagy Bumm” állandóan megismétlődik, minden alkalommal a természeti állandók más-más értékei mellett.
Ilyen kép esetén, amelyben a világegyetem sok részből áll és mindegyikben mások a természeti állandók, nem nehéz megérteni, hogy ezek az állandók miért vesznek fel az élet kialakulása számára kedvező értékeket. Nagyszámú olyan ősrobbanás létezhet, amelyben nem jöhet létre élet, míg jóval kevesebb esetben az univerzum néhány részében lehetséges az élet létrejötte. Nincs szükség jóindulatú tervező feltételezésére annak magyarázatára, miért vagyunk az univerzumnak éppen abban a részében, ahol az élet lehetséges: az univerzum összes többi részében nincs, aki feltegye ezt a kérdést.[3] Ha bármiféle ilyen általános elmélet igaznak bizonyul, akkor az a megállapítás, miszerint a természet állandóit egy jóságos tervező szabályozta be, lényegében azzel egyenértékű, mintha azt mondanánk: “Hát nem csodálatos, hogy Isten éppen ide teremtett minket a Földre, ahol van víz és levegő, a felületi gravitáció és a hőmérséklet pedig kellemes, nem olyan borzasztó, mint Merkúron vagy a Plútón!” Hát hol máshol alakulhatott volna ki az élet a Naprendszerben, mint a Földön?
Az ehhez hasonló érvelést „antropikusnak” nevezik. Ez néha nem más, mint annak megállapítása (minden további magyarázat nélkül), hogy a természet törvényei azért olyanok, amilyenek, hogy mi létezhessünk. Ez számomra nem több, mint misztikus halandzsa. Másrészről, ha valóban rengeteg világ létezik, amelyekben az állandók értékei mások, akkor az antropikus magyarázat arra vonatkozóan, hogy a mi világunkban miért létezik élet, trivialitássá válik, mint ahogy az is, hogy miért a Földön élünk és nem a Merkúron vagy a Plútón. A kozmológiai állandó tényleges értéke, amelyet távoli szupernóvák mozgásának megfigyeléséből határoztak meg, olyan, mint amit ilyen érvek alapján várhatunk: elegendően kicsi ahhoz, hogy ne nagyon akadályozza a galaxisok kialakulását. Még nem tudunk azonban eleget a fizikából, hogy megmondjuk, vajon vannak-e más részei a világegyetemnek, ahol a természeti állandók értékei valóban különbözőek. Ez nem reménytelen kérdés; ha majd többet fogunk tudni a gravitáció kvantumelméletéről, mint jelenleg, képesek leszünk megválaszolni.
A jóságos tervező létének bizonyítéka az lehetne, ha az élet jobb volna, mint az más alapon várható. Ennek megítéléséhez gondoljunk arra, hogy az élvezetre való képesség kialakulhatott a természetes kiválasztódás során, mint ösztönzés az állatok számára, melynek táplálkozniuk és szaporodniuk kell, hogy továbbadhassák génjeiket. Csak kevéssé valószínű, hogy a természetes kiválasztódás egyes bolygókon olyan állatokat hozott volna létre, amelyek eléggé szerencsések ahhoz, hogy képesek legyenek a szórakozásra, a tudomány művelésére, valamint az absztrakt gondolkodásra, de a mi elképzelésünk az evolúcióról eléggé elfogult amiatt, hogy csupán az ilyen szerencsés esetekben létezhet valaki, aki a kozmikus tervezésről elmélkedik. A csillagászok ezt szelekciós effektusnak nevezik.
A világegyetem nagyon nagy, talán végtelen nagy, ezért nem meglepő, hogy óriási számú bolygón nem létezhet intelligens élet, még többön az életnek semmiféle formája sem, és csupán egy elhanyagolható töredékén lehetnek élőlények, akik képesek a világegyetemről gondolkodni, mint ahogy azt mi tesszük. Egy újságíró, aki lottónyertesekkel készít interjúkat, hajlamos azt érezni, hogy valami különleges isteni gondviselés segítette őket, de nem szabad elfeledkezni a lényegesen nagyobb számú olyan játékosról, akiket azért nem keresett fel, mert nem nyertek. Ezért annak megítélésében, hogy az életünk bizonyítéka-e a jóságos tervező létének, nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy az életünk jobb-e, mint ami várható lenne a puszta természetes kiválasztódás eredményeképpen, hanem azt az elfogultságot is figyelembe kell vennünk, hogy mi magunk gondolkodunk a problémáról. Ez olyan kérdés, amire mindekinek saját magának kell megtalálnia a választ. Az a tény, hogy valaki fizikus, nem nagy segítség ilyen esetben, ezért csupán saját nevemben beszélhetek. Életem figyelemreméltóan boldog volt, talán az emberi boldogság 99.99%-a feletti tartományában, mégis végig kellett néznem, hogy anyám nagy fájdalmak között hal meg rákban, apám személyiségét elpusztította az Alzheimer-kór, másod- és harmad-unokatestvéreim egész csapatát pedig a holokauszt során gyilkolták meg. A jóságos tervezőre mutató jelek tehát eléggé jól el vannak rejtve. A gonoszság és szegénység széleskörű elterjedtsége mindíg is zavarta azokat, akik egy jóindulatú és mindeható istenben hittek. Esetenként azzal mentik fel Istent, hogy a szabad akaratra hivatkoznak. Milton Az elveszett paradicsomban a következő érvelést tulajdonítja Istennek:
Szabadnak teremtettem őket, ezért szabadnak is kell maradniuk Amíg megvalósítják magukat: különben meg kell változtatnom Természetüket, és visszavonni nagy fokát az öröknek és változtathatatlannak, amely létrehozta Szabadságukat: ők maguk okozták bukásukat.
Kicsit igazságtalan rokonaimmal szemben, hogy meggyilkolásuk fő oka a németek szabad akaratának gyakorlása volt, de ettől eltekintve hogyan egyeztethető össze a szabad akarat a rákbetegséggel? A daganat szabad akaratának jóvoltából?
A kérdések, amelyekkel itt felkérésre foglalkozom, sokaknak bizonyára borzasztóan ódivatúnak tűnnek. A William Paley angol teológus által felvetett „tervezésből adódó érvek” ma már egyáltalán nem foglalkoztatják az embereket. A vallás presztizse manapság inkább erkölcsi befolyásából, mint a természetben tapasztalható jelenségek magyarázatából táplálkozik. Ezzel szemben el kell ismernem, hogy bár jómagam nem hiszek a kozmikus tervezés létezésében, azért veszem a fáradságot, hogy vitatkozzak vele, mert úgy gondolom, hogy mindent egybevéve a vallás morális befolyása iszonyatosan nagy lehet.
Gerald Fried rajza (Skeptical Inquirer)
Ez túlságosan nagy dolog ahhoz, hogy itt részleteiben megtárgyaljuk. Egyrészt számtalan példát tudnék fehozni arra, hogy mennyi kárt okozott a vallási fanatizmus a pogromok, a keresztes háborúk és dzsihádok hosszú története folyamán. A XX. században volt egy mozlim fanatikus, aki megölte Szadatot, egy zsidó, aki megölte Rabint, és egy hindu, aki megölte Gandhit. Ugyan senki nem mondaná, hogy Hitler keresztény fanatikus volt, azonban nehéz elképzelni, hogy a nácizmus olyan formát öltött volna, amilyet megismertünk, a keresztény antiszemitizmus által szolgáltatott alapok nélkül. Másrészt a vallás hívei is számtalan példát hozhatnának fel arra, hogy mennyi jó köszönhető a vallásnak. Például a kiváló fizikus, Freeman Dyson Imagined Worlds című új könyvében a vallásos hit szerepét hangsúlyozza a rabszolgaság megszüntetésében. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni. Nem azért, hogy mindössze egyetlen példával bármit is bizonyítsak, csupán annak illusztrálására, mit is gondolok a vallás erkölcsi befolyásáról.
Kétségtelen tény, hogy a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem elleni kampányt nagyban erősítették a hithű keresztények erőfeszítései Angliában, köztük William Wilberforce evangélikus hívő, Amerikában pedig William Ellery Channing unitárius lelkész. Azonban a kereszténység, mint a nagy világvallások egyike, századokig kényelmesen együtt élt a rabszolgasággal, és azt az Újszövetség is támogatta. Miben különbözött akkor a rabszolgaságot ellenző Wilberforce és Channing? Nem fedeztek fel semmiféle új szent szöveget, és sem Wilberforce-nak, sem Channingnek nem volt semmiféle természetfeletti látomása. A XVIII. században inkább a széles körben elterjedt racionalizmus és emberszeretet vezetett másokat – köztük csak Adam Smith, Jeremy Bentham és Richard Brinsley Sheridan nevét említem –, hogy ellenezzék a rabszolgaságot olyan okok alapján, amelyeknek semmi köze nem volt a valláshoz. Lord Mansfield, akinek híres döntése a Somerset űgyben véget vetett a rabszolgaságnak Angliában (a gyarmatokon azért nem!) , nem volt több konvencionális vallásosságnál, és indokolása sem tartalmazott semmiféle vallási érvet. Bár Wilberforce volt a kezdeményezője 1790-ben a rabszolgakereskedelem elleni kampánynak, a mozgalmat hatékonyan támogatták a parlamentben is, például Fox és Pitt, akik egyáltalán nem jámborságukról voltak közismertek. Amennyire meg tudom állapítani, a vallás sokkal több hasznot húzott az idők szelleméből, mint fordítva.
Ahol a vallásnak valóban befolyása volt, ott inkább támogatta, mint ellenezte a rabszolgaságot. A parlamentben a Szentírásból vett idézetekkel védték a rabszolgakereskedelmet. Frederick Douglas említi visszaemlékezéseiben, milyen sokat romlott a helyzete, amikor gazdája olyan vallásra tért át, amely a rabszolgaságot Hám gyerekeinek megbüntetésével indokolta meg. Mark Twain az anyját igazán jóságos személynek írta le, aki jó szívével még a Sátánon is sajnálkozott, de mégsem volt semmi fenntartása a raszolgasággal szemben, mivel a háború előtti Missouriban soha nem hallott azt elitélő prédikációt, inkább számtalan olyat, amely a rabszolgaságot Isten akaratának minősítette. Vallással vagy anélkül, a jó emberek jól viselkednek, a rossz emberek pedig gonoszak: ahhoz, hogy jó emberek gonoszságot kövessenek el, vallásra van szükség.
Az American Association for the Advancement of Scienec e-mail üzenetéből tudom, hogy jelen konferencia célja a tudomány és vallás közötti konstruktív párbeszéd. Jómagam támogatom a párbeszédet a tudomány és vallás között, de semmiképpen nem konstruktívat. A tudomány egyik kiemelkedő eredményének tartom, hogy intelligens emberek számára, ha nem is tette lehetetlenné a vallásosságot, legalább lehetővé tette, hogy ne legyenek vallásosak. Ettől az eredménytől nem szabad visszahátrálnunk!
Jegyzetek [1] Jelen cikk alapja az AAAS Washington D.C.-ben 1999 áprilisában szervezett Konferencia a kozmikus tervezésről rendezvényén elhangzott előadás. [2] Ezt egy 1989-es cikkben M. Livio, D. Hollowell, A. Weiss és J.W. Tiuran mutatta meg (“The anthropic significance of the existence of an excite state of 12C”, Nature, vol. 340, no. 6231, 1989. július 27.) Ők végezték el az idézett számításokat a 7,7 MeV maximális energiájú gerjesztett állapotára vonatkozóan, amely felett a csillagokban már csak elhanyagolható mennysiésű szén keletkezhet. [3] Ugyanehhez a következtetéshez juthatunk el sokkal árnyaltabb módon, ha a kavntummechanikát a világegyetemre alkalmazzuk. A korábbi munkák újra-értelmezésével Stephen Hawking és Sidney Coleman megmutatta, hogyan vezetnek a kvantummechanikai effektusok felhasadáshoz az univerzum történetében (pontosabban abban, amit az univerzum hullámfüggvényének neveznek) nagyszámú különböző lehetőségre, amely lehetőségek mindegyike különböző természeti állandóknak felel meg. L. Sidney Coleman, „Black Holes as Red Herrings: Topological fluctuations and the loss of quantum coherence”, Nuclear Physics B307 (1988) 867.
Steven Weinberg at Harvard University
Born
3 May 1933
Institution
MIT, Harvard, Texas
Alma Mater
Cornell, Princeton
Doctoral Advisor
Sam Treiman
Known for
Unification of Electromagnetism and the Weak Force
Notable Prizes
Nobel Prize in Physics (1979)
Religion
Non-observant Jewish, Atheist
Steven Weinberg (born May 3, 1933) is an American physicist. He was awarded the 1979 Nobel Prize in Physics (with colleagues Abdus Salam and Sheldon Glashow) for combining electromagnetism and the weak force into the electroweak force.
Weinberg graduated from Bronx High School of Science in 1950, and received his Bachelor's degree from Cornell University in 1954, living at the Cornell branch of Telluride Association, and his Ph.D. in Physics from Princeton University in 1957, studying under Sam Treiman. He is currently a professor of physics and astronomy at the University of Texas at Austin. In 2002 Weinberg received an honorary D.Sc. from Bates College.
Besides his scientific research, Steven Weinberg has been a prominent public spokesman for science, testifying before Congress in support of the Superconducting Super Collider, writing articles for the New York Review of Books, and giving various lectures on the larger meaning of science. His books on science written for the public combine the typical scientific popularization with what is traditionally considered history, philosophy of science and atheism.
Weinberg is also known for his support of Israel. While this is not extraordinary in itself, he does support Israel from a liberal point of view. He wrote an essay titled "Zionism and Its Cultural Adversaries" which explains his views on the issue.
His views on religion were expressed in a speech from 1999 in Washington, D.C.: " Religion is an insult to human dignity. With or without it you would have good people doing good things and evil people doing evil things. But for good people to do evil things, that takes religion. "
[edit]
Articles by Steven Weinberg
A Designer Universe? discussing the possibility of the 'intelligent design' of the universe. Based on a talk given in April 1999 at the Conference on Cosmic Design of the American Association for the Advancement of Science in Washington, D.C.
[edit]
Bibliography
Gravitation and Cosmology: Principles and Applications of the General Theory of Relativity (1972)
The First Three Minutes: A Modern View of the Origin of the Universe (1977, updated with new afterword in 1993, ISBN 0-465-02437-8)
The Discovery of Subatomic Particles (1983)
Elementary Particles and the Laws of Physics: The 1986 Dirac Memorial Lectures (1987; with Richard Feynman)
Dreams of a Final Theory: The Scientist's Search for the Ultimate Laws of Nature (1993)
Quantum Theory of Fields (three volumes: 1995, 1996, 2003)
Facing Up: Science and its Cultural Adversaries (2001)
Glory and Terror: The Coming Nuclear Danger (2004, NYRB)
Facing Up: Science and Its Cultural Adversaries (2003, HUP)
[edit]
External links
[1] Publications on ArXiv
Short biography (w/ photo)
His articles in the New York Review of Books
Comments on his electroweak contributions
The Atheism Tapes, program 2 - the transcript of an extended interview with Steven Weinberg for the Jonathan Miller BBC TV series The Atheism Tapes.
Wikiquote has a collection of quotations related to:
Elsőnek talán úgy érzem, egy fizikust kellene "megkérdeznünk", méghozzá nem is akárkit: Steven Weinberget, aki az elektrogyenge magerő felfedezésével, további két híres tudóssal megosztva kapta a fizikai Nobel-díjat. Elsőnek szeretnék egy kis angol nyelvű ismertetőt adni róla, majd egy előadásából idéznék tőle, nevezetesen: a Megtervezett Univerzum címűből.
