Szeretném, ha ezen a topicon összegyűjtenénk néhány olyan dolgot, ami nem szokványos módon közelíti meg a depresszió kérdést... mindenre kíváncsi vagyok, ami első hallásra nem túl meggyőző,... de soha nem vizsgáljuk meg közelebbről... olyan gyógymódokról is szívesen hallanék amik a mindennapi gyakorlatban működnek,-- és akármilyen mértékben csökkentik a depresszió tüneteit. Természetesen pszichiáterekről, gyógyszerekről... pszichológusokról is írhattok ha nektek az segített, de elsősorban a tesztelésre váró, vagy a kevésbé köztudatban lévő módszerekről szól a fórum... mint pl. kineziológia,... meditáció, ... fényterápia,.. hangterápia, jóga,...akármi!!! csak gyógyulásról szóljon.
Én is úgy gondoltam, hogy házhoz kéne jönnie. Fel is hívtam, de közben elkezdett hatni a Contramal, így végül én mentem át hozzá a szomszéd faluba, ahol éppen rendelt. Adott beutalót hasi UH-ra, de közben megint leüvöltötte a fejemet, amiért "nem tudok kommunikálni az orvosokkal". Meg mondta, hogy diétázzak, de hogy ezen mit ért, azt már nem, de erre már rá se kérdeztem, mert elkapott az a fajta hisztiroham, amikor csak belélegezni tudok, ki nem. Mutogattam neki az ujjammal a torkomra, erre azt mondta, menjek ki, és vegyek nagy levegőt. De már van ötletem, hogyan keressek másik háziorvost. A kórházban azért nem kérdeztem meg, amiket mondasz, mert nem bírtam beszélni. Annyira görcsölt a jobb oldalam, hogy nem bírtam rendesen levegőt venni, csak egész pici pihegésekre tellt. A beutalómon a Dg. epehólyag betegség (én is erre gyanakszom most már), de azt hiszem, vese is elképzelhető, mert a 2005-2006-os télen elég sokat fagyoskodtam. Még az is lehet, hogy a derekam se a porckorongműtéttől fáj olyan sokat. Úgyhogy az UH-n majd fogom kérni, hogy nézzék meg azt is. Epére még sohasem vizsgáltak. Retekből csak a lé a jó? Az egész retek nem?
Állj, ha nagyon rosszul vagy, a háziorvosnak nem házhoz is kell mennie?! Sztem érdemes mégiscsakcsak felhívni, pláne, ha nem döntöd el előre, h mit fog mondani.
Bent a kórházban miért nem kérdezted meg a dokiktól, amikor a receptet adták, h akkor tkp. mi bajod is van, h ennyire rá is ér, hiába fáj nagyon?
Epekőelmulasztás: a retek leve oldja az epekövet, de nemtom, menynit kell inni belőle. És minden keserű tea is segíthet. De jó lenne előszöris legalább egy ultrahang, h egyáltalán mi van pontosan, h pl. a zsírral mennyire kell vigyázni, mert elindulhat a kő és esetleg elég nagy, h elzárjon ott mindenféle utakat. Mikor vizsgáltak emiatt utoljára?
Ja, most kapcsolok, hogy biztosan a tüdőfolt-dologra gondolsz. Hát arról már szinte meg is feledkeztem. 29-én kell majd mennem CT-re. Ha nem terelné el a figyelmemet ez a szemét epedolog, akkor addigra talán agykontrollal rendbe is szedhetném magam. De most mondd meg, hogy a csudába hagyjam abba pl. a cigit, ha tegnap dél óta bármit is eszek, viszontlátom? A cigi meg legalább egy kicsit elnyomja az éhséget.
Alimami, ez most nem depi, hanem egy számomra egyenlőre megoldatlan helyzet. Kórházba nem mehetek, mert nem tudom kire bízni az állatokat. Mégpedig azért nem, mert az egyik kutyám ebből a szempontból problémás. (Valójában a lányom kutyája volt, csak rámsózta, most meg már őt is morogja.)
1001: Alimami nem ijesztgetni akar, hanem segíteni. De azért köszi, hogy a védelmedbe vettél.
Visszatekintve a tegnapra, nekem az a legelképesztőbb, hogy ott vagyok a megyei kórház területén, rámjön egy nagyon erős epehólyaggörcs (amiről persze én nem tudom még akkor, hogy az), és erre nem kivizsgálnak, vagy adnak gyorsan valamit, hanem a kezembe nyomnak egy receptet, hogy menjek és hazafelé váltsam ki. Úgy jöttem haza, hogy alig kaptam levegőt, beszélni se bírtam nyilván, csak bőgni, de senki meg nem kérdezte ám, hogy kell-e orvos, csak félrehúzódtak, meg másfelé néztek, szerintem azt gondolták, hogy biztosan részeg vagyok, és végül itthon a neten bogarásztam ki, hogy mi is a bajom. Ez meg megint eléggé ijesztő gondolat: hogy simán hagynának meghalni a buszon, vagy akárhol. Egyébként most is szarul vagyok ám, ötpercenként hányok, közben meg kelnek a csibéim a kotlós alatt, itt a sok kutya, macska, tyúkok, a lányom innen 150 km-re, kikapcsolt telefonnal, mert fáradt és aludni akar, az orvos meg majd csak délután kettőtől rendel, itt fog elhajtani a kapum előtt, de ha felhívom, biztos vagyok benne, hogy nem fog útközben megállni és bejönni hozzám, hanem azt mondja majd, hogy menjek be a rendelésre (30 perc séta + kitudja, mennyi várakozás), ráadásul péntek van... Serdülőkorom óta, ha stresszhelyzetbe kerültem, akkor többnyire epeömlésbe folytottam a bánatomat, de eddig ez gyomorgörccsel és hasmenéssel járt. Mostanra, a netes cikkek alapján gondolom, kövem is lett, és ez okozza ezt a hülye lapockafájdalmat. A szóhasználatomban is mindig ott van a görcs szó: ha valamitől előre félek, akkor úgy szoktam mondani, hogy görcsölök miatta. De erről most sürgősen le kell szoknom. Meg ki kell találnom, hogy az eddigi tojásalapú kajám helyett mi a jófene legyen ezután. Egyáltalán, el lehet oszlatni epekövet házi ön-kuruzslással?
Miért állsz te folyton ilyen negatívan ehhez a Sárkánylányhoz??? Miért nem bízol benne???? Miért aggódsz, mintha istentudja, milyen nagy baja lenne, és képtelen lenne megbírkózni vele???? Miből akarod te meggyógyítani????
Van neki két szép lába, ma is eljutott a városba, és még a humora is megmaradt.
Igen, benne van egy állapotban, de ez folyamatosan változik is. Tök jól gyűri az ipart, te meg folyton ijesztgeted itt...
Hű, ez a bébiszív-sztori nagyon durva, na az ilyeneket azért szívesen megleckéztetném néha...
A maszek doki bácsi viszont nagyon belopta magát a szívembe, egy tüneményes idős bácsika volt, és még ahogy ezt elmondta is, érződött, h mondaná ő, ha tudná, mit. Elmondta az esélyeket, lehetőségeket, és ffiasan, h vjában maga sem tudja.
Viszont: nem intézett el tíz perc alatt, mint az sztk-ban. Egy hétig jártam hozzá minden nap suli után (órákra), és adott rám külonféle szemüvegeket, miközben másokkal dolgozott, és küldött sétálni az udvarra, meg olvastatott, h melyikben hogy érzem magam, és jött újra meg újra, h hogy vagyok, és igazított. De az egy hét után összerakott egy olyan szemüveget, amit vmi 4 hónapig csináltak (dioptria+cilinder+prizma), de attól nem szédültem, nem fájt a szemem, nem fájt a fejem, és még láttam is vele. És elmondta, h igazából majd csak a kontaktlencse segít, de nehogy elsiessem, csak húszévesen csináltassam meg, h nyugodtan fejlődhessen a szemem. Mindig mindent szépen, kedvesen elmagyarázott.
Hat igen, a talalas nem mindegy. En is tisztaban vagyok vele, hogy ha odemasodas lep fel, akkor irany a doki... elolvastam, de akivel beszletem attol nem ezt vartam, mint fo intelem. Ha azt mondom, hogy viszket a labam, akkor miert kell engem odemaval korhazba kuldeni? :DD Ez igy vicces, de eppen ilyen iranyu zavar van az agyamban, hat kell ez nekem? Irtam is vissza anyamnak, hogy egyelore csak a lafejemnel az ujjam tovei viszketnek, szoval maradjunk meg ennel :D Amugy most nem is viszket. Asszem :)
azert a te sztorid sem semmi :( meg errol eszembe jut, hogy mikor a nagyobbikom szuletett es 5 naposan mentunk volna haza, a korhaz folyosolyan az osszes bennfekvo kismama elott mondta el a doki a vizit erdemneyeit, es ott tan szo szerint is ezt mondta: rossz hireim vannak anyuka, a babajanak baj van a szivevel... na kesz, ez is olyan empatikus volt, az ember mindjart tancra perdul oromeben, nem? aramlasi zorej volt vegulis... semmi egyeb, meg csak benovendo lukacska sem, semmi. De abban a percben azert asszem atertelekodott bennem is egy egesz elet.
Azért én is elbőgtem magam 15évesen, mikor az sztk-ban rossz szemüveget adtak, és a maszek doki azt mondta utána, h ettől úgy elkezdett romlani a szemem, h nem tudja, hol fog megállni, és én végigbőgtem egy estét, h esetleg megvakulok. (Vmi hatalmas mázlival végül megállt 4-nél, de ez télleg csodaszámba ment, és még ez is durva volt a 0,5-1 után...)
amugy megjegyzem, akivel eddig a dologrol beszeltem (anyam meg emberem ) mindnek sikerult meg odatenni egy olyan kis lapattal, amitol megint kibillentem az egyensulyombol. Majd maskor hozzad jovok, mert te nem mondasz csunyakat. Jobb ha viccesnek talalnak (valahol azert en is ezt az egeszet, ez a tipikus bolhabol elefant) mint ha jonnek a negativ lehetosegekkel :)
Na pont ezt mondta az ater az emberemnek a szunyogra :DD Ha latta volna a szunyogot es biztos lett volna benne, hogy az volt, akkor nem lenne para... igy, hogy a szunyog szoren szalan eltunt, o meg meg nem teljesen kiegyensulyozott alapotaban volt, a szunyog hianya inditotta be nala a parazast es kepzelt bele mindent. Doki szerint normalis... persze aki jo van annak esze agaban nincs belehalni a szunyogcsipesbe meg a labviszketesbe sem :DD Basszus, es meg nekem is rohelyesen hangzik igy leirva, de ebbol ket dolgot szurtem le, valahol az ertelmesebbik enem meg mindig jol teljesit, masreszt osszeillo par vagyunk az emberrel, hogy ilyenekbe eljuk bele magunkat :DD Megjegyzem, mikor o a szunyoggal jott csak azert nem mutattam mennyire vicces a dolog, mert tenyleg igen szarul volt akkoriban, de irto komikus volt... valoszinu ilyesmi lehetek en most a nem is lathato labpirosodasommal es viszketesemmel :DD (mar nem latszik, a pirossag, de volt ketszer mar :DD)
Áááá, nem gondolnám, h hipochonder lennék, de ha vmiről nem tudom tutira, h mi az és mitől van, és hogyan fog elmúlni, én is elkezdek gondolkodni, bár ebbe ritkán szoktam belehalni :-)
Na de ebben az az izgi, hogy mikor o parazott akkor en vilagosan lattam, hogy semmi baja. Nala egy szunyogcsipes volt a konkret ok, hat komolyan mondom kis hijan beleelte magat, hogy az vegzetes :DD Es en tudtam, hogy nem... most ha probalom a jozanabbik enemet hasznalni (skizoid, ok :D) akkor tudom, hogy boven tulparaztam ezt a szart ma, de a betegebbik felem meg erolkodik meg... nem mondom, hogy o gyoz, mert azert nem, de harcban allnak, es az szar :DD Hatha csak a betegsegtol van es ebbol is kigypgyulok... azert ez a para nekem ujdonsag es nem is szivesen hordanam magammal :)
Hat a gyogyszerallergia tuneteibol tuti meg hianyzik ez-az, de ossze ne irjuk, inkabb megprobalom kialudni magam elotte :)) meg valami dracenaehoz hasonlo agymosast igyexem majd tartani, es holnap frissen es uden ebredni. Mert hat vegulis pont azert jarom ezt az utat, elejen a maceras resszel, hogy ettol a paramaniatol megszabduljak, mert ez hozadek, en korabban nem voltam hipochonder :) Amugy ez eltanulhato felnott korban is? csak mert az emberem az :DD
Hát nehogymán ne is élvezd ki a piros viszketős pöttyeidet, meg a velük járó figyelmet :-) Te is élvezed, h sztorizhatsz, mi is élvezzük a sztorikat, Te is élvezed, h élvezzük, mi is élvezzük, h élvezed, h élvezzük, akkor tkp minden jól van, verdad? :-)
de tulkeppen en is, mert a jozan eszem tudja, hogy piszok jo eselyem van ra, hogy ez egy kezdeti mellektunet es elmulik... de ez a sztori eppen nem a jozan eszemrol szol :)
Dehogynem eszement: most nézd meg milyen természetesnek veszi, h besétál a városba, csak h rosszul lehessen, és az eszébe se jut, h másnak se kedve, se lába elég, h városba menjen... Ami pozitív, az pozitív, akkor is, ha nem különleges és megvan mindig.
Biztos hallottátok már a mondást, h "panaszkodtam Istenek, h nincs cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek nem volt lába" -vagy vmi iylesmi.
Szal Dracaena, bent voltál a városban, túlélted, pirospont, és most a pirospontodért sajnáljunk?! :-)
milyen jo, hogy van egy ilyen technikad, majd igyexem valami hasonlot en is kezdeni magammal. remelm holnapra mulik ez az ize es nem kell visszahivni a dokit, ahogy mondta.
Azt hiszem, most mindkettőnknek nagyon gyorsan ki kéne pucolnunk a fejünkből az elképzelt betegséget, nehogy ottragadjon a tudatalattinkban, és összehozzuk magunknak. Én egyébként totál beijedtem, elsirattam magam, meg ahogy ilyenkor illik. Most nem győzöm mondogatni az agykontrollos "töröld, töröl"-et, és fogalmazgatni a pozitív értelmű ellenkezőjét.
Nyugi, nem vagy eszement!! En alapbol nem voltam soha hipochonder, de a panik-zavar azza tesz. En a mai napomat a labviszketes es pirosodas mellekhatas tuneteivel karoltve toltottem (minek ez a mult ido? :) dokival is beszeltem, de azert meg nem nyugodtam meg teljesen, mert hat a doki sem meg teljesen... szal egy szar piros viszketestol maz az egesz nop oda van :DD Semmi komoly, csak semmi egyeb nem fert bele ma, csak a labviszeketesem :DDD Szoval nem vgy egyedul a hipochondriaddal...dehogy en ezt honnan szedtem!? :o))
Megint nem maradt időm semmire. 9-re értem az sztk-ba, a bizottságnál üldögéltem délig, utána még gyorsan mellkasröntgen és Tüdőgondozó, éppen elértem a félnégyes buszt, mér egy doboz kutyakaját se tudtam venni. Akkora marha tudok lenni, hogy az elképesztő. Úgy gondoltam, hogy ennyi megpróbáltatásért igazán kijár nekem valami finom kaja, de a kórházi büfék közül csak azt találtam meg, ahol lángost árulnak. A lángost nem bírja az epém. De már nagyon éhes voltam, ezért benyomtam egy sajtos-tejfölöst. Aztán kiderült, hogy van egy folt a tüdőmön. Az eszembe se jutott, hogy lehet lábon kihordott tüdőgyuszi is. Közben meg a lángos is elkezdett "hatni", azaz nagyon megfájdult a borám alatt, és a lapockám, alig bírtam levegőt venni.
Tüdődokinéni írt fel Contramal nevű fájdalomcsillapítót azzal, hogy ez gyorsan fog hatni. Én ott arra tippeltem, hogy talán becsípődött egy bordaközti ideg és azért fáj annyira, de dokinéni mondta, hogy nem, és hogy ő tudja, mitől fáj. Hát ennél aztán nem kell több egy magamfajta hipochondernek, máris kész voltam a diagnózisommal. Sejtheted, mit találtam ki magamnak.:(((
Persze, a fájdalomcsillapító nem hatott azonnal, még egy óra múlva is, amikorra hazaértem, borzasztóan fájt, és alig bírtam levegőt venni. Szomszédasszonyom át is jött, hogy ne hívjon-e mentőt. Közben bevettem még két szemet a pirulából, pedig csak kettőt lett volna szabad, a másodikat is csak jóval később.
Úgyhogy most majd' éhenhalok, de ha bármit eszek, az rögtön kijön.
Légyszi, sajnálj egy picit, amiért ilyen eszement tudok lenni.
