Bogra futtok, Jósa!
– Hálló? Szerussz, Jóska! Na, mi a helyzet? Tavaszodunk, értöttedé... Ha kitart így az idő még eggy-két hétig, há márcijus elejinn foghatunk neki a mezeji munkának. Nem monnak semmit, hogy mikó lesznek a vállasztások, de há engem nem érdekel, me nem menyek arrafelé, Kerekes, a fősső szomszéd van úgy béindúlval, hogyha hónap lennének a vállasztások, akkó eggyből menne pecsételni. Csak szorongassák ezek Böszészkut odabé s mosmá az Unijó is figyelmesztette őköt, hogy nem vót jó dolog biza mindent megengedni az amerikajiaknak s a SziÁÉnak. Hálló? Éppeg nesztem a tévébe, hogy odaki Pesten a policpalotára réjalőtt valaki egy kocsibóll. Hova kerűtünk, Jóska! Gyúrcsán is ott magyarászkodik, értöttedé, de há eggyelőre nem tuggyák, hogy ki lőtt réjuk. Az ember asztot hinné, Jóska, hogy békerűtünk az Unijóba s nincs semmi baj, kérlekszépenn, de há iccse jobb mind régebb. Mahónap annyi mindent ellenőröznek s kontrolálnak, értöttedé, hogy az ember csak kapkoggya a fejit, hogy esztet se lehet, s asztot se lehet, me mindenre szabál s decsizijó van. Én nem tudom, Jóska, milyen világ ez, értöttedé, úgy elbonyolódott itt minden, hogy az ember nem tud eligazodni minnyá semmin. Olyan órszágba éllünk, Jóska, ahól semmi se bisztos. Az ember csak gűrcől mindennap, hogy valahogy kerűjjön ki az asztalra való, értöttedé, s napminnap asztot lássa a tévébe, hogy más semmit nem csinál, csak jártassa a szájját s mégis megvan mindennye. Hálló? Immá nem vették el a gászt, me hallottad, hogy úgy vót, hogy szerdátóll esmenn nincs gáz, me meginn elzárják a csapokot Vásárhellyen. Úgy elzárják, értöttedé, mind novemberbe, amikó fagytatok meg a lakásba s meleg víz se vót. Éppeg montam Kerekesnek, a fösső szomszédnak, hogy ejiszenn vájjon le az EGeCseLétőll, s ne sajnájja a pénszt vagy vegyen fől egy kőcsönt, értöttedé, me itt addig csűrik-csavarják, hogy meginn bogra futtok. Eggyik nap esztet monnak, másik nap asztot monnak, ezekenn se lehet eligazodni, még asztot se lehessen tudni, kérlekszépenn, hogy pontosonn hány millijárddal tartozik a vót EgeCseLé a gázasoknak. Me azok így faktúráznak s ezek úgy faktúráznak, az istennek se tuggyák megódani, hogy mindakettő jól járjon. Asztot mi se tuggyuk má megódani, hogy valahogy jól járjatok, értöttedé, hogy állandó jelleggel ne kejjen féjjetek attóll, hogy mikó veszik el esmenn. Hálló? Bodegába vótállé? Nem vótáll? Gyere le, na, egy sőrre béhíllak.
Korcs-Ma – Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na, immá csak nem tartották meg a vállasztásokot, addig csűrték-csavarták, hogy a pógármester immá esmenn egyedűll csinájja meg a budzsetet. Úgyhogy itt addig jártak a tőrvénre s kacagtatták magukot az emberekkel, kérlekszépenn, hogy a kontesztácijókot csak elfogatták. S így osztán múlt vasárnap se Kerekes, a fösső szomszéd, se Sanyi bá, a blokkfelelős nem tuttak elmenni szavazni, pedig úgy bé vótak indúlval, mind tavasszal a hólé. Ugyé Kerekes eltőrte a karját, de há aszonta, hogyha mindakettő eltörött vóna, ő akkor is ment vóna pecsételni. De há így járt, értöttedé, pekkje vót, mind Vájsz Gizinek. Hálló? Na, immá Böszészkunak is szorúll a hurok a nyakánn, mind le akarják vátani, Jóska. Kéváncsi vónék, hogy mit hoznak ki belőlle, de én aszondom, hogy nem hiánzik nekünk itt eggy póllitikai válcság, kérlekszépenn, me mos mentünk bé az unijóba. Me elég baj van az órszágba. Mútkó ahajt nesztem a tévébe, ember, hogyhá odafől Bórsánn egy kamijonbóll hajigálták az ételt s a kajabont az embereknek. Micsoda cigönijáda vót, Jóska, há mind odale Szomálijába, olyan gyúródás vót, taposták essze eggymást eggy-eggy rúd hitván szalámijér. S itt izélnek, hogy bennvagyunk az Unijóba. Csakhá asztot se lehet tűrni, hogy Böszészku mosmá asztot csinál ebbe az órszágba, amit akar, értöttedé, vesződik mindenkivel. Ilijeszku se vót jó, Jóska, de esse jó, me há mindenkivel esszekeveredik s esszeveszik. A véginn még az ilyenek, mind Dzsidzsi Békáli, ezek jőnek fől, me a sok buta embernek mongyák itt a nagy beszédeket a tévébe, me béengedik őköt s meglátod, hogy jövőbe béjutnak a parlamentbe s osztán ott folytassák. Az egéssz Európa rajtunk fog röhögni, Jóska... Mongyuk mi má megszoktuk itt Udvarhellyen, hogy az órszág rajtunk röhög, hogy egy vállasztást se tudunk ahajt megtartani. Ilyen világot éllünk, Jóska... Ez jutott, értöttedé, me tizenhét kerek esztendőnn keresztűll nem figyeltünk oda, értöttedé, hogy kiket teszünk oda s immá ihassuk a levit évekig. Csak az a baj, hogy csak később döbbenünk réja, hogy esse jó s asse jó, s akkó má rég rossz, Jóska, amikó úgy megbánnyuk, mind a kicsi kutya, amelyik kilencet kőlykezzett. Hálló? Eccer Déva jóllemosott vasárnap a pályáról. Én nem asztot mondom, Jóska, me há a mijénkek is odarakták magukot, de ezek jobbak vótak. Úgy tették-vették a labdát, Jóska, asse tuttuk, hól van, értöttedé, bé kell ismerni, hogy jobbak vótak. Hallám a kézilabdába mi lesz, ejiszenn csak főjutnak valahogy, ha má ennyi mindent belévertek. Hálló? Aszongyák kisebb lesz a köszkőccség, ideaggyák a szubvencijót. Immá Kerekes ismét mehet le a bodegába, s megihassa a diferenciját...
Korcs-Ma – Hálló? Na, micsinátok, Jóska? Űltök othonnyába, me hideg van. Én se szívesenn menyek ki az uccára, értötttedé, me úgy lejegesedett, kérlekszépenn, hogy csak fődhözveri magát az ember. Ahajt Kerekes, a fösső szomszéd eltőrte a karját a tennap, betegszabaccságra kellett jőjjön. Nincs elég baja azonkívül annak is, mos még ez úgy hiánzott, mind az üveges tótnak a hanyattesés. Mi? Há jöttünk haza a bodegából, estefelé vót, s eggy pillanatig nem figyelt oda, megcsúszott, hátravákta magát s a bórdurába úgy beléütte a kezit, értöttedé, hogy az eggyik csont ahajt elpattant. Üvöltött s káronkodott úgy, hogy eszefutott két blokk, osztán Bokor szomszéd hamar kocsival bévitte a sűrgősségire, hogy ne kejjen takszit hívni, értöttedé, hogy az is ne kerűjjön pénzbe. Immá jól elintészte magát. Mi? Dehogy vót részeg, Jóska, eggy-eggy felet ittunk meg eggy-eggy sőrrel, még bé se vót sötétedvel. Ahhogylettvóna. Csak éppeg a jeget a másik blokknál nem tőrték fől, értöttedé, s megcsúszott. Me az a baj, Jóska, hogy itt hijába mondassz bármit az embereknek, értöttedé, még azéccse csinájják meg. Me nekem nem kell mongya Sanyi bá, a blokkfellelős, hogy né, szomszéd, valaki a jeget le kéne immá takariccsa a járdáróll, me én magamtól megcsinállom, kérlekszépenn. Én nem szégyellem megfogni a végit, értöttedé. Hálló? Osztán bémentem Kerkessel én is a sűrgősségre, de há úgy beszélt ott az órvossal s a felcsernővel, hogyhá a véginn én kellett bocsánatot kérjek hellyette. Bémentünk a röggönyre, megröggönyöszték a kezit, s végül is tőrvel nincs, csak repedvel. De elég baj az is, Jóska, me eggy hónapig nem tud menni dógozni hitván, értöttedé, s ahajt leütik a fizetésibőll, prémijumot se tud kapni. Olyan világot éllünk, Jóska, hogy betegnek se lehet immá lenni, kérlekszépenn, ha az ember akaratán kívüll valamijét esszetöri, há még ő issza meg a levit. Immá űlhet otthon, me gibszbe tették s az biza három hétig rajta lesz. Vakarószhatik, mind a sündisznyó a borozdába. Réjajár a rúd, me tavaly a bokájja csikkant vót ki, asztot fájtatta, s most a keze repett el. Mindig valami baj van, Jóska... Esküszöm, hogyha ez a sunyi Sanyi bá, a blokkfelelős töri így essze magát, nem sajnáltam vóna. Csakhá miután Kerekes kiviselte magát a kórházba, há én őtöt se tudom sajnálni, Jóska. Aszonta, hogy neki aszigurációja van a CséZséÁSzénáll, me dógozik s neki úgy csinájják meg a karját, hogy ne kejjen eggy lejt se fizessen. Osztán ott az egyik felcsernő réjaszóllott, hogy ejiszenn fogja bé a száját immá, értijé, me itt még magánál nagyobb emberek is kerűtek bajba, s tuttak viselkedni. Úgyhogy így jártam Kerekessel meginn, a bőr sűlt le a képemrőll a szégyentőll. Csak a felesége déllutános vót, értöttedé, s azétt nem jött vélle. S osztán amikó a kórházból kifordúltunk, Kerekes má egyből monta, hogy ejiszenn igyunk meg valamit erre a nagy ijeccségre, s azzal fórdúltunk is bé az első bodegába... Na, teszem le, Jóska, szerussz.
Hálló? Szerussz, Jóska... Jő a hideg, aszongyák, immá csak lehavaz január vége fejibe. Eddigelé avvót, hogyhá csak vártuk a havat, de há a várással marattunk. Éppeg nézem a tévébe, hogy odakinn a németeknéll s a cseheknéll mekkora havazások vótak, belé vótak ragadval a hóba, mind a légy a pókhállóba. Most osztán itt kerűlnek elé a hókotrók s a lapátok s eggyik a másikát meginn eszi, hogyhá ki kell takariccsa esztet az útat s asztot az útat s a járdát s a mindent. Me most itt a vállasztások előtt két héttel most mindenbe belékapaszkodnak, mind a kullancs az emberbe, hogy egymásba csípjenek s ne haggyák békénn eggymást. Itt mocskól az EmmPéeSsz eggyfelőll, a pógármesterrel az éllen, s másikfelőll az ErreMmDéeSszesek, kérlekszépenn, s odakerűtünk, hogy itt minnyá a sok kontesztáció miánn asztot se lehet tudni, hogy kik indúnak. Csak én asztot nem értem, Jóska, hogyha má asztot akarták, hogy csinájjanak nekünk ide egy ilyen anticsipált vállasztásokot, há akkó minek tesznek most is keresztbe egymásnak, te Jóska? Há így vané vagy nem így van? Hálló? Me eccer ez kontesztál, eccer a másik kontesztáll, asztot se tuggyák, értöttedé, hogy ki mit kontesztál... Ott jőnek-mennek a törvénre, értöttedé, nem szégyellik magukot a nép előtt, kérlekszépenn, kacagtassák magukot, pedig abbóll a pénzbőll, amit most a vállasztásokra réjakőtnek, értöttedé, itt valamit lehetett vóna csináni... Csak éppeg mi olyanyok vagyunk, Jóska, hogy inkább megesszük eggymást, csak a másik ne tuggya elmondani magáróll, hogy csinált valamit a városér. Hálló? Kerekes, a nagyszájú fössőszomszéd má ereszti a szöveget odale a bodegába, értöttedé, valamelyik nap bémentem, s má essze vót akadval egy vót munkatársávall, hogy há így a pógármester, s úgy Bórbát, s hogy az úszoda s az Egecselé, s a melegvíz s a köszkőccség... Mondom, szomszéd, az isten mekfizeti, ne ájj le ezekkel vitatkozni, ember, me csak a cukrod fut fől, nem éri meg az egéssz. Mondom, asziszitek, hogy itt valamelyikünköt is érinti, hogy ki kerűl bé..? Há neked nagyobb lesszé a fizetésed vaeggy lejjel, ha ez vagy az kerűll bé..? Hálló? Me csak azokot érinti, értöttedé, akik békerűnek a tanácsba, s azokot, kérlekszépenn, akik odakűdik őköt. Me én ahogy ott az embereket megneztem az újságba, te Jóska, há a két kezemenn meg tudnám számólni, hogy hányan mentek saját akaratukbóll... Úgyhogy nekem itt ne jőjjön se Kerekes, se a pógármester s se Bórbát a saját igazával, értöttedé, me itt én átallátok rajtuk. Me Kerekes dilemmába van, mind a zsidó az ingyenes disznyóhússal, értöttedé, me aszongya, hogy úgy esszezavarodott, hogy nem tuggya, hogy kire szavazzon. Na neféjj, Jóska, me én osztán tudom, kérlekszépenn: arrafelé se menyek, értöttedé! Osztán ebbe nem tudnak belékötni s ne tuggyák mekkontesztálni. Hálló? Na, Manyinak, a felségemnek is montam, hogy itt mi negyedikénn menyünk eggyet valamerre, értöttedé, ott hadd bohóckogygyanak. Na, teszem le, elég vót ebből, Jóska...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mijjóccsinátok? Elvagytok. Mi itt, né, űldögéllünk itt a tévé előtt s nezzük, hogy immá Töricséjánu s Böszészku immá jól esszekaptak azonn a bilecelenn. Mi? Há valamikó Töricséjánu asztot írta vót Böszészkunak, hogy amikó Pátriccsut, a Rompetrollost vizsgájják a párketenn, értöttedé, há egy kicsitt szójjon oda. S valamelyiknaponn ez az Éléná Udréá, az a szőke fehérnép kikotyogta vót valamelyik tévébe esztet, s azóta dobájják a sárt eggymásra. Úgyhogy jól nezünk ki esmenn, Jóska... Az is olyan fehérnép vót, hogy amikó oddógozott Böszészkunáll, a fél világ röhögött rajta, me eccer a Réálitátéjánn Túrcseszku mekkérdeszte, hogy Nórvégija benne vané az unijóba, s aszonta hogy igen. Azétt monták neki, hogy „blondá dé lá Kotrocsény”. Immá mi benne vagyunk, Jóska vagy három hete, Böszészkustóll, s Töricséjánustúll s Élénástóll, kérlekszépenn. S ilyen Békálistól s Sanyi bástóll, blokkfelelősöstőll. S köszkőccségestőll. Úgy fővitték a köszkőccséget, Jóska, hogy Kerekesnek, a fösső szomszédnak valamelyiknap fölakatt a szeme, amikó rejanezett a tábelre, értöttedé. Éppeg jöttünk vót fől a pincébőll s há Sanyi bá, a blokkfelelős éppeg rakta ki, értöttedé, s ahajt Kerekes rejanezett, s hitván úgy kifehéredett, mind a néger seggin a májfót. Hálló? Há szinte ötmilliójót fizetnek, te Jóska! S aszongyák, odale a Tomcsába, a Küköllő martyánn olyan is van, amelyik hétmillijót fizet, uram! Mongya Sanyi bának, hogyhá Sanyi bácsi, esztet ugyambiza hogy számóták odafől az Úrbánánál, értijé, me há sehogyse jó, s az öreg aszongya nagy bőcsen, hogy asztot maga tuggya, Kerekes szomszéd, me nem én füröttem a maga kággyába. Na osztán erre Kerekesnek se kellett több, értöttedé, a cukra főfutott, s réjaórditott az öregre s ha ott le nem fogom, há ejiszenn az Úrbánájig futott vóna eggyvégtibe. Ott magyarázhatta neki Sanyi bá elé s hátra, hogy a szubvencijót nem fizették ki a dzsigakalórijára, értöttedé, me ennek nem lehetett mondani, ilyenkó nem lát s nem hall. Hálló? Te hallasszé? Na, immá vicc ide, s Kerekes oda, immá eccer jól megeresztettek mindenkit a számlákkal, Jóska... Ti mennyit fizettek? Na, ott van az is, több mind négymillió lej, há ki az isten tud ilyen fizetésekbőll ennyi pénszt kifizetni, te Jóska..? S ráadásúl úgy, ember, hogy még füttésetek se vót rendesenn s melegvizetek se? Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Há mommeg mit lehessen csinálni itt, ember, hogy rend legyen? Itt jöhet Unijó, értöttedé, s minden, me itt rend úgyse lesz. Attól még a dzsigakalórija az dzsigakalóriaj marad, únijó ide vagy oda. Na. Úgyhogy ma este szerintem Kerekes nem jő a bodegába, me elég baja lessz a pénzzel. Na, teszem le, me hanem nekem is az lessz a telefonszámlával...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, akkó három hét múlva ahajt esmenn vállasztunk. Úgy hiánzik ez nekünk, Jóska, mind üveges tótnak a hanyattesés... Hallám meglássuk kik indúnak, me má a kampánytáblákot főrakták, értöttedé, csak magukot nem rakták még réja. Eccer kéváncsi vónék ki mit mond, me most a pógármester asztot akarja, hogy meginn mindenki asztot a táncot járja, amilyen zenét ő húz. Osztán hallám meglássuk, kik kerűnek oda, me az ő embereji nem tudnak listánn indúni, kérlekszépenn, csak az ErreMmDéeSszesek. Hallám mennyi lessz a köszönet ebbe az egéssz církuszba, értöttedé, s hogy ahajt mire vót jó ez az egéssz, hogy a pógármester egy fél évig mindent egyedűll csinát. Hálló? Ki vagyunk tavaszodval, Jóska, ahajt ha az idő így kitart, a dukhagymát el lehet nyomni, olyan puha lett a főd. Nezem eppeg, hogy a blokk körűll a rügyek bé vannak indúlval, mind tavasszal a ganyéllé, s Kerekes, a fösső szomszéd is eggy büdöss kínaji majóba s papucsba lebzselt részegenn a bodegába valemelyinkap, me annak sincs jobb elfoglalcsága. Az ilyen már így hal meg, Jóska... Le a bodegába, föl a blokkba, elé a bótba s visszafelé. Hálló? Eccer esztet a mocsok Száddámot is jól főkötték Bagdadba, te Jóska, immá megszabadúltak tőlle. Mi? Én egy percig se sajnálom az ilyen embert, Jóska, nekem ott monhatnak elé s hátra mindent az ilyen jogvédők s az ENSZ, s mindenki – bezzeg akkó nem tíltakosztak ilyen hevesenn, amikó a kúrdokot halomra lövette s lefullasztotta gázzal. Me ilyen ez a mocsok világ, te Jóska, mindig csak asztot veszik észre, hogy ha valaki nagyot kötnek fől. Amikó a szerbek lőtték a szerencsétlen hórvátokot s a bosnyákokot, senki belé nem szólt, Amerika kellett rendet csinájjon. Milosevics is ha nem halt vóna meg a bőrtömbe, értöttedé, há héccencség, hogy megússza életfogytiglanival. Me ammá senkinek nem számítt, hogy hány ártatlan ember halt meg annakidejinn mijánna. Me Pinocset is megdöglött annélkűl, időnapelőtt, értöttedé, hogy ahajt felelősségre tutták vóna vonni. Immá Száddám mekkapta a magájét, úgy fölakasztották eggy hitván kenderkőtővel, értöttedé, hogy ott himbálódzhatott rajta. Én annakidejinn Csáuseszkut s Élénát se sajnáltam, amikó agyomnlőtték őköt, mind egy kutyát, értöttedé, me mocskok vótak s vannak olyan helyzetek az életbe, amikó nincs pardon, Jóska. Hálló? Immá Dzsordzs Buss hátradőlhet, me Száddámot kinyírták, csak még asztot a másik mocskot, BenLádent kéne elkapják odabé Affganyisztámba, vagy ahól bújkál. Hálló? Né, nekem mongyon akárki akármit, én eccer a halálbüntetést visszaállittatnám, értöttedé, me az emberek egy kicsitt megszeppennének s az egéssz világon nem lenne ennyi gazemberség, pláné nállunkfelé. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Me mosmá nagyon el van futval mindenki, Jóska, s mindenki olyan undok s hálátlan lett, mind az utókor, értöttedé s semmi be sincs köszönet. Na, úgyhogy így állunk. Na szerussz, Jóska, teszem le!
Azt hiszem, ez az egy mondat tökéletesen jellemzi azt, hogy miért is olyan csodálatos ez a nyelvjárás és a gondolkodás, amit tükröz:
"Eccer olyan esztendő vót ez is, Jóska, hogy tedd el s ne vedd elé..."
Az előző sms-ekhez még annyit, hogy a tömbház lakók sms-éről rögtön Kerekes jutott eszembe.
A szentegyházi bengáli tigrisekről nem tudok semmit mondani, de azt ajánlom mindenkinek, aki teheti, hallgassa meg a Gyermekfilharmóniát, mert egy hatalmas élmény. És minden tiszteletem Haáz Sándoré.
Jutalomból kaptok egy-két csemegét az SMS-rovatból. Olykor maga a mondanivaló is figyelemreméltó lehet, de ne tévesszük szem elől a páratlan székelyes fogalmazást sem. Szerintem gyönyörű. Most két 2005-ös újságból szemezgetek:
"Kedves udvarhelyi és gyergyói képviselő, szenátor, és polgármester urak! Milyen ötletnek tartanák, hogy üljenek be közösen egy kisbuszba, és vagy háromszor tegyék meg oda-vissza a Gyergyó-Udvarhely útvonalat, a Libánon át. Közben beszélgessenek el, ismerkedjenek és mellékesen hátha eszükbe jutna valami a kirándulások során."
"Csak azt szeretném megtudni, hogy mikor tüntetik el a sok kóbor kutyát Szentegyházáról, pontosabban a József Attila utcából, ami még a tavasszal meg volt ígérve, és az éjszakai vonítások azok aztán kegyetlenek!
A 13-as tömbház lakói"
"Szentegyháza utcái évek óta kritikán aluliak, ha nincs holdvilág, a város olyan sötét, hogy az ember bengáli tigris érzékével kell rendelkezzen, hogy hazataláljon. A polgármesterek itt csak arra jók, hogy asszisztáljanak egy-egy polgári esküvőn."
Hogy! Olyan, de olllyan szilvapálinkát hoztam Árdélyből, (most, hogy a Junijóba lépést ünnepeetük) hogy a fülem kétfelé áll a mosolygástól, ha csak rá gondolok! Az az igazi szatmári, Teeeee!
Úgy szoktam, hogy nem nyelem le egyből, hanem úgy zubogtatom jobbró-bara le s fel, hogy a zízít érezzem minél tojébb értöttedé! S csak utána erisztem, le, hogy a bennsőmet is melegíccse!
Hanem! Van egy nagyon nagy baj vele! NAGYON GYORSAN FOGY!
Na, Bódog Újjévet
– Hálló? Na, micsinátok, Jóska? Te vagyé? Na aszittem, nem te vagy. Na, Bódog Újjévet, Jóska! Bé vagy rekedvel, mekfásztáll? Ejiszenn csóréskottál szílveszterkó? Olyanokot köhögsz itt a telefomba, értöttedé, hogy a hideg minnyá engemet is kiráz. Hálló? Na, immá ez az év is lejárt. Eccer olyan esztendő vót ez is, Jóska, hogy tedd el s ne vedd elé... Egyéb nem vót, a baj s a keserüség. Mikó vót melegvíz, mikó nem, értöttedé, az ember csak űl a seggin s rágódik, mind a pele a diónn. Me vagy a fórgalmat bonyolittották, vagy elvették a meleg vizet s a füttést, vagy aszonták, hogy tyúkinfluenca van. Semmivel nem léptünk előre, Jóska – egéssz esztendőbe csak a világbajnokság amit ért, kérlekszépenn, tőlem a többi jöhet s mehet. S hogy Kerekes, a fösső szomszéd ahajt vett eggy villanbójlert s azzal immá elég elé van, de legalább nem ácsingáll az ajtómba a büdöss törűlközőjivel s az Ámó-szappannyal... Me má abból is elegem kezd lenni, me egyéb nincs, értöttedé, űl s jártassa a pofájját odale a bodegába elé s hátra. S a tetejibe még mindig Sanyi bá a blokkfelelős, asztot se viszi el má semmi, se betegség, se milicija. Me nem tudom, micsinájjak azzal is, mommeg, hogy ne egye tovább az életemet, ki vagyok keseredvel. S há hól szílvesztereltetek? Kimentetek falura? Mi itthonnyába vótunk, főmentünk Kerekesékhez, s neztük a tévét, s ittunk hajnalig. Csak há Kerekes egy órakó, amikó vót a magyar szílveszter, há úgy elkezdett órdittani, értöttedé, hogy szinte esszefutott a blokk. Mindig asztot órdiccsa, hogy addig iszunk, komám, amíg magyar világ lessz. Tavaly is a himnuszt úgy elénekelte, hogy másnap monták a szomszédok, kérlekszépenn, hogy há csak azétt nem hítták ki a miliciját, me azoknak is nekiszökött vóna, úgy bé vót indúlval három liter bór utánn, akkora magyar vót hirtelennyibe. Hálló? Na, eccer Böszészkujék immá őrvendesztek, mind a pékkutya a zsemlének, me immá csak ott vannak az Unijóba, hijába monta mindenki, hogy nem érdemejjük meg. Hálló? Na, teszem le, me kopoktat valaki, ejiszen jő ez a kolontos Kerekes, hogy vigyük vissza az üress üvegeket a bótba. Annyi vírslit megevett, te Jóska, hogy aszittem kihasad – akkét kiló bisztosonn vót. Nezni is rossz, értöttedé, nemhogy utánna enni. Ilyenfélle, me ugyé gyermekkorába meg-megvonták tőlle az ételt, kérlekszépenn, s osztán az ilyen ember olyan, hogy élete végéjig eszik... Csak éppeg legyen mit, Jóska, me aszongyák, szűk esztendő jő esmenn. Na, akkó Bódog Újjévet, Jóska, me Kerekes minnyá bérúgja az ajtómot.
– Hálló? Szerussz, Jóska! Micsinátok? Na, disznyót váktatoké? Mi? Odavótam Kerekesnek, a fösső szomszédnak segíni valamelyik nap, de há a méreggel megöletett. Hívott még két embert a blokkból, Bokórt s Benedeket, de há a disznyó még nem vót kivérezvel, de má részegek vótak, me Kerekes addig pálinkásztatta őköt. Mit? Ő szúrta le, Kerekes, me ő mindenhez ért, me annakidejinn beléverték vót, hogy multiláterál dezvóltát s asziszi, hogy az asztot jelenti, hogy az ember mindenhez ért. Mi? Kéccer vagy háromszór kellett szúrjon, értöttedé, me há nem kapta el rendesen s osztán csak utána ment el a disznyó. Eleinte szerencsétlenkedett vélle, bódoktalankodott, mindent esszevéresztek, de há ilyenkó nem lehet réjaszóllani, me úgy főháborodik, kérlekszépenn, hogy még a véginn hezzádvág valamit. Éppeg montam, hogy szomszéd, még eggy-két év s osztán nem lehet leőlni a malacot így az uccába vagy a blokk ódala mellett, me jő bé az Unijó s megeresztnek. Aszonygyák, hogyhá az unijóba ilyen nagy ételszigurancija van, minnyá-minnyá jelennek meg a kontrolok s mindembe belészóllnak. Me amikó Kerekessel ahajt odaki vótunk Nyugatonn dógozni, há ott is a patron minnyá-minnyá attól vót bészarva, hogy mikó kontrolájják, me ott osztán olyan decsizijók vannak az unijónál, hogy végigólvasni is nehéz, nemhogy bétartani, értöttedé. Hálló? Me itt asziszi mindenki, hogy jő az Unijó s hogy minden ócsó lesz s jó lesz. Éppeg nezem, hogy mosmá az a bór, amit odaki három eurójétt az ember megveszen, nállunk vagy háromszáznyócvanezer lej, kérlekszépenn. S még aszongyák, hogy az unijóba minden egyfórma. Mongyuk a szivar nállunk ócsóbb. S odaki mindig van melegvíz, Jóska, s a villanyt se veszik el, s nem kell féjj, hogy a kocsiddal beléméssz eggy gödőrbe s mehecc a szervízbe... Me nállunk lassan annyi mindenre kell figyelni, Jóska, hogy az embernek ideje semmi másra nem jut. Mahónap asztot is megszabják, hogy a levágott disznyó fülibőll mekkorát lehet kikanyarittani s hogy a fuszulyka merrefelé nézzen a karón, ha fúj a szél... Nemtom, értöttedé? Csak az a baj, kérlekszépenn, hogy asztot má lasan senki nem nezi, értöttedé, hogy kilencven utánn a mi zsebünkbőll eggyesek mennyi pénszt kikanyarittottak. Na, teszem le, me a telefon is drága s inkább lemenyek a bodegába eggyet s asztot a pénszt inkább megiszom, amíg lehet.
Hálló? Jóska, te vagyé? Na, mijócscsinátok? S há mit hozott a Mikulás, Jóska? Na, akkó jó mikulásjárás vót. Nálunk is csak az vót, kérlekszépenn, amire ebbőll a kicsi fizetésből fussa, me há nem nagyon kőtekezünk, értöttedé, nem rugunk a fingunk utánn. Hálló? Eccer jól esszevisszabonyolittották ott esztet a fórgalmat, te Jóska! Nezmeg, alig lehet eligazodni odabé a köszpomba, mindenki menyen esszevissza s úgy csinájja ahogy jónak lássa, kérlekszépenn, me amíg a milicista nem szól réja, ott addig tőrvén nincsen, értöttedé. Valamelyiknap is a sógorommal menyünk a néptanács előtt, s há egy takszis úgy bévágott elénk, értöttedé, hogyha sógorom nem fékez le, ahajt esszecsattanunk vélle. Csak ossza ott mindenki, értöttedé, hogy így vóna jó, s úgy vóna jó, de há amíg az ember megszokja, értöttedé, há még sok víz folyik le a Küköllőn. Hálló? Én még a Vartbúrggal nem mertem nekiindulni, me ha meg találom üttetni, értöttedé, há nem hiánzik az ünnepekre. Úgy hiánzana, mind az üveges tótnak a hanyattesés, ha most kéne fussak ott szervízbe s milicijára, inkább gyalog menyek bé a köszpomba, ha dógom van. Kerekes is, a fösső szomszéd eccer megüttette vót a Dácsijáját a Krisán uccába, értöttedé, s eggy kerek hétig járta a kálváriját. Sanyi bá is, a blokkfelelős jő valamelyiknap odale a bodegába, hogy há ő így csináta vóna, s úgy csináta vóna a fórgalmat. Mondom, Sanyi bácsi, a jóisten mekfizeti, mennyen le s mongya bé a néptanácsnak vagy odale a Didzsitálonn, hogy maga milyen jól meg tudná csinálni a kőrfórgalmat s mindent odale a köszpomba, ha má akkora nagyokos. Me úgyis az lesz, értöttedé, hogy mindenki menyen bolondúl, ahogy mekszokta s nem nezi se a táblákot, se a szemafórt. Kerekes is aszongya valamelyiknap, hogy ő nem áll meg az interszekcijóba, me há őt mindenki ismeri s mindenki átalengedi. Me ő is asztot gondójja, hogy mindent szabad azétt, me nagy pofájja van, kérlekszépenn s a milicista se bünteti meg, me asztot is ismeri. Me ilyen világot éllünk, Jóska, hogyha ismereccséged s pénzed van, akkó mindent szabad, s mindent lehet. Úgyhogy itt ebbe a nagy fórgalomba is csak az lessz a baj, kérlekszépenn, hogy csak azokot büntetik meg, s azoknak aggyák a pontokot s azoknak veszik el a könyvit, akinek nincs pénze. Úgyhogy ezétt nem űllök bé én a Vartbúrgba, inkább lemenyek eggyet ahajt a bodegába. Hálló? Te lejösszé eggyet?
No, kérlekszépenn, Gödöllén egyszer jártam eleddig, életemben akkor es autót venni. De, ha már ott jártunk, megnéztük azt a szép kastélyt es mart nagyon szépen fel van újítva.
A hótmarosi Jóskát azonban láttam már, méghozzá az első magyarországi Wass Albert szoboravatón, Bonyhádon. Ejj, de széppen mondotta vót, amit mondott! Égett is a pofánk rendesen! ( a népszavazá után voltunk egy hónappal!)
Hozott egy marék erélyi fődet, és szétszórta a szobor talapzatán, hogy Albert bátyánk otthon érezze magát a Völgységben is.
Na szerusssz kérlekszépenn! Ott vagyol-é? Nagyon szeretném meghallgatni a gyüjteményedet! Ott vótál-é az én Wass Albert szoboravatómon 2006. jun.23-án Gödöllőn? Mer a Jóska itt vót, a hótmarosi, én es vótam nálla egypárszor.:))
Végre bejött az UH honlapja, nem tudom eddig miért nem sikerült... de mostmár ott figyel a kedvencekben.
Hanem! Istenien jók ezek az írások. Igazából azoknak, akik már hallottak székely embert élőben beszélni. Mert így mi tudjuk olyan hangsúllyal olvasni az írást, ahogyan azt a valóságban is mondják. És az élmény így válik egyésszé.
De! nekem van vagy 20 Mb-nyi rádió reklámom. A Sztár FM Csíkszereda (azóta talán megszűnt rádió adóban) voltak székely reklámok, azokból több válogatás van meg. Az aztán nem semmi!
Bévizelsz a röhögéstől, az garantált. Fel kéne tennem egy iggyenes tárhelyre, úgy mint a fényképeket , onnan bárki meghallgathatná, csak nem tudom, hogy hogy kellene.
– Hálló, szerussz, Jóska. Mit lehet csináni ilyenkó, mommeg? Se hó nincs, se napsütés, az ember asse tuggya micsinájjon, föl a blokkba s le a bodegába. Tennap is odale a bodegába vótam Kerekessel, a fössõ szomszéddal, s erõst ki vót bolondúlval a Sztyáuá-meccs mijatt. S le is vót tõrvel, mind a bili füle. Igen, Jóska, me nem áhassa Békálit s immá a békát meginn le kellett nyejje. Pedig ha asztot a gólt a bírók megaggyák, akkó Békáli kellett vóna lenyejje. Me Kerekes aszonta, értöttedé, hogy ekkora rettenetes bírói bódogtalanságot rég nem látott, me az a gól tiszta púr regulámentár gól vót. Még a két nagy bõcs kommentátór is béismerte, hogy szerencséjjük vót most az eccer a bírókkal. Ilyen ez a mocsok fotbal, Jóska, mind az élet, hogy eccer hopp, máskó kopp. Csak most osztán meginn úgy el vannak telvel magukkal, minha valamelyik nagycsapatot ahajt megverték vóna. Csak éppeg hallám a mijénkek itt a futszálba hogy mennek, me azétt mostanába nem vótak valami nagy meccsek, a kicsi brazíl se ment jól. Essze kéne kapják immá magukot, értöttedé, me kevesebben járnak az emberek is meccsre. Hálló? Éppeg hallom, hogy ahajt azzal rijogatnak, hogy esmenn veszik el a melegvizeteket, te Jóska. Most valami pénszt esmenn viszszavontak odabé Bukorezstbe, odaatták Csíknak s Gyergyónak s úgy nez ki, hogy a mútkór ezek elõre ittak a medve bõrire. Hálló? Aszongyák bé-béjár eggy medve odale a Rákócinn a házakhoz, hitván eltévett s nem kapja a hellyit. S aszongya Kerekes is, hogy valamelyik szombatonn ahajt odaki vótak eggyet kirándúni valahól Ivó felé, értöttedé, s ahogy ment fõfelé a dombon há a medve seggit meglátta eggy bokórba. Aszongya õ se tuggya, hogy a kanyart hogy kapták meg lefelé, úgy elfuttak, értöttedé, pedig a medve meg se moccant. Csak há ha meg taláták vóna jeszteni a medvét, akkó biza én se űltem vóna vélle szembe a bodegába... Me a bodegába hat sör utánn õ is akkora nagy legén tud lenni, kérlekszépenn, vagy amikó Sanyi bával, a blokkfelelõssel kell beszélni, hogy szaros karóval se éred föl az órrát, de ha szembeáll valaki vélle, há meghúnyászkodik, mind a sündisznyó a borozdába. Má látom elõre, ha el talájják venni a füttést, hogy esmenn úgy meg lessz kucorodval a kanapénn, mind a nyúl a ketrecbe. Na, teszem le, Jóska, eleget montam. Drága a telefon.
– Hálló? Na, szerussz, Jóska, micsinátok? Hazavótatoké világittani? Mi is odavótunk szerdánn. Csak osztán montam Manyinak, az asszonnak, hogy annyit ne mind lepcsejjen s zuvatójjon a rokonysággal, értöttedé, érjünk haza idejibe me meg akarom nezni, hogy hallám micsinál a Sztyéáuá a Rejálnáll. Immá Nikolica megcsinálta a bakaszukát, Jóska! Há ekkora hűllyeséget csinálni, ember! Fönn nesztem, Kerekesnéll, a fösső szomszédnáll, az eccer kiviselte magát, ember! Ugyé úgy útájja a Sztyáuát s Békálit, kérlekszépenn, hogy a nevüköt se veszi a szájára s mindig ellenük drukkól. Éppeg amikó érkesztem fől eggy kupa háziborral, há má azzal fogadott, hogy remélli, hogy immá ma este a Sztyáuá sírján is meggyújcsuk a gyertyát s immá kiesnek. Osztán amikó ez a bódoktalan Nikolica ahajt bégurittotta a saját kapujába, há a plafonig szökött örömibe. Ha a Rejál nem rúgott, há rúktak ők eggyet..! Hálló? Me nem jácottak rosszúl, na, az az igasság, s ez a Cserneja is úgy fogott, mind eggy majórkutya. Csak ez a két kommentátór úgy üvőtött végig, mind Márton odafel a hegyen, a tévét le kellett halkiccsam a telekomandával. Há láttad te is, Jóska... Mongyuk Kerekes őköt is úgy túlordította, hogy a felesége réja kellett szójjon, hogy eggy kicsitt azér ejiszenn fogja vissza magát, me szomszédok is vannak. Még jó, hogy mi lakunk alattuk, értöttedé... Na, mindeggy, értöttedé, nem ez a mi dógunk, hanem az, hogy mosmá hidegek vannak, Jóska... Kerekesnéll fagytam meg, értöttedé, a kicsi kanapénn ahajt bé kellett takarózzak eggy pléddel, kérlekszépenn, pedig eggy nagy büdöss régi villanrezsó ott duruzsólt a lábunknáll. Mi? Há főlviszi a villanszámlát, Jóska, de há mit lehessen csinálni, mommeg? Mindenki esztet csinájja, aki még nem vállott le az Úrbángosztóll. A melegvizet immá a kicsi bójlerrel megódotta, de há a füttést csak rezsóval tuggya, há nem űlhetnek egéssz éjenn a gáz mellett a feleségivel. Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Nem űlhet egéssz éjjenn a bodegába, me kihajiccsák. S osztán az a baj, hogy eggyre mocskabb lessz, Jóska, s azomba a pufajka-kabátot elé kell venni a szekrénbőll, értöttedé, me hideget monnak hétvégire. Itt mind tüntethetnek, kérlekszépenn, s monhassák-oszthassák, me itt eccer füttés úgyse lessz, Jóska, me a gázasok nem engednek a negyvennyócbóll. Mahónap a lehellet láccik a lakásba, Jóska, s úgy néz ki, hogy ez senkiccse bánt. Csak ha ki talájják írni az anticsipált vállasztásokot, értöttedé, akkó óggyák meg, én má látom előre. Akkó osztán egybőll intészkednek, kérlekszépenn, hogy tuggyák megnyerni a vállasztásokot. Me mindennel így csinálnak, értöttedé. Na, teszem le, Jóska, ne mind nyomjam itt a szöveget, értöttedé, me olyan drága a telefon is... Lejösszé eggyet a bodegába?
