Arra lennék kíváncsi - mert esetleg átmennék evából a kisadózói tételesbe majd -, hogy mi a helyzet az áfával?
Ugyanúgy áfás számlát állítok ki, mint most. Gondolom. Eddig OK. Utána ugyanúgy nem lesz áfabefizetési kötelezettség, mint most? A vevő partner ugyanúgy levonhatja a számla áfáját és a számlát költségként beállíthatja. Mert hallottam ezt is, azt is...?
Én nem vagyok híve az ilyen tételes stb. átalányadóknak.
Mindig is azt mondtam, hogy egy vállalkozás adójának alapját a bevétel mínusz költség kell hogy alkossa.
Persze ez kakás a navnak, mert ellenőrizni kellene, hogy a költségek nem kamuszámlák-e stb.
Mondjuk, ha egy nem főállású vállalkozónak nagyon kevés a bevétele, nyilvánvalóan nem érdemes ezt a megoldást választania, mert úgyis nullára tudja kihozni a bevétel mínusz költség képletet, magyarul pl. egy nyugdíjas, mint te továbbra is a 6390 forintot fizeti havonta. Arról már ne is beszéljünk, hogyha cégnek számlázol, akkor semmiképp se válasszad ezt a megoldást, mert nem fognak örülni neked.
"14. § (1) A kisvállalati adó alanya az a) az egyéni cég, b) a közkereseti társaság, c) a betéti társaság, d) a korlátolt felelősségű társaság, e) a szövetkezet és a lakásszövetkezet, f) az erdőbirtokossági társulat, g) a végrehajtó iroda, i) az ügyvédi iroda és a közjegyzi iroda, j) a szabadalmi ügyvivői iroda, k) a külföldi vállalkozó, l) a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkez külföldi személy"
az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása apénzeszközök számviteli törvény szerinti beszámolóban kimutatott tárgy üzleti évi összege,csökkentve a pénzeszközök tárgyévet megelz üzleti évben kimutatott összegével.
Az új adók szempontjából fontos kitételek a törvényjavaslatból:
a(z) 29. §-hoz A Javaslat rögzíti, hogy az a költség, ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel nem minsül elismert költségnek társasági adó szempontból. a(z) 30. §-hoz A Javaslat rögzíti, hogy az a költség, ráfordítás, amelyet a társasági adóalany a kisvállalati adó hatálya alá tartozó adózónak ingyenesen juttat nem minsül elismert költségnek társasági adó szempontból. a(z) 31. §-hoz A Javaslat rögzíti, hogy az a kiadás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel nem minsül elismert költségnek személyi jövedelemadó szempontból.
Te könnyen beszélsz nyugdíjasként, mert egyedül téged nem érint kedvezőtlenül az átgondolatlan adócsökkentés. Ha az adócsökkentés miatt leesnek a vállalási árak, akkor elvagy 100 ezer ft bevétellel, viszont akinek nincs nyugdíja, annak halál.
Nem volt más választásom, mert a versenytársaim úgy lecsökkentették a vállalási díjat örömükben, hogy kénytelen voltam utánuk menni. Most már nem vagyok evás egyébként, mert a jelelegi kulccsal már nem éri meg.
Én egyáltalán nem vagyok keserű, ugyanis nagyon jól el vagyok kevés pénzből is.
Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy vannak hátulütői is a nagyon alacsony adónak. Hirtelen megörülsz, hogy milyen sok pénzed marad, aztán rájössz, hogy már nem kapsz több megrendelést, mert a többiek felére csökkentették a vállalási díjaikat.
Aztán amikor rájön a jogalkotó, hogy túl alacsonyra szabta meg adót, és elkezdi emelni, vagy netán megszünteti az egészet, akkor meg már nem tudod megduplázni az áraidat.
Nekem az az érdekem, hogy mindenki fizessen adót, mert nem szeretnék adócsalókat eltartani.
Az hogy a fizetendő adó sok vagy kevés, az hosszútávon tök mindegy, mert beárazódik. De nyilvánvaló, hogy jobb a kevés.
De a kevés csak akkor működik, ha senki sem marad ki belőle.
A túl alacsony adó hátrányát is kifejtettem, mivel a kezdeti alacsony eva miatt a versenytársaim úgy lecsökkentették az áraikat, hogy most sok alacsonyabb díjért kell dolgoznom, mint 10 évvel ezelőtt. Ezzel szemben viszont nőtt az adótterhelés (mármint az eredeti evához képest).
Egyszóval lehet örülni a szinte semmi adónak, de hosszútávon visszaüt. Arról nem is beszélve, hogy nem fenntartható a dolog, ha rászállnak az adócsalók.
Mindez logikus, csak jelezni kellene, kinek hátrány.
Minden forint, ami állami kezekbe jut, mindjárt negyedannyit ér. Te meg én sokkal olcsóbban építettnénk autópályát stb.
Minden átalányadó hátráltatja a számlakérést, mégis tele van vele a világ. A kicsiket nem szokták szórakoztatni. A nemzeti jövedelem 70%-át a multik adják, kit érdekel, mi folyik a mikrovállalkozásoknál?
Olyan ez, mint a BKV-ellenőrök költsége, ami kb. megegyezik a jegyeladásokkal.
Én iknkább azt a veszélyt látom az átalányadóban, hogy az érintett vállalkozó nem érdekelt a számlakérésében, illetve ha az éves bevétele mondjuk havi 3 millió forint, akkor a másik 3 milliót már számlagyárként tudja kiállítani.
Vagy éppen az is előfordulhat, hogy a bevétele meghaladná egyébként a 6 milliót, de nem mindenről ad számlát, hogy beleférjen a keretbe.
Ezen kívül a nagyobb bevétellel rendelkező vállalkozók, fel tudnak darabolódni 6 milliós családtag vállalkozókra.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a foglalkoztatók kényszeríteni tudják az alkalmazottaikat arra, hogy inkább vállalkozóként adjanak számlát. Mindketten jól járnak.
Biztos tudnék még több hátrányt is kitalálni, de most nagyon meleg van.
