Az, aki szereti magát, nem tehet jobbat, mint adni, mindig csak adni, mindent, mindent, az életet, a gondolatot, a testet, amije csak van. És érezni, hogy ad, hogy mindent a kártyára tett, hogy továbbra is mindig csak adhasson.
Egyáltalán nem szerelemből kell házasodni, hanem föltétlen számításból, csakhogy azt a kifejezést a közkeletűvel szemben éppen ellentétes értelemben kell fölfogni. Azaz nem érzéki vonzalomból kell házasodni, hanem annak megfontolásával - nem hogy hol és miből fogunk megélni, hanem mennyire valószínű, hogy a jövendőbeli feleségünk segítségünkre lesz emberi módon való életünkhöz vagy éppen ellenkezőleg, nem fog-e abban gátolni.
A szeretett nő életfelfogásának alapszíne könnyedén rátelepszik a férfi szellemének vonásaira, mígnem azokat saját képére alakítja át. Az asszony befolyása atmoszférikus, éppen azért mindenütt jelenvaló és láthatatlan.
A házassággal úgy vagyunk, mint a madár a kalitkákkal: a kinn lévő madarak minden erővel be akarnak jutni, a már benn lévők viszont ki szeretnének belőle szabadulni.
E világban minden megbízhatatlan és ingatag. Ezért van szükség egy olyan támaszpontra, mint az otthon. Ez azonban, ahogy mondják, csak akkor biztos alap, ha egy szívre, egy női szívre van felépítve.