Elég sok adat hozzáférhető immáron az afgán háborúval kapcsolatban, ezért arról beszélni, hogy ,,igen görbén hajlik" nevetséges.
A totális háborúról beszélni szintén előző kategória, mivel szinte MINDIG kihagynak egy fontos tényezőt a háború kapcsán: Afganisztánban elsősorban POLGÁRHÁBORÚ volt, amelybe be lettek vonva a szovjet csapatok is. De elsősorban ez polgárháború volt, az összes vele járó borzalommal együtt. Elég végigolvasni a 40. hadsereg által hozott parancsokat, jelentéseket, rendelkezéseket, illetve a résztvevők visszaemlékezéseit - a 40.hadsereg egységeinek gyakran be kellett avatkozniuk, hogy megakadályozzák az Amin, Taraki majd Nadzsibulla parancsára végrehajtásra váró tömegmészárlásokat. (Ettől függetlenül a légi csapások és tűzérségi támadások során természetesen szintén voltak bőven civil áldozatok.) Stb.stb.stb.
üdv! Köszi a reagálásodat a témára, szeretnék viszont válaszolni. Mindenesetre ki- csit értetlenkedve olvastam soraidat,mert egyik-másik reagálásodat nem tudom értelmezni. Valószinüleg rosszul fejeztem ki magamat mert néha furcsa válaszokat kaptam . Szeretném akkor pontosítani magam.Amerikával kapcsolatba a vietnámi eseményekre gondoltam, hamár olyan sokan hasonlitgatják e két eseményt, úgy vol- tam vele, akkor én kezdem a különbségekkel,bár véleményem szerint amúgy is csak azok vannak. Az amerikai-vietnámi háború illetve az orosz-afgán semmiben nem hasonlit egymásra, kivéve talán hogy mindkettő gerillaháború volt. Ezért szerintem ne keverjük egymásba a két eseményt. Ugy gondolom a mai afgán és iraki helyzetettel sem érdemes hasonlitgatni a 80-as évek orosz háborúját mert nem ugyanabba a kategóriába tartoznak,legalábbis szerintem. Az Orosz-szovjet adato- kat, elemzéseket, statisztikákat csak fentartásokkal érdemes kezelni mert általános tapasztat,,hogy igencsak görbén fog a ceruzájuk,és akkor még finoman is fogalmaztam.Más. A korlátozott háborúval kapcsolatban megint a szovjet propaganda hatását vélem felfedezni ugyanis szovjet ( és afgán részröl is) példátla- nul kegyetlen és kiméletlen módon folytak a harcok, és a civil lakosság is milliószám- ra pusztult , vagy menekült ahova tudott. Szovjet részröl bevetésre került minden- fajta tömegpusztitó eszköz az atombomba kivételével. A vetéseket, állatokat pusz- titották ahol érték, a kutakat megmérgezték,stb,stb. Kicsit furcsa logikának tartom azt, hogy ez egy korlátozott akció lett volna. Az a fajta "totális háború" amire egyesek gondolnak csak elméletben létezik,illetve akkor fordulna elő csak,ha vala- mi politikus rátenyerelne arra a bizonyos atomgombra,és a világ darabjaira robban- na szét. Mint irtam,véleményem szerint az oroszok mindent (!) bevetettek a győze- lem érdekében aminek bármi REALITÁSA(!!!!!)volt az afgán hegyek között. Minden más,szerintem csak hőzöngés. A szovjet vezetés nagyon is tisztában volt vele hogy meddig mehet el,és mi az amit még megtehet. Azt habozás nélkül meg is tették. A többi pedig csak üres fenyegetőzés. A hidegháború történet és a szovjet blokk
szétesése is megtörtént forrófejű "totális háború" előidézése nélkül. Hála istennek persze. A legyőzhetetlen szovjet katona nem létezik az afgán hegyekben választ sajnos nem értem. Kérlek ezt egy kicsit magyarázd meg kérlek. Az a gyanum hogy vagy én,vagy te valamit félreértettél. Lehet hogy en nem fogalmaztam valamit egész pontosan. Nade mára elég az Írásbol, mert már kezd fájni a szemem. Továb- bi érdekes vitákat kívánok!
Stratégiailag biztos vereség. Katonailag, ha az oroszok akarták volna, akkor olyan genocídiumos csinálhattak volna Afganisztánban, amilyet akarnak. Ebben az esetben legyűrik az ellenállást. De az ilyesmi már nem volt trendi, így maradt a kivonulás.
Na látod. Akkor meg miért baj, hogy ha marad a kommunista rendszer, akkor se lett volna? :-)
-- Nekem, mint nem orosznak nem sértett volna közvetlen érdeket.
Azaz a külföldi tőke irreleváns. Ha a SZUban tőkehiány volt, azon a rendszerváltás nem segített, sőt éppenséggel hatalmasat rontott.
-- Jahogy elkúrták a rendszerváltást, nem kicsit... Hát ha a demokrácia bevezetésének az eredménye fekália, akkor arra csak pinochetista gyógymód van. Merthogy a kommunizmus abban a helyzetben nem alternatív terápia, hanem a betegség maga. (Aztán Pinochet után már jöhet a demokrácia)
Vagy Tienanmen tér II, orosz kiadásban; csak Kína az kínai életszínvonalon él és megtakarít, Oroszország meg nem.
Nem, szerintem Hruscsov terror nélkül is meg tudta mindezt csinálni. Sőt Gorbacsov is komoly irányváltásokat vitt véghez.
-- Ahhoz nem elég komolyat, hogy a rendszer meg ne bukjon (G).
Hruscsov abba bukott bele, hogy nem ért el semmit és mivel a terrort fölszámolta, így ki se végztethette az elégedetleneket (meg nem is akarta olyan nagyon).
Teng is Mao követője volt...
-- Akkor nem üldögélt volna a sitten miatta. Én a négyek bandájára gondoltam.
Szerintem onnan érdemes megközelíteni, hogy Kínában a vezetők azon generációja volt képes végigvinni a váltást, akik még a forradalom előtt szocializálódtak. Amikor már a harmadik generáció következett, a Brezsnyev-féle, akik egész életükben semmi mást nem láttak, csak a kommunizmust, akkor már sok esély nem volt semmire.
-- Én elhiszek sokmindent (van benne logika), de hogy van ez összhangban azzal, hogy szerinted Hruscsov, Gorbacsov komoly irányváltásra volt képes? Ellentmondást látok a kettő között.
Viszont jó eséllyel nem basznak szét semmi olyat, ami - ha szuboptimálisan is, de - működik.
-- Tény. Csak közben sokáig kell szuboptimális életszínvonalon élni és az nem nagyon megy az embernek, mert kilátástalanság érzése fogja el.
bocs lemaradt egy mondat vége : Így az alapkutatásokban hiába tartottak lépést, azok a felhasználói alkalmazások, amelyek ezen alapkutatásokra épültek, s ami pl. a távközlés, kommunikáció, stb. hétköznapi 'vívmányaiban' is megmutatkozik. - nem tudtak a gazdaság más területeire, azok fejlődésére visszahatni (mint történnie kéne)
- Döntő volt az erőforrások véges volta, az, hogy a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI) meghirdetésével nem egy hagyományos fegyverzeti arzenál (hagyományosnak értve az atomfegyvereket is) mennyiségi egyensúlyát kellett fenntartani, hanem olyan technológiai fejlesztésbe kellett belefogni - új, nem energia bázison! - amire a szovjet gazdaság szerkezete nem volt alkalmas. A technológiai fejlődés a szabad akaratot támogató, kezdeményezőkészséget 'jutalmazó' piacgazdaság körülményei között húzóerőként hatott más iparágakra (volt eg yilyen rossz terminológia is:húzóágazat), de a feldolgozóipart, szolgáltatásokat ha nem is teljességgel nélkülöző, de szűkösen rendelkező szovjet gazdaság (ez inkább a 'tábor'ból jött, meg nyugatról) nem tudta a szinergia lehetőségeket kihsználni.
Így az alapkutatásokban hiába tartottak lépést, azok a felhasználói alkalmazások, amelyek ezen alapkutatásokra épültek, s ami pl. a távközlés, kommunikáció, stb. hétköznapi 'vívmányaiban' is megmutatkozik. (biztos ismerős a vicc, hogy: -miről tudni, hogy az oroszok lehallgatnak? -új szekrény van a szobában)
Ha nem is ez győzött önmagában (de roppantott rajta), mert a verseny hosszú volt, a hagyományos küzdelem sokáig eltartott, végig folyamatosan felhasználva azokat az erőforrásokat, amiket később épp hiányoztak, amikor a hétköznpi életet kellett volna 'élhetővé tenni'.
És a fellazítás a SZU-ban is hatott. (az 1980-as Olimpia ilyen értelemben is fontos dátum, odament a világ, a szovjet emberek a hétköznapokban 'találkoztak' a 'fogyasztói társadalommal' és 'ízlett' nekik, az egymásra hatások felerősödnek. (nézzétek meg Kínát, hogy ránkzúdul, ennél is jobban, mert a 'közeledés' felerősödik)
- "Amerikával ellentétben a szovjet gazdaság nem volt felkészülve arra az eshetőségre,hogy..." Az amerikai gazdaságot érted, mert a kormányzat náluk sem volt erre felkészülve, ezt be is ismerték. és hasonló lesz a vége. Irakban és Afganisztánban is. Az amerikai gazdaságra lökésszerűen hat(ott) a központi megrendelések hirtelen megnövekedése, de ez nem tartós.
- olajár esése: ennek az 5. oldalán a felső ábra az egyes régiók napi termelési adatainak grafikonszerű ábrázolása. Az iraki-iráni háború okozta termeléskiesést (világoskék) épp az Eurázsiai régió (piros) és É-Amerika (söttékék) próbálta kompenzálni. nem tudom miként hatott mindez a SZU bevételeire, meg kéne nézni, a földgáztermelés, és -fogyasztás miként alakult, milyen nindkettőben a SZU részesedése (szerintem van olyan orosz nyelvű oldal, ahol ez fent van :)
- "a szovjetunió egész története tulajdonképpen felfogható gazdasági válságok sorozatának" ugyanabban a világgazdasági környezetben állt fent, mint a többiek, változó külgazdasági kapcsolatokkal. Küszködtek, így vagy úgy megoldották, eddig tartott.... Az pedig, hogy 'teli vannak energiával' és nagy bennük a növekedési potenciál, már a nem gazdasági hírekből informálódók elött sem kétséges.
- "Szerintem az afgán háború nélkül valószínüleg még midig állna a szovjetúnió, vagy legalábbis még húzta volna jó darabig" Korlátozott háború volt, korlátozott eszközökkel vívták (a korábbi cikkben vannak adatok). Nincs köze a SZU összeomlásához. Az afgán háború ilyen értelemben 'jelenség', nem ok és nem okozat.
- legyőzhetetlen szovjet katona mítosza: Az afgán hegyekben ilyne nem létezik. A Kaukázusban sem (gondolj a cári időkre), ez ott épp fordítottan hat.
Bevonultak, bentragadtak, mert részint nem tudtak részfeladatokat sem teljesíteni, másrészt a szovjet-barát afgán erők alkalmatlanok voltak a szovjet célok megvalósulásához szükséges belső stabilitás nemhogy megteremtéséhez. de fenntartásához sem. Detto Irak :)
Köszi a választ, nagyjából én is így vélem a dolgot, bár azért egykét megállapí- tásoddal vitába szállnék,gondolok itt arra hogy éppen a költséges hadviselés volt az egyik fő oka a gazdasági problémáknak,nem pedig fordítva. Amerikával ellentétben a szovjet gazdaság nem volt felkészülve arra az eshe- tőségre,hogy a kezdetben pár hónaposra tervezett akció végnélkülivé fog vál- ni. Természetesen a 80-as évek közepén kialakult ujabb olajválság is betett, történetesen az olajár esése, meg más gazdasági gondok, de a szovjetunió egész története tulajdonképpen felfogható gazdasági válságok sorozatának, mégsem rokkant bele az ország addig semmibe. Az afgán háború viszont megadta a kegyelemdöfést egy korhadt gazdaságnak és szörnyű politikai rendszernek. Szerintem az afgán háború nélkül valószínüleg még midig állna a szovjetúnió, vagy legalábbis még húzta volna jó darabig. Te hogy látod a dolgot? A vereség másik fő oka véleményem szerint az hogy szétesett az a mesterségesen kreált mítosz, ami a szovjetúnió egyik lényegi összetartó ereje volt, ez pedig a " legyőzhetetlen szovjet katona " néven fu- tott a szovjetúnióban évtizedeken át. Hiába volt szinte tökéletes hírzárlat a háborúrol, a nép és a fegyveres erők köreiben rohamosan terjedtek a hírek a borzalmakról , és a vég nélkül érkező koporsókrol. Az afganisztánban harcoló szovjet katonák harci morálja évröl-évre egyre rohamosabban csökkent, sze-
rintem még pár év vergődés után a szovjet hadsereg egyszerüen hadrafogha- tatlan lett volna. Ez pedig nem az a probléma, hogy mekkora szovjet haditech- nikát lehetett volna még bevetni, hány, meg hány szovjet katonát tudtak volna
még odaküldeni, tartok tőle hogy nem segített volna ez sem. Ellátási okok miatt
amúgy a bevetett szovjet erők már igy is rettenetes állapotban voltak folyamato- san.Konkrét esetekröl tudok hogy a katonák kutyahúson, gyíkokon voltak kény- telenek élni, némely esetben pedig a tábort körülvevő aknazáron keresztülmász-
va próbáltak élelmet szerezni vagy rabolni a civil lakosságtol. Egy szó mint száz, felesleges szerintem egyeseknek szépítgetni , meg kimagyarázni dolgokat. A szovjetúnió a "jóindulatárol tanúságot tevő " gesztusa, miszerint hazahivja a katonáit, teljesen hazug és átlátszó! Egyszerüen menteni próbálták a vesztett fejsze nyelét. Kinek mi a véleménye erröl?
Mint minden 'projektszerűen' szervezett folyamat akkor sikeres, ha teljesíti a kitűzött cél(oka)t. Esetünkben "A beavatkozás céljait szovjet a hadvezetés a következőkben foglalta össze:
– a főbb városok, repülőterek és bázisok közötti közlekedés biztosítása;– a szövetséges DAK (szovjet-barát afgán kormány hadereje) helyőrségeinek leváltása, hogy a felszabaduló erők leküzdhessék az ellenük harcoló partizáncsoportokat;–a szövetséges afgánok tüzérségi és légi támogatása és utánpótlásuk megszervezése;–a lakosság és a szovjet csapatok közti kapcsolatok és súrlódások kerülése;–a kommunista afgán hatalom erősítése, hogy az OksVA (afganisztáni szovjet kontingens) mielőbb hazaindulhasson."
A 'beavatkozás' szükségszerűen követte azt a szovjet politikai 'nyitást' Afganisztán irányába, ami párhuzamosan történt az 1979-es iráni forradalmat megelőző, Iránban lezajlott eseményekkel. Mert az lényegében már 1978 januárja óta, a Sah elleni első megmozdulás ideje óta manifesztálódott, mi mehetett akkor még előtte a háttérben ?(hogy mennyire függött össze ez az oroszokkal, milyen szerepet játszottak benne, nem tudom - az, hogy egyáltalán semmit, az biztos nem -, a párhuzam érezhető - sőt tanították:) A harc (fellazítás) a két hatalomközött végig folyt a mindenféle hadászati fegyverekről szóló megállapodások ellenére.
A meglepetés akkor érte nemcsak az oroszokat, hanem az egész világot, amikor a Sah rendszerének megdöntése után iszlám fundamentalista rendszer épült ki, egyik nagyhatalom irányába sem orientálódva.
A hatalmi politikában ugyanis nincs 'vákumhelyzet'. A befolyási övezetek térségek egymással határosak, az, hogy hol milyen befolyás érvényesül politikai megállapodásokon alapul. Nem hiszem, hogy homályban tartanák a témát, orosz és angol szakirodalom is van róla, az oroszok is szembenéznek vele, meg már el is telt annyi idő, hogy elemezhető némi időtávból, ill. a későbbi események ismeretében.
Még annyit, a kivonulád megkezdése 1985 május összefügg azzal, hogy 1985 március 9-én Gorbacsovot megválasztották főtitkárnak. (lásd fenti cikk)
"A Frunze-tanulmány négy ütemre tagolja az afganisztáni hadműveleteket:I. 1979 december – 1980 február: invázió;II. 1980 március – 1985 április: a 40. hadsereg támadó hadműveletei;III. 1985 május – 1987 január: védelem (hat ezred kivonása);IV. 1987 január – 1989. február 15.: visszavonulás."
Szépen 'illeszkedik' itt minden a helyére, azaz a világpolitikai eseményekhez. S ez a vereség elismerése, nem csak a bevonulásé, hanem egyáltalán az érdekzóna kiterjesztésére törekvésnek, annak a célnak/elképzelésnek a vereségét, amit a bevonulás szolgálni hivatott volna.
Zicherman kolléga lehet többet tud róla, szerintem egyértelműen vereség, bár kicsit hasonló Amerika vietnami helyzetéhez, azaz katonailag egyáltalán nem voltak megverve, tkp. folytathatták volna a végtelenségig, még az is lehet, hogy az afgánok elfáradtak volna egy idő után, de otthoni problémák miatt ki kellett vonni a csapatokat. Azaz ez a háború se a harcmezőkön dőlt el...
Most irok először egy fórumba ezért elnézést ha még nem tökéletes
a fogalmazásom. Érdekelne mások véleménye a szovjet történelem egy rendkívül homályban tartott epizódjáról, az 1979-89 között foly- tatott szovjet-afgán háborúrol. Elsősorban azt szeretném megvitatni valakivel, hogy vereségnek le- het-e, nyilvánítani a háború végén történt szovjet csapatkivonást? Szerintem igen, bár mostanában sokan próbálják bizonygatni ennek ellenkezőjét, illetve elbagatelizálni a csúfos és megalázó hazavonu- lésát a szovjet 40. hadseregnek. Szeretném megtudni, ki hogy gon- dolja. Írjátok meg!
- a gyors rendszerváltás kisebb (becslésem szerint 5-10%-os) visszaeséshez vezet (azaz, végsősoron, önmagában súlyos, de átmeneti, max. két év alatt átvészelhető válsághoz) - politikai egység megszűnése és politikai bizonytalanság - tőkeexport (ez az előző tényezővel összefügg) - alacsony olajárak - beruházási ráta zuhanása (ez összefügg a politikai egység megszűnésével és általában a bizonytalansággal, valamint a tőkeexporttal)
Szerintem.
Magyarországon ebből jelentkezett:
- gyors rendszerváltás - kismértékű politikai és egyéb bizonytalanság - valamint az orosz piac összeomlása, amiben lényegében minden fenti pont benne van
Véleményem szerint Oroszországban semmiféle gazdasági modernizáció nem ment végbe.
Na látod. Akkor meg miért baj, hogy ha marad a kommunista rendszer, akkor se lett volna? :-)
a külföldi tőke beeresztésével
A külföldi technológia importja (ha máshogy nem, az ipari kémkedés révén) a kommunista időszakban is folyamatos volt (a szovjet vezetők kommunisták voltak, nem hülyék), a rendszerváltás utáni évtizedben viszont Oroszország nettó tőkeexportőr volt. Ez a tőkeexport (tőkemenekülés, lényegében szabad rablással szerzett javak kiáramlása, többnyire a nyugati kormányok asszisztenciája mellett, lásd Bank of New York affér) volt szerintem az egyik legfőbb oka annak, hogy a gazdasági összeomlás a békeidőben példátlan 50% körüli szintet is elérte. A rablólovagok elrabolták a vagyont, de utána nem beruházásra fordították, hanem kivitték az országból. A beruházási ráta máig alacsony Oroszországban a politikai-gazdasági bizonytalanság miatt, de Jelcin alatt talán 5-6% köré esett a mélyponton...
Azaz a külföldi tőke irreleváns. Ha a SZUban tőkehiány volt, azon a rendszerváltás nem segített, sőt éppenséggel hatalmasat rontott.
Lényegében azt mondod, hogy határtalan terrorpotenciál birtokában egyszál magadra hagyatkozva is akár minden másnap megváltoztathatod a teljes politikai orientációdat, frazeológiádat, jövőképedet.
Nem, szerintem Hruscsov terror nélkül is meg tudta mindezt csinálni. Sőt Gorbacsov is komoly irányváltásokat vitt véghez. Egyszerűen Gorbacsov nem tudta, mi a fenét kéne csinálni. Fingja nem volt róla.
Mao követőinek brancsát sikerrel hidegre tették
Teng is Mao követője volt...
Szerintem onnan érdemes megközelíteni, hogy Kínában a vezetők azon generációja volt képes végigvinni a váltást, akik még a forradalom előtt szocializálódtak. Amikor már a harmadik generáció következett, a Brezsnyev-féle, akik egész életükben semmi mást nem láttak, csak a kommunizmust, akkor már sok esély nem volt semmire.
Az óvatos reformokkal meg az a baj, hogy nagyon vontatottan haladnak.
Viszont jó eséllyel nem basznak szét semmi olyat, ami - ha szuboptimálisan is, de - működik.
Kösz, ha utánnaérdeklődsz.. Valami valóságmagja csak van ha kialakult egy ilyen legenda.
Az emlitett szovjetellenes felkelésekkel kapcsolatban. Szerintem nem kizárólag a "nemzetvédők" nem tudnak ezekről az eseményekről, hanem más sem. Úgyértem a történész szakma figyelmét sem nagyon keltették fel. Éspedig talán azért nem mert ezek az általad emlitett események, a grúz terroristák kivételével, elszigetelt, amolyan helyi, spontán zavargás/felkelésnek tünnek.
Azért gondolom ezt mert a felsorolt időpontok helyszinek, és a felsorolt okok igen távoliak egymástól. Nyilván hogy volt ennél több felkelés is, de ezek nem hiszem hogy egy központi terv, vagy egységes szervezkedés alapján törtek ki. Inkább talán valamilyen 'ott és akkor' indok miatt, ellátási zavarok vagy egy különösen hatalmaskodó helyi nagyfejü miatt.
A hetvenes évekbeli orosz értelmiségiek ellenállása, vagy a litván Erdei Testvérek története az jobban szervezett, jobban is dokumentált ezért jobban is kutatható.
Igen, de ha kicsit távolabbról szemléled a dolgokat mindig az jön le, hogy Oroszország állandóan a diktatórikus beállítottság felé halad. Ettől függetlenül a "nemzetvédőkkel" nem értek egyet. :)
Hát, látod, erre egyértelműen nem tudok válaszolni, utánna kéne néznem. Én ilyenről soha sem hallottam. De áttól még lehet, hogy csak én vagyok rosszul tájékoztatva/tájékozódva.
Amúgy ezekkel a szovjet rendszer ellenes dolgokkal azért szeretnék reflektálni, meg írni róla, mert a jelenlegi magyar szélsőséges marháknál, no meg a lumpenebb ,,nemzetvédők" körében népszerű a mondat, hogy ,,az orosz mennyire is szolgalelkű nép." Egy frászt! Nem csakl a nemzetiségiek körében, de az oroszok korében is számtalan ellenszegülésre és nyilt lázadásra, szembenállásra találunk példát a szovjet éra időszaka alatt. Sokkalta többre, mint a ,,szabadságszerető magyar nép" esetében. Gyakorlatilag folyamatos volt az ellenállás, és nem csak az értelmiség szintjén.
Mikor olvashatunk ezekről részletesen? Mert ezek valóban ismeretlen események..
És egy kérdés. Hallotam olyan történeteket hogy a 80-as években voltak mesze keleten, a Bajkálontúl és az Amur vidékén ahol ritka a népesség, olyan területek, ahol szökött katonák meg gulag foglyok tartottak ellenőrzésük alatt. amolyan szabad-rablóállamokként. Volt ilyen? Vagy valami hasonló ami alapja lehet ennek a legendának ?
Az Omszki vasútvonal Kupino állomásán. 1954.augusztus 15. Összecsapás a gabonát elszállító konvoj kísérete és a helyi lakosság között. Egy halott, többtucat súlyos sebesült.)
A Kemerovszkaja megyéhez tartozó tajga. 1958. szeptember 4. Tömegverekedések a rendőrséggel. Nemzetiségi villongások a fakitermelőknél.
Sztálingrádi megye, 1958 szeptembere; Barnaul, 1958. október 16; Temirtau, 1959. augusztus 1-3; Tdzsetigar, Kurgáni megye, 1960. július 31. Mind-mind kormányellenes, rendszer-ellenes, vagy helyi hatalom ellenes megmozdulás.
Sortüzek Dnyepropetrovszkban, 1962-ben.
Zavargások, fegyveres felkelés és sortüzek Groznijban, 1972-ben.
Örmény terrorista szervezet működése a '70-es évek elején.
És ez csak a II.VH utáni események az 1989-es nemzetiségi villongásokig!
Moszkvai barátaimnak köszönhetően kaptam rengeteg dokumentum anyagot az 1956-os, Szovjetunióban lezajlott események kapcsán. Az 1956. március 5-6-án lezajlott eseményekről (sortüzek; 27 halálos áldozat). Ez csak az egyik dokumentum.
Anyagok az 1953-as és 1956-os felkelésekről és lázadásokról a GULAG táborokban (beleértve a Gornij és Kudimkar táborokban lezajlott fegyveres felkelésekről, amiket a politikai foglyok kezdtek el és majdnem három hétik a kezükbe vették a hatalmat.)
Gyűjtögetem itt az anyagokat egy valamikor majd megírandó munkához,a Szovjetunión belüli kommunista-ellenes ellenállásról. Most gyűjtögetem az anyagot az 1956-os, Tbiliszii sortüzekről...
Sok egyéb anyagon kívül - versek, szamizdat anyagok. Az egyiket megpróbálom lefordítani (sajnálom, hogy csak prózában; az esetleges aliteraturikákért elnézést).
Alexandr Mezsirov költő (Magyarországon teljesen ismeretlen; Salamov és Szolzsenyicin kortársa és barátja):
Тбилиси. 1956. Март
Ne lesz elegendő szeretet, sem erő, Hogy elkússzanak a végekig. Sztálin lő rájuk a sírból, A vele egy vérből való szívekbe.
És amacskakőre zuhannak az emberek, Halhatatlan nevével ajkaikon, Kitágult, viasz szemhélyakkal, Nem értve, hogy mi történik.
Céltalan és értetlen, Az emberek tomboló tömege. Azoknak a gyermekei vonultak itt, Akiket a halhatatlan keze lőtt agyon.
Mi soha sem fogjuk elfelejteni a háborúit, Nem felejtjük az eszméjét, Az ő utolsó, páncéltörő, Megtorló sorozatait.
Ő, minden sajnálkozás nélkül, A többszörös ,,Vasa!"-n át, Holtbiztosan lő a mauzoleumból, Remegés nélkül, lélegzetvétel nélkül. ......... Vasa (grúz) - Miért.
Folyt. ............. A Szovjetunióban bármilyen változás csak is ,,fentről" érkező ukáz alapján lehetséges, amelynek elsődleges előfeltétele a felsőbb vezetés kádereinek mesterséges rotációja. Ezzel a társadalom mindig is nagyon is tisztában volt. A több éves állítással ellentétben, miszerint az SzKP produktív politikája az össznépi érdekeket képviseli, és elvi alapjait ennek a pártkogresszusokon fektetik le, miközben a KB és vezetés feladata mindössze abból áll, hogy ezeket a közös döntéseket megvalósítsa. A valóság, ezzel szemben, teljesen mást mutatott. Ha a politika alatt a különböző társadalmi csoportok érdekeinek előterjesztését és megvitatását értjük, az ezek után következő átalakítással egybekötve (elsősorban gazdasági érdekekről beszélhetünk), akkor el kell ismerniük az SzKP vezetőinek, hogy olyan folyamat, amit ,,politikának" nevezhetnénk, a Szovjetunióban több évtizedig nem létezett. ................. /Folyt.köv./
Folytatom az 1991-es kéziratomtovábbi fordítását, ami a 217-es hozzászólalással abbamaradt. ................................. A Szovjetunióban hagyományoss az, hogy a társadalmi és politikai változásokat, ,,új szeleket", mindig a pártvezetés élén tapasztalható áltozásokhoz kapcsolják. Egy tulajdonképpeni ,,új seprű" elv lépett működésbe a köztudatban. Viszont valóban elmondható-e, hogy az új pártvezető színrelépése valóban kiváltotta-e minden esetben a pártdoktrína - ,,kurzus" - változását? Volt-e valójában lehetőség arra, hogy a változások radikális vonalat kövessenek és elviekben változtassák meg az alapdoktrínát? Hiszen az új ,,vezér" az ország élén mindig az SzKP kőkemény örökletességi politikája alapján került hatalomba, mindig a kommunista építés stratégiája szabta meg a dominantát. A ,,Pravda" 1985. február 13-án aerről a következőket írta: ,,Hatásosan felhasználva és tovább fejlesztve a hatalmas, felgyülemlett tapasztalattárat, az SzKP biztosítja a vezetés örökletes mivoltát, a bel- és külpolitika megvalósítását. Ennek még egy bizonyítékát láthatjuk az SzKP KB Plénumának Februári ülésének munkájában (1984-ben), melyen a KB főtitkárának K.U.Csernyenkót választották meg az egybegyűltek." Viszont mindennek dacára, saját országuk történelmének, és személyes tapasztalataik alapján a szovjet emberek tudták, hogy ,a személyiség szerepe a történelemben" tézis nem csupán elmélet és üres fogalom. Az új vezető színrelépésével mindig történtek valami változások életükben. Az, hogy jobb vagy rosszabb irányba mutattak ezek a változások már egy másik kérdés. És szinte mindig új remények születtek, de természetesen kimért óvatosság által övezve. A történelem sok mindenre megtanította a szovjet embereket, de szinte semmire a hatalmon lévőket. ........................... /Folyt.köv./
Erről vannak nekem értékes gondolataim, de most hajnali 2-től szeptember 1-ig abbahagyom a fórumozást, úgyhogy majd utána megírom.
Röviden annyit előrebocsátok, hogy szerintem mindenképpen lett volna visszaesés, csak szerintem a belső kereskedelem szétzilálódása, a külön valuták megjelenése, a beruházások teljes megszűnése (a bizonytalan politikai és tulajdoni viszonok miatt - a rablótulajdonos nem ruház be, főleg nem, ha egyik nap Szovjetunió, másnap Oroszország, harmadnap független Tatársztán, ki tudja negyednap nem lesz-e második Csecsenföld, aztán ötödnap újraközpontosított Oroszország...), valamint a nettó tőkeexport (a beruházásra szánt pénzek kipumpálása külföldre az Abramovics-félék révén) voltak azok a tényezők, amik a mindenképpen bekövetkező (és egyébként már önmagában rendkívül súlyos) kábé 20%-os visszaesésből egy 50% körüli visszaesést csináltak. De majd részletesen szeptemberben.
Én Magyarországról beszéltem. Itt a rezsim szubvenciózással már 20 mrd dollár külső adósságot hozott addigra össze és nem látszott, hogyan lenne képes ezt kezelni.
Bolt.
Metró.
Ez csak az egyik dokumentum.