Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Amennyiben az állítólagos Joshua mítosza szerint nézzük, nem mond hülyeséget a pali.
Egyrészt, aki korunkban még valósnak véli az ókori kitalációt, annak lefutott meccs, hogy mindent, és mindent is, a mitológiai mű szereplője intéz. Ahogy ős és Móricka is képzeli, a cunamitól a csirkék görbe szarásáig bejátssza a terepet, mindenhez nélkülözhetetlen a szerepe. Ha a jobb kezeddel törlöd a segged akkor is az Ő keze van a dologban, és ha csöcsös Fanni helyett a faros Etelkát választod abban is.
Így hiszik.
Tehát csakis Isten járhatott el a J.K. kinyúvasztásában, evidens.
Másrészt, mivel a főhősüket „mindentudónak” és „mindenhatónak” képzelik, ennek a fényében, már Ádám összedagasztása előtt tudott volt számára, hogy a szent szelleme által jól megárnyékolt hölgy, az szül egy fiút, akinek ki kell nyúvadnia az állítólagos kereszt alakú kivégző eszközön.
Még az is benne van a pakliban, hogy Júdás átlátta ezt, mint lényeges szereplő, és azért nyomta fel Joshuát, hogy időben kivégezhessék, ne csússzon a földi haknija.
Ha Júdás teszetoszább lett volna, nincs isteni ihlete, késztetése beárulni Joshuát, a végén már csak megkövezessél tudta volna itt hagyni az örökkön való életének, elkefélt hétvégének számító életét.
Most miden templom tetején, és a hívők nyakában is kövek lennének a kereszt helyett.
Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett...
Pedig Pál hithű zsidónak bizonyul a Biblia alapján, csak a kiválasztása után többé nem a vallásához volt hű, hanem a hitéhez. Ehhez bizony Jézus kellett, ahogy manapság is Jézus kell ahhoz, hogy bárki hithű lehessen. A vallásoskodás megy Jézus nélkül is.
Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Ján 1: 3)
Nincs is jelen az a baj, amit emlegetsz. Felemelő lehet olvasni a Bibliát.
"Zsidó ember ilyen fertelmességgel nem foglalkozik..."
Még szerencse, hogy a korakeresztények egyike se volt hithű zsidó.
Olyan ez, mint az evolúció: amelyik egyed éppen megfelelő a saját életkörülményeihez, annak utódai nem változnak meg, azok maradnak az adott fajon belül. Amelyek NEM felelnek meg az életkörülményeknek, azok változnak és hoznak létre új fajt.
A hithű zsidók mind a mai napig ugyanúgy hiszik az Úr Istent és hogy Mózes az Ő prófétája, és a megígért Messiás el fog jönni. Akik viszont az első században mindezt valami oknál fogva nem tudták hinni, na azok lettek a korakeresztény gyülekezetek tagjai: éppen amiatt mert nem voltak meggyőződéses hithű zsidók.
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 1Kor 11:23-24
A kulcsfogalom számunkra az az állítás, miszerint „az Úr Jézus azon az éjszakán, "melyen elárultaték,” és innentől kezdve átadom a szót Barth Ehrman professzornak, aki Iskarióti Júdás elveszett evangéliuma magyarul is olvasható könyvében a következőképpen magyarázza Pál szavait:„Ez az utalás egész biztosan arra vonatkozik, hogy Iskarióti Júdás elárulta Jézust… Az eset mégsem ennyire világos. A gond a Pál által használt görög szóval van, amivel leírja, hogy Jézust „elárulták”… A szó gyakran előfordul az Újszövetségben, egyedül Pál több mint tizenöt alkalommal használja a leveleiben, abban a fejezetben is még egyszer, amit az imént idéztem. Amikor Pál azt mondja, hogy az információ, amit átad, ugyanaz, amit korábban már „közölt” a korinthosziakkal, ugyanazt a szót használja, mint amikor Jézus „elárulásáról” beszél. A görög szó a ’paradidomi’, és szó szerint azt jelenti, „átadni vagy odaadni valakit vagy valamit valaki másnak”.Pál ezek szerint arra utal, hogy Iskarióti Júdás átadta Jézust az uralkodó hatóságoknak, hogy elítéljék? Valószínűleg nem, mivel minden más esetben, amikor Pál Jézusra vonatkozóan a paradidomi szót használja, azzal Isten tettére utal, aki az emberek üdvéért a halál kezére „adta” Jézust.”
A probléma az, hogy van egy másik, egymással összefüggő szó, ami azt jelenti, hogy "elárult". Ez a prodidomi szó. Ha Pál Júdás árulására akart volna utalni, akkor minden bizonnyal ezt a szót használta volna. Ehelyett a paradidomi-t használja, olvasható Ehrman exegézise, ami alapján a következő fordítást javasolja:
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr (Jézus) azon az éjszakán, melyen Isten által a halál kezére átadatott, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Mért keresitek , azt ami nincs és nem létezik ????
Válasz.
Teremtő számára ti sem léteztek, csak a saját képmásotok érthető és világos mint a nap
Nem az intelligencia, vagy annak a hiánya az, amely egy embert az Isten hitének elvetésére sarkall. A legtöbb ember nem egy teremtő isteni entitás létezését utasítja el, hanem annak az Istennek a létét, aki erkölcsi felelősséget kíván meg teremtményeitől. Lelkiismeretük feloldozására és a bűntudatuk enyhítésére az emberek visszautasítják azt a gondolatot, mely szerint Isten az abszolút erkölcs kizárólagos forrása. Az ilyen jellegű gondolkodás felszabadítja a személyt minden bűntudat és erkölcsi felelősség súlya alól, élhet kénye és kedve szerint, olyan erkölcsösen vagy épp erkölcstelenül, amint neki tetszik, tudatosan figyelem kívül hagyva azt, hogy egyszer majd számot kell adnia életéről Istennek.
Rómabeliekhez 1:18-25
A pogányok rászorulnak a megigazulásra.
18Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. 19Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. 20Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, 21mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. 22Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak. 23A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. 24Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. 25Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a
Ugyanis ezek a szövegek utólag lettek Jézus szájába adva. Az előbb már leírtam, de most időrendben rövidítve megismétlem, hátha így érthetőbb lesz a történeti fejlődés:
- Tarsusi Saul kitalálja az eucharisztia rituáléját, ami rituális "istenevést" jelent a görög misztériumvallások gyakorlatában
- Ezt megindokolja azzal, hogy a Cristossá vált Jézus még az életében "egy vacsorán" azt mondta, hogy a tanítványok képletesen egyék a testét és igyák a vérét
- A gyakorlat sikeres, a korakeresztény gyülekezetek istentiszteletében jól szolgálja a közösséghez tartozás és a Christossal eggyéválás érzésének megerősítését
- A rituálé terjed, és túléli Sault
- Az i.sz. 70-80-as évektől a gombamód szaporodó keresztény gyülekezetekben felmerül az igény, hogy ne csak Jézus mondásai (Q dokumentum) legyen a hitük alapja, de mit is csinált ezen a földön az ember Jézus?
- Elkezdik összegyűjteni a Jézus életéről szóló szájhagyomány meséket, és ezek rendszerében az "egy vacsora" eseményt a kereszthalál előtti Utolsó Vacsorának helyezik el
- Az evangéliumok szerzői késztetést éreznek, hogy egységes egészként kezeljék a történeteket és a tanításokat, ezért a koherenciát megerősítendő az Utolsó Vacsorát megelőző eseményekben is olyan mondásokat adnak Jézusnak, ami az Utolsó Vacsora beszédére utal. Hiszen Jézus ismerte a jövőt! Biztos, hogy életében is számtalan utalást tett az eljövendő kereszthalálára és feltámadására.
Nagyon kedves tőled, hogy megosztottad a bensőd vágyaiból fakadó gondolataidat!
Bár, ha olvasod a bibliai szövegeket, akkor tudod, hogy már olyan, hogy Jézus, nem releváns név, mert új van neki, ahogy Isten neve is új, ezekről te mit sem tudsz és azok a mellényveregető gőgős hívők sem, akik Jézus nevében illegetik itt magukat!
Pál egy hamis tanító volt, egy hazugsággépezet a kialakuló egyházak előtti önkéntesek írásait figyelembevéve.
A szeretetről, mint fontos dologról beszél, máskor meg átkoz...
Ilyen vagy te is pálfordulatos, vagy hogy is mondjam mikor milyen köpeny van a keresztényeken?
Jó hogy bibliailag sem t9rhetsz pálcát mások felett és az ítélet sem a tied, bár nagyon úgy néz ki játszod itt az istenembert, vagy emberistent?
Ezt a szkíta baromságot tényleg el kéne felejtened.
Nem olyan közvetlen a kapcsolat, ahogy te azt hiszed. (Eleve nem a közel-keletre zsoldosként érkező és letelepült párezer fős szkíta népességtől ered, azok ugyanis gyorsan beleolvadtak a helyi lakosságba.)
Leírtam neked a legvalószínűbb kapcsolatot: a görög misztériumvallások vették magukra a Kaukázustól északra élő sztyeppei népek hitének és kultúrájának egyes elemeit mivelhogy tágabban értelmezve a teljes Fekete-tengeri medence görög szféra részévé vált: echte görög városállamokat alapítottak a partokon az Égei-tengerről érkező görögök. És természetesen helyileg keveredtek az ottlakókkal, így a délről érkező klasszikus görög kultúra itt keveredhetett az Ázsia felől érkező nomádok kultúrájával. Ami kultúra meg hit visszaszivárgott a görög "Óhazába" meg Kis-Ázsiába is.
Jött Tarsusi Saul, és úgy gondolta, hogy az avitt zsidó Mózes-hitet új elemekkel lehet "modernizálni", méghozzá az addigra Kilikiában a perzsa hitvilággal sikeresen fuzionált misztériumvallásokkal. Így aztán saját szakállára létrehozott egy vegyes tanítást, aminek alapját jó esetben egy Júdeai szájhagyomány történet adta egy Messiásnak tartott galileai áccsal meg a pártucatnyi szektás követőjével. Ő fogta az alapanyagot, felismerte benne hogy az mennyire hasonló a Kilikiában megszületett perzsa-görög vegyülék Mithrász-kutuszhoz, és vagy erre alapozva szélhámos hitetésbe kezdett, vagy pedig jómaga is szentül hitte, hogy valami "isteni igazságot" ismert fel a Feltámadt Christos személyében, és ezért terjesztette a zsidó-görög kutyulék tanítását. (Aminek így része lett a misztériumvallásokon keresztül a zsidó hittől idegen koncepciók és rituálék.)
És ezzel elvégezte a vallásalapítás munkásabb részét.
Mivelhogy alapból az esetleg létezett Júdeai mozgalom egy Joshua ben Joseph követőivel, nem volt akkora hatású hogy térben és időben a terjedését akadályozó korlátokat áttörje. Ha nincsen Tarsusi Saul és a fáradhatatlan munkálkodása, akkor az a párszáz fős társaság, aki Messiásnak hitte ezt a galileai ácsot, pont úgy eltűnt volna a történelem süllyesztőjében, ahogy az összes többi korabeli messiás-jelölt és követői eltűntek, az egyszem Bar Kohba kivételével, mert az ő követői felkelést robbantottak ki. Tarsusi Saul és az általa létrehozott gyülekezetek voltak azok, amik az első században életben tartották, és felerősítették a Joshua ben Josephre alapuló mozgalmat, és végül - miután Sault utolérte a végzete - a számolatlan gyülekezetei szellemi hatása szivárgott vissza a teljes korakereszténység mozgalmába is. Így vált meghatározóvá a Saul féle tanítás a teljes kereszténységben anélkül, hogy maga Saul tanította volna az összes Christos-hívőt. Amikor pedig az első század végén igény merült fel, hogy az ember Jézus viselt dolgait le kéne már jegyezni, addigra a Saul-i tanítások annyira elterjedtek a teljes keresztény közösségben, hogy megkerülhetetlenül meghatározóvá váltak azok a dolgok, amiket ő emelt be a hit dogmáiba és rituáléiba. Így írták bele az evangéliumokba az utolsó vacsorát, és az erősen görög behatású (misztériumvallások!) Johannita irányzat evangéliumába ezért került bele a de facto rituális emberevésre (valójában "istenevésre") utaló tanítás is.
"vagy vmiféle elemista ómári "isteni lénnyel való eggyéválásról", hanem a Messajás bűnbocsánatot lehetővé tevő áldozathalálára való megemlékezésről..."
Ezt azért alaposan gondold még végig!
"Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne." (Jn 6,56)
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Ígyhát a vecsernya célja, hogy tanálkozzék a szimbóleum a valósággal: az ósz-i állatáldozatok bűnbocsánati vérontása Krisztus bűnbocsánatot eredményező megváltó halálát jelképezte.
Szó sincs semmiféle szittya "vérszerződésről" vagy vmiféle elemista ómári "isteni lénnyel való eggyéválásról", hanem a Messajás bűnbocsánatot lehetővé tevő áldozathalálára való megemlékezésről...
Tehát Jézus s apostolai zsidóként ósz-i innepeket ültek: És a kovásztalan kenyerek ünnepének első naptyán, mikor a páska bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a páska bárányt...?
