Nem vagyok tévedhetetlen, de azt gondolom már egy ideje - és az alábbi két hozzászólásod megerősített ebben - , hogy nála egyszerűen elmúlt a dolog, és nem tudja, hogyan zárja le ezt a kapcsolatot...
Persze lehet, hogy nem tudatosan csinálja ezt, de mindenképpen mehetnéke van, a gyerek-téma szerintem csak ürügy.
Szerintem hagyd elmenni, és lépj tovább te is - bármennyire nehéz és fájdalmas is ez.
Lemaradt a lényeg! A felvetés, hogy a férfi öreg lesz a gyermekvállaláshoz, azzal jár, hogy mindennek vége, a lány ezért elhagyja, még ha nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá, akkor is.
Egy éve még úgy volt, hogy a lány vallotta, 30-ig bezárólag szülnie kell. Most ragaszkodik ahhoz, hogy az az 5-7 év kell, hogy tőkét gyűjtsön (külföldi munka), illetve a jővőre várt másoddiplomájával jó állást szerezzen. Tehát alku csak max. 32-ig.
A férfi 48-50 lesz, amikor a baby megérkezik. Olyan típus, aki 5-6 évet mindig letagadhat. És számít a kihívás, nagyon szeretne bizonyítani még egyszer. Ő akkor már nem a karrierjén dolgozik, hanem biztos háttér akar lenni érzelmi, emberi, gyakorlati oldalról.
A határ 120 éves kor körül van, mivel elméletileg addig élhet egy ember.
Előtte bármikor meg lehet halni, az idővel csak az esélyek változnak.
Ismerek olyan férfit, aki 51-52 évesen vett el egy 20 éves lányt, aki azóta megszülte az első gyermeküket.
A férfi fiatalabbnak látszik koránál, nem dohányzik, nem dagadt, és nem rágódik hülyeségeken.
Viszont egészséges, életvidám és boldog.
Hogy lesz-e ideje felnevelni a gyerekét, azt nem ő dönti el, és nem te, és nem is én.
Ez minden életkorban így van.
Ő is élhet még 30-40 évig, és láthatja az unokáit, de egy 27 éves újdonsült ifjú apuka is meghalhat akár holnap.
Ezek a férfiszempontok.
Mint nő, én nem várnék holmi karrier miatt. De ha te tényleg szereted, és csak ő kell, aligha tehetsz mást, mint hogy vársz, míg ő úgy nem érzi, hogy itt az ideje, hogy szüljön.
lehet, hogy meg kéne beszélni korában a szülést azzal a lánnyal, az átlagosnál sokkal több férfitámogatással a gyereknevelésbe. Pl. szülés után maradhatna otthon a pasi, vagy valami olyan munka, aminek kötetlen a munkaideje, stb.
Adott a helyzet: 5 évvel ezelőtt 38 évesen, 20 boldog év után elvált férfi, az anyánál maradó két, mostanra lassan felnőtkorba érő gyerekkel a háttérben, beleszeret egy 23 éves lányba. A szerelem rövid idő alatt kiteljesedik, válás, majd két év küzdelem után három év távkapcsolat. Ez van most. A lány karriert építene, 33-35 éves kora előtt nem fog szülni. A férfi motivációja a következő: rettenetesen ragaszkodó, és eltökélten hiszi, hogy nem kell harmadik nő, a lánnyal akar élni, mindenáron. Tökéletes érzelmi, és talán logikus alapja van, hogy bízzon magában: erkölcsös, őszinte, ideális partnernek ismerik a házasságban, egyszóval nincs ellene semmi. A lánynak is nagyon kell, és megegyeznek, nincs is más széthúzó erő, csak az, hogy a férfi túl öreg lesz a gyerek felneveléséhez. Hol van a határ?
