Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Akiket ÉN VÁLASZTOK, és az IDŐPONTOT és HELYSZÍNT is eldönthetem, hogy mikor, milyen alkalmakkor, és mennyi ideig akarok velük találkozni. (a vészhelyzetek természetesen ritka kivételek). Ja, és a barátaim nagyobbik része is hozzám hasonló "csodabogár" (mielőtt azzal jössz, hogy majd a házasság-gyerek miatt kiöregszenek mellőlem) életkor szórása: 17-52
"Tenyleg nincs az ismerosi korodben egyetlen idos neni/bacsi sem, aki mar mondjuk 20-30 eve el egyedul, es nagyon jol elvan a kertjevel, vagy a konyveivel, akarmivel? "
Hááát, nincs. Azoknak az időseknek, akiket én ismerek, az életüket az unokázás tölti ki.
Én nem tudom elképzelni, hogy egy magányos ember boldog is lehet. Azt igen, hogy ezt állitja magáról.
"De ettol meg szeretheti a gyereket, csaladjat es nagyon harmonikus eletet elhet. " ??? Milyen gyerekét, ha nem lesz
Ezt arra ertettem aki mondjuk mer dolgozni gyerek mellett, amirol elotte miderult, hogy max tragediakent, vegso szuksegszerusegkent tudod elkepzelni.
Tenyleg nincs az ismerosi korodben egyetlen idos neni/bacsi sem, aki mar mondjuk 20-30 eve el egyedul, es nagyon jol elvan a kertjevel, vagy a konyveivel, akarmivel? Vagy notlen nagybacsi, aki eljon gyerekezni a testverehez aztan irany a nagy szabadsag? Most mi a baj veluk, miert kellene, hogy hianyozzon nekik valaki mas? Miert lennenek ettol kevesebbek/ kevesbe boldogak?
"Ha van testvére, az is elsősorban a saját családjával lesz elfoglalva."
Ez most hogy jon ide, hat persze hogy nem a testver nyakan fog ulni, de attol meg letezhet szeretet ebben a viszonyban is, ha jol tudom ez nem kizarolagos erzes...
Igazatok van! Mindenkit más tesz boldoggá! Van, akinek a munkája, a szakmája, vagy éppen a hobbija az élete, a boldogsága, valakit pedig az tesz boldoggá, ha családja van. Persze, az lenne az igazi, ha mindez előbb, vagy utóbb sikerülne, de nem szabad semmit görcsösen erőltetni. Ha valaki egyedül, szabadon, kötöttségek nélkül szeretne élni, hát tegye. Egyáltalán nem biztos, hogy sokat veszít ( mindig jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban). Nem kell csak azért férjhez menni, gyereket szülni, mert ez a társadalmi elvárás! Sajnos, az emberek többségében még mindig ez a beidegződés van, hogy ha valaki nem megy férjhez, nem szül gyereket, nem nősül meg, akkor azt sajnálni kell. Sok esetben azért alakul így, mert nem sikerül, de van egy olyan réteg az egyedülállóak között, aki egyedül is boldog és tartalmas életet tud élni és nem megy bele olyan megalkuvó, "kényszer" kapcsolatba (házasságba), amitől eleve tudja, hogy hosszútávon nem jelentheti számára a boldogságot.
"De ettol meg szeretheti a gyereket, csaladjat es nagyon harmonikus eletet elhet. " ??? Milyen gyerekét, ha nem lesz, milyen családját, ha meghalnak a szülei, és kivel él majd harmonikus életet???
Ha van testvére, az is elsősorban a saját családjával lesz elfoglalva. Hol van ebben az életképben a szeretet? Mert az apácákéban benne van - egy sokkal magasabb szinten. De itt??? Itt én csak azt hallom ki, hogy ÉN, ÉN, ÉN.
No jo, amint Te is mondod, azt "HISZED" ez igy van.Rad ez biztos igaz is, meg meg nagyon sok mindenkire. De probald azt is elkepzelni, hogy nem mindenkit ugyanaz tesz boldogga, es TENYLEG vannak olyan dolgok, amik szamodra furcsak meg nem tetszenenek, de attol meg mas tarthatja azt jo helyzetnek. (ld otthon maradni gyerekkel sokaig, amit nehany napja irtal- nem mindenkit boldogitana. ) De ettol meg szeretheti a gyereket, csaladjat es nagyon harmonikus eletet elhet. Es mondjuk partner helyett vallashoz, hobbihoz, mas rokonokhoz kotodik. Hogy mast ne mondjak, a legtobb apaca is boldog eletet el, csak ez a tobbsegnek elkepzelhetetlen.
Csak azért, mert nem hiszek abban, hogy bárki boldog lehet igazi kötődésen és mély elkötelezettségen alapuló szeretetkapcsolatok nélkül. Nem hiszem ,hogy a magány boldogit. Még ha az ellenkezőjét állitod is.
50 évesen szerintem azt fogom gondolni, hogy - ha már nem szórakoztatnak tovább a férfiak - hagyjanak békén. Nekem ne kelljen alkalmazkodnom senkihez, ne szóljon bele senki a dolgaimba. Nem vagyok egy társas lény. (érdekes módon mutterom is ezt mondogatja állandóan keseregve, bár csak egyedül élhetne...)
Megy a kisszoba albérletbe (olyan helyen lakok, ahol nagyon nagy kereslet van rá) épp kijön belőle a rezsi (tapasztalat).
„Milyet? - van miből válogatni, tehát nagy tömegből könnyű szelektálni Milyen célra - na mégis, milyen célra?! :D:D:D Meddig? - hát nem életfogytiglan az biztos! (még szerencse... megőrülnék, ha nyakamon maradnának)"
Itt valahol megtalálod a te embered! Garantáltan nem marad a nyakadon, ha megunod))))) http://www.felizgat-lak.hu/index.php?p=productsList&iCategory=283
Akkor az én részemről "megette a fene" a "normális" pasikat :) de
mivel én sem vagyok "normális" (lásd: "minden normális nő akar gyereket")
nekem éppen jó lesz az olyan "nemnormális" mint én.
S mivel a "nemakargyereket" jellegű értékrendegyezéssel befogható pasik száma hatványozottan felülmúlja a "gyereketakar" értékrendnyilvánítással befogható pasik számát - a következtetésedből az következik, hogy a pasik között a "nemnormálisak" vannak többségben.
Általános vélekedés szerint a "normális" szó szinonímájaként használható még az "átlagos" esetleg a "többség" - tehát nagyon nagyok az ellentmondás :P
Milyet? - van miből válogatni, tehát nagy tömegből könnyű szelektálni
Milyen célra - na mégis, milyen célra?! :D:D:D
Meddig? - hát nem életfogytiglan az biztos! (még szerencse... megőrülnék, ha nyakamon maradnának)
Nekem is nagyon fontos, hogy felnézhessek a páromra.
És az is, hogy ő is felnézzen rám.
Asszem nem ugyanazt értjük a kifejezés alatt. :-))) Számomra ez a tisztelet megfelelője. De azt is jelenti, hogy fontos, hogy lássam, hogy az illető férfi életrevaló ,minden helyzetben feltalálja magát, biztonságot tud nyújtani, okos, művelt, széles látókörű, jó humora van, stb, stb.
Egy nőnek pedig nagyon fontos, hogy feltudjon nézni egy férfira!
Ez max. arra lehet igaz, hogy a pasit lehessen magassarkú cipővel hordani :)) Komolyra fordítva: Elég baj, hogy ez a vélekedés az általános, ezért van ennyi dolga a NANE Egyesületnek. Mellérendelt viszonyra kellene törekedni az alárendelt helyett minden nőnek. De ugye még tartja magát ez a szörnyű neveltetés, sokáig nem is fog még kikopni :(
Érdekes módon azért a pasi 10 évig nagyonis megfelelt neki. Hét év után ment hozzá feleségül törvényese, és sokáig nagyon boldogok voltak. Én mindig olyan mintaházaspárnak láttam őket.
Értem, amit mondasz, pont ezért, amikor lebukott, legszivesebben felhivtam volna a férjet "súgni neki", hogy ha most helyre akarja hozni a házasságát, tűnjön el egy-két hétre úgy ,hogy még mobilon se legyen elérhető. Vagy zavarja el asszonykát egy szállodába, biztosan észhez tért volna. (Perszre nem tettem meg.)
Sajnos ő nem ezt az utat választotta - erre farag rá azóta is.
Ahogy a párom mondja mindig: a nőknek soha nem elég jó semmi.
"Tapasztalatom szerint a magyar nok tulnyomo resze ilyen opciok melett a kiszolgaltatottsagot valasztana es inkabb elszornyed a gondolatra, hogy 2-3 evnel hamarabb dolgozni kezdjen gyerek mellett. " Én azon csodálkozom, aki elmegy dolgozni kisgyerek mellől, akkor is, ha nem szorul rá.
Ha én szülnék, és megtehetném, biztosan nem járnék jó pár évig dolgozni. Az fix.
