Öööööö... Tulajdonképpen igen is, meg nem is. A "nem" kis magyarázatra szorul. Inkább úgy fogalmaznék, hogy karbantartás igényesebbek voltak. A használati utasításban benne is volt, hogy 25 üzemóra után olajozásra volt szükség. De ugyanakkor szétszedni, javítani egyszerű volt, nem voltak olyan alkatrészek, amik már a ránézésre is letörnek. De azt se felejtsük el, hogy az '50-es években, amikor a vasútmodellezés elkezdett terjedni az NDK-ban, akkor azért sok olyan ember volt, akik rendelkeztek nem kevés ügyességgel, műszeripari szakmai ismeretekkel. Nem volt véletlen, hogy jópár kisebb gyártó létezett, amiket aztán később bekebelezett a központosítás. De pl. a Schicht, Echlke, Hruska, Gützold így indult. Voltak nem túl jó műszaki megoldásaik, pl. a BR23-as áramvezetése a vas súlyokon keresztül, az ős E44-es katasztrofális áttételezése (16 V-nál átszámítva biztos versenyezhetne egy TGV-vel [amikor ezt a mozdonyt konstruálták, még a 16 V-os fekete trafó volt használatos, gyerekkoromban nekem is ilyen volt, le is égettem vele a Nohabot]). De azért ha az ember időnként kitakarította a kommutátort,, az egész motort, fogaskerekeket, majd újra adott egy kis kenést, egész jól el tudtak működni ezek a gépek.
Ugyanakkor arra viszont kíváncsi vagyok, hogy a BR 50-es (ritka) kétmotoros változata hogyan működött. Ugyanis a két motor eltérő méretű kerekeket hajtott: mozdony, szerkocsi. Mondjuk olyat használatra már nem vennék én sem, és nem a ritkasága miatt nem akarnám használni...
Köszönöm a lehetőséget, ám sajnos egyfelől nem vagyok olyan jó fotós és nem is rendelkezem olyan minőségű géppel, hogy sajét készítésű képem lehetne erről a "svájciasítottE 42'"-ről. Ráadásul, még fénylépeket se gyüjtök, pláne erről a gépről, mármint az eredetiről. Viszont, ami az emlegetett Brawa
- féle H0 mozdony - modellt illeti, azt van szerencsém igen közelről ismerni. És talán még viszonylag nagyfelbontású képet is tudnél róla ide feltölteni, ha van reá igény. Persze nem saját készítésű a kép,
de a készítésről és a feltöltésről tudok gondoskodni. Nos akkor ?
Egyébként ez egy közösség által szerkesztett oldal, szóval ha valami hiányzik, és van jó fotód, illetve megbízható infód, akkor felveheted, kitöltögetheted a hiányzó cikket. Én is vettem fel mozdonyokat.
Azok ex-DR E42-es gépek, amik 92/93 környékén kerültek ki Svájcba, az ottani üzemhez optimalizálva, plusz fékellenállásokkal, amik elhelyezése miatt lettek egy szedősek a gépek.
Fantasztikus a mellékelt link a DDR / DR E11' - E42'-széria szinte töméntelen festési választékából. Végig - szemlélve ezt a sort, mégis sikerült találni egy olyan "létező-volt" gépet, amely sajnálatos módon - nem szerepel az összeállításban, pedig igazán ideillene. Igaz, nem az egykori DDT / DR korszak, sem pedig az egyesítés-utáni, jogutód társaságé, hanem egy attól teljesen független, idegen vasúttársaságé. Egy, az annak előzőektől merőben "eltérő színü ruhájába" öltöztetve. Ez pedig nem más, mint az E 42' típusnak,
a Nemzetközi Hálókocsi Társaság egykori, eredeti megrendelésére készült eredeti változata, amelynek a modellje, a Brawa cég munkája és a Társaság indigókék - aranyszin oldasávos és a Társaság aranyszínú emblémájával díszített, pályaszám nélküli modellváltozata, amelynek szemlátomást, a leg - alapvetőbb eltérése az eredetitől az, hogy egy pantodráffal került építésre - szállításra. Mind az erdeti, mind pedig a modell épp olyan szép, mint a NDK-beli gyárban a keletnémet vasút számára készült Brawa-példányok.
Persze meglökted...Amikor annó leraktam otthon, gyerekként 1980-as években, a 3 váltóból álló, egy gyerekszobában tekergőző szőnyegvasutat. Kapcsolópultról állítottam a jelzőket, és persze a legtávolabbi ponton az E11 nem indult el, amikor zöldet kapott a szemaforon...
Igaz azóta se szőnyegvasút, se terepasztal... szóval
Régi idők... hogy szépek voltak-e?
Rossz volt, de annyira mégse rossz, mint amikor elmúlt...
Na igen, de ha az egyik motor nem indult el, mivel nem volt benne csiga, elég volt meglökni, megmozdult a motor, és ment is :) Sajnos a kétmotorosított Ludmillával ezt már nem lehetett eljátszani.
Régi idők... hogy szépek voltak-e?... Folyamatosan barkácsolni kellett a mozdonyokat. Bár ha azt nézem, hogy jelenleg 3 darab "korszerű" mozdony van körüzes motorral darabokra szedve az asztalomon, és nem tudok velük mit kezdeni...
Kegyetlen egy megoldás volt, a maga kettő motoros réme miatt - hol az egyik, hol a másik motor nem indult el.... Viszont annyira szép, és korához képest nagyon is kecses modell, még így 2024-ben is, hogy jómagam 10 évvel ezelőtt kettőt is átépítettem roco alvázra, E11-t és egy E42-t. Nem volt egyszerű, de így hozza a régies NDK-s megjelenést, viszont 5 pólusos motorral gyönyörűen megy :))
A legnehezebb a roco piros küllős kerekeinek az alkatrészben beszerzése volt (a roco e10-es gépeknek mind teli fekete kereke van).
Az NDK új építésű vilanymozdonyainak első tagjai voltak a "Holzroller-ek".
E11, és E42 sorozatként jelentek meg. A gépek a végáttételben különböztek. Az E11 volt a gyorsvonati gép, annak 120km/h volt a végsebessége. Az E42-t szánták tehervonati gépnek, így az csak 100km/h végsebességű volt, viszont nagyobb volt az indító vonóereje. Az E11-t valóban csak személy- és gyorsvonatokhoz használták, míg az E42 az teherforgalmoban került bevetésre, és személyvonatok előtt is előfordult.
1970 után az E11-ből BR211, az E42-ből BR242 lett, és ezután kapták meg a piros színtervű festést, az addigi zöld helyett, de nem egyszerre! Így volt olyan átmeneti időszak, amikor zöld kasznis gépeken már 211 il. 242 kezdetű pályaszámok voltak.
Jaj, ez a Holzroller vicces konstrukció! A hajtása meglehetősen dinamikus, mivel nincs benne csigakerék; érdekesek a motorjai is a forgórészen a tekercsek és a kommutátor közé helyezett fogaskerekekkel. A csigakerék hiányának következménye, hogy minden piszok, hajszál a motorban köt ki :)
De amíg megy, addig nagyon jól megy :)
Nekem a vörös, gyorsvonati változat van meg.
A maga idejében egyébként elég jó modellnek számított, alig-alig venni észre, hogy kissé gólyalábasabb a kelleténél. Olyannyira, hogy a PIKO ugyanezekkel az arányokkal gyártotta a legutolsó időkig; persze ha mellé keveredik egy Brawa, már látható a turpisság:
Közel egy éve (?) vettem a börzén Sörtemetőtől egy régi PIKO BR 23-ast - kímélendő a patika állapotú darabot. Nézegetve a régi képeket az eredeti mozdonyról, világossá vált számomra, hogy a 23 001-es (és a 002-es is) az 1961-es kazáncsere és felújítás során kapta meg a kisebb, Witte-féle füstterelőket, továbbá a kazán tetejének kialakítása is más lett. Ebből kifolyólag kitaláltam, hogy kéne szerezni egy Wagner-féle füstterelős mozdonyt, vagy inkább kazántestet. Nemrégiben szerencsém volt, a Macerán találtam egy meglehetősen rozsdás mozdonyt. Füstterelő felújítás. Kasztnicsere, szívás, káromkodás (a mozdony lámpája hol erősebben, hol gyengébben égett, a menet is ennek megfelelő volt), aztán a súlyt kiszedtem a kasztniból, egyenként lekapargattam róla a rozsdafoltokat és láss csodát, az áramvezetése jó lett. Így most van két ilyen ősleletem, amiből a nagy füstterelőssel futtatom a hozzáillő régi, részben bakelit kocsikat. Majd 2 hete vettem némi pénzért egy őslelet E44-es motor nélküli roncsot, aminek a kasztnija, gyári kapcsolói lényegében rendben voltak. A régi, bátyám-féle mozdonnyal összeházasítottam - újabb egész jó állapotú őslényem lett.
A 4 őskövület együtt, kedvencem a BR 50-es a csuklós főkeretével, mozgó futókerekével.
Vagány! Én egy 1968-as PIKO katalógusban láttam ezt a kapcsolót, és sokáig azt hittem, hogy rajzasztalon maradt a konstrukció. Aztán nemrégiben egy elhunyt modellezőtársunk hagyatékából bukkant elő ilyen kapcsoló, és nagyon meglepődtem, hogy mennyire megadta a módját a Piko: nagyon precíz, vékonyka kis szerkezetek, az "egyszer használatos" csomagolásuk is luxus :)
Annyi pontosítás, hogy a SCHICHT ekoriban 2 kocsit hozott ki: C4ü-Pr13, és a WR6ü-07 helyett WR4ü-valami. Mindkettőt később "oldtimer" néven emlegetik. A C4ü meglehetősen jó kidolgozott, de a korabeli, rendelkezésemre álló képek alapján a főkeret kialakítása, valamint a hattyúnyakas forgóváz helyett a porosz rendszerű alkalmazása szerintem téves. A WR kocsival kapcsolatban pedig ITT van némi információ. Mindezekkel együtt a Liliput C4-pr96-os kialakítása gyengébbre sikerült, a feliratokon kívül a favázas kocsiknál elengedhetetlen feszítőmű hiányzik.
