Gondolj rám, ha csillag zuhan földi éjszakán, ha megszakadnak mondatok, ha megszűnik egy gondolat, ha átfestik a múltamat - s ne várj! Gondolj rám, ha elpattan egy húr a zongorán, ha széttörik egy rossz futam, ha csendben élsz és boldogan, egy szál gyufa, ha ellobban... - S ne várj!
Mikor megtorpan egy lépés, Mikor megroppan a jég, Mikor elfogyott egy érzés, Mikor megvillan az ég; úgy lásd, mint én, hogy lássam veled, úgy értsd, mint én, hogy értsem veled, úgy szólj, mint én, hogy szóljak veled.
Gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván, ha tó vízébe követ dobsz, ha csobban és ha elmerül, ha csend a csenddel elvegyül... - S ne várj!
Gondolj rám, ha villám tépte ágat látsz a fán, ha füst sem marad már a láng után, ha erény lesz már nem gondolni rám!
Gondolj rám, ha gyümölcs érik villám tépte fán, ha parázs él a láng után, ha jólesik még néhanap, hogy rólam szól egy gondolat. - S ne várj!
Tudod-e azt, hogy számtalanszor gyűlöltelek már Mert nem hagytad, hogy szeresselek Tudod-e azt, hogy tudom, amit nekem te adtál Soha megadni nem lehet
Engem nem zavar, engem nem zavar Hogy csak rajongód vagyok Mint egy lecsúszott zoknis kisgyerek Engem nem zavar, engem nem zavar Hogy hazudni nem tudok És hogy tudod, hogy szeretlek
Tudod-e azt, hogy hány szerelmed gondol most is rád Aki hűtlen lett már hozzád Tudod-e azt, hogy a válás percét hányan átkozzák S hogy ezt mennyien tagadják
Engem nem zavar, hogy soha senki meg nem kérdezett Hogy hol akarom élni az életem Engem nem zavar, engem nem zavar Ha akkor leszel még szebb Mikor én már nem leszek
Tudod-e azt, hogy tudom, nekem azért hazudtál Mert hűnek akartál Tudod-e azt, hogy számtalanszor megcsaltalak már Mert más városról is álmodoztam már
Túl kevés, mit adhatok, túl sok, ami kell, tőled mindent megkapok, ha két karod ölel. Ha egyszer aztán nincs tovább, akárhová mehetsz. Addig szeretnék élni csak, amíg te is szeretsz.
Pár dolgot magunkkal viszünk - nem is nehéz Van itt minden, orvos, katona, ács - meg zenész Hosszú sorban vonulunk itt mind Nem is névsor, nem is nagyság szerint És súgod, ha sietve mész Te is átérsz majd, átérsz a hídon
Isten tudja, meddig viseli még Ő tudja, mért s ki töri szét De te csak menj, menj, menj, menj a hídon
Messze lent a közömbös folyó túl mély De ott a parton újra béke vár, ne félj S égnek ront az élet-halál gép Célba vesz mint törékeny reményt Hát menj, menj, hátra se nézz S talán átérsz majd, átérsz a hídon
Rossz álom, vagy színház csak ez Rossz műsor, a tévében lesz Vagy csak képek a fiókokból Én ezt láttam már, láttam a hídon
Messze ott a füstbe ment idő igaz volt Ledőlt emlékek takarják el Ahogy elfutsz velem, ahogy húzod a kezem S ahogy kérlek, vegyél már fel Hagyj ott minden mást, s vigyél át a hídon
Pár dolgot magunkkal viszünk - nem is nehéz Van itt minden, orvos, katona, ács - meg zenész
S talán egyszer visszajövünk mind Nem is névsor, nem is nagyság szerint És súgod, ha sietve mész Te is átérsz majd, átérsz a hídon
Lehet megtalálsz majd egyszer, mert nem jól bújtam el Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Lehet rajtakapsz majd egyszer, hogy másnak írtam dalt És a csók után a múzsa még maradni akart Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete De most az egyszer hadd maradjon így Most az egyszer hadd legyen jó így!
Lehet azt is hallod egyszer, hogy elcsatangoltam Ahogy bandukoltam vissza én csak rád gondoltam Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell Hogy lásd, egy napod mennyit ér Néha látnod kell Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még Ha félsz, hogy ellobban, elég S elveszted fényét, melegét
Jó, mikor hisszük még Lehet olyan a világ Amilyet szeretnénk Hidd el, a hajnal attól szép hogy minden éjben ott lapul Az örök sötétség
Egy érzés mindent eltakart S elhittük, mindörökké tart S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell S ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Akkor is, ha égig emel És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
Várj, a kezed ne húzd el Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz Ha sírsz, a szemed ne takard el Miért titkolnánk Hogy egy kicsit nehéz
Egy érzés mindent eltakart S elhittük, mindörökké tart S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Akkor is, ha égig emel És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
A szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell, Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
Ahogy mindenki, én is megjöttem, Ahogy mindenki, néha én is elkéstem, Ahogy mindenki, néha én is nevettem, Ahogy mindenki, sokszor rosszat is tettem.
Ahogy mindenki, néha én is elhittem, Amit mindenki, s aztán mégis rájöttem, Hogy mi vagy nekem.
Ahogy mindenki, én is csókoltam, Ahogy mindenki, néha én is jó voltam, Ahogy mindenki, néha én is loptam már, Ahogy mindenki, sokszor én is sírtam már,
S ahogy mindenki, úgy én is felejtek, S ahogy mindenki, úgy én is elmegyek. Ahogy mindenki, én is elmegyek egyszer.
Meg-megállok, visszanézek, hosszú az út Nagy része emlékképek csendjébe hullt Vak éjbe hullt
Lankás tájon büszke csúcsok, színes csodák Szerelmek tarkasága, kiszáradt fák Bimbók és fák
Fényes termek, félhomályok, kertvégi ház Elfojtott szenvedélyek, elégett láz Halvány parázs
S néhány semmiért átvirrasztott éj Jó volt, mindegy, mennyit ér
Nánánánáná, vásott éjek, heves szócsaták Zene, haverok, hősködések, üres csillogás Nánánánáná, vásott éjek, egész nyáron át Merész szövegek, nagy remények, s egy-egy vallomás
Vásott éjek álmodása csodákat várt Halványabb lett az, ami valóra vált Mégis valóra vált
Néha visszatér, s mindent számon kér Tőlem ez a néhány éj
Nánánánáná, vásott éjek, heves szócsaták Zene, haverok, hősködések, üres csillogás Nánánánáná, vásott éjek, egész nyáron át Merész szövegek, nagy remények, s egy-egy vallomás
Senkinek nem jön össze minden Amit az indulás eltökélt De mégis hiányzik, ami elveszett Amíg ez az út egyszer véget ér
Nánánánáná, vásott éjek, heves szócsaták Zene, haverok, hősködések, üres csillogás Nánánánáná, vásott éjek, egész nyáron át Merész szövegek, nagy remények, s egy-egy vallomás
Ez így ment
Nánánánáná, vásott éjek, heves szócsaták Zene, haverok, hősködések, üres csillogás Nánánánáná, vásott éjek, egész nyáron át Merész szövegek, nagy remények, s egy-egy vallomás
Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerint Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed S az a páncél, ami óv, földre hullik, lehet Ne beszélj, dal sem kell, már a zenék sem azok Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár. Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Kiállok a szabad ég alá, ezen a csillagfényes éjen, s erősen összpontosítok, veszek egy mély levegőt és és ... belélegezlek újra, téged aki nagyon hiányzol ... és ennyi elég is.
Óh, most megleptél, de kedves vagy ... szeretem az ilyen meglepetéseket. Yves Montand az egyik legkedvesebb sanzonénekesem, nála a szív és a gyönyörű hang csodásan egybecseng, s ez a dal fantasztikusan szép, köszi. :- )
Szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.
Ez a felirat lóg a Tanodában a termem falán, hogy miért jutott most eszembe?
Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan! Az Élet szépség - csodáld meg! Az Élet boldogság - ízleld! Az Élet álom - tedd valósággá! Az Élet kihívás - fogadd el! Az Élet kötelesség - teljesítsd! Az Élet játék - játszd! Az Élet érték - vigyázz rá! Az Élet vagyon - használd fel! Az Élet szeretet - add át magad! Az Élet titok - fejtsd meg! Az Élet ígéret - teljesítsd! Az Élet szomorúság - győzd le! Az Élet dal - énekeld! Az Élet küzdelem - harcold meg! Az Élet kaland - vállald! Az Élet jutalom - érdemeld ki! Az Élet élet - éljed!
( Kalkuttai Teréz anya: Himnusz az Élethez )
Milyen leírhatatlanul csodálatos ajándék ez az élet ...
