Régóta foglalkoztat a kérdés és most úgy döntöttem, tollat ragadok. Némi péksüteményt szerettem volna vásárolni, úgy döntöttem, elmegyek valamelyik német diszkontba, mivel azokban a pékáru „frissen sütött”. (Azt hiszem, az idézőjeleket mindenki érti.) Nem akartam sorba állni, ezért a parkolókban álló autók száma alapján az Aldit választottam. A három bolt nálunk gyakorlatilag egymás mellett van, a városból kivezető út mellett, egy sűrűn lakott lakótelepi rész közvetlen közelében. A Pennynél 24, az Lidl-nél 38, az Aldinál 6 (!) autót számoltam össze. Be is mentem az Aldiba és azon gondolkodtam, hogy Európa egyik legnagyobb múltú és legpatinásabb diszkont-áruházlánca (gyakorlatilag a diszkont-élelmiszeráruház, mint műfaj megteremtője) minek köszönheti szégyenletes magyarországi vesszőfutását. Az összehasonlításba első sorban az Aldit és a Lidlt vontam bele, a Penny szerintem egy kicsit más lapra tartozik. Oda sokan már megszokásból járnak, sok az öreg vevőjük, elterjedt, hogy a Penny a legolcsóbb (ami nem mindig igaz). Mivel nem igazán járok a Pennybe és nem vagyok teljesen naprakész, ezért ebbe az összehasonlításba a Pennyt csak érintőlegesen veszem bele. (Még annyit, tapasztalataimat nem csak a saját városban szerzett tapasztalatok alapján írtam, az említett jelenségek több városban is hasonlóképpen tapasztalhatóak.)
Lássuk sorban, milyen ötletek merültek fel bennem az Aldi és a Lidl erősen különböző sikerességének vonatkozásában.
1. A későn érkezők hátránya
A magyar vásárló ragaszkodik a megszokotthoz, meglehetősen sokáig. (Ezt valószínűleg az bizonyítja a legjobban, hogy a CBA-nak és a Coopnak még mindig van vásárlója, pedig Magyarországon ők jelentik az élelmiszer-kiskereskedelem mélypontját. Drágák, koszosan, rossz minőségű termékeket kínálnak, nincs választék. Mégis elég sok vevőjük van - megszokásból.) Vagyis egyértelmű, aki a legkésőbb érkezik, annak a legnehezebb. Pennyk már 1995-ben voltak, a Lidl 2014-ben érkezett, az Aldi csak 2007-ben. Nyilván ilyenkor a később érkezőnek ki kellene találnia valami rendkívülit. Ezt az Aldi elmulasztotta. Valószínűleg azt hitték, hogy a nagy névből meg lehet élni. Akkor azonban már itt volt a Lidl, az emberek 3 éve jártak oda, megszokták és észrevették, hogy az Aldi gyakorlatilag ugyanazt kínálja, semmivel sem olcsóbban.
2. A boltok helyének kiválasztása
Természetesen ez a dolog összefügg a későn érkezés problematikájával. Nagyon sok városban az Aldi már nem tudott olyan jó telket szerezni, mint a korábban érkezett áruházláncok. Jó példa erre Keszthely, ahol gyakorlatilag a szomszédos községben van a bolt, beljebb nem volt hely. Ez meg is látszik a forgalmon. Nagyon gyakran a német tapasztalatokat egy az egyben próbálták adoptálni a magyar viszonyokra. Németországban az emberek szívesen vásárolnak autóval, hisz kényelmesek és megtehetik. Ez Magyarországon nem mindenkinek adatik meg. Sok esetben az Aldi-k gyalog szinte elérhetetlenek (pl. Veszprém-körgyűrű), ami nem segíti a forgalom emelkedését. A másik gond lehet, hogy sok esetben olyan városban építettek üzletet, ahol és amelynek környékén nem igazán van meg a fizetőképes kereslet. (Ilyen szerintem például Dunaföldvár)
3. Árukészlet, berendezés
Az Aldi áruházba belépve más érzése van az embernek, mintha a Lidl-be vagy a Pennybe lépne be. Az áruház sokkal sterilebb és rendezettebb benyomást kelt. Ez a magyar vásárlókban valószínűleg a drágaság képzetét kelti. A fentebb említett két másik boltban elég nagy a rendetlenség, sokszor káosz van, ami azt az illúziót ébreszti bennük, hogy bárhol lehet találni valamilyen „Schnäppchen”-t. Az Aldi túl kiszámítható ilyen szempontból.
4. Akciók
Azt hiszem, az egyik legnagyobb „kutya” itt van elásva. Elég összehasonlítani egy aldis szórólapot egy Lidl-újsággal. Az Aldi újságjában sokkal kevesebb akció szerepel. Tapasztalatom szerint a Lidl minimum kétszer annyi terméket akcióz egy időben, mint az Aldi. Nagyon gyakran az Aldi akciói lényegtelen dolgokat érintenek. Kit érdekel például, hogy a garnélarák most 20%-kal olcsóbb?
5. Választék
Főleg az utóbbi évben tűnik fel egyre inkább, hogy az Aldi kilistázza a minőségi termékeket és helyettük rosszabb minőségű (legtöbbször magyar gyártású) árut hoz be, alig olcsóbban. Így járt az egyik kedvenc termékem is, a Chauser nevű csokoládécsalád és annak Herbe Sahne nevű terméke, amely szerény véleményem szerint a magyar piacon ebben az árkategóriában kapható (229 Ft) csokoládék közül a legfinomabb volt. Most nincs, eggyel kevesebb ok tehát, hogy odamenjek. A 98 %- os hústartalmú hamburgerhús is eltűnt, helyette van 50%-os. A Lidl-ben mindkettő kapható. Amúgy is megállapítható, hogy a Lidl-ben, valószínűleg a sok bevétel miatt felbátorodva sokkal bátrabban fejlesztik a választékot, egészen különleges dolgok is kaphatók, speciális heteket tartanak, ahol tényleg inyencségeket is lehet kapni. Alapvetően elmondható, egy teljes bevásárlást az ember nagyobb eséllyel meg tud oldani egy Lidl-ben, mint egy Aldiban.
6. Non-food termékek
Látszólag az Aldi ebben erős és tulajdonképpen ez tényleg nem rossz az Aldiban. Én is vásároltam már 1,5 TB-os merevlemezt kiváló áron 3 év garanciával. Viszont néhány termék a magyar viszonyokat ismerve elég átgondolatlan. Nem tudom, ki fog pl. láncfűrészt venni az Aldiban. A Lidl profin kerüli a túl nagy értékű non-food-dolgokat, mert tudja, hogy nem jó, ha ebben áll hónapokig a pénz. Az Aldiban néha hónapokig ott állnak az elad(hat)atlan cuccok.
7. Nyereményjátékok, promóció, reklám
Az Aldi reklámjai szerintem sokkal élettelenebbek, szürkébbek, mint a Lidl-éi. Az újság vékony, unalmas, egysíkú. Az óriásplakátokon mindig egy akciós terméket hirdetnek, ami nem vonzó. Azért nem fogok bemenni egy boltba, ha az óriásplakáton azt látom, hogy x joghurt 89 Ft helyett most 79 Ft-ba kerül. Az Aldi-háziasszony-akció engem pl. teljesen hidegen hagyott, nem tudom, mire volt jó. Azt hiszem, ha a cég jót akar, sürgősen új marketingvállalkozás után kellene nézniük.
8. Az ördögi kör-effektus
A dolog nyilván úgy áll, ha valahol sokan vannak, ha valami pörög, az vonzó a többiek számára is. Ha látják az emberek, hogy egy boltba senki sem jár, félnek oda bemenni. Én is mindig abba az étterembe ülök be, ahol sokan vannak a teraszon. Ha az ember az Aldiban vásárol, gyakran teljesen egyedül van az üzletben. A pénztárnál várni kell, hogy megjelenjen a pénztáros, annyira kevesen vannak, miközben a Lidlben és a szomszédom információi szerint a Pennyben is több pénztárnál állnak a sorok. A kevés vevőnek köszönhetően nem forog az áru: a péksütemény gyakran kiszárad, a hús nem friss, mert sokáig ott áll. Gyakran fordulnak elő a húsárunál 30%-os leárazások, mert az áru szavatossága másnap lejár. Ez sem túl bizalomgerjesztő. A noon-foodot a vevők széttúrják, a dobozokat felbontják. Ezeket a termékeket utána már nehéz eladni.
+1 A legfontosabb: A lehetséges kiút
Az Aldi előtt két választás van véleményem szerint. Az egyik az úgynevezett előre menekülés: választék- és minőségbővítés, árcsökkentés, több és bátor akciók, vonzóbb újságok, szórólapok, reklámok - egyszóval jobb marketing. Ez nyilván sok pénzbe kerül, és a mai helyzetben, amikor a mocskos CBA-t és Coop-ot preferáló kormányunk a felügyeleti díj emelésével amúgy is lehetetlen helyzetbe hozza a külföldi láncokat, ez nagyon nehéznek tűnik. A másik út a görög út: a kivonulás - szégyenszemre, elismerve a vereséget. Ezt nem szeretném, mert szükség van a versenyre és szükség van a külföldi, nagyobb választékot jobb áron kínáló üzletláncokra, hogy ellensúlyozni lehessen a cba-jellegű drága szutykok előretörését. Bízom abban, hogy az Aldi nem adja fel és az első megoldást választja. Remélem olvassák a fórumot is, talán segíthettem ezzel.
