Tkp. csak amerikai viszonylatban számít kicsinek az északi sájen rezervátum: közel 1.800 négyzetkilométer, ami kb. egy közepes méretű magyar megye, pl. Zala felének felel meg.
És hogy mi lett ennek az északi sájen csoportnak a további sorsa?
Hát az is történelmi kalandregénybe illő történet, a fegyverletételüktől kezde folytatva azzal, hogy egy oklahomai rezervátumba deportálták őket, majd onnan engedély nélkül visszatértek északra, az őket üldoző fél amerikai hadsereggel nyomukban.
Aztán egy részük fogságba került a Robinson-erődben, onnan kitörtek, de a nagy részüket halomra lőtték a "kékkabátosok."
Végül a maradékaik hosszas bürokratikus huzavona után fönt északon, a Montana Territóriumban, a Nyelv-folyó alsó folyásánál kaptak egy kisebb rezervátumot.
Ez a Northern Cheyenne rezervátum, amely a mai napig megvan.
Helyszín: Willow Creek (Fűzfa-patak), más néven Red Fork of the Powder River, Wyoming Territórium, Amerikai Egyesült Államok.
Fehér testvérkéim úgy találják meg csata helyszínét a kuglis világtérképen, hogy beütik a térkép keresőjébe, hogy "Kaycee, Wyoming", azt kidobja a világháló- bár a csata időpontjában ennek a településnek még híre-hamva sem volt - aztán ettől a városkától 20 jenki szárazföldi mérföldet, azaz kb. 32 metrikus kilométert nyugat felé megyünk.
Lényegében már kőkeményen bent a Nagyszarv-hegységben:
A tagnapi napon volt 147 éve a Tompa Kés harca vagy más néven a Fűzfa-pataknál vívott csata, amely az 1876-1877. évi lakota háború egyik ütközete volt.
Volt már?
Ha nem, akkor beteszek egy linket, amely a Wyoming állami Történelmi Társaság egyik cikkére mutat.
Ebben a Cseh Tomi könyvben találtam több gyöngyszemet is.
Többek között Füst-a-Szemében hunkpapa lakota főnök imádságát 1863 környékéről, a Por-folyó (Powder River) alsó folyásánál jegyezték föl, az akkori Dakota Territóriumban (ma ez a terület Wyoming államban van, Johnson megyében vagy esetleg Sheridan megyében, de ez most mellékes).
Egy viszonylag teljes hosszúságában megőrződött tradicionális lakota ima a négy égtájhoz, a Földhöz és az Éghez.
Mondjuk talán kissé zavaró, hogy a Cseh könyvében lévő változat részben lakota sziú, részben magyar nyelvű, de attól még élvezhető.
Több némileg eltérő verzió is kering a neten, nem tudom, hogy melyik volt az eredeti, bár lehet, hogy csak a fordításokban van eltérés.
A lakota sziú eredetit egy Sárga Sólyom, más források szerint Sárga Pacsirta nevű Itázipkó Lakota főnök fordította le 1887-ben, egy, a sziú rezervátumban szolgálatot teljesítő episzkopális (itt Magyarországon úgy mondanánk, hogy anglikán) misszionárius - lelkész számára.
Sárga Sólyom jól beszélt angolul, mert a felesége egy fehér amerikai, angolszász nő volt. - Az ilyen vegyesházasságok abban az időben azért még eléggé ritkák voltak.
Sárga Sólyom több hagyományos lakota imádságot is lefordított a lakota lelkiségi hagyományok irán érdeklődő, nyitott szellemű anglikán pap számára.
Na, visszajöttem a srácok, megint lesz egy kis földrajz. :-)
Odáig jutottam a regényben, amikor a Shatterhand, a Hosszú Davy, az ifjú (német származású) Martin Baumann és a többiek szétterítik a földön a Wyoming Territórium meg a Montana Territórium széthajthatós turistatérképét (friss, 1869-es kiadás) és megtervezik az utitervet. Világhálós útvonaltervező még nem volt akkoriban. :-)
A Wyoming Territórium északnyugati csücske ismerős valakinek különben?
Ugyanis első körben oda kell majd a Vadjuh-hegységből (más néven Nagyszarv-hegység) lóháton eljutnunk, legalábbis ha a regényben vázolt utitervet követjük. Onnan meg majd tovább a Montana Territórium szomszédos részeire.
A Sárgakő-tó, a Pelikán-patak, a Híd-patak, ezek ismerősek valakinek?
A mednecéket és hegyláncokat tekintve pedig a Vadjuh-medence (más néven Nagyszarv-medence), Abszaroké-hegylánc, Medvefog-hegység stb.
A sápadtarcú gyarmatosítók térképein Yellowstone Lake, Pelican Creek, Bridge Creek, illetve Bighorn Basin, Absaroka Range, Beartooth Muntains.
Nem teljesen veszélytelen vidék, a keleti sosónik és az abszarokék (más kiejtés szerint apszáalokik) földje.
Jó kutakodást a netes és papírusz alapú földbaroszokon, akkor majd innen folytatjuk.
