A nyilvánvaló nagy isteni csodák ideje (céljaikat betöltve) lejárt.
Ez nem így van! A csodák ideje soha nem járt le, és nem is jár le!! ..igaz, hogy sokan ( sok egyház is) ezt hirdetik és hiszik..így "csodálatos" módon nem is tapasztalnak mást, mint, a mit tanítanak..csodák nélküli létet.. :(
Azért, mert a csodának kényszerítő ereje van,
A csodáknak nincs kényszerítő ereje..A csodáknak bizonyságtevő erejük van..ezt Jézus maga mondja:
Jn.10: 25. Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
És az igaz hitnek pedig csoda-vonzata van:
Mk. 16:
17. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben * ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak. 18. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Jó példa a csoda kevés lelki hasznára a vörös tenger kettéválása, aminek következtében Izráel megmenekült a sarkában nyomuló Egyiptomiaktól.
Pár nap mulva amikor nem volt vizük, már visszatért a csoda álltal elűzött hitetlenség, és azt kérdezték: Hol az Úr?
nA, NE HÜLYÉSKEDJ!! Csak nem azt mondod, hogy önmagában A "csoda" tehet arról, hogy a jónép hűtlenkedett!!!
Az esemény egy zsidó főpap fiairól beszél, akikről nem tudni, hogy papok voltak-e. Ezért a történet nem a papi szolgálat megváltozását példázza, hanem a Jézus nevét jogosulatlanul használók sorsát. Csak a pontosság végett.
>>>Hát, ezeknek az ördögűzőknek ez nem jött össze. De miért? Jézusnak csak a nevét használták fel, de nem hittek benne?
Itt jóval többrõl van szó! Ez az esemény egy hatalmas mérföldkõ volt, ugyanis Krisztus munkásságával az ószövetségi papság ideje véget ért, hatalmuk lejárt. A Lévita rendi papságot felválltotta a Melkizedek rendi szellemi papság. Az Ószövetségen belül a Lévitákra volt bízva a betegségtõl és démonoktól való megtisztítás, az Urim és a Tumim és több más szellemi funkció, amit Isten ruházott rájuk és Õ vitt véghez a papokon keresztül, amíg az a papság érvényben volt. Az ördögûzõ szó talán megtévesztõ, elsõ hallásra inkább valami varázslókra asszociálná az ember, holott az a papi funkció része volt, akik szerte szórva Izraelben kellett, hogy ellássák az ilyen feladatokat. Az, hogy a fõpapnak (akibõl ugye csak egy volt, s aki, mint a címe is mutatja, a legfõbb pap volt) a fiai nem voltak képesek betöteni már e funkciót, mert bár használták Jézus nevét, de nem hittel (mint tudjuk, hiszen nem fogadták el Krisztust). Az ótömlõbe pedig nem öntenek új bort.
Ap. Csel. 19:13-14 13 Még a szerte csatangoló zsidó ördögûzõk közül is némelyek elkezdték az Úrnak, Jézusnak a nevét megnevezni azok fölött, akikben rossz szellemek voltak." – Arra a Jézusra kényszerítlek titeket – mondták –, akit Pál hirdet." 14 Szkévász zsidó fõpapnak hét fia cselekedett így.
Még a démonok is felismerték, hogy elvesztették hatlalmukat, el is náspágolták õket, miközben utaltak arra, hogy Jézus és tanítványaik hatalmát ismerik! Felismerték azt, hogy kitõl kell tartani, s már kiktõl nem:
15 A rossz szellem azonban ezt felelte nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de hát ti kik vagytok?"
Az esemény tehát arra mutat rá, hogy az ószövetségi papi rendszer elmúlt, hatását és erejét elvesztette és hiábavaló gyakorlat már az új, szellemi papsághoz viszonyítva:
Máté 21:43-45 43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." 45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
"És semmi bajom a felingerlésükkel. Csak annak módját vitatattam, amit viszont nagy ívben kerültél el válaszodban, hogy ez a felingerlés nem csodák által történik. "
Ne keverd össze azt, hogy a zsidók jelet kívánnak, a felingereltetésükkel. Ugyanis őket pont az ingerli fel, hogy az Örökkévaló a pogányok között is lakozik. És ez a lakozás nem teológiai okfejtések, vagy a szeretet-megnyilvánulások, hanem Isten manifeszt jelenléte, azaz jelek, csodák, angyali jelenések, vagy akár füst- és tűzoszlop által történik. Ugyanis a zsidók ehhez szoktak hozzá az Úrral való járás közben. Ezért kell nekik a jel és a csoda, nem pedig az okoskodás, meg az újszövetségi igazságoknak az ÓSZ alapján történő deduktív levezetése, meg pl. az agapé kontra filosz számolgatása, hogy mi hányszor és milyen mértékben van jelen az Igében. Ez ugyanis tőrőlmetszett pogány szokás, és semmi köze a zsidó (keresztény) módon való gondolkodáshoz.
"Miszerint tökmindegy, hogy egy prédikáló milyen szívvel prédikálja a Krisztust, Isten ismeri az övéit, s akit el akar hívni, azt akár így is elhívja."
Igen. ez így van. De ez pont Jézus állítását támasztja alá, mert a hamis szívből való prédikáció során valóban kapnak vezetést meg elhívást azok, akik az Úréi, de azok, akik nem az Úréi, szerinted mit kapnak egy olyan szolgálattól, ami hamis szívvel, de helyes Jézus-képet prédikál? Könnyű kitalálni: Nem az Úrhoz való vezetésben részesülnek egy formálisan helyesen prédikáló által. Ugyanakkor egy olyan személy, aki szerelmes az Úrba, és formálisan hasonló üzenetet ad át, mint egy nem egyenes szívű, sokkal több embert tud megérinteni és sokkal több embernek tud valóságos alternatívát felmutatni a világgal szemben.
Emellett ismételten felhívom a figyelmedet a személyeskedés befejezésére. Attól, hogy valami miatt neked nem szimpatikus a habitusom, vagy az okfejtésem, még nem kell lemenned a személyeskedés mélységeibe, ha már igényt tartasz arra, hogy bárki is odafigyeljen a véleményedre. Rontja ugyanis a hiteledet.
Az Úr Jézus azt mondta, hogy nála nélkül semmit nem cselekedhetünk. Mivel Ő az Isten, és mindennek fenntartója, ezért ez érvényes a levegővételtől, a csodáig minden dolgunkra. Pál is azt mondta, a szentlélek ajándékairól, amik Isten cselekedetei, hogy: "...És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.(Zsid 6,3)"
Tudni kell, hogy vannak jelek és csodák, amiket a hamis próféták Jézus nevében produkálnak, gondolván, hogy ha hisznek, akkor már külön engedély nélkül is azt csinálhatnak amit csak akarnak. De ezek az ember egóját emelik, ezért nem hasznosak. Jézus neve nem egy varázsszó, mégis akként használják, amit nem volna szabad (lásd Skéva fiai).
A nyilvánvaló nagy isteni csodák ideje (céljaikat betöltve) lejárt. Azért, mert a csodának kényszerítő ereje van, és Isten senkit nem kényszerít semmire. Senkit nem kényszerít megtérésre, jobb belátásra, bűn elhagyásra, pedig sokan ennek érdekében pedáloznak csoda csikarásban sok fölösleges sebet ejtve, amihez az Úrnak semmi köze nincs. Jó példa a csoda kevés lelki hasznára a vörös tenger kettéválása, aminek következtében Izráel megmenekült a sarkában nyomuló Egyiptomiaktól. Pár nap mulva amikor nem volt vizük, már visszatért a csoda álltal elűzött hitetlenség, és azt kérdezték: Hol az Úr?
Ugyan így az ördögi megszállások ideje is lejárt. A megszállás mint a Gadarénus esetében is azt az állapotot jelenti, amikor az ördögök tudják, hogy egy adott embernél vannak. Annak testét az ember akarata ellenére tudatosan használják, annak szemével látnak, szájával nyilatkoznak, cselekszenek ebben a világban. A szabadítás után nem tudtak visszamenni, mert ennek az ember akarata ellenállt.
Más az eset a gonosz embernél. Ő nincs megszállás alatt, hanem önként hajlik a gonoszra. Igy öszzeköttetésben van ugyan a Pokollal, de a nála lévő ördögök őt nem látják, és nem ismerik, és nem is tudják, hogy nála vannak, csak hajlamaik folynak be a gonosz ember hajlamaiba aki ezekből gondolkozik, és cselekszik. Ezeket az ördögöket nem lehet elűzni, mert a gonosz ember akarja, és kedveli a társaságukat.
Ez az utóbbi állapot sokkal rosszabb mint az előző, mert az örök élet helyére döntő befolyása van. Ezért az Isteni szabadítás első sorban erre irányul. Tehát az Úr szavai, amikor mennybemenetele előtt a benne hittel bírók ördögüzéséről, kígyók felvevéséről, halálos italok ivásáról, új nyelveken szólásáról, betegek kézrátétellel való gyógyításáról szólt, akkor ördögűzés alatt a térítést, kígyók felvétele alatt a tévtanítások bátor megmutatását, halálos ital alatt a szeretet nélküli hamis hitelvek leleplezését, új nyelveken szólás alatt az Ige mennyei jelentésének (elrejtett manna) értését, betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak, ezek hirdetését a félrevezetett, és eltévedt kereszténység között-értette.
Ma az Úr akaratából származó nyilvános "fizikai" csodák történése a fentiek miatt kevés.
A kereszténység megromlása, a hamis hitelvek elterjedése, és azok meggyökerezése (Pl: predesztináció, isteni személyek háromsága, napok kiemelése, csak felnőttkeresztség, Máriakultusz, stb) kiírtotta az egy igaz istenbe vetetett normális hitet, és eljuttattott oda amire az Úr Jövendölt: " Amikor az embernek fia visszajön, vajon talál e hitet a földön?" Itt van az idő amikor a hamisat igaznak látják, és az igazat hamisnak.
Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.
A történet nem magasrangú zsidó méltóságokról szól, hanem "egyes kóbor zsidó ördögűzők"-ről. Az, hogy a Pál által hírdetett Jézusra hívatkoznak, rögtön mutatja, hogy nem voltak személyes kapcsolatban Jézussal, azt hitték, valami varázsigeként használhatnák a nevét. Szerintem bárki nyugodtan használhatta Jézus nevét, akinek sikerült is kiűzni gonosz szellemet, annak nem véletlenül, aki meg pórul járt, arról is nyílvánvaló lett, hogy nem jogosan használta Jézus nevét. (Ugye ha valaki a nevemben eljár, az csak akkor teheti jogosan, ha én bíztam meg vele. Ilyen egyszzerű ez Jézus megbízatásával is).
Először is, ez talán a Biblia leghumorosabb története. Kicsit olyan, mintha két barát mesélne egymásnak egy vicces történetet a közelmúltból.
Másodszor, érdekes, hogy a történet szerint magasrangú zsidó méltóságok Jézus nevét használták az ördögűzés során. Ez a zsidó főpapság Jézussal való szembenállása folytán (számomra legalábbis) meglepő. Ráadásul ez Jézus keresztre feszítése után történt...
Harmadszor, Márk evangéliumában ez áll:
Ekkor János azt mondta neki: "Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki." Jézus azt felelte: "Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenünk, az velünk van."
Mk 9,38-40
Hát, ezeknek az ördögűzőknek ez nem jött össze.
De miért? Jézusnak csak a nevét használták fel, de nem hittek benne?
Szerintem ez a történet az ősegyház kialakulásának egyik kezdeti momentuma. Jézus nevében már csak az apostolok léphettek fel, illetve azok az emberek, akiket Ők méltónak találtak erre. Ráadásul az apostolok közül is páran kiemelkednek a többiek közül: elsősorban Pál, Péter, illetve János, Jakab. Az ApCsel megemlíti még Fülöpöt is. De a többiekről innen semmit sem lehet megtudni.
Valo igaz, hiaba volt Salamon mindenkinel bolcsebb, megis elhagyta az Urat elete vege fele. Hogy aztan, mikent ertekeli ezt Isten, csak O tudhatja. Ettol fuggetlenul, a kanonba bekerult resz tovabbra is Isten igaz igeje, amire meg akkor is bizalommal tamaszkodhatunk, ha Salamon el is tevelyedett a vegen.
Btw, en ugy tudom, hogy a Predikator konyvet nem Salamon allitotta ossze, megha minden bizonnyal tole szarmazo okos mondasokkal van is tele.
Ritkán írok a Vallási témákkal foglalkozó topic-okba, de sokat közülük figyelemmel kísérek. Ez a topic viszont nagyon tetszik, és nem tudtam megállni, hogy ne írjak bele! :-)
Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük. Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: "Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!" Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt. a gonosz lélek azonban így felelt nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, a hatalmába kerítette őket, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki a házból.
Ettől függetlenül, ne felejtsük el, noha Salamon hatalmas dolgokat művelt:) (alkotott) , ..mindenekelőtt felépítette a Szent Templomot, írt vagy 3000 példabeszédet, 1005 éneket (amik közül sok a Példabeszédek könyvében van feljegyezve) fantasztikus bölcsessége és gazdagsága volt...,
mégis élete végén elhagyta az Úr útját..súlyos bűnökbe keveredett:
(Isten parancsa ellenére [5. Mózes 17:14-20]
1) sok lovat tartott: 12000 lovat lovassal és 1400 harci szekeret...
2) sok feleséget vett:
700 felesége és 300 "ágyasa" volt,
3) idegen isteneknek szentélyt építet, és a ceremóniákon maga is részt vett..
Ezek nem kis bűnök voltak..ezek következtében Salamon halála után fia Rehoboam uralkodása alatt szinte minden elveszett, az ország pedig két részre hullot..)
A Prédikátorok Könyve Salamon életének vége felé született. ..amiben Salamonnak cinikus, kiábrándult és soxor keserű hangvételű a megnyilatkozása..Mindazonáltal nem az egész műre jellemző ez, mert vannak benne "józan", Istenfélelemre intő részletek is..de alapvetően szem előtt kell tartani, hogy ez Salamonnak öregkorában írt önéletrajza..aminek persze vitathatalanul óriási tanulságai vannak..
Legyen a mai elgondolkodtato tortenet a Predikator konyvebol:
"És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyrõl kimentek és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. Bár meghosszabbítja életét a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik; A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság. Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt." (Pred 8,10-15)
Vannak gonosztevok, akik a vilag legtermeszetesebb dolgakent, a leheto legnagyobb bekesseggel lopnak, csalnak, hazudnak, paraznalkodnak es olnek. Ha megemlitened nekik, hogy Isten megiteli az embert, biztosan kinevetnenek. Hogyis ne tennek, hiszen hany olyan gonosz volt mar oelottuk is, aki meguszta buntetes nelkul, akivel ugy bantak, mint a legnagyobbakkal.
Spurgeon irta, hogy volt egy ember, aki azert hagyta ott predikatorat/gyulekezetet, mert az azt hirdette, hogy nincs is orok itelet. Es milyen igaza is volt (emberunknek, aki tavozott)! Mert ha ez igaz, es tenyleg nincs itelet, akkor teljesen folosleges azon igyekezni, hogy jok legyunk, lemondani szenvedelyeinkrol, felvenni a keresztet, megtagadni onmagunkat. Mi ertelme hat akkor templomba jarni, es ot hallgatni? De ha teved, akkor plane surgosen el kell hagyni ezt a tevtanitot.
A Predikator azonban tudja, hogy hiaba van jo dolga ezen a vilagon a gonoszoknak, egy sem fogja meguszni a buntetest. Az tuzes to mar varja lakoit, azok itelete keszen van. Annak csak vegrehajtasa van - emberi szempontbol nezve - elhalasztva. De biztosan be fog kovetkezni. Addig azonban megorzi oket Isten.
De te addig is vegezd tovabb a dolgodat, es hasznalj ki minden alkalmat, amit Isten azert keszitett el neked, hogy orulhess es vigadhass, es ne torodj a gonoszok mai nagy szerencsejevel, ne irigykedj az o jelenlegi jo sorsukra, ne eroskodj mindenaron a sajat igazadert, sot orulj, ha a hitedert uldoznek. Miert? Mert mindez hiabavalosag, azaz mulo allapot, aminek Isten veget fog vetni az idok vegen, es akkor kiegyenliti a szamlat mindenkivel szemben, nem lesz egyetlen ember sem, akinek majd legkesobb akkor meg ne fizetne.
Te pedig azon gondolkozz el, baratom, hogy ha neked is a cselekedeteid szerint fog Isten megfizetni (mert igy lesz, ezt maga Jezus mondta), akkor vajon mit kapsz majd tole az utolso napon?
Nem kellene félrebeszélned! Te rendszeresen rám akarod sütni a deduktív logikát. Miközben egyrészt nem deduktív logika alapján, hanem sokkal inkább intuíció alapján teszem minden dolgomat, köztük az írást is a fórumba. Ráadásul egész egyszerűen figyelmetlen vagy, szemellenzős. Azt látod bele abba, amit írtam, amilyen skatulyába szerinted vagyok. S észre sem veszed, amikor nem velem vitatkozol, hanem azzal, amit beleláttál. Egészen nyilvánvaló, hogy nem Pál magánvéleménye a zsidók felingerlésének igénye. Én ugyanis - ahogy Pál is - Mózesre is hivatkoztam. És semmi bajom a felingerlésükkel. Csak annak módját vitatattam, amit viszont nagy ívben kerültél el válaszodban, hogy ez a felingerlés nem csodák által történik. Hiszen éppen azt mondja az Írás: zsidók jeltkívánnak, mi pedig a Krisztus bolondságát, Istennek erőtlenségét tárjuk elébük. Hogy nyilvánvaló legyen, hogy Istennek még a bolondsága is bölcsebb az emberek bölcsességénél, és hogy Istennek erőtelensége is erősebb, minden erőnél.
"Az pedig, hogy vannak olyan csalók, akik Jézust jelentik ki, a követőiket mégsem Jézushoz vezetik, hanem legföljebb rajtuk keresztül lehet (szerintük) Jézushoz eljutni, teljesen nyilvánvaló. Tele van velük a világ, és a korai Egyház megerőtlenedése és a római felekezet felemelkedése óta a történelem is. De még a neoprotestánsok között is van rá bőven példa. Csak nézz körül és gondolkozz."
Te nézz körül és gondolkozz! Én nem vitattam a jelenséget magát, mint látszatot, csak a belőle levont következtetéseket vitattam. Miszerint tökmindegy, hogy egy prédikáló milyen szívvel prédikálja a Krisztust, Isten ismeri az övéit, s akit el akar hívni, azt akár így is elhívja.
a rábízott embereket tévútra vezeti, nem fog felmentő ítéletet kapni Istentől, mint ahogy az egész felekezet sem.
Azt irtad, hogy az egesz felekezet en block nem kap felmento iteletet. De ha valaki nem felmento iteletet kap, azzal mi tortenik? Se nem pokol, se nem mennyorszag?
Úgy látom, hogy az idők végéről más szemlélettel rendelkezel, mint én. Meg az is valóban lehetséges, hogy a zsidók az idők végén nem az Egyház által fognak felingereltetni. Az viszont biztos, hogy a száraz csontok völgyének próféciája be fog teljesedni, ami a zsidókról (Izraelről) szól. De ha Pál ilyet ír, hogy "Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket ", akkor az a deduktív logika alapján való vitatkozás szerint valóban csak Pál véleménye. De ez - ha jobban megfigyeled - egy kívánság, melyet Pálon kívül azóta is nagyon sokan kívánhattak, és biztos vagyok abban, hogy kívántak is. Pl. valószínűleg Luther is, aki a végén azért gyűlölte meg a zsidókat, mert még neki sem engedtek. Emellett tény, hogy ahogy az Egyháznak, úgy Izraelnek is van történelmi küldetése, melyek végcélja azonos: a Messiás királysága a Földön, majd a végső egyesülés, amikor mindenben az Atya lesz, mert még a Fiú is visszaadja neki a hatalmát.
Az pedig, hogy vannak olyan csalók, akik Jézust jelentik ki, a követőiket mégsem Jézushoz vezetik, hanem legföljebb rajtuk keresztül lehet (szerintük) Jézushoz eljutni, teljesen nyilvánvaló. Tele van velük a világ, és a korai Egyház megerőtlenedése és a római felekezet felemelkedése óta a történelem is. De még a neoprotestánsok között is van rá bőven példa. Csak nézz körül és gondolkozz.
Azért nem voltak reformátorok, mert azokhoz a bibliai igazságokhoz, de legalábbis egy részükhöz való visszatérést hirdették, melyektől éppen a római felekezet tért el.
Szerinted megis mit csinalt Luther vagy Kalvin? Nemde ujrafelfedeztek pl. a hit altali udvozulest. Mit csinal egy reformator? Ujraformal. Visszaformal. Visszalakitja azt, ami deformalodott. Megszuntettek a visszassagokat (amit ott es akkor lehetett). Ma talan nincsenek reformatorok? Dehogynem. Mi csinalnak? Az elhajlasokat szuntetik meg. A tevtanitasok ellen harcolnak. Satobbi. De ha erdekel, hogy *valojaban* mi a reformacio, akkor hadd ajanljam figyelmedbe egy reformatus szerzo egyik konyvet: Csia Lajos: Orok reformacio. Meg fogsz lepodni.
A te logikád alapján Pál apostol is a reformátorok előfutára volt
Maradjunk annyiban, hogy olvasd el az alabbi konyvet (kb. 300 Ft), es *akkor* megertesz. Ha meg nem ertesz valamit, batran kerdezz...
A római felekezet amúgy pl. az újjászületés területén is biblia-ellenes teológiát és gyakorlatokat alkalmaz,
Nem igazan latok kibekithetetlen ellentetet a gyerekkeresztseg es Isten ujjaszulo munkaja kozott. Vagy arra gondolsz, hogy ha egy ujszolottet megkeresztelnek a katolikusok, akkor annak mar annyi, az mar sosem fog ujjaszuletni?
a szentek kultuszát, vagy a papi rendet, mely nem az újszövetségi minta alapján jött létre, meg még sok mást.
Nem feladatom megvedeni a katolikusokat, de en ugy tudom (javitson ki egy romai katolikus), hogy ok a szentjeiket nem ugy tisztelik, mint az Urat, nem keverik ossze Istent emberekkel. Az egyhazszervezet pedig nem egy kobe vesett merev dolog, es bar nekem szemely szerint sokkal jobban tetszik a hivek egyetemes papsaganak elve (es gyakorlata), de akar meg jo is *lehetne* az oveke.
Úgyhogy ezért mondom, hogy a római felekezet nem Krisztushoz vezeti a hívőket, de sok olyan hívő van közöttük, aki a neki adatott világosság szerint keresi Istent, ami bár nem biblikus, de mivel nem ismer mást, ezért az Úr a szívét vizsgálja meg, nem pedig azt, hogy mennyiben bibliai a gondolkodásmódja, ugyanis Isten irgalmas.
Nem ertek egyet.
aki ennek ellenére katolikus létére tudatosan ellenáll a bibliai igazságoknak, és a rábízott embereket tévútra vezeti, nem fog felmentő ítéletet kapni Istentől, mint ahogy az egész felekezet sem.
Akkor dontsd el vegre, hogy az egesz romai katolikus felekezet megy a pokolba avagy sem. Ha mar beultel a biroi szekbe.... Nem arrol van szo, hogy en nem itelnem meg akarmelyik felekezet tanitasat, de ovakodok barkit is leiirni Isten elott.
"És az idők végén a zsidók "felingereltetnek", mert a pogányok között megjelennek azok az ószövetségi léptékű csodák, sőt azoknál is több, amiről a hívő zsidók azt gondolják, hogy az Örökkévaló azt csak számukra tette lehetővé."
Ez természetesen nincs benne a Bibliában.
A felingerlésnek semmi köze a csodákhoz. Még kevesebb utalás van benne arra, hogy az idők végén valami csodakorszak következne. Ettől függetlenül még akár lehetne is, de attól még ez távolról sem erről szól.
A felingerlés az értelmetlen, bolond néppel történik, ami valójában nem nép, de az ő Istenüké és népként funkcionál, és bátran hirdetik is ezt magukról. Nem kis alappal.
Nem nép, mert több nemzetből tevődik össze, de minden, ami néppé tesz valamit megvan benne. A közös szocializáció, rokonság (nyilván szellemi és ideológiai), a vezetettsége stb. Ugyanakkor azt állítják magukról, hogy ők Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének népe. S hogy ez az Isten emberként megjelenve a názáreti Jézusban, mint Messiás, kínhalált szenvedett a bűnök bocsánatáért, mint páska bárány. S eme első szülött vére jobbat beszél, mint az Ábel vére. Mert kegyelemért kiált, míg amaz bosszúért. Na most ez a bolondság, ami ingerlő hatással kell legyen a zsidóságra. A keresztről való beszéd, mert a zsidóknak éppen jel nem adatik ugye, a görögöknek meg bölcsesség. Bolondság. Keresztről való beszéd. Ez jár meg nekik. Ez pedig a mi erőnk, hogy ilyen képtelen bolondságokban hiszünk, mert Isten szerelme e bolondság áfelismerése és örvendezve fogadása által töltetett ki szívünkbe.
Erről beszél Mózes, Pál felingerlés kapcsán. Semmi egyébről.
5 Móz. 32,21 Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
Róm. 11,11-14 Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök? Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
Ő. A pogányok apostola. Azzal ingerelte fel végül a zsidókat, hogy elment pogányokat téríteni. S mint tudjuk ezzel fel is ingerelt sokakat. Voltak, akik átok alatt kötelezték el magukat, hogy megölik ezért, és a hitből való megigazulás hirdetéséért. Ami a zsidók számára maga a bolondság.
És még...
1 Kor. 1,22-29 Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Terhát éppen nem jel. Éppen nem bölcsesség. Bolondság. Kész. Ez van, ezt szeresse zsidó és görög. Ha meg nem, hát nem.
"Amikor Jézust az Ő ismeretével hirdetik, az emberek megtérnek. Ha Jézust így jelentik ki, az emberek az Úrhoz térnek meg. Ahogy mi is. A vonatkozó kijelentés arra vonatkozik, hogy lesznek csalók, akik valóban Jézust jelentik ki, de a követőiket mégsem Jézushoz vezetik, hanem pl. magukhoz, miközben az Igét prédikálják."
Ezt ugyan felületes szemléléssel a gyakorlat alátámasztani látszik, mégsem igaz. Egyrészt Pál kifejezetten örül, hogy akár szívből, akár színből a Krisztus prédikáltatik. Nyilván okkal, mert ő tudta, amit sok keresztény nem, hogy Isten van akkora Úr, hogy ott is arat, ahol nem vetett. Másrészt a gyakorlat sem támasztja ezt igazán alá. Mert, ha kisded állapotban vannak is a hívők, attól még bemehetnek az üdvösségbe, az ugyanis nem kizáró ok. Így ez a fajta elhitetés végülis nem viszi el az Úrtól az embereket.
Azért nem voltak reformátorok, mert azokhoz a bibliai igazságokhoz, de legalábbis egy részükhöz való visszatérést hirdették, melyektől éppen a római felekezet tért el. A te logikád alapján Pál apostol is a reformátorok előfutára volt, hiszen rengeteg olyan dolgot írt le, ami a hivatalos katolikus doktrínákkal ellenkezik.
A római felekezet amúgy pl. az újjászületés területén is biblia-ellenes teológiát és gyakorlatokat alkalmaz, ha pl. csak a gyermekkeresztséget nézzük. Tehát már az újjászületés is problémás, ergo akkor hová is vezetnek egy, a római felekezethez lojális hívőt?
De lehet a Mária-kultuszt is elkezdeni kivesézni, hogy hol és miben ellentétes a bibliai gyakorlathoz képest, vagy a szentek kultuszát, vagy a papi rendet, mely nem az újszövetségi minta alapján jött létre, meg még sok mást.
Úgyhogy ezért mondom, hogy a római felekezet nem Krisztushoz vezeti a hívőket, de sok olyan hívő van közöttük, aki a neki adatott világosság szerint keresi Istent, ami bár nem biblikus, de mivel nem ismer mást, ezért az Úr a szívét vizsgálja meg, nem pedig azt, hogy mennyiben bibliai a gondolkodásmódja, ugyanis Isten irgalmas.
A felekezet teológiája és doktrínái viszont egészen más téma: azt a történelem során nagyon sokszor támadták és cáfolták, és bizonyították be, hogy mely vonatkozásaiban istentelen, tehát aki ennek ellenére katolikus létére tudatosan ellenáll a bibliai igazságoknak, és a rábízott embereket tévútra vezeti, nem fog felmentő ítéletet kapni Istentől, mint ahogy az egész felekezet sem. Ugyanúgy, mint az ÓSZ-i Izrael: ott is voltak hívők, akik nem tértek el a bibliai igazságoktól, de mivel a vezetők istentelenségeket cselekedtek, az Úr szétszórta az egész népet - ahogy azt meg is ígérte. Ez az analógia érvényes pl. a római felekezetre, de pünkösdi, vagy más felekezetekre is, akik az igazság ismeretében, de a saját céljaik érdekében tudatosan eltérnek az igazságtól.
Jézus azt sejteti, hogy a második állítás a helyes.
Mibol gondolod?
szerintem is inkább ez utóbbi a jobb, mégpedig azért, mert a szíve engedelmességre hajlott
Ez komoly? Szerintem inkabb olyan a viszonyuk, mint a tekozlo fiu peldazataban az otthon marado ("persze, mindjart megyek...") es a kisebbik fiu (aki kesobb megtert) viszonya az apjukhoz. Ezekiel jut eszembe, aki igy szol:
"Az igaznak igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az õ igazsága által a napon, melyen vétkezendik. Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és õ bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jõ, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl s törvény szerint s igazságot cselekszik; Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem igazságos. Mikor az igaz elfordul az õ igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt. És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt." (Ez 33,19)
Egyszer az alabbi kerdes merult fel nalunk bibliakorben. Vegyunk egy embert, aki tenyleg mintakeresztyen, tenyleg ugy fenylik, olyan, mint a so meg a vilagossag satobbi. Tegyuk fel, hogy ez az ember egyszer csak meghal. "Semmi gond", Abraham kebelere kerul. De vegyunk egy masik 'scenariot', meg ne haljon meg, hanem teljen tovabb az elete, es jaj! mit latok, ez az ember elhagyta a vilagossagot, es visszament a vilagba. Es tegyuk fel, most hal meg az emberunk. Mi lesz hat vele? Ezekiel szerint bizony a Hadesz kellemetlenebbik felere kerul, ahova a gazdag es Lazar peldazataban a gazadg ember, a kinok koze. De hat lehet ez? Lehet, pl. Peter is szol arrol, hogy vannak, akik ugy jarnak, mint a megfurdetett diszno, amelyik visszamegy a sarba hemperegni. Azt is mondhatnam, hogy az igeretek csak addig tartanak, amig a hit. Ha elmulik a hit, szertefoszlanak az igeretek is. Nehez ezt bevenni, ezert ujra megkerdem, lehet az, hogy (az elozo peldaban) egy ember pl. a 48. szuletesnapjaig a menny varomanyosa, de onnan mar a pokole? Nem, ilyen nincs. Hogy? Par sorral elobb azt mondtam, hogy "de, igen"?! Hoppa! Az valo igaz, hogy letezik az a sajnalatos jelenseg, hogy emberek, akikre peldakent tekintunk (es joggal), egyszercsak leternek a hit utjarol, es vegul megsem udvozulnek. De roluk mondja azt Kalvin, hogy akarmennyire is hithu, buzgo keresztyennek latszottak is, megsem szerettek az Istent azzal a valoban szivbeli bizalommal. Ha ok maguk is hittek udvosseguket, az csak illuzio volt. Elestek, es (ok) nem birtak mar felallni. A sztori masik oldala az, hogy aki akar az elete utolso lehelletevel is, de uranak vallja Jezust, az udvozul. Egeszen addig ugy tunt, el van beszve, de onnan mar ugy, mint akinek biztos az udvossege.
De visszaterve az eredeti peldazathoz, nekem nagyon is ugy tunik, mindenki elott egyertelmu volt, hogy az 1. (aki kesobb megtert) kovette az atya akaratat (a megtero paraznak, csalok, stb.), es akiket az emberek nagyra tartottak (a 2. fiu, akinek csak a szaja jart), azok elott bizony bezarodik a menny ajtaja.
Egy aprosag: a tiz szuz peldazataban az olaj egyaltalan nem az oromot, hanem a Szent Szellemet jelenti. Amet, ne gyotorj a tevtanitasaiddal, legyszi-legyszi. Kossz.
Ezek és más felekezetek nem a reformátorok előfutárai voltak, hanem a bibliai igazságokat kereső hívők
Imho ok igenis a reformatorok elofutarai voltak, de ezen nem veszunk ossze.
Nem a papokat ítélem meg, hanem a felekezetet. Az pedig nem Krisztushoz vezeti az embereket, hanem máshova.
Egy felekezet nem vezet senkit sehova, hanem az egy ogalom. A papok vezetik a hiveket, nem veletlenul hivjak oket pasztornak.
Nyilván nagyon sok olyan hívő van a római felekezetben is, akik a saját világosságuk szerint igyekeznek istenes életet élni, de ez mindössze azt jelenti, hogy ezek az emberek, ha odaállnak a Bíró elé, felmentő ítéletet kapnak, mert a lelkiismeretük szerint mindent megtettek, hogy Istennek kedves életet éljenek.
Es tedd batran hozza elozo allitasodat is, hogy ezeket az embereket nem Jezushoz vezetik. Valami nem koser ebben. Mert ha valaki ujonnan nem szuletik, akkor nem mehet be a mennyek orszagaba. Ha pedig nem megy Istenhez, mert nem oda vezetik, akkor hogyan szuletik majd ujja? Hogy all majd Isten ele az, aki nem is ismeri ot? Szoval meg mindig azon toprengek, hogyan udvozulhet az a "nyilvan nagyon sok" romai kat-s hivo, akit nem Istenhez vezettek. Mert ha nem ohozza, akkor csak a Satan marad. Masreszt meg mindig azon morfondirozom, hogy mi alapjan allitod te az eddigi es jelenlegi osszes r. kat-s paprol, hogy nem Istenhez vezeti a rabizottakat?
Amit irtal, felteve, hogy nem sajnalod a hitet attol a "nyilvan nagyon sok" romai katolikustol sem, eppen eleg akarmelyik embernek. Azt cselekedje, amit mar eddig megismert az igazsagbol. Es hat szegenykem, legfeljebb nem 10 varost kap, hanem csak 2-t. En egy ilyen elet utan nyugodtan allnek/ok majd a Biro ele, ha mindent megtettem az o neveben, amit csak lehetseges volt.
SZerintem egyik sem jó! Az ideális ez lenne: legyen az ember azonnal kapható az Atya kérésére, és semmiképpen ne mulassza el az ígéretének a betartását.
