Ami azt illeti, én egy ideig nagyon nyugodtan néztem a filmet, de egy idő után valóban elkezdtem kényelmetlenül mocorogni, mert tényleg nagyon sok volt benne a kegyetlenség ábrázolása. Viszont azt is tudom, illetve gondolom hogy a történelem során valószínűleg még ennél cifrább dolgok is megtörténtek, és nem árt látni az ilyet, és érezni az egyre erősödő ellenszenvet magunkban az ilyen dolgok iránt.
És tényleg nagyon érdekes volt maga a film vágása, ahogy bevillannak a múlt képei, az előzmények. Pl ahogy megy Jézus a kereszttel a hátán, és a tömeg szitkozódik és bántalmazza, egy vágás pedig azt mutatja hogy nemrég úgy vonult be hogy olajágakat szórtak a lába elé...
Megjegyzem hogy Mel Gibson másik rendezése a Rettenthetetlen is az egyik kedvenc filmem.
hát, nálunk itthon van a film, de még nem éreztem úgy, hogy meg kéne néznem. Szóval nekem az oroszlánok jobb témának bizonyulnak. Pont ma láttam róluk valami természetfilmet. :))
Kicsit más téma jön most. Természetesen mindenki azt csinál amit akar, én már annak is örülök hogy többen benéztetek ide.:-)
Majd tehettek be oroszlános képeket is.:-)
Szóval a más téma. Tegnap végre megnéztem a Passio c. filmet. Azt a bizonyos Mel Gibson félét. Az öcsém már régóta ajálgatta. Én többnyire megnézem az ilyen filmeket, ami Jézus életéről szól, de az öcsém szerint elfelejtem az álszent feldolgozásokat, ha ezt nézem egyszer végig.
Hát mit mondjak. Valóban kemény dolog szembesülni azzal hogy valószínűleg sokkal véresebb és kegyetlenebb volt az a bizonyos megfeszíttetési tortúra, mint ahogy a legtöbb film bemutatja.
Igazából mégsem az erőszak bemutatása miatt akarok írni. Hanem két olyan jelenetről, ami legjobban megfogotta filmben.
Az első mindjárt az elején, ahol Jézus a félelmével küzd a Gecsemádé kertjében. Ahol megkísérti a Sátán, mondva neki hogy egyetlen ember nem veheti magára a világ összes bűnét. Nem képes ezt a terhet elviselni soha, senki. Ezen nagyon eltöprengtem, mert sajnos ez így igaz.
A másik jelenet a római helytartó vívódása, aki a feleségével beszél:
-Honnan tudod mi az igazság? Meglátod, felismered ha mondják?-kérdi a helytartó.
Érdekes dolog, én magam sosem féltem a kígyóktól vagy más hüllőktől. Meg úgy általában az állatoktól sem féltem, legalábbis gyerekkoromban. Szinte mindent megfogtam, legyen az madár, emlős, bogár, vagy bármi. Egy ideje viszont nagyon érezhetően eltávoldodtam a természettől. Ugyanúgy szeretem mint régen, de nincs bennem késztetés állatok, növények vizsgálatára, tanulmányozására, megfogására vagy dédelgetésére. Érdekes.
Egyesével vagy képen én is elgyönyörködöm a medúzákban, de azt már kifejezetten rühellem, amikor ott tartanak kongresszust, ahol én pancsolni szeretnék. Egyszer már sikerült beleúsznom egy medúzarajba, és nem volt egy felemelő érzés.:-)
nekem nem viszolyogtató a medúza- ha látok egy képet medúzáról, inkább elgyönyörködöm benne. szép színes, lebegő. viszont egy kép kígyóról borzongással tölt el. a polipé már majdnem félelemmel. azok a nagy sötét gonosz szemei!!! :)
én abszolút nem értek az álmokhoz, úgyhogy csak azt mondom, én mit gondolnék, ha ilyet álmodbék :)
a kígyó halk, nesztelenül, észrevétlenül jön. nem véletlenül hasonlítják többnyire az alattomossággal (=kígyót melengettem a keblemen, =kígyótermészete van, =egy álnok kígyó stb.)
én arra gondolnék, hogy van valami olyan problémám, amit még magam sem tudatosítottam magamban, de valahol ott motoszkál, és megoldásra vár. valami olyasmi, amit ha nem veszek észre időben, nagy károkat tud okozni. nyomaszt valami, valami megmagyarázhatatlan, de nem tudom a pontos okát. lehet ez esemény, vagy valami személy. személlyel beazonosítani talán túl direkt, ha ez lenne, akkor lenne arca a kígyónak, legalább elmosódottan, hiszen tudat alatt valahol bennem van a félelem oka. ha nincs arca, akkor arra gondolnék, hogy nem konkrét személyhez kötött a nyugtalanságom oka.
Kígyókkal én is szoktam álmodni, de szerencsére csak nagyon ritkán, mert annyira félek és undorodom tőlük, hogy felébredek. Minden nagyon félelmetes álmomból felébredek egy idő után. Egyébként a kígyó fallikus szimbólum. :-)
érdekes, hogy mindig más. Más környezet, más méretű, fajtájú, színű, formájú kígyók, hol csak egy, hol meg ezernyi, hol támadnak, hol nem, de félek tőlük, hol ott vannak, de nem zavarjuk egymást... csak a kígyóság az állandó. Ma éjjel éppen 3 volt, amik ki akartak nyírni. Aztán kettőt kicseleztem (de csak mert tudok lebegni:), úgyhogy egymást ölték meg, a harmadikkal meg nem lett semmi, mer felébresztett a lányom.
:) na de milyen kígyók? mit csinálnak azok a kígyók? milyen környezetben vannak? te mit csinálsz? mit érzel? mi az álom vége?
önmagában egy alma nem jelent szinte semmit. de mást jelent hófehérke torkában, mást tell vilmos fia fején, mást szép heléne markában, mást jelent a heszperiszek aranyalmája stb. :)
ebben egyetértünk. Mivel azonban fogalmam sincs, hogy miért kerülnek újra és újra elő a kejgyók, kiváncsi lennék, hogy az álomfejtők szimbolikája milyen jelentést tulajdonít nekik. Csak, hogy elgondolkodhassak rajt.
szerintem nem lehet általános tanulságokat levonni az álmokból. ha van is jelentésük, csak egyénre szabott lehet. a te életed, a napi gondolataid, problémáid, örömeid vannak benne, az emlékeid, a benyomásaid, minden, ami veled történik, ami téged foglalkoztat.
néha az álmok valóra válnak. néha a valóság álommá fátyolosodik. rémálmaink elől menekülünk, izzadtan kapaszkodunk a párnánkba. bizarr álmaink élesítik be egy pillanat alatt érzékszerveinket. lágy álmaink és az ébredés határán lebegünk valami puha anyaölben. kusza, rejtjeles álmokból bogoznánk ki magunkat. izgalmas álmainkba belelüktet az orgazmus. néma álmok. lassított mozgású álmok. csörömpölő álmok. nemtudoksikítanipedigakarok álmok. menekülő álmok. táncoló álmok. sétáló álmok. mosolygok álmok.
Android voltam, egy fiatal párnál laktam. Lent volt a szállásom az alagsorban. Végeztem a napi dolgom, de valamivel több voltam mint átlagos ropbot. Olyasmi voltam mint Data a Start Trek filmekben. Valahogy volt bennem egy programhiba, ami miatt szerettem volna több lenni annál mint ami voltam.
Egy napon a pár férfitagja eltünt, nem tudom miért, nem is lényeges. Magam maradtam a szomorú úrnővel. Nagyon szerettem volna neki vigaszt nyújtani, ezért a napi feladatokon kívül is ott voltam mellette. Egy idő után nagyon közel kerültünk egymáshoz.
De egy napon mégis azzal fogadott hogy nem megy neki ez a kapcsolat, hisz én csak robot vagyok, és az is maradok. Szeret hozzám bújni, de többet nem tudok neki adni. Nagyon elszomorodtam, mert talán igaza volt. Én tudom hogy minden nap amit vele töltöttem, nekem félelmetes és egyben izgalmas fejlődés volt. Minden nap egy kicsit emberré váltam. De valószínűleg nem tudtam neki ezt megmutatni, nem tudtam viszonozni. Így mostmár félig ember, félig robot maradok az idők végezetéig.
felajánlottam hogy itt maradnék az alagsorban. Nincs hová mennem, és így tudok rá vigyázni. Ezt elfogadta.
Így leköltöztem vissza. Amikor még csak robot receptoraim voltak, nem is tünt fel hogy milyen sötét, hideg, és sivár az az alagsori helyiség. De már emberi érzékszerveim voltak. Bementem a kis kuckómba. Hazatértem.
