Tanárnő valszeg azért nem volt lármásabb mint sumerológus, mert akkor úgylehet nem sokáig lett volna a tantestület humán munkaközösségének vezetője...ehem-behem...Egyébként embert nem láttam rajta kívül, aki ennyire büszke lett volna arra, mi mindent nem tud (bár ezt főleg reálműveletlenségével kapcs. hangoztatta.)
Pedagógiai szempontból sem volt semmi az öreglány. Anyámnak egy fogadóórán kijelentette:hát verbálszegény a gyerek, dehát majd megtanul beszélni...(pont olyan beszédképtelen voltam, mint előző hozzászólásomban). Illetve, mikor jöve az továbbtanulás, és megtudta, hogy Veszprémbe mennék (vegyészmérnöknek), félrevont az ablakfülkébe és megkérdezte: ki kényszerít oda? neki megmondhatom.
Mert olyan nincs, hogy aki ennyit olvas, ne bölcsésznek akarjon menni :)
Még hosszan sorolhatnám hasonló dolgait, de nam akarok nagyon off lenni.
Hol volt ő attól, aki megalapozott tudáshoz juttasson...höhőj...
Hát ez elég ijesztően hangzik. Néha én is ledöbbenek hogy amúgy diplomás tanultnak nevezhető emberek milyen elképesztő dolgokat képessek meggyőződésükké tenii..
Ez a tanár(nö?) meg jó fej lehet, tanítja a dogmatikus akadémiai kényszertananyagot pedig tudja hogy mi is az igazság..:-) És nem is teszi szóvá hogy rossz a tankönyv !? :-)
De amit elmondtál az szerintem egy jó példa arra hogy a köztudatban miért él ezernyi zavaros elképzelés történelmünkről. Meg a világéról. Most egy diák akinek (elméletben) a tanár egy olyan személy akitől biztos, megalapozott tudást kap, azt veszi észre hogy a tanár kétféle dolgot magyaráz, az mire gondoljon?
Amit elríjok itt, az történt egész konkrétan '96 és '99 között, egy győri gimnáziumban aminek a nevét nem mondanám(mert tisztességes ember nem köp az asztalra, ahonnan eszik/evett). Olyan gimn&szakközép, amire bizony stimmelhet a tökigletolt gatyájú rapperek is, mint jellemző.Bár ez önmagában nem baj.
Na kérem, lényeg, hogy volt itt nekem egy töri-filozófia tanárom. Ha azt mondanám rá, hogy szakbarbár, tévednék, mert még szak-, se, csak barbár. Példának okáért, tőle "tudom", hogy a sumérok utódai vagyunk. (Ne ijedjen meg senki: azért nem ebből érettségiztünk; csak pl. ilyen etimológiai megjegyzései voltak, mint hogy Isten és Istár szótöve közös s hogy előbbi hím- utóbbi nőnem végződésű). Egyéb bájosság:Az érettségi előtt Győr történelmi/műemléki nevezetességeit tárgyalván, a hölgy elgondolkodott rajta, hogy a székesegyház nem reneszánsz-e véletlenül. (Gótikus, barokk&klasszicista részekből álló hatalmas templom a város kellő közepén,a homlokzatán MDCCCXXIII áll). Nem sorolom tovább.
Fájdalom volt hallgatni, esküszöm! Rettenetes tudatlanság beszélt belőle. (Viszont lenézte mindazon halandókat, akik reál/műszaki tanulmányokra adják a fejüket, hiszen azok nem értelmiségiek, csak iparosok. No akkor én is.)
III. év végétől összetett kézzel vártam, legyen már ennek vége, jöjjön az érettségi.
Jött is, de előbb sikerült elérnie, hogy történelmi könyvet alig vegyek kezembe, maximum Hegedűs Gézát, és utáljam az egész témakört.
Azóta eltelt/-ik tíz év. Nyilvánvaló, hogy hatása lassan elmúlt, visszatértem korábbi mindenevő érdeklődésemhez.(História, Rubicon inclusive)
De azért csak kipukkadt belőlem a panasz: Ez is tanít? az istenit!
Egyáltalán: hiányos alapműveltségével hogy' szerez egyáltalán diplomát? hm?
E tapasztalatok szerint jó a hozzáállásuk. A tanár is jó volt - persze mondhatjuk: szerencséje volt velünk. De az az érzésem hogy egy külvárosi szakközép tökig letolt gatyájú rappereibe is bele tudta volna verni minimum 1222-őt, 1526-ot meg 1686-ot. És nagyjából ez a lényeg.
Khm, khm! Szabad-e annak kipanaszkodnia magát itten, aki-igaz, régebben már- a gimnáziumi tanára miatt csendesen "lefordult" a történelemről, és eljutott a méla undorig?:((
A legkedvesebb korrepetálási élményem az volt, amikor egy érettségi előtt álló hölgy elém tolta a töriatlaszát és megkért hogy "mutassam meg neki a Berlin-Róma tengelyt"... :))
Hogy a topik témájához is hozzászóljak: nem tudom vannak-e problémák a történelem oktatással, mivel én csak egy gimnáziumot ismerek, és ott nem voltak.
De ha lennének is - van egy olyan fixa ideám, hogy a tanításhoz nem kell más mint egy tábla, némi kréta, és egy tanár aki tudja mit akar elmondani. Az első kettő a legtöbb helyen rendelkezésre áll...
Az oktatásban tényleg a legkomplikáltabb a történelem, mert a szemlélet állandóan változik. + hát ugye pl.: 12-es tankönyvből is valami 10 van...
Salamon Konrád? tényleg rossz, hogy össze-vissza ugrál, de pl.: Dupcsik könyvben meg kevés az adat, ami úgy hozzátartozna az anyaghoz...
OKTV-re készültem most és kölcsönkaptam töritanáromtól a "Befejezetlen múlt" sorozat egy könyvét... Én azt mondom jó, mert tényleg konkrétumok szerepelnek benne, ezenkívűl rálát a világtöris helyzetekre, megmutatja milyen kapcsolat van magyar és világtöri között+ sok forrás, korabeli8 helyzetelemzés...
Megkértem, hogy képzeljen el két 100 fős országot. Ha egymásra támadnak, akkor egyenlően állnak. Ha van egy 100 fős bronzlándzsás, és egy 100 fős tűzfegyverekkel rendelkező ország, ez felborul. Ha van egy 100 fős ország, ahol mindenki 60 éves kor felett áll, akkor az esélyek megint mások. Mások az esélyek, hogyha 200 fős és egy 100 fős ország viszonyáról beszélünk. Szóval ez a hatalmi erőegyensúly. Eltolódásról pedig akkor beszélünk, hogyha ezek a viszonyok megváltoznak. Végül is sikerrel jártam. :-))
Korrepetáltam az egyik fiatalabb ismerősömet töriből. Ez általában úgy működött, hogy megpróbáltam saját szavaimmal elmondani a könyvet, és ha kérdezett, akkor arra válaszoltam.
Éppen a nagy felfedezések koránál tartottunk, és ekkor jött a kérdés: Mi a hatalmi erőegyensúly-eltolódás? Néha észre sem vesszük az ilyen szakzsargont, és ez kerül bele a közéépiskolás tankönyvekbe.
Egy biztos: a Salamon Konrád féle Történelem IV. egy szar, lehetetlen belőle tanulni a felépítése miatt, hiszen bekezdésenként ugrál a magyar- és az egyetemes történelem eseményei között, ahelyett, hogy nagyobb egységekben tárgyalná előbb a külföld, aztán az ország történetét.
de úgy tanítanak, hogy először adot kor világtörténelme, aztán ugyan az a kor magyar vonatkozásban.
szerintem az a gond, hogy mire elérnek a magyar végére már nem emlékeznek a világtöri alakulására (én nem emlékeztem). ezért nem lehet az egészet nézni, és a kapcsolatokat megtalálni. Mire elérnek a következő magyar elejére akkor meg az előző magyar végére nem emlékezhetnek, mert közte volt egy világtöri esemény. Így nehéz összekapcsolni a dolgokat
Van egy elméletem. Mivel még soha nem tanítottam csak az alapján állítottam fel amit magam tanulmányai során következtettem ki.
A történelem nagyon bonyolult, komplex folyamatok összessége.
A magyar történelmet sem lehet például annélkül értelmezni, megérteni hogy a környező vidék, ország, kontinens egyidejü folyamatait ne ismernénk. Ezekbe a folyamatokba kell elhelyezni az éppen akkor magyarok közt történteket. (nem vagyunk egyediek, kiválasztottak ugyebár...) Ezekhez kell viszonyíttani saját eredményeinket, döntéseinket.
Na de ehhez rengeteg mindent kellene tudni, elmondani hogy ez a komplex kép kirajzolódjon. (Magam főiskolai tanulmányaiból döbbentem erre rá, hogy egy egy jól ismertnek hitt történelmi esemény mennyire másként fest részleteiben is utánnanézve)
Szóval elegendő idő, óraszám nem jutna arra hogy alaposan meg lehessen ismerni egy egy eseményt.
Marad tehát az a néhány mondatos leírás ami a törikönyvekben szerepel, puszta tényközlés, előismeretek nélkül.
Ez pedig olyan kevés hogy a köztudatban megmaradó kép történelmünkről igen felületes, vázlatos, és előismeretek, bizonyos részletek nélkül bizony hamis következtetésekre jut az ember. Szerintem.
Szóval én (lehet hogy tévedek, nem zárom ki) nem vagyok biztos benne hogy általános, vagy középiskolában lehet ma hasznosan, alkalmazhatóan megtanítani a történelmet.
Jó, hogy felvettetétek ezt az ideológia részt. nekem középiskolától kezdve a főiskolán, meg az egyetemen volt pár tanárom. Én azon derülök jót, hogy Horthy, meg néha Marx megítélése mennyire más az egyes tanároknál. Sok történelemmel kapcsolatos tárgyat hallgattam/tanultam már, de ők ketten szinte mindig előjönnek. És mindegyikről hallottam csak jót, vagy csak rosszat (főiskolai/egyetemi tanárokról és profokról van szó, nem csak a volt középiskolás tanáromról!)
Én azt sajnálom, hogy a történelem mostanában állandóan célkeresztbe kerül, olyan tekintetben, hogy csökkenteni akarják az elsajátítandó anyagot, ahelyett, hogy a módszereket változtatnák meg.
Az a baj ezzel az egésszel, ami az oktatásügy egészével is. Ha valami nem megy, azonnal a tanárokat hibáztatják. Oktatásügyünk nagyjainak, "komoly" neveléselméleti szakembereknek eszükbe sem jut, hogy az alsó tagozat káoszában rendet csináljanak. Az elmúlt két-három évtizedben legalább lo-l5 üdvözítő olvasás-tanítási módszert vezettek be, mindegyik összeomlott. Ennek arányában tele van a felső tagozat olyan gyerekekkel, akik nem tudnak olvasni, nem értik, amit olvasnak, ennek folyományaként nem tudják megtanulni az anyagot (más tantárgyakból sem).
Ilyenkor kellene minél több olyan tanár, akinek Élmény az órája. Ilyenből pedig egyre kevesebb van.
Hát ez egy valóban közérdeklődésre számot tartó kérdés. Az általános iskolai történelem tanításával elég sok baj van. Főleg az, hogy néhány tankönyv meglehetősen politikai szinezetű. (Apáczai-kiadó nyolcadikos történelemkönyve.) Emellett hemzseg a tárgyi tévedésektől. De van néhány más ilyen is. Ez persze elsősorban a nyolcadikos könyveknél baj, mert ott a gyerekek már vitatkoznak, érvelnek, gondolkodnak (nem ez a baj persze). Hanem az, hogy a könyvek, és vele párhuzamosan a tanárok egy része is ideológiát "tanít", és nem tényeket, összefüggéseket. A középiskolában ez meg már általános gyakorlat.
