Keresés

Részletes keresés

Tomsz85 Creative Commons License 2018.07.12 0 0 20184

Aha értem. :) Azaz majdnem :) A nagyobb hatótávolságúval nem lőhettek volna Európára, technikailag? Azon kívül, hogy nem ide szánták őket? Vagy a szerződés amolyan gesztusféleség volt, mindkét fél részéről, hogy Európát nem tekintik lehetséges nukleáris hadszíntérnek, a kölcsönös elrettentés, kölcsönös megsemmisítésre meg ígyis maradt elég fegyverük. Jó, ez csak az én eszmefuttatásom :) 

Előzmény: hadsz (20183)
hadsz Creative Commons License 2018.07.12 0 1 20183

"Vagy Európát akarták mentesíteni?" 

 

Ahogy írod. A közepes és a rövidebb hatótávolságú rendszerek kivonására/megsemmisítésére az európai hadszíntér stabilitása miatt volt szükség. Ezeket a fegyvereket itt vetették volna be, az SS-20-asok Stratégiai irány szinten támogatták volna a Varsó Szerződés haderejét. Az összes kijelölt célpontot elérték volna Európában.

Előzmény: Tomsz85 (20182)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.07.12 0 0 20182

Bocs, de én is ezt írtam. Az 5500 km-es SS-20 esett bele a szerződésbe. Meg még más rakéták, de ez SS-25 nem. 

Mi értelme volt az 500-5500 km hatótávú rakéta kategóriát megsemmisíteni? Vagy Európát akarták mentesíteni? 

Előzmény: hadsz (20181)
hadsz Creative Commons License 2018.07.12 0 0 20181

Igen. Olyannyira az, hogy az SS-20 is az 1987-es INF szerződés hatálya alá esett, ki is vonták, le is szerelték/megsemmisítették őket.

 

"The term "intermediate-range missile" means a GLBM or a GLCM having a range capability in excess of 1000 kilometers but not in excess of 5500 kilometers."

Előzmény: Tomsz85 (20178)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.07.12 -1 0 20180

Egy valamit nem értek.

Itt van 2 szovjet interkontinentális rakétarendszer, az SS-20 5500 km hatótávolsággal (tehát az a közepes hatótávolságú), és az SS-25 10500 km hatótávolsággal. 

Az SS-20-at az 1987-ben aláírt szovjet-USA INF szerződés értelmében 91-re felszámolták. A nagyobb hatótávolságú SS-25-öt rendszerbe állítása meg 85-ben vagy 87-ben kezdődött.

Mi értelme volt annak hogy egy 5500km hatótávolságú rakétát kivontak, miközben egy 10500km hatótávolságút meg szinte vele egyidőben rendszerbe állítottak? Vagy a 10000km-essel nem lehet 5000km-re lőni? 

Előzmény: hadsz (20177)
gyugyu1 Creative Commons License 2018.07.11 0 1 20179
Tomsz85 Creative Commons License 2018.07.10 0 0 20178

Azt néztem én is, az SS-20 5500 km hatótávolságú, tehát az a közepes hatótávolságú, az SS-25 meg 10500 km, az nagy hatótávolságú. 

Előzmény: hadsz (20177)
hadsz Creative Commons License 2018.07.10 0 0 20177

Nem veszem annak. :)

 

Az SS-20 közepes hatótávolságú rendszer volt, igaz a felső határsávot súrolta (5000-5500 km).

Előzmény: Tomsz85 (20176)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.07.10 0 1 20176

Az SS-20 1976-ban állt szolgálatba ha minden igaz, és az is mobil interkontinentális rakétakilövő.  Nem kötözködésből, csak ez szemetszúrt nekem. :) 

Előzmény: hadsz (20175)
hadsz Creative Commons License 2018.07.10 0 1 20175

Irány Oroszország, pontosabban Moszkva és környéke, az ott meglátogatott katonai vonatkozású helyszínekkel, eseményekkel. Megpróbálom kronológiai sorrendben bemutatni ezeket, noha nem lesz könnyű pár mondatban összefoglalni, és a néhány kiválasztott fotóval ”visszaadni” az élményeket.

 

Rögtön az első, a szállodánk közelében levő kis haditechnikai gyűjtemény, amely a VDNH (Выставка достижений народного хозяйства - Népgazdasági Eredmények kiállítása) egyik nagy kiállító-épülete előtti téren kapott helyet. Az itt sorakozó járművek korábban egy másik pavilon mögött voltak, pár éve hozták át őket erre a területre. A sort egy impozáns 15P158 (RSz-12M) Topol (NATO által SS-25 jelzésű) rakétarendszer nyitja. Ez a típus volt az első mobil (gépjárműről) indítható interkontinentális ballisztikus rakéta, a komplexumot 1988. decemberben rendszeresítettek a Hadászati Rakétacsapatoknál. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú, 15Zs58 kóddal ellátott rakétával ”megrakott” szállító-indítójármű teljes tömege 105 tonna. A rakétát gyakorlatilag bárhonnan lehetett indítani, szükséghelyzetben akár az eltolható tetejű, könnyűszerkezetes fedezékéből is.

  

   

A következő fegyverrendszerek - egy kivételével - a csapatlégvédelem több generációs eszközei. Egymás mellett egy 2A6 Silka (ZSzU-23-4) önjáró légvédelmi gépágyú, az utódja: 2K22 (2Sz6M) Tunguszka légvédelmi harcjármű, 9K37 Buk légvédelmi rakétarendszer 9A310-es indítójárműve, 9K33M3 Osza-AKM komplexum 3A33BM3 indítója, 9K330 Tor rendszer 9A330 indítójárműve, 9K81 Antej (Sz-300V2) légvédelmi rakétarendszer 9A83-1 típusú indító harcjárműve, mellette annak 9Sz32-1 jelzésű tűzvezető lokátora (utóbbi kettő a bal oldali fotón).  A kakukktojás egy 1RL232, Sznar-10 Leopárd tüzérségi felderítő állomás MT-LB-re telepítve.

  

  

A szárazföldi csapatokat oltalmazó Sz-300V (V mint Vojszka - szárazföldi haderő) rendszert 1988-ban állították hadrendbe, a hadsereg, illetve front szintű légvédelmi alakulatoknál. Hazánkban nem került ez a fegyverrendszer, sem a DHDSCs-hez, sem az MN-hez (oda meg főleg nem).

 

A VDNH legnagyobb pavilonja (valójában egy hatalmas épület) előtt kiállított 8K72K Vosztok hordozórakéta nem másról híres, mint hogy egy ilyen típus repítette a világűrbe Jurij Gagarint 1961. április 12-én. A 38,4 méter magas rakéta közelébe - főleg alá - érve érzékelhető igazán, hogy milyen óriási méretű szerkezetről van szó (magasabb, mint egy 10 emeletes panelház). A jobb szélső fotó az Osztankinói tv torony kilátójából készült.

    

   

A Vosztok körül - egyebek mellett - egy Szu-27-es vadászrepülőgép, és egy Mi-8-as helikopter is látható.

 

 

A rakétától pár perc sétára egy Buran űrrepülőgépet is kiállítottak, amelyben egy interaktív múzeum van kialakítva. Ez egész pontosan az OK-TVA gyári jelzésű kísérleti példány, amellyel az űrsiklóra várható mechanikai, hő és akusztikai hatásokat szimulálták, tesztelték. A Buran program finoman szólva sem volt sikeres, az egyetlen elkészült és működőképes példány mindössze egy repülést hajtott végre 1988-ban, azt is személyzet nélkül.

 

 

A 26-os számú kiállító épületben jelenleg a Politechnikai múzeum egyik rendkívül érdekes tárlatát lehet megnézni. A bemutatott tárgyak közül a következő fotókon a Szovjetunió első atombombája látható. Az RDSz-1 ”prototípusát” (az 501-es gyártmányt) 1949. augusztus 29-én robbantották fel a szemipalatyinszki gyakorlótéren Kazahsztán (akkor még persze Kazah SzSzK) területén. A plutónium töltetű atomeszköz (az még nem volt a jellegzetes formájú ”bombaköntösbe” öltöztetve) 20-22 kt hatóerővel detonált egy közel 40 m magas fémtorony tetején. Az RDSz rövidítés minden valószínűség szerint a реактивный двигатель специальный (különleges sugárhajtómű) szavakból állt össze, esetleg még a реактивный двигатель Сталина (Sztálin sugárhajtóműve) is lehetséges variáció - tekintettel az akkori körülményekre, bár ez utóbbira talán kisebb az esély.

  

 

VoltKatona(Lee) Creative Commons License 2018.07.06 0 1 20174

A főajto köralaku, bezarja hidraulika pillantok alatt.

Ez a nyomashullam miatti tulbiztositas arra van, ha az objektum felett robbanna pont a bomba, de ott meg hegy meg erdo van.

Előzmény: hadsz (20173)
hadsz Creative Commons License 2018.07.05 0 1 20173

Na igen, abban az óriási létesítményben nincs hiány hasonló páncélajtókból, de azok  - érthető okok miatt - nem a szovjet típusok. :)

 

Ezeknél valóban nincs az alumínium szegély, más konstrukciók. A hermetikus zárás miatt gumikéder természetesen van. A legérdekesebb talán a főbejáratnál működő monstre „csúszóajtó” pár. Egy ilyen vasabroncsba foglalt beton henger 25 tonnás, 3,7 méter átmérőjű és 123 centi vastag. Elzárás esetén néhány másodperc alatt a helyére csúsztatja egy villanymotor, majd egy hidraulikus rendszer nyomja/szorítja rá a keretre. Az összes ilyen ajtónak külön műszaki, gépészeti helyisége van, ahová szintén egy páncélajtón keresztül lehet bejutni. :)

  

  

   

Persze azért a többinek sincs oka szégyenkezni, van itt 30 bar és 100 bar! nyomásnak ellenálló többtonnás ajtó is. (A jobb szélső fotón a „százas”).

  

  

Mindezek mellett, a teljesség igénye nélkül néhány egyéb, ebben az objektumban látható típus:

   

 

Előzmény: VoltKatona(Lee) (20172)
VoltKatona(Lee) Creative Commons License 2018.07.05 -1 1 20172

Anno lattam ilyen nagy ajtot a volt Nszk Regierungsbukerbe, ami Dernau ba van(Rheinland Pfalz), 16km hosszu volt vasuti alagut volt, abbol csinaltak a hideghaboruba nagy munkaval tobbszintesbunkert, 2 vagy 3 szint volt a csobe.Na ezt visszabontottak, de egy olyan 300 m szakaszt meghagytak muzeumnak.Ott acel ajto volt, vastag, de gumi volt a szele-gondolom jobban zar, a kulso ajtora meg nem emlekszek volt e aluminum szegely.

Előzmény: Tomsz85 (20167)
NO HAB Creative Commons License 2018.07.01 -1 1 20170

nézzétek az ATV-t most.

 

a régi nagy laktanyákat mutatják

hadsz Creative Commons License 2018.06.27 -1 1 20169

Igen, ez már kissé elkanyarodott a témától. :)

 

Tomsz85 Creative Commons License 2018.06.27 -1 1 20168

És hogy kapcsolódik ez az atombunker ajtaján lévő alumíniumszegélyhez?

Előzmény: _nyunyuka (20165)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.06.27 0 2 20167

Ez rendben van. Csak nem vitt közelebb az alumínium szegélyekhez az ajtókon. :) 

Előzmény: analógfotós (20164)
_nyunyuka Creative Commons License 2018.06.26 -1 1 20165

Üdv!

 

Pont az egyik szakmám ez, több oldalt lehetne erről írni, de nem ebben a topikban. Röviden: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/gepeszet/gepeszeti-szakismeretek-1/hegesztesek-vedogazzal/argon-vedogazas-awi-es-afi-hegesztes

Előzmény: hadsz (20161)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.06.24 -1 0 20163

Magam gépész vagyok, de az anyagismeret nem a kedvencem, nem a szakterületem na. Azt tudom hogy az alumínium olvadáspontja 660°C körüli, a vasé 1538, a gyakorlatban viszont acélokat használnak, azoké valamivel kisebb. Az Al-oxid meg olyan 2000 körüli, ahogy írtad is, sőt 2300-is. Az oxidnak hegesztéskor is van szerepe, mivel először az oxidnak kell megolvadni, hogy lehessen hegeszteni. Ezért fordított polaritással kell hegeszteni, hogy az elektronok a munkadarabból kifelé lépjenek. De ez szerintem nem lényeg itt.

Viszont az is érdekes, hogy egy atomrobbanáskor ez az objektum, és az ajtajai mennyire hevülnének fel, és a fokon kívül hogy mennyi ideig. Mert rövid idő alatt nem olvad meg egy ajtó. Na az atomrobbanásról sokkal többet nem tudok. De biztos nem mindegy mekkora bomba robban, és hol, milyen messze egy ilyen objektumtól.  

Előzmény: hadsz (20161)
hadsz Creative Commons License 2018.06.24 -1 1 20162

olvasáspontja helyett inkább olvadáspontja...  :-)

Előzmény: hadsz (20161)
hadsz Creative Commons License 2018.06.24 -1 1 20161

"Ha az acél megolvad, akkor az alumínium is, csak nem tudnak összeolvadni?" 

 

Igen, ez egy teljesen jó észrevétel, és nekem is megfordult a fejemben, amikor először találkoztam ezzel a megoldással. Szerintem is valami ilyesmiről lehet szó. Ugyan nem ismerem mélyebbre hatóan az alumínium és az acél fizikai és kémiai tulajdonságait (persze, az alumíniumnak sokkal alacsonyabb az olvasáspontja), de talán a következőkben leírtaknak is lehet némi közük hozzá:

 

”Az alumínium fizikai, kémiai és mechanikai tulajdonságai jelentősen eltérnek más fémek tulajdonságaitól.”

 

”a felületen összefüggő oxidhártya található, olvadáspontja (2050 °C)”

 

Egy hegesztéssel is foglalkozó szakanyagból idézve: 

 

”Az alumíniumnak nagy az oxigén iránti affinitása, ami a felületen összefüggő Al2O3 oxidréteg kialakulását okozza. Ez az oxidréteg természetes körülmények között alakul ki, és eltávolítását követően néhány óra alatt újraképződik. Az oxidréteg vastagságának növekedési sebessége a hőmérséklet emelkedésével felgyorsul. Az alumíniumoxid mintegy 2050°C-on olvad és a folyékony fémet is összefüggő rétegben borítja, akadályozva ezzel a kötés kialakítását, ugyanis az oxidréteg meggátolja a hegesztés folyamán a megolvadt alapanyag és hegesztő hozaganyag összeolvadását.”

 

Ha valaki jártasabb ebben a témában, ne habozzon megosztani a véleményét! :-)

Előzmény: Tomsz85 (20159)
hadsz Creative Commons License 2018.06.24 -1 0 20160

Köszi, ezt nem tudtam! Mindenesetre az objektumban nem csak azok az adatrögzítők voltak magyar termékek. :) Nemhiába, a KGST-ben a magyar iparnak is komoly szerep jutott.

Előzmény: fekvőrendőr (20154)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.06.24 0 0 20159

Érdekes, hogy ott az ilyen intézményekre simán ki merik tenni az egykori NDK zászlaját, ami szerintem tök rendben van.

Nagyon részletes beszámoló ez is, mindig szívesen nézem végig a posztjaidat!

Aprólékosan be van rendezve, a miniszter asztalán ott a ceruzafaragó, benne egy ceruzával. :) 

 

Hogy van ez az acélajtó alumíniumszegéllyel dolog? Ha az acél megolvad, akkor az alumínium is, csak nem tudnak összeolvadni? 

Előzmény: hadsz (20153)
Tomsz85 Creative Commons License 2018.06.24 0 0 20158

Eszméletlen micsoda pénzt és energiát fektettek bele, aztán 3 évig használták. De legalább szépen meg van őrizve. 

Előzmény: hadsz (20143)
fekvőrendőr Creative Commons License 2018.06.24 -1 1 20157

Az én egykori munkahelyemen is forgott néhány, mindig jó érzés volt látni BRFK Központi Ügyeletén, ha ott volt dolgom, de ez már a múlt, meg Off is.

Előzmény: fekvőrendőr (20156)
fekvőrendőr Creative Commons License 2018.06.24 0 0 20156

Csak bekukkantottam, aztán megláttam az SHR-t.  :-)

Előzmény: schlumberger (20155)
schlumberger Creative Commons License 2018.06.24 0 0 20155

Szia fekvőrendőr, üdv ebben a topikban! 

Mi is (áramszolgáltató, diszpécserszolgálat) használtunk ilyeneket, de aztán jött a digitális hangrögzítés...

Előzmény: fekvőrendőr (20154)
fekvőrendőr Creative Commons License 2018.06.24 -1 1 20154

A képen látható "szalagos magnó" magyar termék, a BRG által gyártott SHR adatrögzítő. Talán az én kezem munkája is benne van.  :-)

Előzmény: hadsz (20143)
hadsz Creative Commons License 2018.06.19 -1 3 20153

A következő helyszín, amit meglátogattunk, a 301-es BARSz állomástól kb 12,5 km-re található (légvonalban csak alig valamivel több, mint 5 km) objektum. Nagyon régóta tervben volt, hogy megnézzük, hiszen 8-9 éve már jártunk itt - igaz, akkor teljesen spontán kanyarodtunk a kapuhoz, le is csúsztunk a lehetőségről... Ezúttal már előre leszerveztük a bejárást.

 

Harnekop egy nagyon kicsi falucska Berlintől észak-keletre, viszont a házaktól úgy 1,5 km-re az erdőben 1971 és 1976 között felépítették az NDK Honvédelmi Minisztériumának háború esetén használt központi harcálláspontját. A terület meglehetősen nagy, 265 hektár, igaz ennek jelentős része a laktanya. A P-zóna, ahol maga a vezetési pont helyezkedik el, egy 30 hektáros terület, külön 3,2 km hosszú magasfeszültségű kerítéssel (is) elválasztva a laktanya többi részétől. Ennek megfelelően ide csak a megfelelő engedély birtokában lévők juthattak be.

 

 

A kétszintes törzsépület pincéjéből még egy szintet kellett lefelé lépcsőzni, majd egy 50-60 m hosszú alagúton keresztül - egy elágazásnál elkanyarodva - jutottunk el a teherbejárathoz. Az alagúton egyenesen tovább haladva még 30 métert, találtuk volna az ott kialakított személyi-bejáratot.

  

  

A bal szélső fotón a teherbejárat DZ 120-180 típusú 3 tonnás páncélajtaja. Az alumínium szegély nem véletlenül van a szárny éleire csavarozva. Az atomrobbanást követő, akár jóval 1000 °C feletti hőmérséklet könnyen összeolvasztaná a bezárt acél ajtószárnyat a tokjával (kerettel), eléggé megnehezítve (ellehetetlenítve) ezzel a bent lévők kijutását. Ebben az esetben a szegély - sokkal alacsonyabb olvadáspontjának köszönhetően - egyfajta védő, elválasztó rétegként működne. A többi képen a személyi bejárat áteresztő zsilipjei, fertőtlenítő helyiségei. A belépőnek a földre festett különböző színű nyilakat kellett követni az adott helyzetnek megfelelően.

     

    

A hatalmas, háromszintes bunker befoglaló mérete 63 x 40 méter, a hasznos alapterülete 4930 m2, a külső vasbeton főfalak 1,5 m vastagok. Az „A” biztonsági kategória normái szerint tervezték és építették, ami többek között azt jelenti, hogy a szerkezet ellenáll 2,5 MPa nyomásnak (25 kp/cm2, vagy 25 bar), ez nagyjából egy 1 Mt hatóerejű, felszín közeli atomrobbanás epicentrumától 700-800 méterre lévő felületi nyomás, 2500 kg-os légi-, betonromboló bombának, illetve 1200 °C-os, nem tartós hőhatásnak.

A létesítményben 220 helyiséget alakítottak ki, III. üzemmódban (harci helyzet) 450 ember részére tudott védelmet, biztonságot nyújtani 36 órán keresztül… Folyosók, átjárók, kisebb-nagyobb szobák, termek, lépcsőházak szövevényes labirintusában mászkáltunk, aki nem ismeri ki magát ebben az útvesztőben, könnyen elkeveredhet.

     

 

A diszpécserközpont, ahonnan az objektum gépészetét, a különböző rendszerek működését vezérelték, kontrollálták. Ahogy majdnem az összes helyiségre jellemző, a teljes berendezés - tulajdonképpen az egész szoba - rugókon nyugvó talapzatra/padlóra van rögzítve, így képes 20-30 centis elmozdulásra vízszintesen és függőleges egyaránt.

 

 

Amikor még kissé másképp működött a házon belüli üzenetküldés, információáramlás: az objektum kiterjedt csőposta hálózattal rendelkezett. A jobb oldali fotón telexgépek láthatók.

  

  

A kiértékelő, irányító teremben a tv-knek helyt adó mennyezeti tartókonzolt is rugós felfüggesztéssel rögzítették. Az egyik szélsőt megmozgatva hullámzott az egész sor.

 

 

A honvédelmi miniszter (ebben az időszakban Heinz Hoffmann volt) dolgozószobája és pihenője. A többieknek persze be kellett érnie némileg szerényebb, szűkösebb körülmények közötti elszállásolással.

   

   

Étkezők, köztük külön a legfelsőbb vezetésnek, konyha, élelmiszerraktár a -2. szinten. Talán nem is kell mondani, hogy a hűtőkamra is a már megszokott felfüggesztést kapta...

  

  

 

Sajnos a négy darab 630 lóerős dízelaggregátor már régóta nincs a helyén. A gázolajat hat darab vasbetonba ágyazott tartályban tartották, az összkapacitásuk 110 m3.

 

schlumberger Creative Commons License 2018.06.14 -1 1 20152

Erőt, egészséget! Да здравствует!

Előzmény: vandork (20151)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!