Az 1860-as évek érdekesek voltak, lévén az osztrákok rájöttek, hogy a nyílt elnyomás a passzív ellenállás miatt hosszú távon nem szolgálja az érdekeiket, viszont annyit nem akartak engedni, mint amennyi a magyar elvárás volt. Ezt a dilemmát oldotta meg a maga módján a porosz-osztrák-olasz háború, amely kikényszerítette a kiegyezést.
A döntő csatát Königgratznél vívták, magyar részvétellel:
"Én is bele szoktam futni hasonló problémákba, konvertálót sajnos nem ismerek, de érdemes a gazdtöris tanulmányokban körülnézi, azok alapján kb. belőhetőek az egyes korszakok.."
Egy héttel ezelőtt több gazdasági könyvet elajándékoztam
"Ez mindig is így volt és így is lesz osztálytársadalmakban"
Ettől tartottam... Én is erre jutottam, teljesen egyetértek veled.
"A helyzet ma azért súlyosabb, mint a rendszerváltás előtti, a pártos mivoltot nem tagadó "későkádári posvány" idején, mert ma elfogulatlanként hirdeti magát az ideológiával totálisan átitatott történész. Sőt, mondhatni meg is követeli, hogy rá csakis olyan történészként tekintsünk, mint aki "elfogultságtól mentesen, forrásokra támaszkodva építi fel a történelemről alkotott képét."
Szerinted ki lehet ebből jönni valahogy, és ha igen, akkor mikor? Én is rosszabbnak vélem a helyzetet, mint a rendszerváltás előtt. Ott tiszta sor volt, hogy ki merre tart és hogyan.
"Holott könnyedén kimutatható, hogy még vadabb ideológia hatása alatt áll, mint amilyen ideológia uralta a "későkádári posványt".
Teljes egyetértés!!! Hogy lesz ennek vége? Mert a vad ideológusok jelenleg csak a "szellemi átitatottakat" engedik át a rostán és veszik fel őket maguk mellé. Tehát újabb nemzedékek fogják szajkózni a vadakat.
"Viszont az, hogy ezeket egy felülről vezérelt tudóstársadalom teljességgel átírja, szerintem nem jó irányba viszi a társadalmat. Szerinted?"
Ez mindig is így volt és így is lesz osztálytársadalmakban. A helyzet ma azért súlyosabb, mint a rendszerváltás előtti, a pártos mivoltot nem tagadó "későkádári posvány" idején, mert ma elfogulatlanként hirdeti magát az ideológiával totálisan átitatott történész. Sőt, mondhatni meg is követeli, hogy rá csakis olyan történészként tekintsünk, mint aki "elfogultságtól mentesen, forrásokra támaszkodva építi fel a történelemről alkotott képét." Holott könnyedén kimutatható, hogy még vadabb ideológia hatása alatt áll, mint amilyen ideológia uralta a "későkádári posványt".
Köszi, nem semmi kis adatbázis, nem kicsit gonoszul elképzeltem, milyen kvízkérdéseket lehetne ebből összerakni :) ( anno sajnos meg is tiszteltek minket ilyenekkel az egyetmen... :) )
Amugy bevallom, hogy hozott ez nekem megvilagosodast, mivel sosem ertettem, hogy lehet egy forrasban 1 taller 2 forinttal egyenlo, mig mas forrasban 1,5 taller 1 forinttal egyenlo?
Na a feloldas a Kamarai forint es az Aranydukat ( korabbi neven Forint / Florin ) :)
Sokszor az a baj, hogy nem is egyértelmű milyen pénzről van szó egy forrásban.
A problémát szerintem még numizmatikai katalógusokban is érdemes kutatni, ahol a pénz súlya és finomsága is megtalálható. Bár szerintem nem biztos, hogy mindden esetben ettől függöt az átváltási árfolyam.
A katonai pénzügyekhez ajánlom Zachar József: Habsburg -uralom, állandó hadsereg és magyarság című munkáját. Szerintem igazán remek kötet hihetetlenül sok gondolatébresztő és inspiráló részlettel. Az anyagi fedezetről egy 40 oldalas fejezet szól.
Én is bele szoktam futni hasonló problémákba, konvertálót sajnos nem ismerek, de érdemes a gazdtöris tanulmányokban körülnézi, azok alapján kb. belőhetőek az egyes korszakok. Tényleg jól kutatott a téma, rengeteg ezekkel foglalkozó írás van. Ott vannak pl. Iványosi-Szabó kecskeméti árak-bérek alakulásairól írott tanulmányai, Búza forint-tallér árfolyamos írásai, Horvát szintén a forint értékváltozásáról írt stb. Sok ilyen van, elsősorban a Numizmatikai Közlönyben és az Agrártörténeti Szemlében érdemes bogarászni - meg persze Századok, Történelmi szemle.
Sajnos egyszerűbb megoldást nem tudok, de hátha lesz valaki aki igen :)
Amugy ha mar Magyarorszag a Habsburg allamban. A gazdasagi reszevel foglalkozik valaki?
Sok helyen olvashatoak kissebb informacio toredekek arrol, hogy pl. : ennyi sarcot vetettek ki erre a varosra, ennyi valtsagdijat fizettek ezert a tisztert, ennyi volt egy zsoldos zsoldja, ennyi segelyt adott a Papa a torok ellen. Ilyenkor mar a sokfajta penznem is zavarba ejto, raadasul az egymashoz viszonyitott ertekuk meg inkabb, es akkor meg nem is beszeltunk az arakrol. 2-3 eve mar keresgetek a vilaghalon, es leteznek online konvertalok, meg elerhetoek adatok, tanulmanyok egyes termekek ararol, de ezek tobbnyire mar nem terjednek ki a tortenelmi Magyarorszag teruletere.
Van valakinek infoja, tippje, mere lehetne keresgelni? 16.-18. szazad.
Nem az. Ugyanis a második állítás semmivel sem tágítja az elsőt, a második az elsőben is benne van logikailag. Túlmagyarázni meg felesleges, csal elviszi a figyelmet a lényegről.
Az összes művében. Nem kell kiragadni részleteket. Miért? Egyszerűen abból az egy okból kifolyólag, hogy egy diktátor volt, aki a propagandájához kiválóan felhasználta az írásait. Aki mind elhiszi azt, amit állít, azt csak sajnálni tudom, mert akkor elérte Caesar a manipulatív célját. Furcsa, h a diktátorokat általában megvetik, de pl. a Caesar-elleni merényletet a legfőbb bűnként olvashatjuk történetírók munkáiban, pedig itt egyszerűen a köztársaság értékeinek megmentése volt a cél. Caesar ott csalt, lopott, hazudott, ahol csak tudott, átvert mindenkit (pl. a galliai hadjárat sikereit ugye úgy próbálta bizonyítani, hogy a saját katonáit gallnak öltöztette, és triumphusán végighurcolta őket Rómán, mintha azok a hadifoglyai lennének). Vagyis kiváló érzéke volt a politikához, tudta, hogy mi kell a népnek, tudta, hogyan tévessze meg éveken át a szenátust, de ettől még nem szabad elfelejteni, hogy a fő célja - akkor és most is - a manipuláció és a megtévesztés volt.
Nem azt állítom, hogy rosszak pl. a gall háború leírásai. Nagyon jól fogalmaz, de nincs kit szembeállítani az állításaival. Ha lenne pl. olyan mű, h Vercingetorix emlékiratai, akkor tudnánk, h Caesar történetírása mennyire állja meg a helyét:)
Nyilván a környezet hatását nem egyszerű kiküszöbölni, és objektívnek maradni, de azért vannak, akik törekednek rá. Ungváryt sokan támadják a 2. világháborúról szóló munkái miatt, pedig mindegyik hadviselő fél viselt dolgairól elég kíméletlenül ír. Nem hallgatja el a magyar vezetés tragikusan balfék döntéseit, a németek aljasságát, az oroszok állati viselkedését sem. Ami pozitívuma még, hogy ismeri, és használja a forráskritikát, ellentétben pl. a nyíltan moszkovita Krausz Tamással. Nem tesz olyan megállapítást, amit nem tud egyértelműen bizonyítani (pl. a kassai bombázás kapcsán is csak valószínűsít). Szerintem korrekt munkái vannak, sok forrás felhasználásával próbál egy árnyalt képet mutatni a korról és a történésekről. Ráadásul nem tekinti magát tévedhetetlennek ...
