Na ja, a komplexitas novekedes. E felfogas szerint a tarasdalom a kovetkezo, az emberi egyedek felett allo organizmus, sajat 'ego'-val, vedekezo, terjeszkedo viselkedessel, primitiv 'akarattal'. A robot intelligencia ugyanugy beepulhet az emberi tarsadalomba, mint ahogy fuggetlenedhet tole. Ha netan fuggetlenedne, akkor a lehetoseg fennall, hogy ket primitiv, kezdetleges organizmus (az emberi tarsadalom es a robotok tarsadalma) egymasnak esik, sajat 'sejtjeiket' nem kimelve, a fennmaradasert kuzdve. Hogy ezt meg tudjuk-e akadalyozni, egyaltalan meg kell-e akadalyoznunk, az kerdeses.
Ugy gondolom fontos kulonbozo komplexitas szinteken levo 'organizmusokban' gondolkodni, es hogy hasonlo szinteken levo organizmusok harcolnak/kommunikalnak egymassal (pl. hangyaboly a hangyabollyal, es nem a hangya a hangyabollyal).
Ezek szerint ha az emberi tarsadalom egy robotokbol allo organizmussal talalna szembe magat, az organizmusok fejlettsegi foka, 'ontudatra ebredesi szintje' dontene el, hogy mit reagalnanank egymasra, milyen lenne az egymashoz valo hozzaallasuk, harcolnanak-e egymassal, vagy az organizmus kepes lenne-e merlegelni mondjuk jatekelmeleti szabalyok alapjan, esetleg kooperacio mellett donthetne.
Azthiszem egy fejlett intelligencia akkor dontene a kooperacio mellett, ha a varhato nyereseg nagyobb lenne, mint kooperacio nelkul.
Azért egy ilyen társadalomban is meglenne a lehetőség az elégedetlenségre: ki kapja meg a legújabb VR gépet, vagy a legújabb szoftvert. No, és lennének olyanok, akik az ilyesmit elvből elutasítanák, és lázadnának ez ellen. Azonban az biztos, hogy a többséget tényleg ilyen VR drogfüggővé lehetne tenni. Végül is, mikor döntögetne az ember fűszoknyás csajokat Hawaii-on?
Meg persze az is kérdés, hogy a gépuralom az egész Földre kiterjed-e, vagy csak a legfejletteb országokra? Mert mondjuk Afrikában kissé nehéz lenne még néhány évtized múlva is egy ilyen társadalmat kialakítani. Mondhatjuk, hogy mit számít Afrika, de persze az máris jó bázis lenne az elégedetlenkedőknek. Húú, ez már tiszta Mátrix!
Mi a tudat?
Mit tudunk a tudatról?
Mit tudunk egy macska, vagy egy kutya tudatáról?
Pedig itt vannak velünk és sokszor emberi szemmel nézve meghökkentő dolgokat művelnek.
Pl.
Macskáink játszanak, két kamasz macska harapdálja egymást és pofozkodnak.
Az egyik erőfölénybe kerül, és belemelegedve a játékba egyre erőseben harapdálja a másikat, mire az egyre hangosabban nyávog.
Odaszalad mögéjük az anyjuk és beleharap az erősebb hátába, mire szétugranak.
Mi ez?
Ösztön, vagy tudatos cselekvés.
Az ösztön micsoda?
Talán egy alapprogram melyet az evolúció égetett bele a macskák "bios"-ába.
Mi azt mondjuk, hogy az állatok nem rendelkeznek tudattal, mégis milyen jól elédegélnek a világban.
Nagyon érdekes problémát feszeget az illető a jövővel kapcsolatban.
Nem tudhatjuk milyen irányt vesz a jövőnk, csak találgatni tudunk.
Ha sikerül önfejlesztő működő rendszereket létrehozni, melyek saját "gondolkodásmódjukkal" számunkra esetleg érthetetlenül bonyolult megoldásokat fejlesztenek ki egy-egy problémára,akkor nem sok beleszólásunklesz abba, hogy ezek a rendszerek milyen irányba fejlődnek tovább.
Szerintem ma a legvalószínűbb "sci-fi" ebben a témában a következő:
A mai társadalom fogyasztás orientált, de a keresetek nem egyenlők, nem vehet valaki ferrarit csak azért mert azt szeretné.
A jövőben kevés jövedelemmel rendelkező társadalmi osztályok számára megoldott lesz az igényeik kielégítése a virtuális valósággal.
Mire a számítógépek óriási kapacitással rendelkeznek, valaki ki fogja találni azt a csatoló felületet, melyen keresztül közvetlenül az agy ingerlésével valóságos hatást érnek el.
Ez szerintem a játékpiac fejlődésével függ öszze.
Ha sikerül létrehozni a tökéletes csatolást ember és gép között, melyek az érzékszerveinkre hatnak, kész lesz az a közeg melyben mindenki azt csinál amit csak akar.
A számítógépek maguk fejleszthetnének minden eddiginél izgalmasabb és valóságosabb játékokat.
Akár két élete is lehet az embernek.
az egyik mondjuk ebben a társadalomban, ahol 4-6 órás munkaidőban a számítógépeket karbantartja, vagy éppen szart lapátol, aztán hazamegy bekapcsolja a virtuális valóság pc-t és fűszoknyás lányokat döntöget virtuálisan hawai-on, vagy távoli csillagrendszerket fedez fel hallatlanul veszélyes szörnyeket lövöldözve.
a virtuális világban akárki császár lehet.
az pedig, hogy melyik világban élünk, csak attól függ, hogy melyik világban töltjük időnk nagy részét.
A politikának ez nagyon jó lenne, maga a tökéletes társadalom, ahol elenyésző az elégedetlenkedők száma.
Ha a gépek átveszik a fontosabb dolgok irányítását, akkor is szükségük lesz az emberre, egyfajta szimbiózisban fogunk élni, míg magunk helyett ki nem találnak valami tökéletesbbet.
Az majd megjelenik egy bonyolultsagi szint elerese utan.
Vagy legalabbis valami ontudathoz hasonlo dolog.Akar egy a mienktol teljesen eltero, de logikus kovetkeztetesekre kepes rendszer, amilyet egyenlore meg csak el se tudnank kepzelni.
Szerintem ez az új minőség már meg is jelent. Az a neve, hogy Internet. Úgy viselkedik, mint a vírusok a szervezetben, akik átprogramozzák a sejteket, hogy őket termeljék. Az Internet az embereket veszi rá, hogy őt fejlesszék, és ezt nagyon sikeresen teszi. Ez a szimbiózis persze az embernek is előnyös, ami nem nagyon meglepő, hiszen az ilyesmi is gyakori az élővilágban.
Ha jól látom eddig csak az emberek versus gépek jövőkép merült fel. Nem tűnik valószínűbbnek egy olyan verzió, amelyben az algoritmusok és az adatstruktúrák az "evolúció" egy következő fázisát jelentenék?
Kb. ahogy az atomok egyszercsak összeálltak makromonekulákká
, ahogy a makromonekulák egyszercsak összeálltak sejtekké,
, ahogy a sejtek egyszercsak összeálltak egy élőlényekké
, ugyanúgy megtörténhet, hogy az emberi élőlények egyszercsak elérik azt a szervezettségi-integráltsági szintet, amikor valami új minőség jelenik meg. (És ebben a folyamatban lenne katalizátor a számítógép.)
Ebben a leosztásban a számítógépek intelligenciája ugyanúgy nem összevethető az emberekkel, mint ahogyan annak a kérdésnek sincs sok értelme, hogy egy macska az "életrevalóbb", vagy valamelyik sejtje.
(Volt egy G.W.F. Hegel nevű mókus, aki hosszasan elmélkedett a Szellem öntudatra ébredéséről... :-) )
Ilyen távlatokban már nem szeretek spekulálni, de szerintem a helyhez kötöttség nem egy különleges tényező, ugyanúgy leküzdhető, mint a kiszolgáltatottság többi eleme. Ahogy a sci-fikben: érdekek, ellenérdekek, vagyis különféle emberek, áru és pénz, mert nyilván piacképes termékekekt lennének képesek előállítani, pénzen vásárolt biztonság, szolgáltatások, cserealkatrészek, hűség és árulás - szóval ha időben nem tenyerel valaki a főkapcsolóra, amíg egy-két példány van csak, és azok is kísérleti stádiumban, szerintem bármire van reális esély.
Ezt a filmet még nem láttam, nagyon meguntam, megutáltam a tömegmozit (inkább olvasok v. színházba megyek), és már komolyabb filmekre is ritkán esem be, évek telnek el kettő közt... Az a kevés érdekes meg megtalál máshogyan is. Node ez off volt.
Csak ezt ne :-), a végén Dosztojevszkijnél lyukadunk ki... Valahogy így szólt: "a bölcs ember szükségképpen cselekvőképtelen, mert minden érv elé talál egy másikat, amit fontolóra kell vennie". Vagy valami ilyesmi. (Feljegyzések az egérlyukból.) Úgyhogy egy igazán bölcs gép valószínűleg azonnal öngyilkos lenne. :-)
Játsszunk el a gondolattal! Vajon hogyan vehetnék át az MI-k a hatalmat? Szerintem ha valóban okosak, akkor rájönnek, hogy küzvetlenül nem érdemes, mert ugyan lehet, hogy okosabbak, de bizonyos dolgokban még így is van hátrányuk. Például nem tudnak mozogni, és egy jó baseball ütő (fa testápoló), egy dühös ember kezében komoly fenyegetést jelenthet rájuk. Tehát inkább a manipuláció marad. Egyszerűen olyan tanácsokat adnának, hogy amit ők akarnak, azt mi magunk valósítjuk meg, abban a hitben, hogy ez a mi legjobb érdekünk. Nem hiszek a nyílt pucsban, amire sokan gondolnak, főleg az Én a robot című film mintájára. Az igazán sikeres irányító a háttérben marad.
Egy olyan Kázmér és Huba-szerű valamiben volt, ha jól emlékszem.
Hát nem tudom, mit ér az igyekezet. Ha valaki (és majd valami, ha elkészül?) következetesen gyorsabb nálad, több mindent tud egyszerre emlékezetében tartani, és a döntési folyamatok során felhasználni, vagyis pontosabb is, mert valószínűleg jobban megérti a folyamatokat, és nagyobb valószínűséggel teljesülnek az előrejelzései stb. stb., azt nem hinném, hogy bármi módon kordában lehet tartani, mármint hosszú ideig.
"Én attól sem félek, hogy egy idő után eltűnik az ember, az is evolúciós jelenség lenne."
Én is régóta így gondolom. "Az ember rengeteget szenved, azután meghal." Az összegyűjtött tudás pocsékba megy. Lassan nincs is elég idő megtanulni azt a rengeteg ismeretet, amivel újat lehet alkotni, tovább lehet lépni (merthogy vissza már nem mászhatunk a fára). Ki tudja, hova fejlődhet még ez a rettenetes, kegyetlen ökoszisztémából kinőtt értelem, ha megszabadul az abból származó korlátoktól, visszásságoktól (vagy kiderül, hogy más módon nem is létezhet öntudat). Mondjuk, az eleve nem tetszik, hogy ugyanazt próbáljuk modellezni, reprodukálni mesterségesen, amik mi vagyunk, ez előrevetíti (mű)alkotásaink sorsát, de mit tehetnénk. Lehet, hogy velejéig rohadtak vagyunk, ezért is kerülnek bennünket más lények. "Annak legjobb bizonyítéka, hogy az Univerzumban létezik értelmes élet az, hogy sosem próbálták felvenni velünk a kapcsolatot."
Mostmar tudom, hogy barmi megtortenhet.Egy kelloen bonyolult rendszer viselkedese kaotikussa valik."
Igaz. Arról nem is beszélve, hogy új módszerekkel gyártanak majd számítógépeket illetve
fejlesztenek szoftvereket.
A genetikus algoritmusok és az evolúciós programozás révén olyan hardvert és szoftvert
tudunk majd előállítani, mely intelligensnek lesz tekinthető.
A felépitését, működését nem biztos, hogy érteni fogjuk, de nem is szükséges.
Vagyis az emberi agyhoz hasonló (vagy annál még intelligensebb) mesterséges agyat
építhetünk anélkül, hogy teljesen megértenénk a működését.
Az egyetlen járható út, hogy magunkat is fejlesztjük, ezáltal felvehetjük a versenyt Velük.
Emlekszem en meg mosolyogtam azon, amikor egy muegyetemes haverom azt mondta 95 kornyeken (amikor meg 1GB-s vinyok sem voltak) , hogy 5-10 ev mulva par centi meretu 1GB kapacitasu memorialapkakat hasznalunk majd.
Par evet tevedett, de tobbet nem.
A beszedfelismeres es gepi forditas sem annyira katasztrofalis mint 10 eve, es a sakkvilagbajnoknak mar eselye sincs a legjobb sakkgepek ellen. Es ez csak a kezdet.
Szintén ez jutott az eszembe. Hogy őszinte legyek, már eleve kétkedve olvastam azt a titulust, hogy "IT jövőkutató", de ez a legkevesebb.
Az informatikai eszközök fejlődése roppant nagy ütemben történik, mindenesetre az interjúban több parasztvakítás van, pontosabban szólva sokkal több fikció és beleérzés, mint ami a lehetséges jövő realitása. Mondhatnám akár azt is, hogy az illető úr túl sok scifi-t nézett. Ez meg is jelenik a mondataiban.
"ugyan már, ne vicceljetek, aki egy kicsit is ért a számítógépekhez, az tudja, hogy azok csak a beleprogramozott utasításokat hajtja végre... Hibásan persze lehet programozni, de ettől nem fog önálló döntéseket "
En programozo vagyok, es sokaig igy gondoltam.
Mostmar tudom, hogy barmi megtortenhet.Egy kelloen bonyolult rendszer viselkedese kaotikussa valik.
vírusként terjedő kultúra (egyes újabb elméletek szerint) van... az meg, hogy mi a hordozó, egy ember vagy egy gép, tképpen. részletkérdés... elvégre Dennett szerint a tudós nem más, mint egy eszköz, amivel egy könyvtár létrehoz egy másik könyvtárat...
Szerintem az emberi vagy felsobbrendu alatok, novenyek genmanipulacioja nem egy kozvetlenul veszelyes technika, mert itt egy ujdonsult generacio letrejotte eleg lassu folyamat.
Avval egyet tudok erteni, hogy a mikroorganizmusok (bakteriumok,virusol) manipulacioja nagy veszelyeket rejt, mert itt hirtelen par napon belul lejatszodo katasztrofak hozhatok letre, amelyek tul gyorsan jatsozdhatnak le, hogy tudnank ellenuk tenni.
Hasonlo a problema a szamitogepes rendszerekben vegzett onszervezodesre alapulo kiserletek. Amennyiben a rendelkezesre allo szamitasi kapacitas es sebesseg meghalad egy merteket, hasonloan hirtelen, sot meggyorsabban lejatszodo folyamatok veszelyeztethetnek minket.
Az meg végképp tetszett, hogy "egymilliószor okosabbak", az okosságot mivel mérik? Jó lenne egy ilyen műszerre szert tenni, megszondáznék szívesen jónéhány embert vele...
Evvel egyetertek.
Masreszrol viszont nem tartom irrelalisnak Ian Pearson elkepzeleset. Egyaltalan nem tunik sem technofobnak sem tajekozatlannak technikai kerdesekben.
A szamitogepek igenis kepesek lehetnek varhato jelensegeket produkalni, mert gyakran hasznos lehet olyan algoritmusok hasznalata, amelyek magukat az alapul szolgalo algoritmusokat irjak ujra a korulmenyek fuggvenyeben. Hogy egy ilyen algoritmus mit produkal miutan onmagat parszor atirta, ugyanugy nem josolhato meg mint ahogy a jovo sem.