Egy ismerősöm nem értett meg. Nem értette, hogy neki az, nekem pedig ez tetszik. Amikor az ő dolgát mondja, és én bólogatok, az nem gond, de amikor kimondom, hogy köszi, de ez nem tetszik...na, akkor megsértődik. Ezt nem tudom kezelni. Különfélék vagyunk, mást és mást szeretünk, eszünk, nézünk. Megsértődni csak a buta ember szokott(by édesanya). Nem örültem a méregnek, hogy ennyin múlt a barátságunk, hogy kimondtam két szót: nem tetszik.
Ezeknek meg örülnöm kéne, de. Szóval csont nélkül jött rám, sőt laza a 19 éves koromban kapott ruhám. Hosszú évekig nem tudtam hordani, de sajnáltam kidobni. Kb. 6 cm- el kellett rövidítsem az ővtáskám szárát, mert leesett rólam.. Pedig tegnap este rendesen vacsoráztam, és megittam nem kevés sört.. Mellesleg látszólag még mindig van miből leadni..
