Játék a kutyával, mindenféle megkötés nélkül. Tippek, tanácsok, eddigi élmények, ami a kutyával való közös kikapcsolódásról, tanulásról, szórakozásról szól.
Kapcsolódik a témához, ma találkozunk Biró Zsófival - aki korábban hírdetett itt a topicban - és ma lesz az első kutya-magánóránk. Majd leírom mi történt és aztán jól kielemezhettjük.
Nekem lakásba tartott kutyám van 10 éves, de csak egyszer tépett szét egy kabátot, azt is bosszúból mert sokáig volt egyedül. Tehát nem törvényszerű hogy szétszedjen mindent. Nevelés és fajta kérdése. A két kutya nem biztos hogy lefoglalja egymást, lehet hogy együtt fognak randalírozni.
Egy kutyusom van, az előző már az örök vadászmezőkön kergeti a nyulakat. Volt vagy öt éves, mikor fogta magát és meghülyült. Rátámadt a nyulakra, a macskákra, kimászott a kennelből, utóbb már úgy volt bent, hogy láncon, plusz a kennel, de elszaggatta a láncot, kimászott, kiszedte a nyulaimat a ketrecből és megroppantotta őket. A halott nyulat eldobta és ment a többihez. Amikor apu kiment hozzá, akkor rá is rátámadt, mire apám a maga radikalitásával leszúrta. Szóval valami bekattant a kutyánál, pedig majdnem olyan szelíd volt, mint most Angie.
Erről a kis mocsokról azt szoktam mondani, hogy a betörőt hellyel kínálja és hoz neki kávét, hogy ellegyen, amíg a kutya összecsomagolja neki a szajrét... :)
Szóval egy kutyusom van, de újabban azt tervezem, hogy szerzek egy vizslát is (vagy dogot). Persze kivágnának vele együtt, de hátha nem.
Hogy ha fogzik, akkor mindenképp csak egy dolgot tudok elképzelni: rág. Én még olyan kutyát nem láttam, aki nem rág szét mindent, Angie is megette az összes papucsomat, mikor két hétig nem voltam itthon és közben megérkezett Ő.
Bát tény, hogy amikor kölykei voltak, akkor azok hárman együtt nem végeztek akkora pusztítást, mint az anyjuk annak idején... Hát nem tudom, mi a válasz a kérdésedre. Valaki más esetleg...?
rendes fiú, lenne egy kérdésem. Szóval a mi kutyánk szinte egész délelőtt egyedül van otthon, és mi ezt nagyon sajnáljuk. Már két éves, és azon gondolkozunk, hogy hátha egy társ jó lenne neki, mert akkor úgyis lefoglalják magukat. Neked két kutyád van, te tudsz ötleteket adni. Amikor a második kutyátokat vettétek akkor az kiskorában nem rágott szét mindent amikor nőtt a foga? Vagyis a másik kutya ha fogzik akkor mindenképpen rág bútorokat, még akkor is, ha van neki csontja és társa?
A macskakergetés nekem is ismerős dolog, de ha mázlim van, akkor addig még áll, amíg nem mondom. Aztán általában megrohamozza őket, de múltkor az úttest előtt ült le, de ha nem engedelmes, akkor mostmár csak az örök kutyamezőkön tudná kergetni a macskákat.
Persze néhányszor már adódott lehetősége rá, de sose bántja őket. Tegnap is egy kiscicát kezdett kergetni, és szegény elméretezte magát, aztán egyenesen belerohant a falba. A kutya meg csak nézett rá, mint a butára, hogy miért nem rohan el. Szegény macska meg ott kóválygott még egy darabig.
A kifogyhatatlan ötletekhez: Kaptunk kölcsön a hétvégére egy tengerimalacot, hogy vigyázzunk rá. Áthozták úgy fél 11-kor, a kutya meg az első pár órában folyamatosan nézte, ugatta meg bökdöste a ketrecet. Mostmár kifáradt benne, de még azóta sem jött el a kalitka mellől.
Alkotnak a kutyusok eleget ahhoz, hogy ne fulladjon be... Nézzük csak az én bogárkámat. Egyszerű eset: macskakergetés. Üvöltök, a kutya nem jön vissza, aztán harmadikra igen... Már engedelmesen lapított, tudta, hogy haragszom rá. De olyan édes, hogy sokáig nem tudtam haragot tartani tegnap sem...
Szerintetek mitől van az, hogy az amúgy nagyon nyugodt nőstény akitámra rájön a hoppáré, s olyankor majdnem ugyanúgy lehet vele verekedni egy fél percig, mint annak idején a kan német juhászommal? Aztán abbahagyja és csak csóválja a farkát... egy jónak tűnő válaszom van: olyan érzése lehet, amikor mi, emberek nagyon örülünk valaminek és akkor kiáltanunk kell egy nagyot vagy futni egy pár métert, esetleg ráznio az öklünket örömünkben. Más ötlet...?
Ez máshol is előfordul, megáll egy kicsit aztán nekilendül. Reméljük nem fullad be.
A csípásodás, ill. inkább szürke "taknyosodás" sokszor előfordul az enyémmel is, nem kell ahoz fürdenie. Az egyik doki szerint huzat, a másik nem tudja miért van.
Én úgy veszem észre, ez csak okozat, elötte a gyomrával van baj /puki. korgás / ezzel is vizsgálták már. "Ilyen a kutya" mondták.
Nem, azzal még nem. Kamillateával mostuk neki, amiatt egy ideig rendbe is jött. De most kezd megint nagyon csipásodni, pedig nem is úsztatjuk. Amúgy is jövőhéten megyünk a dokihoz, majd megkérdezzük tőle.
Egyébként most nemigen írnak ebbe a topikba. Az sok munka miatt?
Kutyaúszás: Hát igen, itt lép életbe az, amikor a kutya megtalál minket, mert mondjuk nem úsztunk elég messze. Örömében azt sem tudja, hogy mit csináljon. Rendszerint a fülünket harapdálja, miközben karmolássza a hátunk. Néha kimegy a partra, de ha bejjebb úszunk, bejön, mert fél, hogy ott marad. Múltkor a stégen volt, amikor elkezdtünk úszni, és leugrott onnan, bele a folyóba. Vagy ey métert esett, aztán meg teljesen elmerült a vízben. De olyan arnyos volt :)
A ti kutyátok szeme nem csipásodik, mert az enyém a víztől ilyen (bocs) "gennyes" csipákat termel. Ez a vízzel együtt jár, vagy csak Csoki kivétel?
"Kutyaúszás:" Ha nem kimentős fajta akkor se jobb a helyzet, mert ugyanazt csinálja mint írtad. Mivel vadászkutya a lelkem, ezért gondolom ha elfárad, fölmászna rám a vízbe.
Mad árka,
bocsesz, de szakkönyvi idézetet citálni nem tudok, emlékeim szerint Bobek kölyökkorában azt a könyvet vagy könyvtárból vettük ki, vagy kölcsön kaptuk, már nem emlékszem.
Kutyaúszás: örüljetek, ha a Ti kutyátok nem akar titeket "megmenteni" folyton, mert az enyém ezt csinálta. Odaúszott mögénk (szinte teljes csöndben!), és a tíz karmával végigszántotta a hátunkat... játékból persze, de ettől még voltunk kevésbé morcosak.:D
Az enyém a Túrban szeret nagyon fürödni. De csak akkor, ha mi is a vízben vagyunk. Olyat játszunk, hogy jön felénk, és mielőtt odaérne, lebukunk, a víz alatt elúszunk valahova, ő meg keres, és tökre kétségbe van esve. A Tisza nem mérgező? Csak mert én úgy hallottam, hogy DunaTisza tilos, mert tele van "fekáliával". Egy szer mi is voltunk a Dunában, és Csoki annyira megszokta a vizet, hogy ránk nem is hallgatva belement, aztán több napig iszonyatosan büdös volt.
A kutyám imád játszani és ez adott esetben azt jelenti, hogy ide/odaszalad, visszahozza a játékot és pacsit ad.
A hétvégén pl. a TIszában úszott, hozta vissza a fadarabokat és a stégekről ugrott akkora hatalmas hasasokat, hogy az egész part neki drukkolt ( kivéve a horgászokat - nekik kevésbé teccett ) . Nekem kellett szólnom, hogy hagyjuk abba , mert a parton már minden izében remegett, de még mindig ment volna be a vízbe.
Szerintem erdemes foglalkozni a kutyaval, ertsen meg minel tobb szot, feladatot. A kutyak imadnak kommunikalni ha hagyjak oket es figyelunk rajuk.
A cirkuszi jellegu mutatvanyokat ellenzem, nem is tetszenek. Mar ahogy raveszik oket a vegrehajtasra...A pacsiadas, pitizes sem tartozik a kedvenceim koze.
De ami pl a kommunikalast segitik azokat szivesen megtanitom. Iranyba kuldes, jobbra-balra ezeket legegyszerubb labdaval vagy hajitofaval megtanitani. Eloszor megmutatom az iranyt szemkontaktussal, majd fejjel is arra fordulok, vezenyszo, labda eldobas. Tok hamar raereznek.
Szinten kedvencek a "testkozeli jatekok". 8-as a labkorul, labszlalom, vagy karikat formalok a karommal es azon ugral at. Ezek mind szinesitik a repertoart, es jatekosan tanulunk.
Valahogy biztos meg lehet tanítnai a kutyának a jobbra-balrát, elvégre az agilityversenyzők is tudják. Egy könyvben azt olvastam, hogy a kedvenc játékát el kell dobni jobbra balra vagy előre, és mikor mondanánk, hogy hozd ide vagy valami ehhez haonlót, akkor mondjuk és mutajuk az irányt is.
Nem tudom, hogy ez jó módzser-e, Csoki mindig az ellenkező irányba kezdett futni, ezért pár próbálkozás után felhagytam vele.
Ha lát nyúlat, ő is indig megkergeti, de a mi környékünkön inkább a macska helyettesíti. Mindig befutnk az egyik árokba, "szegény" kutya meg nem fér be oda és egy óráig ott áll, hátha kijön.
Aztán múltkor talált egy döglöttmacskát, és nem tudta felfogni a helyzetet, hogy miért nem szalad el ez a "hülye" macska :)
Valamilyen szinten minden gyakorlat a kutya „fejlődését” szolgálja. Igaz, van, amit én sem tanítanék meg neki. De már azzal, hogy foglalkozol vele, közelebb jutsz hozzá, trenírozod az agyát, élénkíted, szófogadóbbá teszed. Ha háromévente egy dologra próbálod rávenni a kutyát, akkor az hosszú ideig fog tartani. Ha viszonylag gyakran törődsz vele így feladatjelleggel, akkor feltehetően megrövidül a tanulás ideje. Persze ez függ az eb meg a gazdi agyi viszonyaitól is :).
Pacsi. A kutyák szerintem gyakran tesznek úgy, hogy a gazdi kedvében járjanak. (Persze ott az érem másik oldala is, a kerti kráterek és az ajtó elé sz@rás afféle mindennapi „meglepetés”.) Az alfafarkasnak behódolnak az alacsonyabb rangúak, megnyalják, csóválják a farkukat, elismerik vezetőnek. Van még ezer mód, egy a lényeg, valahogy kimutatják. Ez egyszerű ösztön, a legjobb vezeti a falkát/csordát, s örökíti tovább a génjeit. Szerintem hasonló lehet a helyzet a kutyáknál is. A kutya azzal, hogy megcsinál valamit a gazdájának, netán kedvében akar járni, ezt a behódolási utat járja be. Általában minden gazdi egyben alfafarkas, ha a kutya ezt megkérdőjelezi, abból könnyedén véres jelenetek származhatnak. Viszont ha a gazdinak biztos pozíciója van a kutya szemében (ez az ideális persze), akkor azt nem ritkán ki is mutatja, ilyen szerintem a gazdi érkezésekor való nagy-nagy öröm is. Az alfafarkast is úgy ugrálják körbe a többiek, mint minket, embereket, a kutyáink.
Persze ez sem életbiztosítás, csak nekem ezek jutottak eszembe a témáról. :)
A pacsi ösztönös dolog, amit az emberek félreértenek. Az én kutyám 10 éves , soha nem tanítottam pacsira, mégis ad. Már ha annak nevezzük. Az első láb emelése tudtommal a barátság jele két kutyánál. Megfigyeltem ha leülök hozzá a földre, rám teszi az első lábát, ha tehetné kinyalná a fülem / ezt csak jóbarátságban lévő kutyák csinálják/ és ezzel megerősíti barátságunkat. Nálunk a főnök én vagyok vele szembe.
Arra tanítani, hogy adjon pacsit, a megfelelési ösztön miatt nem nehéz de valóban inkább megalázó. Mert nem a kutya választ.
A pacsi egy kierőszakolt szokás szerintem, mivel az "adj egy pacsit" felszólításra az eb szépen belehelyezi a mancsát a kezembe. Az emelgetés nem ugyanaz, az tényleg csak egy hirtelen mozdulat... Amikor pacsit kell adnia, akkor viszont megint csak az a helyzet, hogy kell valamit csinálnia a semmiért,a gazdi kedvéért... Nem olvastam könyvet erről, de nem lehet, hogy ez a megalázó? Nem tudom.
A hasvakarásról meg: nem tudom, hogy egy idegen kutya, aki még képes kutyaként viselkedni és nem egy szétbutított állat, tehát egy "igazi" kutya megengedi-e egy ismeretlennek, hogy megvakargassa a hasát. Szerintem többnyire nem. A gazdi viszont ismerős, nomeg persze a kutya biztos abban, hogy jó dolog következik, ha a gazdi keze a pocakhoz közelít. (Sajnos eme gondolatmenet szerint az én ebem is a buták közé tartozik, de majd csiszolok a filozófián! :-Đ)
Szóval inkább a pacsit és a háromlábon járást (medvetánc, medvetánc!) tartom értelmetlennek, ami a kutya fejlődését nem szolgálja. De nem vagyok szakértő, kössetek belém nyugodtan! A kutyusom úgysem bánt senkit... :))))
Ez nálunk is így van, én pedig már csak hosszútávon verem meg a kutyámat, mivel lusta a kicsike... Ötven perc futás után leül és egy tapodtat sem hajlandó odébb menni, csak ül, ül... És néz.
Azt viszont még mindig elhiszi, hogy a mezőn elkapja a nyulat... Szegény nem veszi észre, hogy a nyuszi csak gondol egyet, csinál egy derékszögű kanyart, ő meg hiába satufékez, húsz méterrel odébb tud csak elkezdeni kanyarodni... De legalább rohan egy hatalmasat, mivel én nem tudok olyan gyorsan sprintelni, mint ő.
Ja, és neki is van pont négy lába. De a kérdés amúgy komoly volt: mire jó az, ha a kutya eljátszhatja, hogy sánta - már azon kívül, hogy a gazdinak az tetszik?
(És még egy kérdés; mindenkihez: tényleg, hogy lehet megtanítani a kutyusnak a "jobbra, balra" szavak értelmezését? Oórázzal vagy nélküle? Menve vagy állva? Sokat és sűrűn gyakorolva? Hogyan? Az okos tanácsokat már most köszönöm!)
Köszike. Majd kipuhatolom, hogy mitől fél Csoki és kipróbálom. Mindig nyüszít, ha fel akar jönni, meg belecsap az ágyba, mert azt hiszi, hogy az ágy akkor megengedi, hogy fölugorjon. Mert lehet, hogy megalázó neki, bár szerintem inkább annyira nem is, de amióta megtanítottuk neki a belecsapást meg az ugatást, mindig ezeket csinálja, ha akar valamit. És szoktunk vele "barátkozni". Ami abból áll, hogy leül, a mellkasára teszem a kezem, ő meg mindkét mancsát fel a kezemre. És úgy ül, mint amikor "pitizni" szoktak két lábon, csak támaszkodva. Próbáltam neki tanítgatni, hogy maradjon úgy, de a hája mindig lehúzza az egyik irányba, és rendszerint lefekszik a végére, aztán "megdöglik", mert azt hiszi, hogy arra kértem.
