Az az, amire soha sincsen lehetőség az iskolában, de amire minden gyereknek szüksége lenne, s a fogyatékosoknak még inkább. Az idézet Goldner Ibolyától származik? Akkor már tudod. Bár nem biztos, hogy ez közkincs, mert alapesetben is személyes adat, azon belül érzékeny is, ha rosszul tévedek. No, sebaj, várom a fejleményeket...
Kedves borzimorzi!
Tegnapi kér/d/ésem már nem aktuális, mert a
http://uk.geocities.com/ecsje/okikonferencia.html
holnapon találtam egy alig érthető hanganyban megtaláltam, az rá a válaszz az OKI konferencia 2003.12.02. Agro hotel részben.
A konferencia programja (pdf,161840 kb)
2. részben azt hallottam, hogy a 20003-ba
"24 éves középsúlyos értelmi sérült autisztikus a fiam, úgyhogy volt alkalmam nekem és szülőtársaimnak is még élveznem azt a paternalista modellt, ami mindenre jó volt, csak arra nem, hogy önálló életvitelre neveljen, vagyishát integrálja a családok létezését /...?/ garantálja, jelenleg ebből a ma is fennálló rendszerből az ilyen családok csak vegetálnak.
A /következő/ előadásom címe a személyre szabott oktatás..."
Igazából ugyan nem értem hogy az mi, de az ebből levont következtetésemet én a katyvaszos megtartom magamnak.
PÁ LI GÁCS
Az ibolya egy lilavirág, vagy keresztrejtvényekben erre kérdés az, hogy "szerény tavaszi virág". A lányom neve...
Kérlek, jelöld meg azt a topikot vagy részét, ahonnan kiderülhetne, hogy a T. Elnök asszony nagykorú gyermeke mely súlyos fogyatékossági kategóriába tartozik. Ennek ismerete nem elhanyagolható momentum itt.
Én sem gondolom, hogy Ibolya egyetlen célja a vele értetlenkedők eligazítása lenne.
A vita viszont nem kulturált, hanem a KT miatt Sztv ellenes. A KT már /még/ csak megalázó lehet.
Az AB a 286/C/2003. AB határozatban megállapította, hogy az Sztv. "121. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért azt megsemmisíti". Gratulálunk, akit megillet.
Elvileg érintette az ÁD-t is, ha az egyeseknél alapellátás lenne. Béki G-t nem láttam.
Nem értem, milyen multbeli esélYre gondolsz.
A GI jogosult volt eddig is az ÁD-ra, csak éppen ellent állt a törvénynek, mert nem tűrte az ÁD felülvizsgálatát és a KT-t, és szvsz nem is rászorult, mert egyébként tűrné. Már a jogerős bírói döntés is tanácsolta neki, mint látható a neten.
A peticióját családomból 3-an is jegyeztük, bár minket nem is érint. Viszont hol vannak az - ecsje - egyesülete tagjai, hiszen a 4 hónapban csak kb 50-en jegyezték, írták alá elnökük törvénysértő kezdeményezését. Itt sem ők védik.
Az Sztv-t nem nézik át ilyenkor, az AB tartja magát a kérelemhez és rá vonatkozó Abtvhez is. Ez sem a humánum, csupán politikai és/vagy hatalmi motivációból történhetett, mármint a normakontrollra vonatkozó indítvány és az eljárás.
Ibolya tudna talán válaszolni, hogy a három országgyűlési képviselő által jegyzett indítványt ki kezdeményezte és őket mi motiválta.
Persze hogy van esélye Ibolyának két-három esetben. Ha alkotmányjogi panaszt adott be, vagy az LB-nél sikeres felülvizsgálati kérelmet készitett a kötelező ügyvédje. De perújításban vagy a nemzetközi jogszolgáltatásban is lehetne némi reménye visszamenőlegesen.
Ha új igénylést adna be, akkor attól akár fél évre visszamenőleg is megadhatják nekik az ÁD-t /vsz. és elvileg/.
lv. - lb
Én sem gondolom, hogy Ibolya egyetlen célja a vele értetlenkedők eligazítása lenne.
A vita viszont nem kulturált, hanem a KT miatt Sztv ellenes. A KT már /még/ csak megalázó lehet.
Az AB a 286/C/2003. AB határozatban megállapította, hogy az Sztv. "121. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért azt megsemmisíti". Gratulálunk, akit megillet.
Elvileg érintette az ÁD-t is, ha az egyeseknél alapellátás lenne. Béki G-t nem láttam.
Nem értem, milyen multbeli esélYre gondolsz.
A GI jogosult volt eddig is az ÁD-ra, csak éppen ellent állt a törvénynek, mert nem tűrte az ÁD felülvizsgálatát és a KT-t, és szvsz nem is rászorult, mert egyébként tűrné. Már a jogerős bírói döntés is tanácsolta neki, mint látható a neten.
A peticióját családomból 3-an is jegyeztük, bár minket nem is érint. Viszont hol vannak az - ecsje - egyesülete tagjai, hiszen a 4 hónapban csak kb 50-en jegyezték, írták alá elnökük törvénysértő kezdeményezését. Itt sem ők védik.
Az Sztv-t nem nézik át ilyenkor, az AB tartja magát a kérelemhez és rá vonatkozó Abtvhez is. Ez sem a humánum, csupán politikai és/vagy hatalmi motivációból történhetett, mármint a normakontrollra vonatkozó indítvány és az eljárás.
Ibolya tudna talán válaszolni, hogy a három országgyűlési képviselő által jegyzett indítványt ki kezdeményezte és őket mi motiválta.
Persze hogy van esélye Ibolyának két-három esetben. Ha alkotmányjogi panaszt adott be, vagy az LB-nél sikeres felülvizsgálati kérelmet készitett a kötelező ügyvédje. De perújításban vagy a nemzetközi jogszolgáltatásban is lehetne némi reménye visszamenőlegesen.
Ha új igénylést adna be, akkor attól akár fél évre visszamenőleg is megadhatják nekik az ÁD-t /vsz. és elvileg/.
lv. - lb
Nem gondolom, hogy Ibolya egyetlen célja lenne le... az olvtársakat, hanem csak egy viszonylag kulturált színvonalú vitát folytatunk Vele.
Melleseg most megy az ATV-n Béki Gabriella, aki arról beszélt épp, hogy az Sztv.-ből az Alkotmánybíróság egy paragráfot kihajított, mert alkotmányellenes volt. De nem az itt vitatott paragráfról van szó, hanem az egyházi működtetésű intézmények finanszírozásáról. Csak azt nem tudjuk továbbra se, hogy az egész Sztv.-t átnézték-e, vagy csak a kifogásolt részt. Valszeg az utóbbi a hellzet, mivel képvasalói indítványra indult az AB vizsgálódása. Ebben az esetben még van Ibolyának némi esélye, szvsz.
borzimorzsi!
Nyugi, GI-nak több topikja van és privátiban is győzködi az értelmetleneket.
Ezúton kérek mindenkitől elnézést, mert én is lefoglaltam. Személyesen próbáltam meggyőzni, hogy a felvállalt közügyének akkor használhatNA legtöbbet, ha alkotmányjogi panasszal támadNÁ az ominózus KT-t, egyebeket. HATÁRIDŐ LETELT.
Aztán rájöttem, hogy nem is figyelt írásaimra, csak hajtotta amit innen is ismertem.
Önmagát rabszolgaként aposztrofáló GI ismét itt lesz,hegy jol lecsessze az értetleneket.
Azért veled vagyunk ám Ibolya, bár 2003.02.15-e óta nem törvénytelen a KT., mert benne van az Sztv-ben, vigyázz!!
Csömöszöltük a NAGY semmit, mert már a topik címe is aggályos... Legfeljebb megalázó néhol...
libabőrös lilavirág
Tisztelt delicate mind
Az Sztv. új 41. §-át 2002.01.01-el megállapító 2001/LXXIX. TV. /lábjegyzet/ szerint minden addig folyósított Áp.díj folyósítását 2002.06.30-ig előírta felülvizsgálni.
A kétféle díj között a jogalkotó nem is akart felismerhető külnbséget tenni, mert tán nem is lehet korrekten megfogalmazni, hogy ki a beteg vagy a fogyatékos. Ezt szerintem még a kompetens szakorvosok sem tudják...
Ezért aztán az ügyintézők,/jogalkalmazó hatóságok, bíróságok/ és az elátásra szorulók között gerjesztettek antagonisztikus ellentéteket, Mbere válogatja mekkorát. Maga a konstrukció az elhibázott minden vonatkozásban, mert az ÁD nem az ellátásra szorulókat ellátók anyagi megbecsülése, hanem munkanélküli segélyként funkcionál. Pont azon családok maradnak ki belőle, amelyekben a legsúlyosabb betegek-fogyatékosok vegetálnak...
Mert "helyszíni szemlével" nem vizsgálhatja felül az önkormányzó, hogy korrekt-é az orvos azon releváns véleménye, amely mindkét kategóriára kógen -az alkalmazandó - rendelkezésből adódi hogy "állandó ápolásra, gondozásra szorul" -e ... ill. előreláthatólag 3 hónapnál tovább lehetséges ápolást gondozást igényelhetne-e...
A KT és az Áe-beli helyszínelős szemle jogintézménye közti különbségről még a jogászprof. sem tud különbséget tenni.
A statisztikai kimutatások szerint a közszférában legrosszabbul fizetett réteg a szciális munkásoké, pedig velünk lecsúszottakkal, súlyosan fogyatékosokkal és betegekkel rendkívül nehéz lehet bánni, mert mindegyik más élethelyzet /oszd meg, és uralkodj/.
Ibolyával szemben azonban lelkifurdalás gyötör, mert 4-5 évvel ezelőtt egy AB beadványomban javasoltam /ugyan nem a KT-t/, hogy az ápolási munkákat is ellenőrizni kellene, mert a ténylegesen ápolásra szorulókat is néha meg kellene hallgatni, vagy legalább észlelni, hogy létezik...
Pl. etünkben ugyan nem volt jogosult ád-ra soha senki, bár tetraplégiás vagyok, de az elmúlt 14 évben /1990.v.15. törtem ki a nyakam/ a területileg illetékes gondozási kp-tól még nem is láttak, vagy az előző háziorvosom 8 évben 2-3-szer látott, aztán átirattam magam máshoz.
Még szerencse, hogy jól bírom az egyedüllétet, sőt, nehány évvel ezelőtt felfedeztem megamon, hogy pár perc után már minden Mber zavarólag hat rám, tkp. kirekesztődtem a társadalomból.
Még annyit, hogy mivel a rokk. nyug-jamat szerintem tévesen számolták ki, szerettem volna a tb-vel rendezni 5-6 évvel ezelőtt. Zsigerből lealáznak kezdetek óta. Egy éves levelezés után előzetes értesítés nélkül váratlanul kijött tőlük két hölgy és elmondták az én élethelyzetemtől eltérő esetekre a tb-jogot. Jkv-zták, hogy én a törvénnyel nem értek egyet, és kitöltöttek egy segélykérő lapot, amiről persze tudtm, hogy elutasítják...stb.
A naponta egyszer átlátogató szomszédom gyanútlanul engedte be őket. Amikor aztán 3 év mulva haározat hiányában megszüntették a pert, még nekem/ünk/ kellett fizetnem... hosszú... Ennyit a KT-ről. A tb szerint nem sérelmezhetem pl. azt, hogy 37 évesen a kb. 23 év korkedvezményes tbjogviszonyomnak nem lett semmi
szolgáltatása.
A másik jogvitámban pedig azt nem sérelmezhettem szerintük, hogy rám tekintettel házastársam miért nem egyedülálló, pedig engem is el kell látnia a 8 órás munkaviszonya mellett a nejemnek...
Egyébként a hozzászólásaival egyetértek, én személyes emailben javasoltam G.I.-nek az újbóli igénylést és a KT tűrését olyan módon, hogy ha előzőleg szabályosan kiértesítik, hívjon valaki semlegest tanunak a lakásába, csak nyugiban. Aztán támadhetja az Sztv. aggályos szabályait és ha megalázták, azt is. Már bánom, hogy egyáltalán rákattantam az ÁD-ra, mert a saját feledataimat elhanyagoltam, és itt semmit sem sikerült előbbre vinni. Lehet, ez volt az utolsó, hogy ez ügyhöz hozzászóltam.
libabőrös lilavirág
Mi történhetett itt, hogy így elnémult a topic? Ibolya, léccilécci értsd meg, hogy nem gyanúsít senki semmivel! És sok szeretettel várunk vissza! Legalábbis én biztosan, és semmi okom azt feltételezni, hogy más másképpen gondolná...
Kicsit bántott, hogy azt írtad: "nem kellemes olvasni ahogy rólunk gondolkodtok.
Ahogy azt gondoljátok, hogy egy életen át szociális rendészeti felügyelet alatt kellene élnünk. Ahogy azt gondoljátok, hogy egyszer, kétszer, tízster ezerszer is bizonyítanunk kellene, hogy nem vagyunk elvetemőlt gyereket megkötözők."
Kérlek, ne így fogd fel, mert nem is így gondolom! Nem tartalak elvetemültnek sem Téged, sem a sorstársaidat! Soha nem is állítottam ilyesmit.
Viszont egy értelmi fogyatékos kiszolgáltatottsága megdöbbentő mértékű. Az óvodás és kisiskolás gyerekek kiszolgáltatottsága ehhez képest elenyésző, de az ő sérelmükre is rengeteg, sokszor rejtve maradó szexuális abúzust követnek el. Egy értelmi fogyatékos ember egy szadista alkatú valaki számára könnyű, hogy ne mondjam, ideális préda. Értelemszerű, hogy leginkább az követhet el ellene bármit, aki a közelében van. Ha valaki évtizedek óta meg van fosztva a társas élettől, a munkahelyi környezettől stb., azzal bizony előfordulhat, hogy előbb-utóbb ezért elkezdi azt a fogyatékost okolni, akinek a gondozása céljából otthon van. Ez pszichológiailag teljesen érthető, de nem adhatunk felhatalmazást arra, hogy emiatt valaki meg is büntesse a fogyatékost.
Biztosan Te is ismered a Kísérlet c. filmben be is mutatott stanfordi börtönkísérletet, ahol teljesen normális fiatalokból szabadult ki a brutális vadállat, csak mert a sorsolás során véletlenszerűen a börtönőrök csoportjába kerültek. Hogy mondjam? Az állat bennünk van, valamennyiünkben. Ez nem vád. Ez tény.
Ezért szorulnak szvsz fokozott társadalmi gondoskodásra és odafigyelésre azok az értelmi fogyatékosok, akiknek a számára a velük együtt élő és őket gondozó hozzátartozók szinte élet és halál urai. Ennek a hatalomnak kevesen tudnak ellenállni, ezt pszichológiai kísérletek igazolják. Nem vagyok viktimológiai szakértő, de értsd meg, náluk veszélyeztetettebb, a szadista hajlamúak számára kívánatosabb áldozat nincs! Még ha tud is beszélni a szerencsétlen, ugyan hisznek-e neki? Szvsz ahogy a szexuális zaklatáson átesett gyermekek zömének nem hisz senki, úgy nekik se. Borbély Zoltán mesélt erről egy esetet tanórán. Értelmi fogyatékos fiatalok egy csoportja balesetet látott és megpróbált segítséget keresni. Minden módon próbáltak kommunikálni az emberekkel, de senki nem volt hajlandó még csak velük menni sem!
Szerintem ilyen fokú veszélyeztetettség esetén talán nem oktalan felvetni azt a gondolatot, hogy a szabadságunk csak addig terjedjen, amíg mások szabadságába, jogaiba nem ütközik. Énszerintem a privátszférához való jog icipici és rövid ideig való csorbítását talán érdemes lehet eltűrni cserébe azért a tudatért, hogy így talán több az esély a kirívóan durva abúzusok felderítésére.
Lehetek durva? Ha nekem 45 éves koromban értelmi fogyatékos gyermekem születne, akkor egyetértenék veled, amíg élek és teljesíteni tudom a gyermekem gondozásával járó feladatokat. De 70 éves öregasszonyként már nem biztos, hogy elég erőm lenne hozzá. Mivel a 75. életévét egyik felmenőm sem töltötte be, okom van feltételezni, hogy akkortájt elmegyek. Akkor a szóban forgó gyermek még csak 30 lesz! És attól a pillanattól kezdve, hogy meghalok, egy pillanatra sem fogok békében nyugodni abban a tudatban, hogy semmiféle hatóság az otthonában nem nézhet rá a gyerekemre és gondozójára még elvétve se. Az esetleges lelki/fizikai abúzust sem venné észre senki, mivel orvosi tünetet nem feltétlenül okoz. Bárki is lépne gondozóként a helyembe, legyen az akár a testvérem vagy más gyermekem, nem lennék maradéktalanul nyugodt, mert senkiben sem bízom annyira, mint magamban. Ha életemben nem is, de holtomban egyértelműen rá lennék szorulva a társadalomra ebben a kérdésben. A társadalmi szolidaritásra, pontosabban. Kérlek, gondold végig, mi lesz, ha a gyermeked túlél Téged és ellenőrzéstől mentesen gondozhatja valaki úgy, ahogy neki tetszik? És a legkisebb esély sincs rá, hogy az esetleges gazemberségét felderítsék? Hm?
Nem ér meg annyit a megnyugvás, hogy beeresztesz egy jóindulatú önkormányzati nénit és elbeszélgetsz vele egy órát? Közben pedig kinyitod a hűtőt ásványvízért és mellesleg a saját szemével lát6ja, hogy nem szesszel van teli, ha ez érdekli? Hm?
Ja, és ceterum censeo, felháborítónak tartom, hogy a nem éppen fillérekből, hanem horribilis pénzekből működő Alkotmánybíróság nem képes egy olyan gépírót keríteni, aki nem alszik el a space-en és nem folyton enterekkel akar sorvéget gyártani, hanem ismeri a Word használatának alapjait! Majd' kifolyt a szemem, ahogy olvastam...
Átolvastam a linkjeidet és sajnos, attól tartok, hogy kb. ugyanannyira mozdítják hátra törekvéseidet, mint előre.
Az 446/B/2001-es AB határozatból idézet: "Az ápolási díjra való jogosultság ezen esetkörében a törvény határozza meg az ápolási díj nyújtásának feltételeit, a helyi önkormányzatnak csak arra van felhatalmazása, hogy az ápolásidíj mértékéről rendelkezzen, amennyiben azt a törvényben megszabott minimumnál magasabban kívánja megállapítani." A Te önkormid nem a díj nyújtásának feltételeit kívánta megváltoztatni, hanem csak a törvényi feltételek fennállásást kívánta helyszíni szemle segítségével ellenőrizni. (Azt hiszem, ez államigazgatásilag kötelessége, de mások már belinkelték/beírták a megfelelő tv.helyet.) Ez az AB határozat azt pofozta vissza, hogy egy másik önkormi valamilyen jövedelmi viszonyokhoz is kötötte a díjat, amivel több feltételt támasztott, mint a Sztv. Ez valóban jogellenes. De erre szvsz nem hivatkozhatsz saját esetedben, mivel esetedben csupán az Sztv. megszabta feltételek ellenőrzéséről volt szó, nem pluszfeltétel szabásáról...
Továbbá: "A feltételek mindaddig alkotmányosak, amíg más alkotmányi rendelkezéseket (pl.: a diszkriminációt tiltó 70/A. §-t) nem sértenek.[1449/B/1992.AB határozat, ABH 1994, 561, 563.]"
Mármost, ha Te nem tűröd a helyszíni szemlét és mégis folyósítják Neked, akkor ezzel szvsz hátrányosan diszkriminálják a helyi rendeletet betartó, az önkormival együttműködő gondozókat, akik tűrik a szemlét. Hiszen tőlük többet várnak el - ugyanazért a juttatásért. Tudom, inverz bizonyítás, de akár lehet is benne valami.
Az Sztv pontos szövege szerint:
"41.§ (1)Ápolási díjra jogosult a jegyes kivételével a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont], ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szoruló 2 év feletti súlyos fogyatékos vagy 18. életévét be nem töltött tartós beteg személy gondozását, ápolását végzi." Mivel a Te gyermeked a kivastagított kategóriába tartozik, szerencsére a díj vitathatatlanul kötelezően folyósítandó, nemcsak adható.
Könnyen lehetséges, hogy az önkormi a 2. típusba sorolt benneteket, amikor az Sztv. következő bekezdését alkalmazta: "41.§ (2) Az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi." Itt lenne csak mérlegelési joga az önkorminak. A Te esetedben nincs, de a feltételek fennállását akkor is köteles ellenőrizni valahogy.
Ráadásul még mindig vitatható, hogy ha nem beteg, akkor nem szorul ápolásra, így ápolási díj sem jár. Ha fogyatékos, akkor felügyelnie, irányítania kell a gondviselőjének, így a felügyeleti vagy a gondozási díj lenne a helyes elnevezés, nem az ápolási.
A 377/B/1998 AB határozat egész egyszerűen a Sztv.-ben meghatározott jogosulti körtől való eltérésre, e kör szűkítésére nem ad felhatalmazást az önkormányzatnak. A Te esetedben erről nem is volt szó, ezért nem értem, hogy jött ez ide.
Ja, és egy dologról még nem szóltam. Te hogy szűrnéd ki azt az esetet, amikor valaki magánintézményben, kvázi valamiféle fogyatékosoknak fenntartott kollégiumban nevelteti a gyereket, de a gyerek bejelentett állandó lakhelye továbbra is az otthoni? Itt nyilvánvalóan nincs szó arról, hogy a hozátartozó ápolja, de a lakcímkártyán sincsen nyoma.
Szvsz tehát a legegyszerűbb lenne kiszedni a feltételeket a törvényből. Teljesen felesleges a 4 órát meg nem haladó, otthontól távol végzett munkára hivatkozni, mivel. ha a fogyatékos önveszélyes, akkor 4 óra alatt vígan megihatja a komplett hypókészletet és bele is halhat szegény. Sokkal egyszerűbb lenne az állandó felügyeletet kikötni és választhatóvá tenni, hogy a gondozó személyesen teljesíti azt, vagy más, megfelelő szakképzettséggel bíró és ezzel szakmaszerűen foglalkozó személyt bíz meg ezzel díjazás fejében. Azt viszont nem szeretném, ha csak úgy bármelyik másik hozzátartozót is meg lehetne bízni, mivel akkor a vak és félig magatehetetlen nagymama is szóba jöhetne mint felügyeletet gyakorló személy. Arról nem is beszélve, hogy az otthoni munkavégzést teljesen elfogadhatónak tartják, pedig szeretnék én olyan teljes értékű munkát látni, amelyet valaki csak 50%-os odafigyeléssel végez... Tehát nonszensz. Magyarul, szvsz olyan törvénymódosítás kellene, amelyik ezeket az ellenőrizendő feltételeket kiiktatja, lévén ellenőrzésük a KT eszközével amúgy is lehetetlen. Adják oda ezt a 20k Ft-ot úgy, hogy a fogyatékos állapotát időről időre rendelőben, orvos végezze. (A saját doki jelen lehet, de más, lehetőleg minisztérium által kijelölt szakértő bizottság végezze!) Csak mellesleg jegyzem meg, hogy sok értelmi fogyatékossal előfordulhat az is, hogy egyúttal mozgási problémái is vannak, tehát a felülvizsgálatot amúgy is lakáson kell elvégezni, de mindegy.
Ezzel párhuzamosan kellene, hogy legyen egy főállású gondozói szerződés, amelyet az önkormi köthetne legalább a minimálbér fejében az ilyen gondozókkal, akiket azonban joga lenne a munkavégzés minőségét illetően bármikor ellenőrizni, mivel akkor munkaadói minőségében járna el.
Az ápolási díjra való jogosultság ezen esetkörében a törvényhatározza meg az ápolási díj nyújtásának feltételeit, a helyiönkormányzatnak csak arra van felhatalmazása, hogy az ápolásidíj mértékéről rendelkezzen, amennyiben azt a törvénybenmegszabott minimumnál magasabban kívánja megállapítani.
Én is hivatkhoztam erre: BH1999. 237. számú LB eseti döntés - mégis figyelmen kívül hagytad.
Azt szerintem sem kellene kizárni (bár ilyen mélységében nem ismerem a Sztv-t), hogy a fogyatékost ellátó dolgozhasson. Pl. egyre többen vállalnak távmunkát vagy más otthon végezhető munkát. De nem kényszeríteném én a gondviselőt arra, hogy mindig otthon legyen. Ha a fogyatékos felügyelete több családtaggal is megoldható, vagy a nap jelentős részében önállóan is boldogul, akkor miért is ne dolgozhatna az otthonától távolabb a gondviselő?
Ebben két szempont játszik szerepet: az egyik kétségtelenül az anyagiak, a megélhetéshez kell a munka, alamizsna szintű segélyeket az ember a hajára kenhet. A másik, hogy nem jó, ha a fogyatékost gondozó - egészséges - ember bezárkózik, elszigetelődik a környezetétől, vagy mindig a betegség körül kell forogjon a napja. Ezzel szemben lelkileg feltöltődhet, ha hasznosnak érezheti magát és egy időre elvonatkoztathat az otthoni helyzettől. Másrészt talán a fogyatékosoknak is jó, ha a maguk szintjén kapnak egy kis önállóságot.
Az, hogy az ápolási díj (jelenleg) rászorultságtól függ, önmagában nem rossz, de azzal magam sem értek egyet, hogy ez a rászorultsági küszöb irreálisan alacsony szinten van meghatározva. Szerintem egy modern államban a szociális segélynek nem könyöradománynak, megalázó mértékű porhintésnek kéne lennie!
Mondjuk mindketten a magunkét; én a problémát sokkal inkább abban látom, hogy a fogyatékosok és családjaik részére nincs az az életminőség garantálva, amivel nem örökös gyötrődés és küszködés az élet, hanem a családi tragédia ellenére is élhető. Ez egyrészt egy olyan hozzáállást feltételez az egészséges embertársak részéről, mint amilyet te külföldön tapasztaltál, másrészt megélhetési lehetőséget. A fogyatékos emberekben is rengeteg érték van, nekik is munkát kéne adni, vagy más módon foglalkoztatni őket és integrálni a társadalomba, hogy semmiképp ne érezzék számkivetettnek magukat. Mert a legtöbbjük érzi.
A testi fogyatékosoknak legalább ilyen nehéz, főleg ami a közlekedésüket illeti.
A másik oldala az éremnek az anyagiak: a szociális támogatás "tisztességes" legyen, legyen az elismerve, hogy a fogyatékos személy ellátása többletteher a család tagjainak és ha valaki főállásban végzi ezt a feladatot, annak valóban annyi jövedelmet kéne kézhez kapnia, mintha GyES-en lenne vagy legalább minimálbérért dolgozna. Ugyanez érvényes a három vagy több, egészséges gyermeket nevelő anyákra is. A szocializmus átka, hogy abban az időben megszólták a több gyerekkel otthon maradó nőket, a háztartásbelieket lustának, munkakerülőnek vagy munkára ügyetlenségük, butaságuk miatt alkalmatlannak bélyegezték. Na, az ilyen hozzáállással egyértelműen szakítani kellene!
Viszont továbbra sem értek azzal egyet, hogy a környezettanulmány mint jogintézmény sérti az emberi méltóságot, vagy más alkotmányos jogot. A környezettanulmány adott esetben való végrehajtásának MÓDJA konkrét személyek által lehet jogszabálysértő vagy megalázó (pl. udvariatlan viselkedés, megjegyzések, kioktató hangnem, sáros cipővel végigjárás a lakáson, rágyújt ha tetszik ha nem, előzetes értesítés hiánya, szabálytalanul felvett jegyzőkönyv), de a környezettanulmány önmagában nem alkalmas arra, hogy akárki végzi, minden esetben elkerülhetetlen legyen a jogsértés bekövetkezése.
Ez kb. olyan, hogy az autóval balesetet lehet okozni. De legtöbbször nem az autó gyártási hibájából lesz a baleset, hanem a rosszul elvégzett javítás vagy a vezető szabálytalansága miatt.
Számtalan más szituáció van, amikor teljesen ép és egészséges emberek ténylegesen megaláztatást szenvednek el. Bagatell példa: sok zöldséges nem engedi, hogy portékájához hozzányúlj, abból magad válogass. Úgy rád ripakodik, mintha lopni akarnál! (Érdemes vele vitába szállni? Érdemes kérni a panaszkönyvet, rászabadítani a hatóságokat?)
Vagy ilyen erővel lakásom privát szférájába hatol be a díjbeszedő is, amikor a vízóra-állást leolvassa. De ha csak bejön, leolvassa, felírja, fizetek, elmegy - abban hol a megalázás?
Aztán van egy pár reklám vagy rádió- és tévéműsor, amik a többségi vélemény szerint sértik a közízlést, megbotránkoztatják az embereket. Mégsem sikerül ezeket kitiltani a médiából és még van képük azt mondani, hogy a közönség legnagyobb részének valójában ezekre van igénye és ez hozza a legtöbb pénzt.
Vagy azt te minek tartod, hogy egyes szülők beteg gyermeküket szörnyszülöttként mutogatják a televízióban, hogy megszánja őket a jónép és adakozzon, mert az állam nem tud elég pénzt biztosítani a gyógykezelésre, életmentő műtétre? Itt a saját szülei alázzák meg a dologba beleszólni nem tudó kiskorút azzal, hogy ország-világ látja őt a tévében. A fogyatékosok lelkileg nagyon érzékenyek, a hétköznapi életben sem szeretik ha bámulják őket, akkor miért lenne nekik jó a cirkuszi majom szerepét játszani a tévében! A szükség nagy úr, és lehet hogy más módja nem nagyon kínálkozik az adománygyűjtésnek, de akkor sem tartom a gyermekkel szemben etikusnak az ilyesmit. Mert a testi baján ezzel kétségtelenül segíteni akarnak, de lehet, hogy lelkileg életre szóló sebeket szereznek neki.
Miért is írom ezeket a példákat? Nem azért, mert meg akarlak győzni, hiszen eltökélted magad.
De azon talán mégis érdemes gondolkodni, hogy nem inkább a szociális támogatások mértékével, az általuk megteremthető életminőséggel van-e inkább a fő baj? Vagy a fogyatékosok egészséges vagy vegyes közösségbe való integrálásának lehetőségeivel, a civil emberek bánásmódjával?
És talán érdemes azt is fontolóra venni, hogy - ha esetlegesen igazad is lenne - megéri-e a környezettanulmány eltörléséért ennyit harcolni, ennyi áldozatot vállalni? Ha nem lesz, mi lesz attól igazán jobb? Mert csak ettől az ápolási díjat nem emelik fel, nem teremtenek foglalkozási lehetőséget a fiadnak, ha te föladtad az állásod emiatt, téged sem fognak segíteni, hogy újra el tudj helyezkedni, az emberek továbbra is pofákat vágnak az utcán, ha megorrolt rád az önk. akkor azután is megtalálják a módját, hogy betartsanak neked...
Kedves Delicate Mind!
Túlírtuk, túlolvastuk a témát.
Az az érzésem, hogy egyetlen cél van.
Összeírni ezer - ide nem illő - példát, és mindenáron bebizonyítani, hogy nekem attól, hogy nem dobom el a kölkömet, egy életen át meg kell alázkodnom, nyomorognom kötelező.
Úgy tűnik nem olvastad el a belinkelt AB határozatokat.
Abból egyértelmúen kitúnik, hogy OK, ha a jogosultság feltételei megvannak, akkor Köteles megállapítsa,
A tv.-ben az is benne van, hogy dolgozhatok. És történetesen ha pl. programozóként otthon dolgozom, akkor akár havi 200-t is megkereshetek, és ez nem akadálya az áp. díjnak.
A közig. hiv. is leírta, nem a szociális helyzetet vizsgálják ebben az esetben.
Amit Te írsz, abból az kellene következzen, hogy valaki ha már elég gazdag, akkor utána nem kell több munkabért kifizetni neki.
Amit írsz, hogy pl. engem a többi fogyos gondozóhoz kell hasonlítani, az konkrétan a csoportos diszkriminációval egyenlő.
Ránk nem vonatkozhatnak külön szabályok, csak a minden polgárra érvényes.
Többek között nem lehet különbséget tenni, hogy csak a fogyis gyereket gondozókat ellenőrzöm otthonukban, az egészségest nem.
Miközben pl. a gyes az segély.
A szoc. ellátások alatt felsoroltakra külön-külön szabályozások érvényesek. Más vonatkozik a munkanélkire, más az öregekére, stb.
Más vonatkozik az alanyi jogú, és más a megadható ápolási díjra.
Az AB-t légyszíves elolvasni.
Kb. úgy gondolom mindent alaposan megtárgyaltunk.
Amúgy tv. ide, tv. oda nem kellemes olvasni ahogy rólunk gondolkodtok.
Ahogy azt gondoljátok, hogy egy életen át szociális rendészeti felügyelet alatt kellene élnünk. Ahogy azt gondoljátok, hogy egyszer, kétszer, tízster ezerszer is bizonyítanunk kellene, hogy nem vagyunk elvetemőlt gyereket megkötözők.
Ahogy megengedhetőnek tartjátok, hogy ne egy konkrét ügyről fgondolkodjunk, hanem a vannak olyanok is alapon mindenkit eleve a vannak olyanok is alapján ítélnétek meg,
Fájdalmas olvasni, hogy ennyire nem vagytok finnyások saját - és mások alapvető alkotmányos jogaira.
Egyszercsak kigyógyulunk előző 40 évből.
Ibolya
"mikor hozott a fiam egy levelet, hogy soroljam fel milyen könyveink vannak otthon!!!"
Ha az én anyámtól kértek volna ilyet, akkor az legalább egy hetébe beletelt volna, hogy összeírja!
Nekem is közel 200 mesekönyvem, ifjúsági regényem volt gyermekkoromban.
Magukkal szúrtak volna ki: kiderült volna, hogy konkurenciájuk van az irodalom és nyelvtan tanítás terén! :)
Egyébként én szerettem az általános iskolás ofőimet, nagyon örültem ha eljöttek hozzánk, a szüleim szintúgy.
Én inkább a tanárokat félteném, különösen a fiatal nőket. 100 tagú budapesti, nem feltétlenül muzsikus családhoz becsöngetni azért nem semmi...
Párttagságra rákérdezés: nálunk nem kellett kérdezni, a tantestület valahonnan máshonnan tudta, mely tanulóknak a szülei párttagok. Nálunk a családban senki nem volt párttag, de emiatt hátrányos megkülönböztetés mégsem ért.
Ez egyértelműen a szocialista rendszer sajátja volt, most már biztos nem érdekli a tanárokat a szülők párttagsága. Sokkal inkább hajtanak a jól menő vállalkozókra...
Minden törvénynek, jogszabálynak van egy logikai rendszere. Ha van egy tételes felsorolás, hogy egy adott fogalomkörbe mik tartoznak és nincs kivételt kimondó szabály, akkor bármennyire is szeretné az ügyfél vagy a jogalkalmazó, nem lehet úgy tenni mintha az nem tartozna oda! Tehát ha az ápolási díj a RÁSZORULTSÁGTÓL FÜGGŐ szociális ellátások között van nevesítve, akkor az függ a rászorultságtól (melynek egyik eleme bizony a jövedelmi helyzet), nincs kecmec! Ezért ha a hozzátartozó milliomos, akkor nem valószínű, hogy jár neki! Ha a jogalkotó módosítja az ide vonatkozó rendelkezést, akkor a módosított szabályokat kell alkalmazni, de ez a jövő zenéje.
Az Áe. (eljárási jogszabály) minden anyagi jogi jogszabály mellett (így a Sztv. mellett is) alkalmazható a közigazgatási eljárásban (ahol van speciális eljárási törvény, ott az az elsődleges, de az Áe-t is lehet kiegészítő jelleggel alkalmazni).
Te írtad! :-)))>
Ezt Mr. Jones írta, én egy az egyben beidéztem, később vettem észre, erre vonatkozott a KIIGAZÍTÁS!
"A nőgyógyász példád ott döcög, és a többi is - de erre Te magad is rájöttél - hogy ott van választási lehetőség. Ad abszurdum akár az orvosi ellátás teljes elutasításáig. Ott a nő saját magáról dönt."
Már hogyhogy? Ha nemi beteg a nő és úgy dönt, hogy ha széteszi az ülepét a gomba akkor sem megy orvoshoz, de több férfival is létesít - betegen - szexuális kapcsolatot, vagy más nők is ráülnek utána a wc-re és elkapják a fertőzést akkor az továbbra is az ő magánügye?
Vagy ha terhes nőről van szó, otthon szül, szakszerű segítség nélkül - joga van kockára tennie gyermeke életét?
BKV: "Az első, hogy van választási lehetőségem, igénybeveszem-e BKV-t vagy sem."
Nekem nincs választási lehetőségem, mert:
- a BKV monopol helyzetű szolgáltató, nincs versenytársa amelynek hasonló jellegű szolgáltatását igénybe vehetném (velük ellentétben a vállalkozás formájában működő háziorvosok között választhatok, választhatok a mobilszolgáltatók között, a fodrászok között, stb.)
- Budapesten nincs összefüggően kiépített kerékpárút-rendszer.
- autóra, taxira nincs pénzem.
Szóval rá vagyok kényszerülve, hogy eszi-nem eszi alapon a BKV szolgáltatását vegyem igénybe - és azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen aki ebben a cipőben jár.
A kizárás az utazásból történhetne úgy is, hogy metróállomásokon beléptető (folyosószerű) kapuk lennének felszerelve (állomásonként kb. 8, hogy sokan átférjenek), egy érzékelővel ellátott jelolvasóhoz oda kéne érinteni a jegyet/bérletet, aki ezt nem tenné és úgy haladna át a kapun, a kapu végén lévő rács összezáródna, nem mehetne tovább. A kapu hangjelzést adna, a jegy nélkülinek ekkor vissza kéne fordulnia és a bliccelni akaró rendbontó magatartása esetén a metrórendőrök gondoskodnának arról, hogy ne trükközzön. Azonban a bliccelés megakadályozása nem közvetlenül rendőri közegként viselkedő emberek által történne, hanem fizikai (technikai) akadálya lenne annak, hogy a jogosulatlan is bejusson a peronra. A metrórendőrök csak akkor intézkedhetnének, ha a bliccelő megpróbálna kárt tenni a berendezésben, utastársait lökdösné, stb.
Buszokon, villamosokon pedig a bliccelőt leszállítanák a járműről, de a kalauzok a bűzlő, ittas, a járművet, esetlegesen az utasokat beszennyezni képes egyéneket is lezavarnák frankón! Ha már annyit fizettetnek az utasokkal és azt szeretnék elérni, hogy kevesebb bliccelő legyen, ahhoz először a szolgáltatás színvonalát, biztonságát is emelni kellene!
"Harmadszor konkrétan, okszerűen megindokolható mit ellenőriz. Az ellenőrzés módja adekvát a céllal.
És az ellenőrzéssel a célját is eléri (megkapja neki járó járandóságát)." A "neki járó" igen vitatható. Balkáni színvonalú szolgáltatásért nem nyugat-európai színvonalon kellene az ellenszolgáltatás (ár) mértékét meghatározni. Ez jogalap nélküli gazdagodás, feltűnő értékaránytalanság, stb.!
Ha nem ellenőrizhet, mert nem hatóság, akkor különben is mindegy mi az oka vagy mi vele a célja - nincs joga, és kész!
Kulcsfogalmak:
1. önként: aki rászorult (pl. szociális támogatásra), annak bizonyos korlátai vannak, ezt tudomásul kell venni. Vitán felül áll, hogy a fogyatékosságot senki nem választja, és kényszerhelyzet az is, ha valakinek fogyatékos emberről kell gondoskodnia. A gondoskodás módjait viszont az illető már önként választja, azzal, hogy az elsődleges szempont a fogyatékos érdeke. A fogyatékos érdeke pedig nem az, hogy az ápolási díj megállapítására hatáskörrel rendelkező önkormányzat előtt játsszam a Gróf Tschekonitschnét, hanem az, hogy a fogyatékos fiamnak legyen mit ennie!
2. mindenkire azonosan: a kérdés, hogy ki az a "mindenki". Te az résztvevők releváns körét érted alatta. Ez a BKV-nál az utasok, de nem az összes Budapesti lakos egyszerre (nem minden budapesti utazik tömegközlekedéssel, másrészt sok nem-budapesti is utazhat).
Ápolási díjnál sem az önkormányzat illetékességi területén (kerületben) élő lakosok mindegyike, hanem csak a fogyatékost otthon gondozó nagykorú hozzátartozók az eljárás alanyai! Rájuk pedig azonos szabályok vonatkoznak. (Matematika: halmaz-részhalmaz)
3. igazolható: jogszabály általi felhatalmazásnál mi lehet erősebb?
4. adekvát, célszerű eljárás: a kt. célja nem az, mint az orvosszakértői vizsgálatnak, hogy meggyőződjenek a fogyatékosság tényéről, annak mértékéről. A kt. célja a fogyatékos életkörülményeinek vizsgálata, azon társadalmi érdek érvényesítése, hogy kiszolgáltatott helyzetükkel senki ne élhessen vissza. Ez nem azt jelenti, hogy minden fogyatékost ellátó hozzátartozóról a rosszhiszeműséget feltételeznék! Ha valamit rostálunk, akkor az egész tartalmat beleöntjük a rostába, de nem azért mert azt gondoljuk, hogy minden egyes szem felül is marad!
Jó a családlátogatásos példa! A tanár közalkalmazott, de nem hatósági személy. Elvileg nem tanári, hanem magánemberi minőségében mehetne csak bármelyik diákját otthonában meglátogatni, és tényleg nem köteles őt fogadni egyik szülő sem. De a tanuló érdeke, hogy ismerje a tanár - aki éveken át tanítja és nevelésében is részt vesz - az életkörülményeit.
Különbségek: az önkormányzat ügyintézői jogszabály felhatalmazása alapján, hatósági személy minőségükben, az eljárási törvény szabályai által kötötten végezhetnek környezettanulmányt. Az ügyfél köteles engedni, hogy a szemlét nála lefolytassák, különben bírságolható.
Azonosság: a fiad érdeke, hogy az önkormányzat tudja, milyen körülmények között él. Az nem érdeke, hogy az ügyintézők szabálytalanul járjanak el, de ezt nem csak azzal lehet kivédeni (orvosolni), hogy be sem engedem őket.
4. Privát szférát nem sérti: az én privát szférámat (a betörésen kívül) inkább az sértené, ha le se szarnának a bajban. Ha teszem azt, rosszul lennék, eszméletlenül hevernék lakásom padlóján és elpatkolnék, mert a szomszédoktól akár egy évig is ott lehetnék. (Egyedül élő idős emberekkel hányszor megesik az ilyen! A lakásokhoz általában a házmesternek van kulcsa).
Ha rokkant lennék (az is fogyatékos!), akkor havi jövedelmem olyan kevés lenne, hogy ha kenyéren és vízen élnék, akkor sem lenne elég. Inkább hálás lennék az önkormányzatnak, hogy kijönnek, megnéznek és keveset, de adnak. Sok idős ember teljesen elszigetelődik a társadalomtól (pláne nagyvárosban), nekik még jól is esik ha valaki szól hozzájuk néhány emberi szót, még ha történetesen nem kártyapartira jöttek, hanem kt-t végezni, akkor is!
Még mindig nem tudom, hol itt a megalázás, a zaklatás momentuma?
Ott általában valami szaglik, ha valaki szentül meg van arról győződve, hogy egyedül ő, csak és kizárólag ő képes megfelelően gondoskodni a fogyatékos hozzátartozójáról; ez pszichológiai aspektusból a fogyatékos ember kisajátításának is tűnhet! Elmosódik a különbség "a lakásom", "a hűtőgépem", a "privát szférám" és a "fiam" között...
Ezzel nem azt állítom, hogy nem lennél jó anyja a fiadnak és ne gondoskodnál róla úgy, ahogy neki a legjobb! Csak arra próbálok rávilágítani, hogy az önkormányzat illetékeseit is megnyugtatja, ha ezt tapasztalja (nem hetenkénti beszámoltatásról van szó, hanem a körülmények kétévenkénti felülvizsgálatáról)!
Kedves Komancs!
Igen megtagadhatnád. És ha emiatt a gyerekednek keresztbetenne, akkor pl. ombudsmanhoz is fordulhatnál panasszal, pl. másik suliba vihetnéd.
De nem azért megy hozzátok, hogy ELLENŐRIZZE jó szülő vagy-e. És meggyőződésem, hogy felajánlhatod, hogy inkább bemész a suliba.
Amúgy meg ez egy, a múlt rendszerből itt maradt beidegződés. Az iskolaszék kollektíven tiltakozhatna. A tanárnak semmi keresnivalója nincs a gyerekek lakásában. Ő nem hatóság.
Anno mikor a nagyobb fiam volt iskolás, akkor én sem tiltakoztam. DE mikor hozott a fiam egy levelet, hogy soroljam fel milyen könyveink vannak otthon!!! (89-ben) bementem és megkérdeztem ugyan mi köze van ehhez az iskolának? Rajtam kívül mindenki válaszolt. :-((
Aztán mikor középiskolás volt a nagyobbik fiam és megkérdezték a suliból - hasonló kérdőíven - hogy melyik pártnak, melyik szakszervezetnek vagyok a tagja, akkor is bementem és megkérdeztem ugyan mi közük hozzá? és ott is mindenki válaszolt. :-(((
Tudod pont a kérdésed az, ami nem megengedhető.
A szomszédomat nem kérdezik meg, hogy megengedi, hogy ellenőrizzék, otthonában. Őt nem kényszerítik magyarázkodásra.
Visszakérdeznék.
Mit gondolsz arról, miért szerepel az Alkotmányban a magánlakás sérthetetlenségéhez, a privát szférád védelméhez való jogod?
Talán, mert ez egy nagyon fontos emberi alapjog?
Mert nemcsak én, de más se látja szívesen, ha boldog-boldogtalan, akarata ellenére oda behatol.
Ezenkívül pl., ha a lakásban nemcsak az ellenőrzendő gondozó lakik, akkor nemcsak az ő, hanem az összes többi ott lakó jogát sértik. Azok pedig miért kellene tűrjék?
Korábban saját lakásomban laktam (míg nem kényszerültem használatától eltekinteni) oda sem engedtem be boldog-boldogtalant. Jelenleg nem a sajátoméban lakunk, és a tulaj nem járulna hozzá. DE nem ez az ok. Ez csak plusz. A sajátoméba sem engedném be.
Merthogy abszolút magánügyem, hogy kivel osztom meg:
gazdag vagyok-e, vagy se; olvasok-e, vagy se; milyen könyveim vannak (vagy nincsenek); milyen hobbim, bogaraim vannak; hogyan állnak a bútorok a lakásban; vannak-e bútorok; van-e TV-m és milyen, vagy nincs; stb., stb. ez mind-mind magánügyem.
Ha pl. engem beengednél, és 10 percet ott ücsörögnék - számodra is meglepően sok mindent mesélnék el Rólad. :-)))
Valami igen komoly igazolható közérdek kell fűződjön ahhoz, hogy ezt az alkotmányos jogot megsértsék. Erre felhatalmazást szigorúan szabályozott feltételek esetén kaphat valaki.
Mikor védem a mi alkotmányossági jogainkat, akkor védem a Tied, és a többiekét is. Mikor lazán veszed a mi alkotmányos jogainkat, akkor veszélyezteted a sajátjaidat is.
Szal kérdésedre a válasz. Nincsen rinya, csak védem alapjogainkat.
MOndom én hogy a szülőn múlik minden!!
Az én fiam pont ilyen volt, anyagiak nem érdeklik, a feladat tudata nulla volt, sulis korában könyvet soha nem láttam a kezében, és ha 3 dolgot kértem tőle abból kettőt biztos elfelejtett.
Ezért én azt állítottam hogy biztos professzor lesz, mert ahhoz már kellően szórakozott.
Hogy ez fogyatékosság az föl se merült.
Delicate Mind-nak, a 83-hoz.
itt félreértés történt.
Nem általában az eltartási szerződésről írtam, nem arról, hogy rokon jobban-e.
Arra utaltam, hogy mikor a gondozó lakásától eltérő helyen, a gondozott lakásán ellenőrzik, hogy az ápolás megfelelő-e, akkor
- nem sértik meg a gondozó privát szféráját.
szemben a saját lakásán gondozást nyújtó személy esetén.
- eltartási szerződésnél egyértelműen kizárólag anyagi előnyökért vállalja a gondozást. Kimondott érdeke, hogy minél kevesebb ráfordítással jusson pl. a lakáshoz.
Szemben a kényszerből gondozást végzőkkel. ezek a családok ezerszer bizonyítják, hogy ha megfizetik, ha nem, akkor is ellátják feladatukat.
- a gondozottnak ebben az esetben joga van elutasítani az ellenőrzést. Sőt szerintem kéretlenül nem is mennek felülvizsgálni, csak panasz esetén nézik meg jogos-e a panasz.
A 84. sz. megjegyzéshez.
Ismét félreértés.
Nem kikerülhető a helyzet, tényleg nem.
Azaz az nem kikerülhető, hogy effektíven gondozzam az önmagát ellátni képtelen rokonom (gyerekem).
Nem kikerülhető, mert:
- nem szabályozhatom, hogy ne sérült gyerekem (rokonom) szülessen.
- nem dönthetek szabadon, hogy otthon-e, vagy intézetben, mert nincsenek intézetek. Most 10-15 év a bekerülési várakozási idő.
- ha lenne elég bentlakásos intézet, akkor nem biztos, hogy rávinne a lélek, hogy oda bedugjam. Főleg ismerve a magyar intézetek, és az ott folyó ellátások színvonalát.
- ha lenne elég és jó minőségű bentlakásos intézmény, akkor se biztos, hogy beadnám. Azért nem véletlen született meg a Madridi Nyilatkozat ott, ahol vannak jó minőségű intézetek. A nyilatkozatot M.o. is aláírta. Eszerint mindenkinek joga van családban élni.
(Természetesen nem ítélek el senkit, aki beadja, mert neki meg joga van eldönteni képes-e, akarja-e otthon tartani.
- ha úgy döntöttem, hogy nem adom bentlakásos intézetbe, és még nappali ellátást is találok, akkor se biztos, hogy tudok munkát vállalni mellette. Egyszerű matematika: az ő 8 órai munkaideje, foglalkoztatása alatt, az ő munka/foglalkoztató helyétől az én munkahelyemre menni, 8-t dolgozni, és vissza érni az övéhez, az biza képtelenség, az ő 8 órás elhelyezése ritka, mint a fehérholló. stb. stb.
Attól messze vagyunk, hogy méltó életet biztosítsanak. Ma egy 18 feletti súlyos fogyatékos nyugdíjjáradékot kap, és csp, vagy fogytám. Ez kb. 30 eFt. Minden egyéb csak KT-val terhelten adható.
85. sz. megjegyzéshez
"A fogyatékosság (munkaképesség csökkent vagy hiányzik) "
Téves a meghatározás.
A munkavégző képesség akár fenn is állhat. Az értelmi sérültek, fizikálisan akár tök egészségesek is lehetnek.
Fogyatékos, aki más állandó segítsége nélkül nem képes megélni, mert... hosszú a lita, ki miért.
pl. hiányzik a motiváció. se feladat tudat, se pénzsóvárság, stb. nem látja át a következményeket. pl. ma van kedvem, holnap nincs - hogy kirúghatják, ha hiányzik, na és?, vagy 3 lépéses feladatból a 3-t már elfelejti, stb. stb.
Ezért aztán egy értelmi sérültet dolgoztatni többe kerül, mint amennyit megtermel. Ettől persze foglalkoztatni kell - de ez is más topik témája kell legyen
86. sz. megjegyzéshez.
"Akkor Borzimorzi édesanyjával mi is történt? "
az történt, hogy valamit ellenőrizni akartak és KT-t végeztek. És mellesleg a hölgy elmondta van ilyen cipőre lehetőség.
DE a testi-, fizikai-, szellemi állapot megállapítása az NEM TARTALMA, NEM FELADATA KT-nak.
Ennek felülvizsgálata csak a megfelelő orvos (ill orvosi bizottság) hatásköre. Tehát a KT nem arra irányult, hogy megállapítsák fogyatékos-e vagy se.
A segédeszközről (és bármi egyébről se) felvilágosítás nem a KT feladata hatásköre. Nincs megtiltva a felvilágosítás, de nem azért mennek.
Ha valaki teljesen ágyhoz, lakáshoz kötött, akkor kérheti (pl. telefonon, pl. rokon/ismerős útján), hogy a szükséges nyomtatványokat kiküldjék/kivigyék. De ez nem a KT feladata.
És ezekben az esetekben KÉRHETI. (Ritkán teszik meg neki). Más. Eddig kérhető volt, hogy a nehezen szállítható, súlyos sérültet otthonában vizsgálják meg, mint korábban (gondnoksághoz), most ezt kivették - ez egy másik megalázó téma. Ne itt!
Szal borzomorzi mamájához KT-t végezni nem azért mentek, hogy megállapítság tényleg rokkant-e. (Ha igen, akkor ciki, mert ez nem a KT-t végző joga eldönteni)
A 87. sz. megjegyzéshez a már korábban írtak érvényesek
Igen az Sztv ott sorolja fel, DE nem szociális rászorultságtól függőként határozza meg.
Abban a konkrét §-ban (41), ahol kimondottan az ápolási díjat szabályozza már nincs szociális rászorultság, tehát a szociális rászorultságtól függő ellátásokra érvényes Áe. nem érvényes rá.
Azaz áp. díj jövedelemtől nem függ, és ha a jogosultság feltételeinek megfelelek, akkor is jár, ha milliohmos vagyok. :-)))
áp. díj mellett otthonon kívül 4 órát dolgozhatok, és otthon korlátozás nélkül. Tehát helyesen a tv. az időtartamát és nem az érte kapott összeget korlátozza. Pont azért, mert ez nem segély, hanem munkaBÉR - munkában töltött évnek ismeri el, nyugdíjra jogosít, TB-t, stb. vonnak belőle.
Remélem minden gombot felvarrtam és jól varrtam fel.
Ibolya
Nem tudom mire föl van ez a nagy majré a környezettanulmánytól.Nálunk épp most üzente meg a tanerő, hogy családlátogatásra jön, mert meg szeretné ismerni a gyerek otthoni körülményeit, és leginkább akkor jönne amikor mindenki otthon van hogy a családtagokat is lássa.
Gondolom megtagadhatnám, és nem is fenyegetőzött semmiféle elvonással, ha nem engedem be, de viszont a gyereknek tennék keresztbe ha ilyet tennék.
Köszönöm, ismét reklektálnék.
A 82. sz. hozzászólásra "Az Sztv. a szociális RÁSZORULTSÁGTÓL FÜGGŐ pénzbeli ellátások egyik formájaként határozza meg az ápolási díjat, "
Igen az Sztv ott sorolja fel, DE nem szociális rászorultságtól függőként határozza meg.
Abban a konkrét §-ban (41), ahol kimondottan az ápolási díjat szabályozza már nincs szociális rászorultság, tehát a szociális rászorultságtól függő ellátásokra érvényes Áe. nem érvényes rá.
Az látszik, ebből a konkrét §-ból, hogy ez az Sztv. egy csapnivalóan rosszul elkészített tv.
Egyrészt 93-ban betették a fogyatékosok ellátásáért fizetett ápdíjat az Sztv-be, hogy ne kelljen TOVÁBB a minimálbért fizetni, egyéb jövedelmek mellett.
Arr viszont lusták voltak, hogy korrekten külön válasszák, konzekvensen az egész tv.-n végig a kétféle ápdíj közötti különbséget.
El kellene olvasni az AB határozatokat, azokból egyértelműen kiderül. Az ALANYI JOGON JÁRÓ áp.díj (súlyos fogyatékos - kortól függetleneül, a 2 évet már kivették - hozzátartozó ápolásáért) esetén, ha a JOGOSULTSÁG feltételei megvannak (ezt a tv. pontosan körülírja), akkor ÖK nem tehet mást, minthogy megállapítja, mérlegelési jogkör nélkül.
És akkor ezesetben nem kötheti sem jövedelmi viszonyhoz, sem KT-hoz a megállapítást, sem... a megállapítást.
Az egy külön fórum lesz - és a lobbink fő iránya - hogy végre kivegyék Sztv-ből, mert ez nem szociális, hanem munkaügyi kérdés. De ezt most itt (azaz ne itt) taglaljuk.
"Szóval ha rátok a 41. § (1) bekezdés volt érvényes, akkor nekik coki van, nem pedig jövedelmesdi, mert akkor az ápolási díj nem függ semmiféle rászorultságtól, hanem egyszerűen JÁR. "
Te írtad! :-)))
42 § 2)
b) az ápolást végző személy a kötelezettségét nem teljesíti,
igen ezen vitatkozni lehet.
A kérdés az mi számít nem teljesítésnek, és ezt hogyan állapítja meg.
Mindenkit állandóan vizsgálgat? Szúrópróbaszerűen? ráutaló jelek esetén?
Mik a kötelezettségek? És akkor kezdhetjük elölről.
Mindenesetre a KT a tv. szerint NEM FELTÉTELE a megállapításnak, és nem feltétele a felülvizsgálatnak.
A megállapításnak és a továbbfolyósításnak az a feltétele, hogy a jogosultság fennálljon.
A tv. egyértelmű. Vizsgálhatja kétévente legalább egyszer a jogosultság feltételeit.
(ez is slendrián megfogalmazás - nem kétévente, hanem legalább - amitől bármikor)
DE csak a jogosultság feltételeit.
Tehát hol milyen alapon kopoghat be hozzám, hogy mégis ellenőrizzen otthon?
A 42.§ 2. b) arról szól, hogy ha megtudja, hogy intézetbe helyeztem el, akkor ezen az alapon felmondhatja.
És ezt meg is tudja, mert beírják a lakcím igazolásba.
De ha ma még nincsen a tv.-ben, akkor előírhatják intézményeknek, hogy a felvétel tényéről értesíteni kötelesek az ÖK-t.
Azzal egyetértek, hogy a mai tv.-k szerint a KT nem tiltott dolog. Nem is erről írok.
Az ALANYI JOGOSULTSÁGÚ ÁP.DÍJ ESETÉN nincs helye a KT-nak.
A nőgyógyász példád ott döcög, és a többi is - de erre Te magad is rájöttél - hogy ott van választási lehetőség. Ad abszurdum akár az orvosi ellátás teljes elutasításáig. Ott a nő saját magáról dönt. (És kereshet női nőgyógyászt).
De itt egy hozzátartozómról döntök. Vagy ellátom, vagy fizetek, vagy diszidálok, vagy,,,????
Ha minimális felelősségérzéssel rendelkezem, akkor még azt a "kényelmes" megoldást sem választhatom, hogy köszönöm ebből az egészből elegem van.
"Az önkormányzatnak joga van - az ügyfélegyenlőség, a diszkrimináció tilalmának elvét nem sértve - eldöntenie, hogy mely kérelmezőknek ad támogatást, és melyeknek nem. Ahhoz, hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntés szilárd alapokon álljon és ne önkényes, sorshúzásszerű legyen, azért van szükség a rászorultsági fok megállapítására. Erre már alkalmas lehet a környezettanulmány."
Igen a mai tv.-k alapján joga van. Mellesleg ezzel sem értek egyet, de ez megint más téma, ezt is külön fórumban kellene tárgyalni - pl. az ápr. 29-i cikk kapcsán
NSZ cikk
"gen gyakran állnak jegyellenőrök az aluljárókban és ha nincs az embernél érvényes jegy/bérlet, akkor bírságolnak! ELLENŐRIZ, BÍRSÁGOL, vagyis államigazgatási jogi szankciókat alkalmaz velem szemben, pedig nem közigazgatási jogviszony van közöttünk! Na Ibolya, erre varrjon gombot! "
OK, varrom.
Az első, hogy van választási lehetőségem, igénybeveszem-e BKV-t vagy sem.
A második MINDENKIRE azonos szabályokkal! Aki utazik, azt ellenőrzi. Ha a villamoson pl. csak romákat ellenőrízné, vastagon pert vesztene. Ahogy pert vesztettek a rendőrök, mikor a mulatóban csak a romákat igazoltatták.
A harmadik, nem bírságolhat, nem igazoltathat. Csakhogy mi mindig minden felszólításnak eleget teszünk. Erre vagyunk szocializálva. :-(((
Tessék elolvasni a BKV szabályzatát. KIZÁRHAT AZ UTAZÁSBÓL!!! Nem akadályozhat meg abban, hogy leszálljak. Volt rá példa, hogy jegy nélkül utaztam, és közöltem, hogy akkor leszállok, és leszálltam.
Harmadszor konkrétan, okszerűen megindokolható mit ellenőriz. Az ellenőrzés módja adekvát a céllal.
És az ellenőrzéssel a célját is eléri (megkapja neki járó járandóságát)
Negyedszer nem sérti sem a privát szférát, sem az emberi méltóságot...
A moziban is mindenkit ellenőriznek van-e jegye. :-))
Anno ellenőr ott ült a villamoson.
Ha már elfogadtam a csekket, akkor bevasalhatja.
Tehát a vitathatatlan válaszom:
önként, mindenkire azonosa, igazolható, adekvát, célszerű eljárás, privát szférát nem sérti.
A KT-ra mindez nem igaz (nem önként kerülök a kikerülhetetlen helyzetbe, nem mindenkire azonosak a szabályok (gyesen is közpénzből, mégsem jut eszébe senkinek ellenőrizni gondozza-e),és a KT nem éri el a hozzáfűzött reményeket, nem képes igazolni azt, amit igazolni akarnak, sérti a privát szférát).
Remélem ezt a gombot jól felvarrtam. :-)))
"Az eljárásjogi szabályokat - ha valóban így történt, ahogy Ön leírta - az önkormányzat itt többszörösen megsértette! "
Igen és ezért még személyiségi jogi pert is indítottam.
folyt. köv.
Kiigazítás: MrJones és Ön abban tévednek, hogy jövedelemtől nem függ az ápolási díj! A Sztv. több helyen is "rászorultságtól függő" ellátásként nevesíti az ápolási díjat, a Sztv. 25. § (4) bekezdése pedig igen egyértelmű!
Tehát nem igaz, hogy "akármilyen gazdag lenne, akkor is járna".
"Szakítani kellene azzal a tévhittel, hogy segíteni akarnának. Nem ismerek olyan családot, akinek KT hatására plusz segélyt ajánlottak."
Akkor Borzimorzi édesanyjával mi is történt?
Ja, és vele szemben - amputált lábú - az lett volna jó, ha neki kell fél lábbal + mankókkal "beugrándoznia" a hivatalba vagy az orvosi rendelőbe, vagy kocsival/taxival bemennie és költségekbe vernie magát, amit nem térít meg neki senki?
Ráadásul a mozgáskorlátozottak közlekedése több, mint lehetetlen. Még egészséges lábúaknak is nagyon magasak a tömegközlekedési eszközök lépcsői, tolókocsisokat beemelni nem lehet rájuk. Akik babakocsival vannak, azok is rengeteget szenvednek, mire feljutnak egy járműre (a járművezetők türelmetlenek és majdnem rájuk csukják az ajtót, az utastársak meg szarnak segíteni)! A metró aluljárókba is csak sima lépcső vezet le, illetve onnan fel, sehol egy sík mozgólépcső vagy rámpa. A közintézményekbe kötelező volt ugyan rámpákat építeni, de mit érnek vele, ha addig nem jutnak el?
Na ez az, ez az! Egy fejlett nyugati országban több anyagi forrás áll rendelkezésre mind az önkormányzatok normatíváihoz, mind a szociális intézmények finanszírozásához, a tudományos kutatásokhoz amelyekkel megvalósítható a fogyatékosok személyre szabott gondozása, oktatása és arra is ki tudnak képezni szakembereket, hogy az egészségeseket meg tudják tanítani arra, hogyan bánjanak fogyatékos társaikkal. Ez már gyermekkorban elkezdődik.
Sokkal kisebbek a nyugati társadalmakban az egyes rétegek közti szociális és jövedelmi különbségek, erős a középosztály. Mo-n csak nagyon szegények és tehetősek vannak, a kettő között igen vékony a folyosó. A fogyatékosság (munkaképesség csökkent vagy hiányzik) eleve hátrányos helyzetre determináló tényező. Ahol a megélhetés biztonságát képes nyújtani a társadalom - az erős középosztály adózóképessége is jobb, mint a sok alacsony jövedelmű társaiké Mo-n - ott talán nem lesz a hátrányos helyzetből halmozottan hátrányos helyzet.
Másik oldalról azok az emberek, akik viszonylag kiegyensúlyozottan élhetnek, nincsenek napi gondjaik, nem keseredtek meg attól, hogy éhbérért dolgoznak és még örühetnek hogy van munkájuk - azoknak jut idejük és energiájuk is arra, hogy ne csak a szűk családjukkal és néhány barátjukkal törődjenek, hanem odafigyeljenek fogyatékos embertársaikra is és barátságosan közeledjenek feléjük, integrálják őket a közösségükbe.
KIKERÜLHETŐ körülmény.
A családok helyzete nem kikerülhető, nem megszűntethető.
Dehogynem! A szociális (pénzbeni és/vagy személyes gondoskodást nyújtó) ellátásoknak pont az a célja, hogy a családok rossz szociális helyzetén valamennyit javítson. Ha a fogyatékost meggyógyítani már nem lehet, akkor mindent meg kell tenni azért, hogy fogyatékosként is emberhez méltó életet élhessen. Ez részben pénzkérdés, hiszen egy bizonyos életminőség eléréséhez és fenntartásához pénzre van szükség. Ebbe nem csak a szűkebb értelemben vett létfenntartás tartozik bele. A törvény alapján az állam/önk. különböző ellátásokat folyósít a rászorultaknak. Más lapra tartozik, hogy a piacon érvényes árviszonyokhoz képest (akár az energiaárakat, akár a sima fogyasztói árakat nézzük) a különböző szociális ellátások - gyakran még összeadva is - alamizsnának tűnnek, de facto nem könnyítenek a család anyagi gondjain. Ha "tisztességes" mértékű lenne a szociális ellátás, akkor a "családok helyzete" valóban javítható lenne, a terhek egy jelentős része lekerülne a családtagok válláról!