Nem értesz az egészhez. Iszonyat költség az öntözés, teljesen irreális az ország nagy területeit öntözni, csak nagy értékű kultúrák esetén van értelme.
Nincs az a vizmennyisrg, hogy az egész országot öntöző. Van 4,5millio hektár szántó, ebből a statisztika szerint kb. 100ezret ontoznek, ha hozzavesszuk hogy feketén is mondjuk ugyanennyit (szerintem kevesebbet, de vegyük a dupláját, az meg mindig csak 200ezer. Múltkor nézte egy podcadtot, a Mezőhegyes menesbirtok ontozesi főnöke volt az egyik vendég, 8000hektarbol 5000valamennyit ontoznek, már márciusban elkezdtek és tavaly novemberig ment (nyilván nem végig teljes gőzzel, de ez most mindegy), eszméletlen vizmennyisegekrol beszélt, és az idén már áprilisban kevesebb víz vsn a Marosban, Tiszában, mint augusztusban szokott. A csávó maga azt mondta, hogy a kornyekbeli kisebb gazdák már van hogy nem kapnak vizet, hogy ők ontozhessenek, vagy csak erősen beosztva hogy ki mikor mennyit.
Azért az egy kicsit más téma, mert az meg olyan csapadékos, ráadásul monszunos terület, ahol meg a vízelvezetés folyamatos biztosítása nélkül eleve nem lehetne semmit sem gazdálkodni...
Érdekelni érdekel - de konkrétan tőlem mit vársz? Mit tudnék tenni az ügy érdekében?
Pont azért beszélek arról folyton, hogy ezek azok a problémák (nem azok a szarságok, amikkel rendre most a "demokratikus politikusok" foglalkoznak), amelyeket tényleg központilag, országos-társadalmi-gazdasági szinten lehet csak kezelni. Valójában az ország legnagyobb vállalatai sincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben megoldhassanak itt valamit.
Nyugat Bengaliabol meg megvannak a sajat kepeim, ahogy a falui parasztok asokapakkal assak a viztarozokat, minden falu mellett, meg az ontozocsatornakat. Amellett ezekben halakat is tenyesztenek. Ugynevezett smallfisht (tenyleg, ezt a valaszt kaptam). Azonkivul ezeken a tavakon eheto vizinovenyeket is termesztenek. Es, termeszetesen rengeteg zoldseget termesztenek.
Csak a dolog másik fele az, hogy ez nem egy olyan terület, ahol szükség esetén pillanatok alatt mégiscsak újra fel lehet venni a fonalat ott, ahol eldobtuk. De egyébként az ipar legtöbb területe is ilyen.
Ha hagyjuk a mezőgazdaságunkat lerohadni, a területek egy részét tönkremenni-elsivatagosodni - akkor sem hozzáértő ember, sem idő nem lesz szükség esetén fordítani a helyzeten. Évtizedek a rekultiváció, az elveszett képességek visszaszerzése.
Az ipar is ilyen, a bányászat is ilyen, a könnyűipar is ilyen. Például szép lassan nullára leépült itthon a bányaipar. Bár van még pár élő öreg bányász, meg 70-80 éves bányamérnök, de már ők sem sokáig. Ha aztán mégis az derül ki, hogy kellene kezdeni valamit újra a szektorral - akkor az fog kiderülni, hogy nem, hogy szakmunkások-technikusok nincsenek, de már olyan emberek sincsenek, akik ezeket kiképezhetnék... A kohászat, a könnyűipar dettó. Nulláról kellene majd elkezdeni ezeket újra felépíteni...
Tudod mit mondott erre Hruscsov?? Idéztem már százszor: "elvtársak, mi szarjuk a jogot, nem az minket"...
Nyilván ennek a hülyeségnek a kukázásával kell indítani. Csak ez egy városi elefántcsont-toronyból nézve nem egy politikailag érdekes probléma, ott helyben keveseket érint, választást nyerni nem lehet vele, ami pénzbe kerül, azon meg meg lehet venni milliónyi nyugdíjas és cigány szavazatát...
És még egy megjegyzés - a csapadék mennyiségével amúgy nincs gond. Nem esik kevesebb eső, mint korábban - nyilván vannak extrém csapadékos és aszályos évek - a gond az időbeni eloszlás, a csapadék mind nagyobb része egy adott időszakban, kampányszerűen jön, aztán szárazság van.
Ezért kellene új vízgazdálkodási rend, nagy számú kisebb víztározó, ahol lehetséges, megoldani megint az öntözést. Vagy például az Alföld tényleg ki fog száradni teljesen, és végül el fog sivatagosodni. Holott megoldható a probléma, és meg is kapja azt a csapadékmennyiséget még ma is, ami legalább a szinten tartáshoz elég volna.
A birtokszerkezet koncentráltsága még mindig fényévekre van attól, ami működő vízgazdálkodáshoz kellene. Ez egyszerűen nem lokális nagyságrendű feladat.
"Alapvető gond, hogy ugye szétesett a birtokszerkezet, a csatornákat-vízelvezetőket már nem gondozza senki, jó részét be is szántották."
Nem ez az alapvető gond, hanem az, hogy már nincs is mit odavezetni, mert a folyók is kiszáradnak. A folyók kiszáradását pedig még ennél is legalapvetőbb probléma okozza, - az, hogy nem esik csapadék.
Alapvető gond, hogy ugye szétesett a birtokszerkezet, a csatornákat-vízelvezetőket már nem gondozza senki, jó részét be is szántották.
A vízgazdálkodás egyértelműen országos-központi nagyságrendű téma, akármilyen értelmes, belátó és jó szándékú is lehet még egy sokhektáros nagygazda is - ő személy szerint abszolút semmit sem tud tenni az ügyben.
Ez tipikusan az a kérdés, ami kormányzati szinten oldható csak meg, országos léptékű tervekkel, országos léptékű intézkedésekkel és erőforrás-bevonásokkal, adott esetben az emiatt kárvallott gazdák kárpótlásával, stb...
Az egész országnak, de mindenekelőtt az Alföldnek egy teljesen új vízgazdálkodási tervre volna szüksége, újra kiépített-megépített és üzemeltetett csatornákkal, új víztározókkal.
Ez jó sokba kerülne, de nagyon szétszórva, nem lehetne egy tételben könnyen ellopni a pénz felét, ráadásul 5-8 évig csak kiadásokról, érdeksérelmekről, perekről, kisajátításokról, botrányokról szólna (tufa agyú parasztok sokszor semmilyen módon sem tolerálnák, hogy akkor most egy csatorna megy át a földjükön, szarrá próbálnának perelni mindenkit, meg ebből akarnának öt generációra meggazdagodni, stb...) - utána fordulna termőre.
A basikormányt hétszentség, hogy ez nem fogja érdekelni, félek tőle, hogy másokat sem. Általában tartok attól, hogy a mostani politikai-gazdasági modellben az ilyen dolgok rendre elakadnak, akármennyire létszükségletek lennének.
Ezért is veszélyes annyira ránk nézve Kína - náluk nem gond ilyen projekteket futtatni.
Nem csak a műszaki fejlődésben történt ez így - a hidegháborús versengés a politikai elfajzásokat is kordában tartotta (nyugaton, a demokratikusabb országokban). Ezen szoktam ugye elmélkedni sokat - a külső fenyegetés és korlátozás elmúltával lehulltak a populizmusról is a korlátok, és most rohamos tempóban önfelszámolásba fordultak át a demokráciák.
Innen nézve egy új hidegháború meglehet, "jót tenne nekünk"...
Amúgy a nukleáris energia hőskorában mindennel kísérleteztek, még nukleáris üzemű személyautóval is, mindkét félnél - a legmesszebb még a ruszkik jutottak, akik kísérleti üzemben egyrészt mozdonyra tették, másrészt néhány példányban konténeres kis atomerőműveket is készítettek. Mind az orosz, mind az USA oldalon felszállásig eljutottak a kísérleti nukleáris üzemű bombázók (az USA-ban egy B36 Peacemakert, a ruszkiknál egy TU95-öt alakítottak át nukleáris segédüzemmel is ellátottá).
Igazándiból a költségek és az egész végtelen kockázatossága végül kivégezte az ötletelést minden téren. Ez soha nem tud olcsó lenni, és nagyon szoros és állandó felügyelet nélkül kellően biztonságos sem. Ez nem pajtákba, idővel elöregedő és elhanyagolt verdákba vagy esetlegesen lezuhanó repülőgépekbe való...
Voltaképpen mindegyik ilyen megoldás azon alapszik, hogy fognak egy erősen bomló, ezért melegedő izotópot, és egy termoelemmel párosítják. A NASA külső bolygókra induló összes űrszondájának is ez volt és ma is ez az energiaforrása, ez adott energiát a legutóbbi Plutó-misszióra menő New Horizons szondának is, de már a 70-es években a Pioneer és Voyager szondáknak is, a Marsra leszálló Vikingeknek is (bár a Mars pont határeset, ott még napelemmel is megoldható a dolog, és van példa erre is, arra is).
Igen, az oroszok használták ezeket több helyen - azok nagyobb méretű-tömegű és teljesítményű egységek voltak. Próbálkoztak - mivel a termoelektromos megoldás hatásfoka gyenge - Stirling-motoros és egyéb hőerőgépes megoldással is - azok végül is már tényleg pici reaktoroknak tekinthetők - csak ott meg mozgó-forgó gépek vannak, karbantartást igényel, nagyobb a meghibásodás esélye - a termoelektromos cella végtelenül egyszerű, mozgó alkatrészt nem tartalmaz, tartós és megbízható - cserébe satnya a teljesítmény.
Gond, hogy ha nem árnyékolják, az már akár életveszélyes sugárzási szintet is jelenthet a környezetben (az űrhajózásban használt cellák ilyenek, valamilyen konzolon tartják el magától a szondától, és árnyékolás kizárólag egy tenyérnyi lap formájában a szonda felé van), ha meg árnyékolják, akkor már nagy és nehéz. Vagy - mint a megint felmelegített ötletnél láthatjuk - kicsi is, könnyű is, a sugárzást is kordában tudják tartani - cserébe olyan jelentéktelen mennyiségű energiát tud csak termelni, ami nagyon behatárolja a felhasználási kört.
Sajnos hogy véget ért egy igazámn nagy verseny, mert anno ez nagy inspiráció volt, ki a jobb.
Mára csak a ki hozza a nagyobb hasznot a szarabb szeméttel verseny van, sok-sok marketinggel.
Anno az Inter Press Magazinban olvastam, talán a Toshiba mutatott be házi kis atomreaktorokat, mondván ez a jövő. Minden háztartásba, ahova nem mehet kábelen az áram.
Lölő, ojbén család, matolcsy család, meg a faszomsetudja hány tolvajcsalád, akiktől a pénzt a fanok nem sajnálják, mert megérdemlik, megdolgoztak érte, gazdagodása helyett az országba kelletzt volna a pénzt fordítani és lenne elég csatorna, hogy a leesett vizeket elvezesse, megtartsa.
De mezógaudaság szar., csak az uniós pénzek kelleneke rá, meg a nagy környezetszennyező gyárak, oszt csókolom. Hol van már ehhez a Bős-Nagymaros kibaszás!
