"Az egyébként óvónőként dolgozó családsegítő december 3-án ránézésre nyolc hónaposra becsülte a kicsit, amikor is Cs. Alexandrának szegezte a kérdést, hogy nincs-e áldott állapotban. Ám a nő határozott nemmel felelt, s ezt mondta a védőnő jegyzőkönyvébe is egy nappal később."
Nemtom miért lett ebből kettő. Mindenesetre szerintem az ilyen enyhe ítéletek csak bátorítják az amúgy tényleg szerencsétlen, de gyilkosságra készülő nőket. Lehet, hogy ezután az elégetés lesz az adu ász, aminek a segítségével mindent meg lehet úszni?
Ezt azért árnyalnám - a környezet ugyanannyira bűnös. Az élettárs mindenképpen, illetve mindenki, aki nyilván tudott a dologról, csak úgy tett mintha nem tudna róla.
A halálbüntetésnek nem biztos hogy van értelme, mert a többi gyereket bünteted ezzel -de az anya sterilizilálásának mindenképpen.
Azzal meg senki ne jöjjön, hogy a nő transzba esik, meg stb, ma már a valóságsók korában mindenki tudja miről van szó.
A nők erre nyilván előre készülnek a legtöbb esetben.
Minden nő, aki megöli gyermekét a legsúlyosabb büntetést érdemli. Semmilyen enyhítő körülmény nincs erre a tettre. Aki végig tagadja terhességét, az meg akar szabadulni gyermekétől. A legelvetemültebb bűnelkövető, aki a tehetetlen újszülöttjét öli meg. A gyermekét meggyilkoló "anya" és a pedofil állat számára semmilyen enyhítő körülményt nem lehet találni, a lehető legsúlyoabb büntetést érdemlik.
Szeretném egyszer látni, amikor a 'nane', meg a többi lévai-féle feminista horda kartonpapírból kivágott, stilizált csecsemők százaival vonul fel a Kossuth téren, hogy meg emlékezzen ezeknek a gyilkos ribancoknak a rémtetteiről, mint a 'családon belüli' erőszak legártatlanabb és legkiszolgáltatottabb áldozatairól.
Ami pedig a 'tisztelt 'bíróságot' illeti: undorodom tőletek, mint a szartól, nem, annál sokkal jobban. Ugye ezt szabad? Ehhez jogom van? Ugye ezt hívják szabad vélemény nyilvánításnak?
Éljenek a csecsemőgyilkos ribancok, a Bencsik meg rohadjon meg a sitten! IGAZ, BÍRÓ ELVTÁRSAK???
Most gépelem be harmadszor, mert szeretett indexünk...
Szal:
Nem tudom -és nem is tisztem- megítélni, hogy hazudott-e vagy sem.
Véleményem azt, hogy ha fene fenét eszik is, segítséget kellett volna hívnia, még ha halva is születik a pici. Még ha akár gyerekorvos is lenne a nő, szvsz kötelessége. Ezt igazán tudhatná, mint óvónő/családsegítő!
Érdekes egyébként: minimális koccanásom volt a múlt héten (elkenődött a sár, nabazz), de inkább megvártam a zsrukat.
Mint kiderült, jól tettem: mert ha elmegyek, megizélnek cserbenhagyásos balesetokozásért... (???)
"Az egyébként óvónőként dolgozó családsegítő december 3-án ránézésre nyolc hónaposra becsülte a kicsit, amikor is Cs. Alexandrának szegezte a kérdést, hogy nincs-e áldott állapotban."
Szerintem olvasd el mégegyszer ezt a mondatot :)))
Egyébként szerintem a nő igazat mond, és a bíróság helyes tényállást állapított meg. Ugyanis ha tervezetten az ujszülött elpusztítására készült volna:
a, amikor a gyerek már nem él, kihívja a mentőt azzal, hogy szült, elájult, amikor magához tért, látta, hogy a gyerekkel gond van...
b, a nyomozáson azt mondta volna, hogy az ujszülött 1 kg volt, és legfeljebb 5 hónapra születhetett, és nem adott életjelt. Az ügyészségnek sansza nem lett vola bebizonyítani az ellenkezőjét...
A két esetben az a közös, hogy ekkor a nőt BŰNCSELEKMÉNY HIÁNYÁBAN kellett volna felmenteni, adott esetben kártérítéssel a vizsgálati fogságért. Kvázi jelenleg éppen magát vádolta - feltételezhetően a valós mértékben.
Ami meg az ügyet illeti, most mit mondjak? Ez van. Ha egyszer nem lehet bebizonyítani, hogy nem magától halt meg a gyerek, akkor mégis hogy képzeli a kedves topicnyitó? Ítéljünk el mindenkit gyilkosságét, akinek meghal a gyereke? Ez persze nem változtat azon, hogy a nő télleg hülye volt, de attól még nem biztos, hogy gyilkos.
SzVSz az ügyészség volt élből hülye. Ugyanis valakit megölni - már a szándékos emberölés - az élet kioltására irányuló és alkalmas aktív cselekvéssort tételez fel - azért szoktak ebben az esetben olyan sacckb 3 éveket osztogatni. A gondatlanságból elkövetett emberölést (itt LEGFELJEBB az jöhet szóba a leírtak alapján) meg ugyanúgy meg lehet úszni felfüggesztettel, mint a segítségnyujtás elmulasztása kategóriát.
Másfelől meg az itélet szerintem rendben van. Ki a jó fenének érdeke a 4 éves gyerekből félárvát csinálni egy _GONDATLAN_ elkövetés kapcsán?
Több mint felháborító, hogy milyen országban is élünk.
Első fokon megúszta a rácsokat
2004-02-26
Egyévi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte tegnap a megyei bíróság a huszonöt éves Cs. Alexandrát, aki az ügyészség szerint tavalyelőtt megölte újszülött csecsemőjét. A megyei bíróság ezt a vádat elvetette.
Nem újszülött megölése miatt marasztalta el a bíróság az öttevényi Cs. Alexandrát: dr. Köszler Ferenc tanácsa szerint az akkor még huszonnégy éves nő „a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettét" követte el. Köznyelvre lefordítva: Alexandra semmit nem tett azután, hogy terhessége nyilvánvalóvá vált, majd a szülést követően sem hívott segítséget, holott ez módjában állt volna.
Cs. Alexandra egy négyéves – a bíróság megállapítása szerint példásan nevelt – gyermek anyjaként esett teherbe, s úgy érezte, állapotát titkolni kell barátja és családja előtt.
A magzat augusztusban mozdult meg először, s ekkor vált számára nyilvánvalóvá a terhesség, amelynek valószínűleg nem voltak korábban kétséget kizáró jelei.
Az egyébként óvónőként dolgozó családsegítő december 3-án ránézésre nyolc hónaposra becsülte a kicsit, amikor is Cs. Alexandrának szegezte a kérdést, hogy nincs-e áldott állapotban. Ám a nő határozott nemmel felelt, s ezt mondta a védőnő jegyzőkönyvébe is egy nappal később. December 25-én éjszaka ment el a magzatvíz, a lány a fürdőszobában küzdött a fájásokkal, apja pedig a szomszéd szobában volt, de sem ekkor, sem a szülés után nem ébresztette fel a vélhetően mélyen alvó férfit, s a keze ügyében lévő mobiltelefonon sem kért segítséget. Minden, ami ekkor történt, természetesen a vádlott vallomásán alapszik.
A vádlott szerint már nem volt életjel
E szerint a pici megszületése után Alexandra sokáig úgy tett, ahogy e helyzetben tenni kell, végül a már megmosdatott csecsemőt egy kis plédbe tekerte és bevitte magával a szobába. Ezután a fotelbe tette a gyereket, s kis időre elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, az apróság már nem adott életjelet, anyja fogta, s enyhén megrázogatta a piciny testet. Az ujjak mozdulatlanok voltak, a baba pedig néma volt mint maga az egész karácsonyi éjszaka. Ezután tette fel a holttestet a szekrény tetejére, amit este a kályhában, a méhlepénnyel együtt elhamvasztott.
Eljött az újév, 2003. Többen érdeklődtek diszkréten a vádlottnál alakja felől, de ő mindvégig csak gyors lefogyással magyarázta a változást. Január közepén indult ellene az eljárás, s ő előzetes letartóztatásban vallotta többször is mindazt, amit már leírtunk.
Csak „segítségnyújtás elmulasztása"
Kérdés: ha a tényállással kapcsolatban nincs vita, akkor hogy lehet ekkora különbség két – az ügyészségi és a bírósági – megítélés között? Dr. Köszler Ferenc tanácsa az orvos szakértő véleményére alapozva úgy vélekedett: nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a gyermek életképes volt-e. A fogantatás időpontjáról sincs pontos információ, így a terhesség időtartama nem adhat támpontot.
Cs. Alexandra később azt állította: két kilogrammosra saccolta a picit. Az orvos szakértő szerint ez kétséget támaszthat a pici érettsége felől, s nem bizonyos, hogy a gyerek életben maradt volna, ha Alexandra segítséget hív. A bíróság ezért látta bizonyítatlannak az újszülött megölésének vádját, s egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Alexandrát, aki tudomásul vette a döntést. Az ügyész viszont fellebbezett, kérve a minősítés megváltoztatását, s a végrehajtható szabadságvesztés kiszabását. Cs. Alexandra nem kívánt az újságnak nyilatkozni.
