hat nekunk a legdurvabb, amikor a kethetessel leleptunk egy hosszu hetvegere, de ott en voltam a szuk keresztmetszet, hogy vegig tudok-e ulni 2*3 orat az autoban 2 hettel a szules utan torott farkcsonttal, de sikerult:)
szoval ja, elvben ertem, amit mondasz, gyakorlatban meg az van, h hiaba nehezebb, de legalabb nem ott vagy, ahol amugy nap mint nap, es osszessegeben az igencsak udito elmeny lesz vegul, visszanezve az elmult 2 evunkre, egyertelmuen megerte minden utazos bevallalas (es ehhez kepzeld hozza, hogy van egy meg mindig ertelmes etelbol csak pepeset evo gyerek a rendszerben, aki csakis hazilag gyartott fozeleket tol be, semmi uveges kaja, azt hittem, a londoni utunk most attores lesz, de inkabb ette a repat meg a ropit meg a gyumolcspepet, abbol hajlando megenni a nem uveges fajtat, de foetelbol nem evett meg semmit, ami nem uveges, de pepes fozelek formaju volt + igazibol neki 6kor vege a napnak, tehat ha kesobb akarod agyba tenni, onnantol trukkozni kell) - szoval mindezzel egyutt is a mashol lenni elmenye az nekem tokre feltoltos
"a lényeg tényleg annyi, hogy senki ne hallgasson másra, csak saját magára, mindenki maga tudja, hogy neki mi a jó, hogy az ő családjuk mit és hogyan szeret."
szerintem ne állj ilyen szigorúan ehhez a mai beszélgetéshez, nem ilyen komoly ez, mint amilyennek tűnik. :)))
mi tavaly voltunk gyerekmentes wellnessben és én arra jutottam, hogy jó-jó, jó volt, de nekem hiányoznak a gyerekeim, így idén négyesben mentünk és brutál jó volt, régóta legnagyobb élményem. de ehhez nekem pl az kellett, hogy már nagyok legyenek, teljesen biztosan nem így éreztem volna aprókkal magam.
a lényeg tényleg annyi, hogy senki ne hallgasson másra, csak saját magára, mindenki maga tudja, hogy neki mi a jó, hogy az ő családjuk mit és hogyan szeret. a többi ember élménye, véleménye egyszerűen nem számít.
nagyon durva, persze, annyi a mentséged, hogy ez neked munka, nem pedig kvázi szórakozás vagy nyaralás. :)
azon szoktam még röhögni, amikor eszembe jut, hogy mittomén, öt-nyolc évvel ezelőtt olyanról beszélgettünk baráti társaságban, hogy majd ha nagyobbak lesznek a gyerekeink, akkor összetereljük az összest egy helyre és akkor így könnyebb lesz megoldani a nyarat, hogy egy hétig valakinél lesznek többen. hát és ez akkor jó ötletnek tűnt, nem hiszem el. :)
Ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót nyaralni gyerekekkel. Igazából én mind a kettőt szeretem. A gyerekmentes wellnesst,és a gyerekes nyaralást is.
6 és 10 év. (lány-fiú) A sátrazás 1 nap lesz, max 2, ha felmegyünk a hegyekbe.
Nem tervezek túl sok városnézést, az útitervet úgy állítottam össze, hogy az induló nap kivételével nincs 3-4 óránál több autózás, és a végén lesz 5 nap tengerpart.
én imádom a csajos wellnesshétvégéinken másokat nézni a medenceparton magazint olvasva ahogy szívnak a gyerekekkel, ez az egyik legjobb része ezekenek a hétvégéknek:)
Ammandina, mennyi idősek a gyerekek? Mi voltunk így, hoyg minden nap más városban kepingeztünk Olaszországban, Gabe 5-6, Jutka 8-9 éves volt, nagyon jól sikerült. Olyan szabályok segítettek, hogy egy gyereknap, pl tengerpart után 1 felnött nap, tehát városlátogatás, napo 2-3 óránál nem autózunk többet és korlátlan mennyiségben ehetnek fagyit. Szuper nyaralás volt, azóta is emlegetjük, mondjuk jó sok pénzt költüttünk, talám ez volt a legdurvább része, a sátrazás uygan olcsó, de így hoyg rengeteget mentünk minden étkezést vendéglátóhelyen oldottunk meg, már a reggeli kávézókban indult, ebéd, vacsora étteremben, utólag nézve ezt ez volt a legdrágább része.
az egyik anyukatárs, amikor beszéltünk a kétszer 1 hét táborunkról rám nézett: normális vagy, hogy gyerekekkel összezárva töltesz egy hetet, ráadásul programokkal??
a baj az, hogy engem sem a bőgő gyerekek zavarnak igazából, hanem a gyerekek, akik nem az enyémek. :))) és némelykor az enyémek is. :))))))
mostanában keresgélem magamban, hogy mégis hogy jutottam ide, mert nagyon nem innen indultam. :) de valójában azt hiszem, hogy én mindig ilyen mizantróp voltam, csak egy időre elhitette velem az evolúció, hogy nem, dehogy. :)
enyémek szerencsére elég szülőbarát módon vannak összerakva
legkisebb (jelzem még nincs 2.5 :D) ma reggel f7kor saját maga által felvett cipőbe és kinti gatyában jött be a hálóba, hogy ő akkor kimenne kicsit homokozni a kertbe :D :D
nekem megváltás most, hogy már ki lehet menni. Hazaérnek a suliból és órákat túrják a kertet :)
nem azért, de azt a Millennium Falcont ÉN csináltam, két kezemmel, saját ötletemből, nem azért, de kb az elmúlt évek egyetlen valós animátorkodását ignoráltad most itt egyetlen tollvonással :)))))
mondjuk mások gyerekeit minősítetten nehezen viselem, vitán felül. :)bár a bőgő gyerekek szüleire együttérzéssel tekintek, de azért nyilván idegesítenek. én abszolút látom magamon a jeleket, öregkoromra frásznéni leszek. (valójában már az vagyok, de még próbálok rálépni a számra. :)))
a kulcsszó abban keresendő, hogy "mert hát már évek óta dolgozom" és"szóval elképesztően kikapcsoló nekem az a hét", mert én ugye évekig itthon voltam lábat lógatni főállású anyaként, és nyáron pont ugyanezt csináltam, persze sokkal klasszabb helyen, és nem kellett fuvaroznom őket egyik helyről a másikra, meg időre rohanni mindig mindenhova, tehát nyilván imádtam minden percét (különben minek mentem volna oda, hát nem vagyok én a magam ellensége), illetve talán azt a részt kevésbé, hogy sokkal többet kellett animátorkodnom, mert az enyémek nem kötik le magukat a legókkal és homokozóval és Millenium falconnal úgy, mint a te irigyelni valóid :-)) De azért a két és feledik hónap végére jó volt visszajönni a városba az ismerősök közé, mert a strand-olvasás-semmittevés-háztartás-gyerek és vendégszórakoztatás kör is egyhangúvá válik egy idő után :-)
de ilyen gondom most már ugye nincs, unalomról szó se lesz :-)
mi régóta járunk nyaralni is, de kábé pont annyira várom azt az egy-két hetet, amit a fiúkkal a hétvégi házunkban hármasban töltök, mert hát már évek óta dolgozom és az év nagy részében Pesten vagyok, szóval elképesztően kikapcsoló nekem az a hét, maga a szimbiózis a fiúkkal, pedig nem csinálunk semmi különöset, csak vagyunk. anyukám szokott nyaggatni, hogy ezekben a napokban, mikor szabin vagyok a fiúkkal, miért nem megyünk el hozzá vagy néha olyan is van, hogy vendéggyerek jönne hozzánk, de én mindkettő alól mindig kibújok, mert nekem az év fénypontja a házban hármasban töltött egy-két hét.
ha most arra gondolok, hogy ez lehetne két és fél hónap is, akkor elalélok a gondolatra is, hogy mennyire jó lehetne egy olyan, szóval igen, én is halálosan irigyellek például, ne beszéljél nekem, hogy így meg úgy, őrületesen jó lehet az. dolgoznék is mellette, mondjuk pont azt, amit te. :)
Az én lányom asztalán is minden van, csak hely nem a leckeírásra, ezért mindig vándorol a lakásban. Most átalakítottuk kicsit a szobákat, nekem lett egy elég nagy asztalom az ő szobája melletti hálószobában, amit örömmel vett birtokba, és egy nap alatt félig belakott, kénytelen voltam szigorú szabályokat hozni, hogy mit tehet ott, ha nem akarom, hogy azt is TELJESEN birtokba vegye, azaz telepakolja :-)
az enyémek már nem beszélnek a kocsiban utazáskor, zenét hallgatnak, tudunk beszélgetni az apjukkal, bizarr élmény volt elsőre :-) néha könyörgünk egy kicsit nekik és akkor szóba állnak velünk, olyankor örülünk :-))
nekem is ez volt az első gondolatom, hogy ezok tuti ittak valamit :D
nekem tök konszolidált gyerekeim vannak, de egy sima 3.5 órás anyóshoz tartó kocsiút alatt megzakkanok tőlük. Ugyanis nem csinálnak semmi mást, csak beszélnek. Ami tök cuki, de ha 3.5 órán át folyamatosan gyerekbeszédet hallgat az ember, akkor megzakkan. NO, ezért nem megyünk mi 8-10 órás utakra, ezért írtam, hogy szigorúan belföld :D Van itt is mit felfedezni :)
Külföld max. repülővel, de ahhoz meg kicsit nagy a létszám.
Íróasztalon nálun szemét gyűlik, simán lehetne élni nélküle. A 2 nagynak van, tök feleslegesen :)
Ezért nem értem, miért gondolja mindenki, hogy én egész nyáron nyaralok a Balatonon, hát hiszen gyakorlatilag otthon vagyok, és pontosan ugyanazt csinálom, amit egész évben, csak ráadásul kicsit kevésbé modern körülmények között, ÉS sokkal többet vannak ott a gyerekeim velem :-)
(ráadásul most már nem is csak azt csinálom, amit télen itthon, hanem ott még pluszban dolgozom is a "nyaralás" mellett)
