Netes tarskeresesben nekem is voltak probalkozasaim:
Mondjuk en pont az vagyok, aki a reglapjara nem ir semmi kulonoset (max. 1-2 elgondolkodtato mondatot), en nem fogok olyanokat irni, hogy kedves, oszinte megbizhato stb. vagyok, az meg hogy valojaban mit gondolok magamrol nem publikus (meg egy ismeretlen ugyis csak felreertheti). Persze nem is vartam, hogy barki is megtalaljon, majd en irok, azzal nincs baj.
Eloszor en is ugy indultam, hogy irogattam annak, aki szimpatikus volt. Nem sokat, tenyleg csak par mondatot, ismeretlenekkel inkabb chates stilusban tudok kommunikalni. Nos a valaszarany eleg lehangolo volt. Akinek vonzo kepe volt fenn, az szinte kivetel nelkul ignoralt. Fenykepcserebol sem jottem ki tul jol. Hamar rajottem, hogy azon kepen amit kuldozgetni szoktam (igazolvanykep), nem nezek ki tul jol. Eloben azert tobb sikerem szokott lenni, de hat nem fogom a csaladi albumot bongeszni, hogy vajon egy lany szemszogebol melyiken is nezek ki jol.
No szoval nem nagyon tetszett a helyzet. Aztan egyszer nekiultem, es irtam egy egesz ertelmes levelet, amiben kifejtettem, hogy szerintem ennek igy keves ertelme van, hogy mindenfele hulyesegek alapjan itelik meg az embert, ami nem is o, meg hogy ugyis a talalkozaskor dol el minden, aztan ha megse jon ossze, akkor sem dol ossze a vilag, 1-2 orat mindenkivel ki lehet birni stb... Tehat az volt a lenyege, hogy miert nem talalkozunk inkabb rogton? Elkuldtem 5 lanynak. Nem mondom, hogy mindenki mindenben egyetertett, de hosszu levelet irtak, s onnantol kezdve mar volt mirol beszelni. Ha meg kellett, fenylepet azzal a szoveggel kuldtem, hogy "ranezesre 5 ev szigoritott":) Ket heten belul randiztam mind az 5-el.
Ize, nem sikersztori akart lenni, csak arra akartam utalni, hogy erdemes probalkozni, s valahogy a szemelytelenseg burkat atszakitani...
Szerintem egy ilyen bemutatkozast lazara kell venni. Ha az ember bevallja ott minden apro kinjat-bajat, az gorcsossegre vall.
Egyszer dumaltam egy sraccal 19x cm volt, meg valami 70 kg. Kb. ket oran keresztul arrol emnt a duma, hogy Engem nem zavar, hogy ilyen sovany, de tenyleg nem, de komolyan nem, es biztos.
Akkor mondtam neki, hogy szerintem itt hagyjuk abba, mert nekem ugy tunik neki maganak vannak problemai azzal, hogy elfogadja sajat magat.
Szoval, csak lazan. Ez vagy te, az osszes pozitiv es negativ dologgal egyutt.
Köszi a választ.
Én is erre hajlok, de van bennem egy kis félelem. Vagy, nem is tudom, mi. Nagyon kevesen tudják rólam, hogy rokkantnyugdíjas vagyok, s ezt a nagyvilág tudomására hozni... De azért beírom.
Hé, ez az én szövegem!:)
Bár az adatlapomon elég részletesen (talán túlságosan is részletesen) írok magamról.
Képeket is raktam fel. (Mondjuk jó lett volna előtte megborotálkoznom.)
Ő már látott téged (képen), de te őt még nem. Úgy korrekt, ha ő is megmutatja magát. Annyira azért nem élvezet első randira járni, hogy ne fogadjak el képet előtte. Az meg a legszarabb, ha odamész és hiába vársz, nem mentek oda hozzád.
Koromnál fogva prehistorikus élményeim is vannak az internetes társkeresés , feltételezett találás, házasság majd megcsalatás (szintén netes alapon) és újrakezdés tárgykörében.
1997-ben kezdtem, akkor még csak bulinet és inda, talán valami randi-izé is volt, de aztán az eltűnt. Akkor még szelídebb emberek művelték ezt a műfajt és csak elvétve lehetett aktív rosszindulattal, kukkolással és elmebetegséggel találkozni. Pl. találkoztam egy rendkívül szórakoztató pasassal, akivel nagyon jó barátok lettünk, nagyon jókat dumáltunk és még a barátnőmmel is összehoztam, hátha jobban összeillenek... Végül kb fél év alatt összejöttem egy komoly férfiemberrel, akivel összeházasodtunk, majd 2000-ben kisfiunk született, 2002 őszén már a barátnőjéhez költözött, akit szintén a neten ismert meg (!!) és idén októberre van kitűzve az első válóperi tárgyalásunk (nekem első, neki már a harmadik szabadulása). Persze jóféle kaparódarázs módjára, már az elköltözése után pár héttel regisztráltam a randivonalon és kisebb húzódozás után a bulineten is, de igen hamar kitöröltem magam mindenhonnan, mert rájöttem, felesleges szimpatikus emberekkel levelezni azért, hogy aztán ne merjek velük találkozni.
A második társkeresési hullám kb. fél év múlva következett (tavasz, madárcsicsergés, zsibongó hormonok, stb.) de egyre inkább elrettentő példákkal találkoztam. Pedig nagyon alapos reglapot csináltam és minden lényegeset leírtam, hogy aki nem felelne meg/akinek nem felelek meg, ne írjon fölöslegesen, de fütyül ezekre a férfitársadalom 99%-a. Pl. az egyik, aki azóta is ott ül a randivonalon, az első randevúnkon harsányan telefonálva közeledett és kb. még két percig folytatta, akkor megfordultam és elindultam, ettől megsértődött, hogy az üzlet fontos... És sokáig bizonygatta, szintén telefonon, hogy az előző barátnője gyerekei hogy zokogtak, amikor elköltözött, (quasi, milyen jó apa is lenne, noha soha nem volt saját ivadéka) ő kb 10 évvel lógott ki a megadott korhatárból. Egy másik pedig rögtön azt firtatta, hogy milyen elrettentő élményeim voltak eddig a netes ismerkedéssel, ezt csírájában fojtottam el. Az ügyvéd úr aki nem barátkozik senkivel, csak kaszinóba jár, mert ott sokat lehet tanulni, és azért nősült, mert aki tejet akar, megveszi a tehenet is (értsd, gyereket akart). És a rengeteg azonnali törlés, hát igen, bocsánat, de nem lehet állandóan magyarázkodni, pedig az elején még igen törekedtem arra, hogy személyes hangú legyen a reakcióm, de elfásultam. Volt egy-két értelmes ember, de igen kicsi a statisztikai valószínűsége, hogy pont egymásnak valók legyünk! És nekem van egy pici fiacskám is...
Aztán nyár végén, a "gyászév" letelte után már éppen ki akartam magam törölni reményvesztetten, amikor a randivonalon még egyszer utoljára végigmentem a kereső által kiadott reglapokon és a legutolsók (azaz legrégebbiek) egyikén 1999-es regisztrációt láttam. Miiiii?!?!?! Nosza gyorsan írtam egy kíváncsi levelet, egyáltalán nem a társkeresés szándékával, hogy mit csinál egy ember ilyen hosszú ideig egy társkeresőben üldögélve, amikor ennyi idő alatt kapcsolatok születnek és buknak el... Azóta is (10 hónapja) ő a párom, lelkem másik fele és életem nagy szerelme. Igazi romantikus, nagy egymásra találás volt mindkettőnk számára, noha baráti alapon kezdtünk beszélgetni. Talán éppen ezért, mert nem volt bennünk semmi görcs. Aztán gyorsan ki is iratkoztunk a randiból...
Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ez sem egy elátkozott műfaj...
Arról mi a véleményetek, ha egy lány Randivonalon ír nekem, és egyből mailcímet kér, hogy elküldhesse a képét. Mondom, ne küldj képet, talizzunk egy forgalmas helyen, ha nem tetszem élőben (van fent képem), ne gyere oda. Erre értetlenkedik, és megadja a mobilszámát, és persze igent mond a talira.
Nem veled, vagy a bemutatkozásoddal van baj (ez utóbbi sokkal jobb, mint az enyém), hanem a hellyel, ahol próbálkozol.
Én a randivonalon és a startrandin vagyok regisztrálva, de már nem keresek, megtaláltam. :))
Egy jó tanács: érdemes beruházni egy jobb fényképbe, sokat számít!
Arra fel kell készülni, hogy sokan nem válaszolnak, ilyen az élet. Csak olyanoknak írtam, akikkel kölcsönösen megfeleltünk egymásnak, mégis sokan válasz nélkül törölték a levelet. Ez van, nem kell vele sokat foglalkozni. Van máááásik! :))
A találkahely eléggé gázos, én fél napot voltam fenn, aztán sikítva menekültem. A randivonal, és a bulinet sokkal jobban tetszett. Pasit még én sem találtam ott hosszabb időre, de több barátom is van ezekről a helyekről. Érdemes feltenni fényképet is, látatlanban én is alig kaptam levelet, képpel meg nem győztem olvasni őket. Engem inkább az bosszantott, mikor valaki írt, hogy nézzem meg a reglapját, és ha tetszik, írjak neki. Ott meg épp hogy kitölti magáról a kötelező paramétereket. Akkor mi alapján döntsek? Ráadásul nagyon kevesen raknak fel képet. Ezt sosem értettem, hiszen egy párkapcsolatban fontos, hogy két ember külsőre is vonzza egymást, és az látatlanban nem derülhet ki.
Azt értem alatta, hogy az általam látogatott társkereső honlapokon a legtöbb korban hozzám illő férfi bombázó nőt akar, holott ebben a korban már - minden igyekezet ellenére - sem feszül annyira a bőr, áll olyan hegyesen a cici, mint húszévesen. A legtöbb nőnek a harmadik X után általában már van gyermeke. Vagy azért, mert volt olyan kapcsolata, amiből gyerek született, vagy azért, mert nem akart addig várni, amíg kifut az időből. Mégis nagyon sok férfi kifejezetten gyermektelen nőt keres. + legyen max. 50 kg.
Érdemes elolvasni néhány reglapot a www.talalkahely.hu -n. Nem beszélve a "majd megismersz" típusú semmitmondó "bemutatkozásokról". Az illető a rendszer által kötelezően kitöltendőnek ítélt alapadatait hajlandó megadni (lakhely, kor, magasság, súly, családi állapot). Amikor néhány szóban be kéne mutatnia magát, érdeklődési körrel, hobbival, akkor már néhány mondaton túl nem képesek önmagukról beszélni. Pedig ha nem keltik föl valahogy a figyelmet, akkor teljesen hiába várják, hogy bárki észrevegye őket. Kissé profán hasonlattal, én is azt a halkonzervet veszem le a polcról, amelyiknek a csomagolása kirí a többi színtelen doboz közül. Ehhez még hozzá tudnak tenni olyan fotókat, ami erősen hasonlít a "szürke szamár a ködben" c. alkotásra. Kicsi, raszteres, felismerhetetlen vagy grimaszoló arcok tömege néz szembe.
De igaz ez a másik oldalon is. Érthető okokból nők bemutatkozásait viszonylag ritkán olvasom el, de kis híján dobtam egy hátast attól a hölgytől, aki magát visszafogottnak, szerénynek jellemezte és komoly kapcsolatot keresett, miközben fehérneműs és bikinis képeket tett föl magáról. Ez még egy fiatal, feszes lánynál akár még jó is lehet, de az említett hölgy legalább 50 éves, és a súlya a 80-90 kg körül mocorog.
Érdekes, hogy inkább a netes társkeresésre terelődött a szó. És nekem is inkább erről van véleményem. Két évvel ezelőtt elég pozitívan vetettem bele magam, és hálistennek szerencsém volt, megltaláltam a Kedvest. Másfél év múlva, sajnos, véget ért. És most már (vagy még?) nem érzem túl bíztatónak a netes/leveles társratalálást. És hogy ennek az egésznek szépsége lenne!?
De lehet, hogy holnap már másként látom a dolgot...
Én március-április óta gyűröm az internetes társkeresést, meglehetősen kevés sikerrel. :-(
Meglehetősen kevés levelet kapok spontán, ennek valószínűleg oka lehet a reglapom, ami meglehetőse jól tükrözi határozott, önálló személyiségemet. Nem vagyok egy cicababa, sem külsőleg, sem belsőleg. Több ízben írtam pasiknak sablonszöveget, hogy nézze meg a reglapomat, nem írom le mégegyszer ugyanazt, aztán ha tetszik, jelentkezzen. Borzasztó kevesen válaszoltak. Amikor személyre szabott bemutatkozó levelet küldtem, arra meg még kevesebben. :-(
Legutóbbi randim kb. 1,5 havi nyüglődés után jött össze, hol én nem értem rá, hol a pasi. Naponta bombázott másfél soros levelekkel, hogy jaj de nagyon szeretne már megismerkedni velem. Végül találkoztunk, beszélgettünk vagy két órát a Margitszigeten egy padon ülve. Másnap jött a kérdés, hogy megfelel-e nekem. Mondtam, én nem így fogalmaznám meg, hiszen nem tudok róla csak néhány dolgot, találkozzunk még, aztán meglátjuk. Reakció 0. Pár nap múlva küldtem egy e-mail-t, hogy mi újság van? Azt írta, erre most nem tud konkrétan válaszolni. :-) Telefonszámot nem hajlandó adni, ő meg nem hív engem.
Másik pofa (10 évvel fiatalabb nálam-én 36 vagyok): májusban írt nekem, két napon belül válaszoltam. Nem írt vissza, csak múlt héten, de megint csak 5 sort, és a telefonszámát, hogy hívjam. Na jó, hívtam, épp nem ért rá. Később visszahívott, több mint egy órán keresztül beszélgettünk mobilon. Nem nagyon jött be nekem a fickó, és többször próbáltam utalni rá, hogy befejezhetnénk a beszélgetést, de nem vette a lapot. Másnap sms-t küldött, hogy menjek el hozzá (Budapestről Gödöllőre) grillezzünk, borozzunk, esetleg csobbanjunk a medencébe. Visszaválaszoltam, hogy első randira nem megyek lakásra, sétáljunk vagy fagyizzunk inkább. Megkérdezte, hogy nála nem elég nyilvános? Mikor írtam, hogy nem, nem jelentkezett többet. Tegnap sms-ben megkérdeztem, hogy csak akkor vagyok érdekes, ha látatlanban első szóra elmegyek hozzá lakásra? Reakció 0.
Régebbi eset: Reglapomon kiemelten szerepel, hogy NEM szexpartnert keresek. Erre írt egy pacák, és olyan képet küldött magáról, ami kifejezetten megmeredt hímtagját ábrázolja, és azt ecsetelte, hogy milyen frankót szexelhetnénk. Miután visszautasítottam, még párszor bepróbálkozott, végül tiltólistára kellett tennem.
Hol vannak a normális pasik, akik nem gyermektelen manökeneket keresnek, akik majd őket eltartják?
