Itt egy kép a Zemikéről aki állítólag hasztalan és semmire nem jó. Apukámmal alszik, aki mielött Zemike lett, nem bírt két óránál többet aludni a minden féle bajai miatt:
(bocs ha túl nagy)
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Hát akkor itt egy kutya - lakásban! Ráadásul egy súlyosan értelmi fogyatékos (Down-szindrómás) gyermek mellett!! ez aztán a felelőtlenség, nem? :))))
(Bocs ha nem sikerült a kép)
Tudnék még ilyen képeket mutatni, de ez is éppen eléggé mutatja, hogy (még) miért tartunk kutyát...
Elég baromság, akik szerint a kutya csak arra jó, hogy házat őrizzen, és semmi mást ne csináljon csak szolgálja az embert, közben meg láncon tartják és a kaját is csak messziről dobják oda neki és egy kedves szavuk sincs hozzá.
Pedig a kutyának lelke van, úgyanúgy szeretetre éhes, mint az emberek,nem?
Nálunk teljes családtag a biglink és nagyon sok örömünk van benne és egyben egy külön hobbi is, mert sétálunk,játszunk vele, kiállításra járunk stb.
Sok öröme van az embernek egy kutyában, mégha jól fel is húzták előtte, ha hazaérek teljesen fel tud dobni és egyből jó kedvem lesz.)))
Teljesen egyet értek, Én merem állítani, hogy két kutyikám megmentette az apukám életét és nagyon sok plusz évet adtak neki a szeretetükkel, pedig soha nem voltak terápiás kutyának képezve.
Örülök, hogy felmerült ez a téma (terápiás kutyák). Ugyanis én ebből a témából írtam a szakdolgozatomat pszicho szakon. Szóval mire is jók az állatok, AKIK (és nem amik!) "csak" a lakásban élnek? Hát arra, hogy lelkileg, fizikailag (=egészség) jobbá tegyék az emberek életét.
Hát azt hiszem arra, amit ezek a kuttyok tudnak, nem sok orvos képes...
Én lakásban lakom két beaglelel.
Mind a kettő munka kutyaként dolgozik. Feladat körük: a család szórakoztatása. Ez egy nagyon komoly munka, mert apu régen nem szerette az állatokat, de most már mikor haza jön először köszön a blökiknek és utána nekünk.
Komolyra fordítva a szót. Apukám szívbeteg, már volt infarktusa is, de mióta meg vannak az ebek sokkal jobban van és jobbak a leletei is, ez orvosilag alá támasztható. Nem hiszem, hogy ennél az eredménynél jobb lenne, ha egy kutya jól tud csibészelni vagy ilyesmi.
Egyébként mind a két kutyi munkavizsgás és már sokan hívtak minket vadászni, de én sajnálnám az állatokat megölni vagy akár csak végignézni ahogy valaki lelövi őket.
Tudom, hogy ennek a fajtának a mindene, hogy nyomkövethessen és vadászhasson ezért rendszeresen csinálok nekik vércsapát, hogy "dolgozhassanak".
És kikérem magamnak, hogy haszontalanok lennének, még a doki is azt mondta, hogy ahogy elnézi apu leleteit mióta kutyázik, hogy mennyit javultak, valószínüleg a kutyik meghosszabítják az életét.
Apunak egyébként a kisebbik kutyim a kedvence, mert ő nagyon szeretet mániás, de a nagyot is imádja, már néha az az érzésem, hogy elszereti őket tőlem.
Bocsi, hogy hosszú voltam, de ezeket muszály volt leírnom.
Szerintem ezerszer jobb élete van egy átlag "panelkutyának" napi 3 szor alaposan sétáltatva, ápoltan, rendesen etetve,szeretve, mint egy átlag "falusinak" egész életében 5-6 méteres láncon, vagy néhány nm-es kennelben a jó levegőn,de pl. moslékot kajálva, stb.
Dobermannunk volt amíg el nem pusztult szegény. 3 hónapos kora óta volt velünk az utolsó idejét úgy élte le, hogy nagyon sok munkát adott a feleségemnek, de soha nem merültek fel bennünk rossz gondolatok. Időközben felnőttek kutyánkkal a gyerekeink is. Ennek köszönhetően az egész ház lakói tudták, hogy mennyire szerette a gyerekeket. Soha senkit nem bántott, kisebb kutyáktól elfordult ha azok félelmükben neki támadtak. De a szomszédok gyerekeivel is, és az idegen gyerekekkel is sokat játszott és húzták fülét farkát. A gyerekektől mindent elviselt. Pedig egy 60 lakásos panelházban a földszinten lakunk. Soha egyetlen szomszéddal sem volt problémánk. Sőt előfordult, hogy a lépcsőházban lakók megkérdezték nem jelzett-e idegent a kutya, mert az egyik lakás ajtaját valaki feszgette. Egyébként 11 és fél éves múlt amikor a szíve feladta, és egy éjszaka elment. Azóta nincs kutyánk csak macskáink (négy évig együtt élt a macskákkal, és együtt aludtak), de nagyon hiányzik.
Szemléletváltási misszió:O))
Időnként falnak megyek attól, ahogy a kutyákat kezelik és mindent a városlakókra kennének. Van saruk elég, nem mondom, épp ezért kell beszélni róla. Pro és kontra.
Az én kutyám jobban szeret engem, mint saját magát és ( mindketten )örülnek nekünk ha hazamegyünk, birkóznak meg játszanak egymással ami nagyon mulatságos, boldogok, ha foglalkozunk velük és nem szoktak kárt tenni a butorokban stb.
Ez miért nem elég ? társasági kutyák, ez a "munkájuk" , örömöt okoznak a családnak.
Az én kutyám arra való, h. amikor hazamegyek örüljünk egymásnak, szeretgessem, csinálja a hüyleségeit, nézzen utána Boci szemekkel, élvezze a sétákat kirándulásokat...stb, tehát hogy családtag legyen. Olyan mintha lenne az embernek egy gyereke aki örökké megmarad 2 éves. Jó most erre mondható, h. gyerekpótló, de ez nem igaz.
Tehát, ha van a kutyának használati értéke (hogy csúnyán mondjam), vadászik, csapázik, őriz-véd, drogot-bombát keres, életet ment stb, akkor el lehet nézni a baromságait, de egy oyan kutya, aminek csak baromságai vannak, meg az elkövetést követően boci szemei, az nálam nem jön be.
az én kutyáim nem vadásznak, nem csapáznak, nem örzinekvédenek, drogot bombát sem keresnek és életet sem mentenek hivatalosan. ellenben baromságaik vannak, de bizonyám!
akkor ők hasztalanok?!
helyes. megyek is haza és kib@szom őket a pálya mellé....:O)
neked nem kutya kell vazze, hanem egy robot!
gondolom a kaját is úgy osztod otthon... na blöki te ma dolgoztál, nesze vazze egyél.
te meg csak baromságot csináltál ma, nem jár kaja, hasztalan vagy!
Mivel kedves olvtársunk és vitapartnerünk Kashai , a vadászok reprezentánsa, a Dúvadas topicban sajátos nézeteket fogalmazott meg a lakásban tartott kutyákról valamint a kutyatartás céljáról,
gondoltam nem ártana megvitatnunk ezt a témát.
Olvassátok el a jelzett topic utolsó hozzászólásait (bocsi de nekem nem megy a bemásolás:O)))
