Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2004.11.25 0 0 893
Én is olvastam azt a topikot. Nekem nem csak az jött le belőle. Olyan dolgokat vág azoknak a kétségbeesett, reménykedő anyukáknak a fejéhez, hogy arra nincs mentség. Nagyon megértem az anyukákat, akik rászóltak.
anyabanya Creative Commons License 2004.11.25 0 0 892

Azt hiszem mindenkinek vannak történetei, amik horrorisztikusak. Egész egyszerüen azért, mert nem tudjuk elfogadni a veszteséget. S ez természetes dolog. Gondoljunk csak a betegen született gyermekek mamáira, ahol az elsQ kérdés mit hibáztam, s az anyukák elkezdenek az emlékeikben kutakodni és  akkor tönbbnyire találnak valamit, egy fejfájásra bevett algopyrint, vagy egy megfázást, vagy bármit, amire rá lehet fogni, hogy igen nem  vigyáztam...S ez igaz az orvosok kezei közt meghalt kedveseinkre, mert mig él a szeretünk az utolsó másodpercig reménykedünk...Amikor apukámnak napjai voltak hátra a testvérem még a tyukszart is megvette volna félmilcsiért, ha azt mondják, hogy használ... Vett egy rakás Nonit, meg Alo Verás terméket....miközben emberi számitások szerint esélye sem lett volna az elfogyasztására...Aztán azon agyalt, hogy ha hamarabb észre vesszük a tüneteket, ha nem ahhoz a doikhoz, hanem a másikhoz vittük volna...Ilyenek vagyunk...S amikor a tesvérem 38 évesen gyomorpanasszal a dokihoz ment talán egy EKG megmenthette volna, de... de nem készült, mert az a szerencsétlen doki hasnyálmirigy gyulladásra gyanakodott és vizsgálta és kereste a bajt, csak rossz helyen...Hibázott? Talán, de nem biztos, mert a tünetek alapján másik sulyos bajra gyanakodott és a tesom nagyon rossz beteg volt. Egész idö alatt sürgette, hogy neki nincs ideje itt betegesgedni...aztán vagy ezer nagyokos ismerös mondta, hogy a doki hibája, mert hol az EKG, meg azt kötelezö, stb, stb...de miért lenne az orvos hibája, mert az  többtucatnyi lehetöségböl a tünetek alapján pont arra nem gondolt...de ez önmagában még nem felelötlenség, még nem is figyelmetlenség...sf öleg nem bün, még akkor sem, ha egy ember életébe került...

 

Mindenki vesztett már, és mindenki keresi a felelöst, mert ilyenek vagyunk...s vannak dokik, akik hibáznak is, ami szörnyü, de a hiba nem biztos, hogy nem hasonloképpen születik, mint  a testvérem esetében, amikor csak rosszfelé keresi a bajt...

 

Azt hiszem ezek a horrorisztikus történetek többnyire a fel nem dolgozott veszteségek melegágyában fogannak, és nem tényleges bünökröl szólnak. A halál sokak számára elfogadhatatlan...pedig annak aki él ezzel is meg kell "barátkozni"...

 

 

 

 

S hogy egy gyermek halálát fel lehet e dolgozni....nem lehet, de fel kell. Az itt maradt gyermekekért...

 

 

Ezt leirtam a másik topicban....én tudom milyen ugy gyermeknek lenni, hogy anya és apa gyászol, és tudom, hogy ez egy idQ után rémes. S engedtessék meg egy gyermeknek, hogy legyen annyira önzö, hogy ne egy árnyékkal kelljen viaskodni... miközben a gyermek is gyászol, mélyen és komolyan és addig Q sem tudja a testvért elengedni, amig a szülök nem teszik meg...és addig szenvedni fog, ha nem is beszél róla...Ne kinozzátok az élöket egy drága, de eltávozott el nem engedett emlékével...

 

Az én anyukám éveken át feketében járt és naponta ment a temetQbe...s én addig napont osontam fel a padlásra, hogy belfujjak az öcsém kis sípjába, hogy kezembe fogjam féltet kis játékait...és nem mertem sirni a testvérem halála miatt éveken át, mert ugy gondoltam, nincs hozzá jogom, mert anyukám, apukám és a bátyám szenved és nem kérhetem, hogy engem az élöt sajnáljanak...Ne engedjétek, hogy igy éljenek látszolagos nyugalomban a gyermekeitek....ök többet érdemelnek, higyjétek el és azt is, hogy tudom mit beszélek....

 Miként anyám is tudja mit mond, amikor azt mondja elengedte a gyermekeit...el a 3 ujszülöttet, aza majd 3 éves kisgyermeket és az életerös 38 éves fiatalembert és Q öregként azt mondja, hogy amig él addig neki az a dolga, hogy az élöketz figyelje, a lányát, az unokáit és nem terhelheti meg Qket azzal, hogy itt tart valakit eröszakkal, aki már elment...Látszolag nem gyászol, nem keres felelösöket, az élökre figyel, miközben titkon reménykedik, hogy földi pályafutása már nem lesz túl hosszú...Nem az életet gyülölö, csak megnyugvással fogadná a halált...de amig itt van, addig élve él...s azt azért nem lehet mondani, hogy ez attól van, hogy edzett lett a sok gyerek haláltól...

DoktorÚrVazze Creative Commons License 2004.11.25 0 0 891

Alice!

 

Azért ez egy picit sommás vélemény, nem? Ezzel az erővel az ország egyetlen kórházába nem mehetnél el se te, sem a kisunokád, se senki, mert biztos vagyok benne, hogy minden kórházban találnánk hasonló nem tiszta ügyet. Arról nem beszélve, hogy ezek szerint a legjobb egy abszolút kezdő orvost választani, mert aki 25-30 éve praktizál, már biztosan beleszaladt egy ilyen csúnya esetbe...

 

DÚV

Előzmény: AliceCsodaországban (888)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2004.11.24 0 0 890
Nem tudom melyik az a másik topic, én a szívbetegen születette a gyerekem topicot néztem át előtte, de nálam csak a feldolgozhatatlan fájdalom és düh jött le belőle, ami szvsz érhető.
Előzmény: saluska (889)
saluska Creative Commons License 2004.11.24 0 0 889
Minden tiszteletem a Tied, hogy szót tudsz velük érteni, vagy legalábbis megpróbálsz. (Mármint Vik-kel és Xanaxx-szal). Én már feladtam egy másik topicban. Vérlázítóak voltak ott is. Minden jót neked.
Előzmény: Gyugyoka (885)
AliceCsodaországban Creative Commons License 2004.11.24 0 0 888

Én nem tudom, hogy egyáltalán fel tudtam volna -e dolgozni magamban, hogy másfél éves korában egy műtéttől meghal a gyerekem...  igen teljesen igazad van, hiába van utána több, ő egyetlen volt és megismételhetetlen (mint mindenki).

 

Kívánom nektek, hogy ezzel előbb utóbb békében tudjatok élni. (Mindenesetre akárki akármit mond, az említett intézetbe nem vinném a kisunokámat ha esetleg valami ilyen jellegű baja lenne...)

Előzmény: Vik 23 (886)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.24 0 0 887
Gyugyoka!
Nem kívánlak feltartani a karácsonyra való készülődéssel. És nem kívánom folytatni a témát ezen topicon sem, különösen ha csak a beebite, tamara, stb.. féle sületlenségekre tudnék válaszolnom.

Valójában én a Haller utcai kórházat akkor "lezártam", amikor Ádám György műhibaperes ügyvéd közölte velem, hogy Ő már vesztett el pert úgy is, hogy a betegben volt a törlőkendő, mint tárgyi bizonyíték. Szerinte túl sok hibát követtem el azzal, hogy túl sok mindenről beszéltem az orvosokkal. Számomra ez volt a döntő érv.

Szereztem Kökény Mihálynak (akkori miniszternek) is kellemetlen perceket. Vele akkor "végeztem", amikor az egészségügyi Tudományos Tanács véleményét kérte ki (ez valami tanácsadó testület) és ígéretet tett az új gyermek Kardiológiai Központ megvalósítására. Lehet, hogy pontatlan vagyok a Tanács megnevezésével, de nem ez a lényeg. A Tudományos Tanácsról mindmáig nincs jó véleményem, mert csak orvosokból áll, akik a kollegák viselt dolgait kényükre-kedvükre elmaszatolják/elmaszatolhatják. Kökény Mihályról, mint a Kardiológiai Intézet volt orvosáról összességében jó véleményem alakult ki, mert tett is valamit a volt munkahelyéért és legfőképpen a gyerekekért. Most nem tudom, hány személyes lett az intenzív őrző, de gondolom őt főnél mindenképpen több gyereknek jut azóta hely.

Ekkoriban hívhatott Lozsádi, hogy beszéljük meg a dolgokat.
Nekem vele semmilyen közös megbeszélni való ügyem nincs, így oda már nem mentem el. Hartyánszkival inkább lett volna miről beszélni.
Természetesen védheted volt kollégáid és a mundér becsületét, mindez a te dolgod.

Üdvözlettel
Xanaxx
Előzmény: Gyugyoka (885)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.24 0 0 886
Minden éremnek két oldala van. Te ezt nem érted, és ne is értsd meg soha! Én nem lehetek hálás valakinek azért, mert más gyerekét megmenti, miközben az enyém a keze között hal meg. Olyan nehéz ezt megérteni?! Tudom, hogy nehéz. Csak az értheti, aki végigcsinálta az azóta elmúlt éveket úgy, hogy tudja: meg kellett volna akadályoznia, hogy mindez megtörténjen. A lényeg nem változik: bizonyos emberek azt állították nekünk, hogy meggyógyítják a gyerekünket, mi (hülye fejjel elhittük), annak a kislánynak pedig csak az az egy élete volt.
Előzmény: Gyugyoka (885)
Gyugyoka Creative Commons License 2004.11.24 0 0 885

Kedves Vik 23 és Xanaxx!

 

Nem terveztem újból megszólalni, de hát nem hagy nyugodni, az amit irtatok. Nem akarok olyanokon lovagolni, hogy 12 órás műszak volt, meg hogy neveket én nem emlitettem egyetlen egyet sem, ezért kár volt felhozni.

 

DE:

 

Az a sokat emlegetett mandulaműtét általában úgy hangzott el, hogy "egy mandula műtétbe is bele lehet halni!" Tudom, hallottam, ott voltam egy ilyen műtét előtti felvilágositáson. Ha valaki, az általatok emlegetett akkor még csak 25 éve szivsebész ezt pontosan tudta! Nem voltam jelen, amikor veletek beszéltek, de az előbb emlitett okok miatt kizártnak tartom a műtét elbagatellizálását.

 

A legritkább eset volt, ha a professzor nem jött vizitelni. Ezek általában minimum egy-másfél órát tartottak, 5 beteg ágyánál. És nem a fociról volt szó, a betegekről. Nem igaz, hogy a prof nem ment megnézni a betegeit, ahogy a beosztottai is mind ott voltak. Az lehet, hogy a jól lévő, már nem intenziven tartózkodó betegéhez nem ment oda jópofizni, de amig kritikus volt, naponta látta. Tudom, ott voltam.

 

Emlékszem, rátok, beszéltünk is többször. Emlékszem arra a két szülőre, akik ha kellett tényleg 20-22 órát voltak az intenziv hátsó ajtajánál (minden kórházi szabályt felrúgva engedték meg nektek), mert rettegteg a gyerekük életéért. Becsöngethettetek akár óránként, mindig részletes felvilágositást kaptatok. Nem volt miért "elképzeléseknek" születniük a kislány állapotáról.

 

Én elsősorban a kislányotokkal beszélgettem, ha én vittem. Mint ahogy minden más gyerekkel. Ha egy gyerekápolónő nem úgy kezeli a rábizott gyereket, mint a sajátját, az menjen a fenébe máshova dolgozni, mert az nem oda való.

 

Arra is emlékszem, hogy amikor meghalt a kislány, ti már olyan lelki és idegállapotban voltatok, hogy ha ott akkor kiderült volna mondjuk, hogy a gyereknek súlyos veleszületett vesebetegsége van, ami csak a műtét miatt derült ki, ti még azt is a két orvosra fogtátok volna.

 

Nekem szerencsére egészségesek a gyerekeim, de ha netán operálni kellene valamelyiküket, én nyugodtan biznám rá arra két emberre, akikről ti beszéltek.

 

Őszintén sajnállak benneteket. Részben a kislányotok elvesztése miatt is, de legfőképp amiatt a gyúlölet miatt, ami bennetek évek óta ég. És valahol egy picit sajnálom a gyerekeiteket is. Mert a sajátjaimtól tudom, hogy a gyerekek mindig megérzik, ha anyuval, apuval valami baj van, még ha nem is látszik kivülről...

 

Nagyon remélem, tényleg ez az utolsó megszólalásom, mert eredetileg sem akartam hozzászólni. Csak hát... Ha úgy érzem, igazságtalanul vádolnak meg valakit.

 

Láttad te az altatóorvost könyörögni a 10-12 órás műtét végén, amikor már minden remény elveszett, hogy de még egy picit próbáljunk meg "motorozni" (a mesterséges keringést fenntartani), hátha visszajön a gyerek? És láttad a sebészt könnyes szemmel elfordulni, mert meghalt egy betege? Én mindkettőt láttam. Ezért szólaltam meg mégis.

 

Mivel karácsony közeleg és én addig utoljára vagyok itt, igy mindenkinek bégék, szeretetteljes ünnepet kivánok. Hisz Isten kisfiának születésnapját ünnepeljük, vagy nem?

 

Ég veletek

 

Zsuzsa

 

 

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2004.11.24 0 0 884
Gyugyoka!
Emlékezetem szerint ebben a topicban egyetlen egyszer sem említettem a Haller utcai horrort. Ez a topic elvileg a kórházi horrorról szól, úgy tudom. Aki ide vetődik, az ne biztató szót keressen. Ha biztató szót akar az forduljon a paphoz vagy ha jó orvost akar az nézzen körül az orvos választék piacán és ne bízza gyerekét az első kuruzslóra vagy mészárosra aki útjába kerül.
A másik topicban is egyetlenegyszer szóltam fel és tettem mindezt röviden mivel nem látom értelmét annak, hogy bármelyiketekkel szemben is vitázzam vagy érveljek. Egyetlen egy hozzászólásomat is csak azért tettem, mert olyan orvosokról volt szó, akiket én nem ajánlanék még az "ellenségemnek" sem. Ha mindezek után őket választjátok, akkor az legyen a ti és gyerekeitek baja.

A Haller utcai nővérekről nem mondtam soha egy rossz szót sem. Ha a gyerekek néha egy-egy jó szót kaptak az nem az orvosoktól volt, hanem inkább a nővérektől.
Egyetlen orvos kivételre emlékszem, és Ő egy felnőtt altatóorvos volt, aki egy akkor kb. 5 éves kisfiúnál rendszeresen segédkezett. (pace-maker csere). Ő tényleg emberként és orvosként viselkedett a gyerekekkel. A kisfiú bentlakásos volt, nem láttam látogatót nála sohasem.
Az orvosok elbagatelizálták előttem kislányom (Tamara Georgina) állapotát. Könnyű volt, mert még az előbb említett felnőtt altatóorvos is azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy Fallo-tetralógiás a kislányom.
Nem Lozsádi volt a sebészorvosa, hanem Hartyányszki.
Kérdezted, hogy láttam-e Őket operálni.
Lozsádira áll az állításom miszerint, soha semmikor nem látogatta az általa operált gyerekeket.
Hartyánszki látogatta olykor az általa operáltakat, de mindig hamar továbblépett.
Sápira egy kis kutya altatását sem lenne szabad bízni, nemhogy egy gyereket.

Nem tudod ismered-e a Tűzoltó utcai Zsóka doktornőt (Horváth Erzsébet)? Ő volt Tamara kezelőorvosa. Hidd el, én mindig mérlegelek, mondhatott volna többet is, hogy milyen nagy bajban vagyunk. Nem tette. Ennek ellenére Rá nem tudok haragudni, mert Ő tényleg az a doktor volt, akinél a gyerek volt fontos.

Te más szempontból látod a dolgokat, te ott voltál nyolc órát naponta. Én akkoriban csak 20-22 órát, de mindennap. Ki látott többet?

Te elsődlegesen az orvosokkal beszéltél, én a nővérekkel, az orvosokkal, a szülőkkel, ügyvédekkel, egészségügyi miniszterrel, stb...

Volt elképzelésem arról is, hogy minden percben mi történik a kislányommal. Ott voltam és kérdeztem. Tudtam azt, hogy mikor javult a Tamarka állapota, mikor adtak neki érszűkítő, majd értágító gyógyszereket, stb…

És végezetül megemlíteném azt, hogy az idő nem gyógyír semmire sem. A két élő gyerekem nem kárpótlás semmire sem. Te a három gyereked közül, melyiket adnád?

Nem kívánom folytatni egyiktökkel sem a téma további tárgyalását, így kérlek a továbbiakban engem hagyjatok ki és ne kövessetek más topicra ugyanazzal a témával.
Szabad orvos választás van. Azt választotok, akit jónak láttok.

Xanaxx
Előzmény: Gyugyoka (879)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.24 0 0 883
"ha tényleg ketten vagytok, minek egymást itt erősítgetni a topicokban?! Otthon ez nem megoldható?" - Egyrészt nem vagyok felelős a párom tetteiért. Másrészt tiltja valaki vagy valami, hogy két egymáshoz közel álló ember elmondja a véleményét a Fórumon? (Harmadrészt, gondolom, a párom engem akart védeni, amikor olyan csúnyán rámtámadtatok. Tudod egy család erről szól: védjük a hozzánk közelállókat, ahogy tudjuk.)
Előzmény: tamara (880)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.24 0 0 882
Kívánom, hogy soha ne kelljen átélned, amit mi átéltünk, és átélünk azóta is! Ha valóban ott dolgoztál, te hozzászoktál a gyerekek haldoklásának látványához, de azok nem a te gyerekeid voltak. Azt soha ne kelljen végignézned, mert nem tudhatod előre, hogy hogyan reagálsz majd! Ha tényleg láttad a kicsi lányomat, akkor tudod, hogy a világ leggyönyörűbb kicsi angyala volt. Én azóta is minden percben látom csövekre kötve némán haldokolni, úgy hogy tudtam: nem segíthetek. A te orvosaid minket nagyon csúnyán becsaptak: holmi mandulaműtéteket emlegettek a műtét veszélyességével kapcsolatban, meg azt, hogy rutinbeavatkozás. Ezt is megbocsáthatónak tartod?! És azt is, hogy miután hibáztak, nem mertek elénk állni, és a szemünkbe nézni, mondani valamit. Lozsády lett volna hajlandó szembenézni velünk egy évvel később, pedig neki volt a legkevesebb köze az egészhez. Ez szerinted normális, humánus elintézése annak, ami történt???!!! Ne csak az orvosok oldaláról nézd a dolgot, próbálj meg egy kicsit megérteni minket is! Annak pedig semmi köze a dologhoz, hogy hány gyerekünk van azóta, mert egyik sem pótolja azt, akit elveszítettünk. Nekünk ő az egyetlen volt. És ne felejtsd el, neki az volt az egyetlen élete, amit (soha nem mondtam, hogy direkt, előre megfontolt szándékkal), de ott elvettek tőle. Vége.
Előzmény: Gyugyoka (879)
Gyugyoka Creative Commons License 2004.11.23 0 0 881

Köszönöm, bár én leginkább csak fogadatlan prókátorként írtam. Az élet máshova vezérelt a harmadik szülésem után egy egészen más területen dolgozom, SAJNOS, de mit csináljak, egyedül három gyereket egy nővéri fizuból nem lehet eltartani...

 

:-(((

 

Zsuzsa

Előzmény: tamara (880)
tamara Creative Commons License 2004.11.23 0 0 880

Kedves Gyugyóka!

 

Köszönjük!

Szerintem az összes orvos nevében szóltál, akik biztos, hogy  nem csak úgy "hagynak meghalni" egy beteget, főleg egy gyermeket. Sok orvossal a családban (pedig háziorvosok, gyermekorvosok - nem sebészek) tudom, hogy milyen lelkiismeretfurdalásuk (ez gyenge szó) van egy-egy olyan döntés után, ami utólag nem bizonyult megfelelőnek, vagy egy olyan helyzet után, ami rajtuk kivül álló okból megtörtént és nem tudtak beavatkozni. Akik arra esküdtek fel, hogy gyógyítsák az embereket és ennek szellemében is dolgoznak, soha semmilyen körülméynek között nem lehet gyilkosnak nevezni....

 

És Vik 23, Xanaxx!

És én nem jártam hasonló cipőben, úgyhogy valóban nem tudom átérezni a helyzeted. De az anyukámnak hasonló körülmények között meghalt egy babája - nem tudtak rajta segíteni... De aztán született neki két egészséges (úgy olvasom neked/nektek is) és túl kellett lépnie rajta. Sőt azóta gyógypedagógusként több évtizede segít súlyos fogyatékos gyerekeknek és szüleiknek, akiknek szintén van mit feldolgozniuk.

 

ha tényleg ketten vagytok, minek egymást itt erősítgetni a topicokban?! Otthon ez nem megoldható?

 

tamara

Gyugyoka Creative Commons License 2004.11.23 0 0 879

Vik 23,

 

Végig olvastam az összes hozzászólásodat mind ebben, mind a Szívbetegen született a gyermekem topicban. Nagyon sokáig töprengtem, hogy hozzászóljak-e egyáltalán, vagy maradjak csöndben, de végül nem birtam ki, muszáj megszólalnom.

 

Elsőként azonban tisztázzunk valamit. Én hangsúlyozottan egy másodnicket használok. A végén azt is elmondom miért.

 

Ott dolgoztam abban a bizonyos intézetben, ahol te és ezek szerint Xanaxx elvesztettétek a kislányotokat. Nagyon jól emlékszem rá és rátok, mert nővérként nagyon sokat dolgoztunk vele, hogy valahogy életben tartsuk, és visszaadjuk nektek. Arra is emlékszem, amire ti nem, mert soha nem láttátok, hogy az a bizonyos sebész, akit ti nemes egyszerűséggel gyilkosnak kiáltottatok ki, éjszaka bejött, ha az ügyeletes orvos jelezte neki, hogy baj van a gyerekkel, mert nem akart telefonon gyógyítani. Arra is, hogy az az altatóorvos, akit szintén gyilkosnak hívtatok, ha kellett, egy órát állt a viziten a gyereketek felett, mert tudta, hogy baj van és szeretett volna segiteni. Arra is, hogy a gyereketek betegsége annak a bizonyos elváltozásnak a súlyosabb formája volt (azok kedvéért, akik nem értenék: ahogy van súlyosabb és enyhébb influenza, úgy van a szívbetegségnek is súlyosabb-enyhébb formája), ami sajnos sokkal veszélyesebb. Arra is, hogy már a műtét nagyon nehéz  és hosszú volt.

 

És arra is nagyon jól emlékszem, hogy utána furcsa módon olyan hírek kezdtek terjengeni a kórházban, hogy a kislányotok kezelésében résztvevő orvosoknál esténként megszólal a telefon, amibe nem szól bele senki. És ti nem láttátok azokat a sápadt arcokat, reggelente, akik feszültek és fáradtak voltak, mert nem tudtak aludni. ÉS mi rettegtünk, mert nem tudtuk, hogy az aznap operálandókkal mi lesz, oda tudnak-e kellően figyelni a műtétre... NEM azokon a bizonyos telefonálókon múlt, hogy nem lett baj...

 

Na ez az az ok, ami miatt kénytelen voltam másodnicket felvenni. Én nem sokkal utána eljöttem szülni és azóta sem dolgozom ott, de nincs kedvem éjszaka üres telefonokat újra felvenni.

 

Egyet mesélj el, nem nekem, hanem mindenkinek, itt és a másik topicban:

 

Nem tudom, milyen jogon veszitek el a REMÉNYT azoktól a szülőktől, akiknek szívbeteg a gyereke? Aki oda fogja vinni a gyerekét műtétre, vagy éppen már ott van és holnap-holnapután fogják operálni! Milyen jogon? Vajon a kislányod mit szólna arra, hogy a szülei fájdalmat és rettegést okoznak olyanoknak, akiket még nem is ismernek???

 

Az soha eszedbe nem jutott, hogy ezek az emberek hány meg hány gyerek életét menteték meg azelőtt és hányét mentik meg azóta is? Láttad TE őket 800 grammos koraszülöttet operálni? Aki azóta otthon van? Láttad te őket hajnali fél ötkor kijönni a műtőből, ahova este nyolckor mentek be, miután reggeltől operáltak és délután fejezték be az előző műtétet?

 

Elhiszem, hogy nagy a fájdalmatok, még azt is elhiszem (bár meg nem értem), hogy nem vagytok képesek túllépni a dolgon, pedig azóta eltelt jópár év.

 

De nagyon kérlek benneteket, hagyjátok meg a reményt a többieknek!

 

Bocsánat, ha túl hosszan írtam...

 

Zsuzsa

Előzmény: Vik 23 (869)
tamara Creative Commons License 2004.11.23 0 0 878

Bee,

tudom, hogy ki vagy. Ez poén akart lenni. (utalva az előzőekre) De lehet, hogy nem sikerült. És téllleg örülök, hogy "látlak"!

tamara

Előzmény: Beebite (874)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 877
Mielőtt folytatod ezt a "ti-te"-dolgot, nézd meg a 858-at! Én "csak" önmagammal vagyok azonos.
Előzmény: tamara (873)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 876
Egyébként Tamarának hívták a kislányunkat.
Előzmény: tamara (873)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 875
Ezt fejtsd ki részletesebben: kit provokálunk és mivel?!
Előzmény: tamara (873)
Beebite Creative Commons License 2004.11.23 0 0 874

Ennyire rég volt már az a baba webbolt majdnem project?:)

 

Előzmény: tamara (873)
tamara Creative Commons License 2004.11.23 0 0 873

Xanaxx, Vic 23

(egybe és külön)

 

amit Ti (Te) csináltok (csinálsz) nem más, mint provokáció!

 

tamara

 

bee! (akár férfi vagy, akár nő....) üdv a fedélzeten

Előzmény: Vik 23 (869)
Beebite Creative Commons License 2004.11.23 0 0 872

Nézd, engem a fél index ismer, ha nem is tudja midnenki pontosan mi a szakmám, azt azért sokan tudják, hogy fiú agyok e vagy lány.

És mint mondtam, a másodnickezés egy túlérzékeny pont itt, nem csak nekem tűnt úgy...Vigyázni kell ezzel.

Előzmény: Vik 23 (871)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 871
Kb. olyan nehezen, ahogyan én azonos lehetek egy 190 magas Sándor nevű férfival, amivel meggyanúsítottál.
Előzmény: Beebite (870)
Beebite Creative Commons License 2004.11.23 0 0 870
Igen nehezen lehetnék valakinek az apja...
Előzmény: Törölt nick (868)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 869
Az a szomorú, hogy a leírtak alapján sem vagyunk "könnyen" beazonosíthatóak, mert rengeteg ilyen eset történt ott akkoriban ugyanazokkal az orvosokkal. Meg aztán a kedves párom már mindenféle fórumon (a Parlamentig elmenve) elmondta, leírta, hogy név szerint kik mit csináltak a kicsi lányunk esetében, és oltári cirkuszok voltak akkor évekig, tehát ha perelni akartak volna az illetők, akkor már rég perelhettek volna, de javukra legyen mondva, azután amit elkövettek, volt bennük annyi jóérzés, hogy tudomásul vették a kétségbeesésünket.
Előzmény: Beebite (866)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.23 0 0 868
Oké doktor úr!
Te H.Szabolcs apja vagy? Vagy te magad vagy az?
Előzmény: Beebite (867)
Beebite Creative Commons License 2004.11.23 0 0 867
Akkor is felszólító mód.
Előzmény: Törölt nick (865)
Beebite Creative Commons License 2004.11.23 0 0 866

Nézd, nem is akarom megítélni, hogy mi történt, kinek van igaza, stb.

Csak mondom, hogy én a helyedben nem hagynék benn ilyet, mert nem olyan egyszerű a gyilkosságot meg a mészárlást bebizonyítani. Viszont a történet alapján téged beazonosítani könnyű.

Nem mondom azt, hogy erre jár az orvos, elolvassa, és beperel. De amit írtál, évek múlva is ott lesz.

Ha esetleg mégsem tudjátok/akarjátok (sebek feltépése!) a dolgot bizonygatni a bíróság előtt, talán megfontolandó amit irtam.

Persze ez csak az én véleményem.

Előzmény: Vik 23 (864)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.23 0 0 865
JKérdés volt.
Előzmény: Beebite (863)
Vik 23 Creative Commons License 2004.11.23 0 0 864
Az illető orvosok kaptak már ennél csúnyábbakat is, úgyhogy nem hiszem, hogy nincsenek hozzászokva. Meg aztán valóban megölték a gyerekünket, ez tény, maguk is bevallották. Bár persze nem így, hogy "megöltük", és persze nem szándékos volt, csak gondatlan emberölés. De erről talán ennyit. Ez megint nagyon a sebek feltépésének kategóriája, és akkor megint megvadulok. A páromról nem is beszélve. (Egyébként, mint említettem, először én sem tudtam, hogy ő írogat ezen a nicken.)
Előzmény: Beebite (862)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!